Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-08 / 131. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 8. KOMMENTÁR Fico a medvék közé? TÓTH MIHÁLY A Smer elnöke azért van akkora jogász, hogy előre tudja, a parla­ment elnöke akkor sem engedélyezné az igényelt egy hónap fize­tés nélküli szabadságot, ha a házszabály ezt lehetővé tenné. Mind­azonáltal Fico szabadságának kérdése beszédtémává vált. A mun­kanélküli abban reménykedik, hogy a fiatal politikus azért akar egy időre elvonulni a rivaldafényből, mert van valamilyen elkép­zelése az ország válságának megoldására. A politikai elit csúcsát képező négy pártelnök pedig mintha attól tartana, hogy akad vég­re egy vezető politikus, aki (Mečiar után szabadon) néhány hétre elvonul a „medvék közé”, és koncepciót dolgoz ki az ország talpra állítására. Az általunk 1998-ban kormányra juttatott politikusok nem kényeztettek el bennünket épkézláb elképzelésekkel. Ők - a HZDS elnökétől eltérően - nem vonultak el a „medvék közé”, és a vezetésükkel elért eredmények nagyjából ugyanolyanok, mint azé, aki többször is elvonult. így Fico elgondolása nem éppen rá­ció nélküli. Tudja, a kb. 4 millió választó zöme (most ne vizsgál­juk, mekkora szerepe van ebben a politikai-tapasztalatlanságnak és a kiszolgáltatottságnak) olyan politikusra vár, aki a hatalom- gyakorlásban még nem mondott csődöt, sót nem is vett benne részt. Fico ezt felismerte, és le sem tudná tagadni, hogy amikor „alkotmányos teendőire” hivatkozva kér szabadnapot, akkor e megfogalmazással azt üzeni a viszonyokkal elégedetlen leendő voksolónak, hogy lemegy az élet sűrűjébe, megismeri az emberek életkörülményeit, így leendő miniszterelnökként jó intézkedése­ket tud hozni. A kormány idestova háromévi teljesítményét vizs­gálva nem egészen érthető, hogy Fico ambíciójának bírálata köz­ben „mire vág fel” a koalíció. Másrészt az sem könnyen érthető, hogy a Smer elnöke a Mečiarhoz fűződő kapcsolatait ismertetve miért használ meglehetősen dodonai megfogalmazásokat. Ezek éppen annyira többértelműek, mint amikor arról beszél, hogy kulcspozícióba kerülése esetén a jelenlegi koalíciónak melyik ré­szével lépne szövetségre. Ha sokak számára kellemetlen, akkor is számolni kell azzal, hogy Fico 2002 őszén a meghatározó politiku­sok közé kerül. Lehet ez ellen úgy küzdeni, hogy lesajnálóan nyi­latkoznak a populizmusáról. De úgy is lehet, hogy tehetségét meg­próbálják az ország javára kamatoztatni, és nem kergetik olyanok karjai közé, akik már többszörösen leszerepeltek. JEGYZET Nagyjaink kicsisége NAGY ILDIKÓ Az 1998-as parlamenti válasz­tás, majd kormányalakítás után a választópolgárjoggal hihette azt, hogy végre elindu­lunk Európa felé.. Ám alig telt el néhány év, máris kiderült, hogy a hatalom métely. Tönk­reteszi az emberi kapcsolato­kat, megtöri a jellemet, eltor­zítja az egyéniséget, s áthatol­hatatlan falat von a hatalomba kerültek és az onnan kimarad­tak közé. Naponta lehetünk szem- és fültanúi annak a rom­bolásnak, amelyet az emberi lelkekben végez a hatalom el­vesztése. Szemünk láttára vál­nak gyarlókká a pár éve még egyéniségeknek tartott politi­kusok. Hatalmuk elvesztése vagy csupán korlátozása okán, sértett büszkeségük által irá­nyítva támadják egykori szö­vetségeseiket. Azokat, akikért 1-2 éve még tűzbe tették volna kezüket. így hazudtolják meg önmagukat s csapják be a vá­lasztókat. Akik azt látják, hogy a pár évvel ezelőtti, látszatra szilárd kormánykoalíció eleme­ire kezd széthullni. S egyre több a sértődött pártelnök és - alelnök, aki meggondolatlan kijelentéseket tesz, majd von vissza, rontva ezáltal saját ar­culatát és pártja népszerűsé­gét. S növelve azok táborát, akik már most úgy vélik, jövőre nem mennek el választani, mert nincs kit. Hiszen a tö­megből nem emelkedett ki egyetlen olyan karizmatikus egyéniség sem, aki politikai tisztánlátásával, tudásával, ne­tán megnyerő viselkedésével ezreket állíthatna maga mögé. Sokan vannak ellenben azok, akik kiábrándították és elriasz­tották a nemrég még nekik szurkolókat. A hiú, sértődött, gonoszkodó államférfi nem méltó e név viselésére. A politi­kai munka, szolgálat, amely markáns személyiségeket kí- ván.meg. Nagy szellemeket, nagy gondolkodókat. Tájain­kon egyelőre ennek ellen­kezőjét látni: a tisztségekben magasra jutottak- kevés kivé­teltől eltekintve - emberileg egyre kisebbekké válnak. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáá István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik-kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262,58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 érzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése^ azok eleku Minden szenu,,.., iuluiu ,.,..,u... beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, a di/T az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of Circulations E-mail: redakcia@ujszo.com Alantas munka (http//:go.to/funpic) TALLÓZÓ SME A „karcsú kormányról”, azaz a 20 helyett 13 miniszteri posztról szóló kereszténydemokarta tör­vényjavaslattal kapcsolatban Da­niel Lipšic KDH-alelnök úgy véli, soha nem késő csökkenteni az ál­lami bürokráciát, olvasható a szlovák napilapban. Lipšic u- gyanakkor nem tartaná szeren­csésnek, ha a jogszabály csak a következő kormánykoalíció hata­lomra jutásakor lépne érvénybe. Abban az esetben, ha a tervezetet a partnerek nem lesznek hajlan­dók támogatni, és a parlament­ben sem sikerül megfelelő támo­gatottságot biztosítani, a KDH nem kívánja visszavonni javasla­tát. „Jót tesz a polgároknak, ha saját szemükkel látják, ki hogyan szavazott, és hogy ki gondolja ko­molyan az állami bürokrácia visszaszorítását és a spórolást. Szívesebben venném, ha a koalí­ciós tanács a politikai kifogások helyett tárgyi kifogásokat fogal­mazna meg, ha egyáltalán létez­nek ilyenek.” A javaslat szerint megszűnne a privatizációs, lakás­fejlesztési és kulturális miniszté­rium. Valamennyi alelnök vala­melyik tárcát is igazgatná. Meg­szűnnének az úgynevezett szek­ciók is, újból bevezetnék a mi­niszterhelyettesi tisztséget. Szabó Károly bukaresti szenátor szeretné, ha a NATO-főparancsnokságon romániai magyar tiszt is szolgálatot teljesítene A jelenlét stratégiai jelentősége A Bukarestben megjelenő A hét hasábjain olvastam Kozsokár Gábornak a román alkotmánybíróság bírájának nyilatkozatában: „Vallottam mindig, hogy a jelenlét bár­milyen vezető testületben csak hasznos lehet, még ak­kor is, ha bizonyos követelé­seket, javaslatokat nem le­het keresztülvinni. Egy rész­vétel hasznosságát sohasem lehet csak az elért pozitív eredményekkel mérni.” E. FEHÉR PÁL Kozsokár így folytatja: „Figyelem­be kell venni azt is, hogy milyen negatív fejleményt sikerül meg­akadályozni akár a puszta jelenlé­tükkel is, azzal, hogy a többségiek­nek esedeg vissza kell fojtaniuk el­lenséges érzéseiket, kitöréseiket, és figyelembe kell venniük kifogá­sainkat.” Szó sincs arról, hogy a fentebbi mondatok idealizálnák a romániai magyar politizálást. Bi­zonyára sokan akadnak, akik e nyilatkozatban az ellenséges több­ségi közeg elleni muszájvédeke- zést veszik csak észre. Az ilyen po­litikai véleményt hangoztatok szoktak előbb vagy utóbb a „minél rosszabb, annál jobb” cinikus ál­láspontjára jutni. Az emberek azonban akkor is élni akarnak, sőt a lehetőségekhez képest boldogul­ni is, ha a politikai klíma ked­vezőtlen, ha a nemzetiségi lét kö­vetelményeit a többségi nemzet sok politikusa el sem akarja fogad­ni. Ezért fontos a jelenlét. Éppenséggel lehet keseregni, hogy még mindig a minimumokban kell gondolkodni, az „ahogy lehet” el­vei szerint kell élni. Az viszont két­ségtelen, hogy a tegnapi maxi­mum válhat minimummá mára. Csupán egyetlen példa... Ki ne tudná, hogy mennyi súlyos gond terheli a romániai magyar nyelvű felsőoktatás ügyét. Reális akadá­lyokon, nacionalista indíttatású ellenséges szándékokon, a nem­zetfüggetlen általános nyomorú­ságon kell átverekednie magát annak, aki ténylegesen tenni sze­retne bármit e téren. Bizonyos azonban, hogy tíz évvel ezelőtt, a rendszerváltás idején, senki, a legrózsaszínűbb álmaiban sem merészelt volna arra gondolni, hogy az idei tanévben háromszor annyian végeznek a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen magya­rul, mint 1959-ben, a Bolyai Egyetem utolsó tisztán magyar nyelvű tanévében. Azt pedig még kevésbé lehetett sejteni, hogy Andrei Murgu, a Babes-Bolyai rektora, aki oktatási miniszter­ként a magyar anyanyelvű egye­tem egyik legkeményebb ellenfele volt, most a saját egyetemén sür­geti a magyar anyanyelvi oktatás gyors fejlődését, mert attól fél, Az emberek akkor is élni akarnak, ha a politi­kai klíma kedvezőtlen. hogy az állami egyetemek elvesz­tik versenyképességüket az erdé­lyi magyar oktatási nyelvű ma­gánegyetemekkel szemben. A reálisan gondolkodó nemzetisé­gi politikus Romániában már ré­gen nem Trianont emlegeti. Hi­szen pontosan tudja, hogy ezen az alapon legfeljebb bizonyos ma­gyarországi körökben lehet nép­szerű, viszont saját hazájában szóba sem állnak vele. Szabó Ká­roly szenátor, a bukaresti felsőház védelmi és nemzetbiztonsági ta­nácsának magyar tagja arról szól, „hogy igenis, jó nekünk, ha az ál­lambiztonságért felelős tényezők kellő információkkal rendelkez­nek rólunk, mert akkor látják, hogy nincsenek a román államot veszélyeztető szervezkedések, tit­kos, vagy kevésbé titkos jelensé­gek...” Aztán azt is sürgeti a sze­nátor, hogy a romániai magyar fi­atalok jelentkezzenek a fegyveres testületek főiskoláira, hírszerzői tisztiskolára. Azt mondja: „Én személy szerint büszke lennék, ha a NATO főpa­rancsnokságán romániai magyar tiszt is teljesítene majd szolgála­tot, mert azt bizonyítaná, hogy a román állam megbízik benne. Ugyanígy előnyünkre szolgálna, ha a román Interpolban is dol­goznának erdélyi magyar rendőrtisztek...” Ez is a jelenléthez tartozik... A je­lenlét voltaképpen nem jelent mást, mint nemzetiségként az adott állampolgársághoz tartozó jogok és kötelességek teljes körét gyakorolni és vállalni. Illetve meg­szerezni azt a bizalmat, amely ezt lehetővé teszi. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezt az állampolgári egyenjogúságot ugyan szorgal­mazhatják külföldről is, az pedig helyes, ha megfelelő és erre a meg­felelő módon feljogosított nemzet­közi szervezetek ellenőrzik is, de megszerezni mindenhol kizárólag az adott állam keretei között lehet­séges. A nemzetiségi iskolázás tel­jeskörűsége akkor érvényesülhet igazán, ha az állampolgári jogok és kötelezettségek birtokában és azokat teljesítve a nemzetiségi po­litikus, szakember mindenütt je­len lehet a közéletben. Kudarc, vagy nacionalista elfogultságok láttán, persze, a kivonulás lehet roppant látványos, akár hősi gesz­tus, de az ügynek nem használ, nem használhat. A rendőrség ak­kor működik, működhet demokra­A reálisan gondolkodó nemzetiségi politikus már nem Trianont emlegeti. tikusan, ha irányítói között a nem­zetiség is jelen van. A tavalyi választások idején Ro­mániát az a veszély fenyegette, hogy a szélsőségesen nacionalis­ta Corneliu Vadim Tudor kerülhet az államelnöki székbe. A magyar­sággal különösebben nem rokon­szenvező Ion Iliescu segítségére éppen a magyar választók siet­tek. Iliescu, persze, nem fog lé­nyegesen megváltozni, de a ro­mán demokratikus erők számára világossá lett, hogy mit jelenthet a magyar jelenlét az ország szem­pontjából egy olyan pillanatban, amikor a demokrácia puszta léte került veszélybe. A romániai ma­gyarság sorsában ez jelenthet változást. Ám az a jelenlét, amely felelőtlen politikai erők által szervezett Trianon-ellenes tilta­kozó gyűléseken lesz látható, az leginkább csak ronthat a helyze­ten. És hát ne feledjük, hogy a helyzeten mindig lehet rontani... OLVASÓI LEVÉL Forog a mókuskerék Örömmel nyugtázhatnánk Vincent Pilláinak, a Szlovák Villamos Művek vezérigazgatójának a kije­lentését, mely szerint a 2000. évet szerény nyereséggel zárták. Ez ugyanis komoly előrelépés az 1999-es évhez képest, amikor ugyanis a mérleg az említett válla­latnál 3,9 milliárdos veszteséget mutatott. Sajnos, a szerény nyere­ség a villamos energia drasztikus emeléséből származik. Olykor még az is elhangzik, hogy még mindig nem értük el a nyugati árakat, megfeledkezve arról, hogy nálunk még keleti bérek vannak. Néha egy újságcikk nyomán némi bepillan­tást nyerhetünk a kulisszák mögé, mi is rejlik a bősi csoda, vagy éppen a mohi atomerőmű kálváriája mö­gött. Míg tőlünk nyugatabbra a ke­vésbé energiaigényes technológiák bevezetésén fáradoztak, mi meg­mutattuk a világnak, hogy mire va­gyunk képesek: ha kell, akár a Du­nának is új medret ásunk... A hatal­mas külföldi kölcsönök esedékes visszafizetésének az ideje pedig el­jött. Az egyszerű halandó fizesse meg kamatostul a nem kellően át­gondolt beruházásokat. Európában villamos energiából túlkínálat van, ami meg is mutatkozik a világpiaci árakon. A többletet valahogy el kell adni. Szlovákia tavalyi villamos- energia-kivitele 2,7 TWo-t tett ki, ami megfelel egy atomerőmű V-l- es blokkja teljes évi energiaterme­lésének. Hogy mennyire „kifi­zetődő” az export, nyilvános hazai kimutatásokról nem igen hallani, de elég csak a szomszédos Csehor­szág villanyáramexportját meg­vizsgálni (Hospodárske noviny ápr- lis 4-i száma). Tavaly az olcsó kivi­tel miatt a Cseh Villamos Művek 5 milliárd Čk veszteséget halmozott fel (1 MWó-ért átlagosan 577 cseh koronát kaptak, miközben az előál­lítási ár 971 Čk volt). Valószínűleg ugyanez a helyzet nálunk is, ha nem is ülik róla beszélni. Egy átla­gos szlovák háztartás tavaly 2681 KWó villanyenergiát fogyasztott, ami az 1999-es évhez viszonyítva már 5,3%-os csökkenést jelent. Ez a tendencia a tavaszi áremelést kö­vetően tovább folytatódik, vagyis újabb kapacitásfölösleg jelentke­zik, amit kénytelenek lesznek kül­földön értékesíteni, természetesen világpiaci áron. A különbözetet pe­dig fizesse meg a hazai fogyasztó. A kisember ott próbál spórolni, ahol tud, a vállalkozói szféra pedig kénytelen az áremelést belekalku­lálni az árakba. Egyszóval, forog a mókuskerék. Csak az a baj, hogy átgondololatlan, az ország teherbí­ró képességét figyelmen kívül ha­gyó nagy beruházások árát nekünk kell megfizetni, kamatostul. B. Hegedűs István Beretke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom