Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-01 / 125. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 1. TALLÓZÓ KOMMENTÁR nn/wuNn póri iáa Hajszál a levesünkben TÓTH MIHÁLY Olyat kezdeményezett most, 2001 májusának utolsó hetében a KDH, aminek szorgalmazásáért, főképp pedig megvalósításáért 1998 októ­berének utolsó hetében az ország bármelyik pártja aranybetűkkel ír­hatta volna be nevét a szlovákiai válság kezelésének történetébe. A kezdeményezés lényege: csökkenteni kellene a miniszterek számát. Amit két és fél éve éljenezve fogadott volna a lakosság, ma jogos sér­tődöttséggel vesz tudomásul minden gondolkodó ember. Sokan kiké­rik maguknak, hogy nem egészen másfél évvel a választások előtt nem rühellnek ilyen ádátszó trükkel arculatot javítani. Némileg eny­hítő körülmény a KDH számára, hogy ez az egyeden politikai erő, amely ellenállt az ügyeskedők csábításának, tartását megőrizte, ugyanakkor még(!) a parlamenti küszöb átmászására is van reménye. A lóláb azonban ettől függedenül mélyen kilóg az ödetből. Most a leg­több koalíciós párt számos vezetője és még számosabb mezei géniu­sza abban éli ki magát, hogy bizonygatja, az oskolában megtanult szorozni és osztani. Népgyűléseken és a sajtóban - természetesen mindig hazabeszélve - lépten-nyomon szatócsmatematikával próbál­ják elkápráztatni a nagyérdeműt. Imigyen: „a mi pártunk miniszteri klubjában 7,31 megválasztott képviselőre esik egy miniszter és 5,89 honatyára egy államtitkár, míg a másik párt számára ez az arány 26,37 százalékkal kedvezőbb. Politikusaink abban reménykednek, hogy az ilyen számtani feladatok megoldása egyfajta össznépi játékká válik a Tátra és a Duna közötti térségben. Valahogy úgy, mint annak idején a csasztuskaéneklés. Ehhez képest az a helyzet, hogy ebben az országban azok, akik még nem felejtettek el osztani és szorozni, már réges-rég nem azt igénylik a koalíciós pártoktól, hogy a képviselői he­lyek arányában osszák el a miniszteri bársonyszékeket, hanem hogy rátermettek üljenek ezekben a bútordarabokban. így is megfogalmaz­ható a kereszténydemokraták kezdeményezése: sok-e itt a miniszter, vagy éppen annyi, amennyi kell. Einstein színésznők társaságában így magyarázta meg a relativitás elméletének lényegét: a levesben egy hajszál sok, koponyán kevés. Pechünk van; sokkal több mint egy haj­szál teszi gusztustalanná levesünket, miközben a pártelnökök azt ál­lítják, hogy milyen étvágygeijesztó. Minden párt sejteti, az általa de­legált miniszterek múld egy szálig politikai géniuszok. Ezért megvaló­síthatatlan a KDH elkésett kezdeményezése. Helyünk Európában MALINÁK ISTVÁN Szlovákiai magyarként jó volt látni, hogy két napra Budapest vált a vi­lágpolitika központjává, és az anyaország jól vizsgázott. Szlovák ál­lampolgárként pedig azt nyugtáztuk, hogy semmi olyan nem történt, ami megkérdőjelezte volna az ország mielőbbi NATÓ-tagságába ve­tett reményeinket.. Természetes, hogy a kétnapos NATO-maratonon megvitatott nemzetközi horderejű kérdések közül a hivatalos prog­rampontként nem tárgyalt bővítést tartjuk a legfontosabbnak, hiszen a kulisszák mögött rengeteget beszéltek róla. Különösen a szlovák diplomácia tett erőfeszítéseket, ami akkor is dicséretes volna, ha nem okozott volna enyhe sokkot a szlovák kabinetnek Lord Robertson mi­napi nyilatkozata arról, hogy nem Mečiar visszatérésétől függ az, hogy a 2002-es novemberi NATO-csúcson kapunk-e meghívót. A ma­gukat második körösnek tekintő vilniusi kilencek nevében fellépő Ku­kán külügyminiszter jelezte amerikai kollégájának, Colin Powellnek a minapi pozsonyi konferencián is megfogalmazott elvárásainkat. Eb­ből a szempontból is fontos - s a gesztust nyüván Pozsony is díjazza hogy a szlovák remények egyik legaktívabb támogatója az újdonsült NATO-tag Magyarország. Aki figyelt a két nap alatt tárgyalt stratégiai horderejű kérdésekre, tisztában van azzal, hogy nem Szlovákia felvé­telének bonyodalmaitól kapnak Brüsszelben fejfájást. A felvétel szem­pontjából a három balti ország az igazán kemény dió, a szövetségen belül is várható komoly viták forrása. Szlovákia esetében a képlet egy­szerű: teljesíteni kell a kritériumokat. Globális szempontból a szövet­ségnek a második körös bővítésnél két sürgetőbb feladata van. Az egyik az európai védelem kialakítását és működtetését akadályozó Törökország ügye; az emberi jogokkal hadüábon álló Ankara vérig sértődött, mert uniós tagsági esélyei csak minimálisak. A másik égető ügy a Balkán stabilizálása - azé a térségé, amely nagymértékben in­dokolja az önálló európai haderő létrehozását, vagyis az előbbi kér­dés megoldását. Summa summarum: azt tudtuk, hogy Budapest nem fog pontos dátummal szolgálni. Tanulságokkal viszont igen - ha Po­zsony reálisan látja helyét Európában, reálisabb lehet az önbizalma is. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Álbert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/Á, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, laptetjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. jí\ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, , V ^ az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. AvcM r, M j 1 • ^ • r ot circulations E-mail: redakcia@ujszo.com Egyetek több csirkétl ( http://go.to/funpic ) Németh Zsolt, a magyar külügyi tárca politikai államtitkára a szlo­vák hetilapban megjelent interjú­ban kifejtette, a magyar-szlovák alapszerződést Horn Gyula kötötte Vladimír Mečiarral. Ezért a doku­mentum nem igazán mély és átfo­gó. „Tekintettel azonban a nemzet­közi jog olyan alapkívánalmaira, mint a jogbiztonság elve, a válasz­tások után deklaráltuk, betartjuk az alapszerződés rendelkezéseit, és élni igyekszünk a bennük kínál­kozó lehető-séggel.” Megemlítette a Párkány és Esztergom között új­jáépülő hidat, a kétnyelvű szlová­kiai bizonyítványok visszaállítását, a kisebbségi művelődési intézmé­nyek visszaszerzett jogalanyiságát. Hozzátette: „ez nem jelenti azt, hogy minden problémamentes, de ez már inkább szlovák belpolitikai kérdés, ám bízunk abban, hogy a szlovák koalíciós kormány megőr­zi egységét, Szlovákia euroatlanti irányultságú törekvéseit, s a ma­gyar kormány maximális segítsé­gére számíthat.” Németh Zsolt ki­jelentette: „a Mečiar-éra visszaté­résével nem számolunk”. A szlovák, a szerb és a horvát példára kampányt tervező-szervező NGO-k segítenek megbuktatni Lukasenkót Időutazás Belorussziában Az utolsó diktatórikus bás­tya, a legszegényebb európai ország és még sorolhatnánk a hízelgőnek korántsem mondható jelzőket Belo­russziáról. Egy igazi kelet­európai számára azonban egyfajta időutazást jelent meglátogatni az országot. Vissza oda, ahonnan a bárso­nyos forradalommal Csehsz­lovákia tizenegy éve elindult. JARÁBIK BALÁZS Minszk, mint ahogy az egész or­szág külleme, már eleve jelzi egy belorusz utazás örömeit és bána­tát. A főváros összképére erősen jellemző, hogy a németek rombol­ták le a második világháborúban, de a szovjetek építették újra. A szé­les sugárutak mellett másodfokú úthálózat szinte egyálalán nem lé­tezik az országban, és a főutak minősége is elég sok kívánnivalót hagy maga után. Ez azonban csak azt a felső réteget érinti, amely megengedheti magának az autó használatát napjaink Belorussziá­jában. A havi 50-60 dollár körül mozgó átlagkereset, az állandóan hiányzó alapvető szolgáltatások (a minket is fájdalmasan érintő fűtés és meleg víz) lassan, de biztosan őrli az egyébként lázongáshoz nem szokott belorusz népet. Éppen időben. Szeptember 9-én ugyanis elnökválasztásokat tarta­nak. Nagy a tét: vagy ismét megvá­lasztják az általunk is csak az utol­só diktátorként „tisztelt” Lukasen­kót, vagy elindulnak a beloruszok a szerbiai és egyéb regionális de­mokráciák útján. Ami azt illeti, en­nek esélye egyelőre kicsinek tűnik. Az ellenzék ugyanis képtelen kö­zös jelöltben megegyezni, vannak vagy négyen a kiválasztottak, plusz a kommunisták jelöltje. Egy amerikai szervezet által készített közvélemény-kutatás szerint csak egy közös jelöltnek lehet valami esélye a jelenlegi elnökkel szem­ben, mert a közvélemény szerint az embereknek mostanra elegük -lett a Lukasenko által diktált élet- körülményekből. Mint ahogy az is biztosnak tűnik, hogy a demokra­tikus választásokhoz nemigen szokott beloruszok nem nagyon díjaznának egy „mond, ki is a je­löltem” játékot, hanem újra trónra Szeptember 9-én el­nökválasztásokat tarta­nak Belorussziában. emelnék a már 13 éve uralkodó Alekszandert. Ezt próbálják - csak finoman, nem bevallottan - megakadályozni a kormányzaton kívüli szervezetek (NGO-k). A szlovák, a szerb és a horvát példára kampányt tervező­szervező NGO-k akciója azonban csak nehezen indul be. Talán csak az OTPOR! mintájára szerveződő Zsubr (belorusz bika) látott mun­kához. A többiek sokkal inkább magukkal és egymás közötti ver­sengésükkel vannak elfoglalva. Külön problémának tűnik a kam­pány nyelvét megtalálni az ellen­zék számára. Bár Belorusszia hi­vatalos nyelve az orosz és a belo­rusz, az ország nagyobbik része az állami nyomás és a szokás ha­talma hatására inkább az előbbit használja. Az ellenzék próbálja magát egyfajta itt szokatlan, naci­onalistább retorika felé profilálni, de a vélt eredmény még várat ma­gára. A helyiek még nacionalistá­nak is elfelejtettek lenni a még mindig dühöngő kommunizmus „jótékony” hatása miatt. A kor­mányzaton kívüli szervezetek és a demokratikus ellenzék köreiben azonban már egyáltalán nem sikk oroszul beszélni, jelezve az új idők szelét. Mindenesetre a (kampányjtéma az utcán hever. Egy pici helyi NGO például hatalmas elismerést ki­váltva végzett peticiós kampányt a meleg vízért. Európának ebben a részében ugyanis sem a meleg víz, sem a fűtés nem számít megszo­kott dolognak, a boltokban kígyó­zó sorokról nem is szólva. Az álla­mi apparátus egyre késlekedő fize­tése sem az elégedettséget növeli, ám Lukasenko, okulva a szerb ta­pasztalatokból, a rendőrség hatal­mas apparátusának eddig ponto­san fizet. A többiek azonban abból élnek, amiből tudnak. Bár hivata­los adatokat nem láttak (nyilván nincsenek), az biztos, hogy az egy lakosra eső gyezsurnaják (a min­den szállodai folyosón szolgálatot tartó telefonos hölgyek megneve­zése) és diplomás prostituáltak száma jócskán meghaladja a kelet­európai átlagot. Akad azért kivétel. Sklov városa részesül például abban az egyedü­Lukasenko, okulva a szerb példából, a rendő­röknek pontosan fizet. lálló szerencsében, hogy Lukasen­ko elnök szülővárosának büszke címét viselheti. Ennek fejében in­formátoraim szerint az elmúlt pár évben úgy kétmillió dollár támo­gatást kaphatott. Meg is látszik raj­ta: az egész városka hihetetlen tip­top, az utak rendben, gyönyörű házak, a postán internetszolgálta­tás (sic!), valamint vadiúj szálló. Sofőröm, aki szintén először jár er­re, áhítattal jegyzi meg: „itt még a füvet is nyírják”. Nem lepődöm meg rajta, biztos a füves teniszpá­lyák látványa ihlette meg. .............*............................••••?....... Mi nszk/Mogilov/Sklov/Vitebsk, 2001. május Az RMDSZ Reform Tömörülését, az „erdélyi Fideszt" szoros szálak fűzik a legnagyobb magyar kormánypárthoz Mert maradt, megkerülhetetlen az RT SIMON HUNOR A múlt hét végi kongresszus miatt újra kiéleződtek a Reform Tömörü­lés (RT) és a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (RMDSZ) ve­zetősége közötti ellentétek. A ma­gát nemzeti liberálisként definiáló platform megalakulása, 1993 óta belső ellenzékként könyvelhető el, a tavalyi választásokig azonban nem volt meg a kellő súlya vállalt szerepéhez. Tény, hogy az RMDSZ hét platformja közül az RT a leghí­resebb: leginkább a Szövetség ve­zetőivel való nyílt összetűzésekkel szerzett hírnevet magának. Az ön­magát erdélyi Fidesznek nevező csoportot szoros szálak fűzik a ma­gyar kormánypárthoz - közösen szervezett események, hasonló életkor és személyes kapcsolatok segítették a kölcsönös szimpátia ki­alakulását. Az RT-ről ugyanakkor köztudott, hogy kapcsolatban áll olyan erdélyi személyiségekkel, akik eltávolodtak az RMDSZ ve­zetőségétől. Tőkés László, Kincses Előd, sőt bizonyos mértékig Kato­na Ádám tartozik az „RT-barátok” táborába. Az elmúlt években nem volt világos, melyik utat választja a platform: tagja marad-e az RMDSZ-nek, vagy külön pártot próbál alakítani. Az RT „radikáli­sai” az RMDSZ-től való eltávolo­dást, esetleges szakítást tartották számukra járható útnak. Ezt az utat leginkább a székelyföldiek akarták választani, akik úgy vélték, nincs esélyük a Szövetségen belül hatalomra jutni. Példaértékű a szé­kelyudvarhelyi eset: Szász Jenő polgármester, az RT alelnöke évek óta valóságos harcot vív az RMDSZ-es tanácsosokkal, ezzel nyilvánvalóvá vált az „ők-mi” el­lentét. Ezzel szemben Toró T. Ti­bor, az RT régi-új elnöke a Szövet­ségen belüli ellenzéki csoportnak nevezte az általa vezetett platfor­mot. Mint modta, „a tavalyi az RMDSZ-ben maradás éve volt”. Tény, hogy a választások sikert hoztak az RT-nek. A platform tagjai közül négy képviselő és egy szená­tor került be a Parlamentbe. Toró T. Tibor megyjegyezte, „helyi szinten nem lehet már nélkülünk döntést hozni” - főként a székelyföldi me­gyékben nőtt az RT-s polgármeste­rek, alpolgármesterek és tanácso­sok száma. Ez azonban nem jelen­ti, hogy javult volna a kapcsolat az RMDSZ-elnökséggel. Hétvégi kongresszusukon az RT-sek élesen Az RMDSZ hét plat­formja közül az RT a leghíresebb. bírálták a Szövetség vezetőit, véle­ményük szerint ugyanis az RMDSZ nem képviseli a magyarság érdeke­it. A felszólalók a kormánypárttal (PDSR) kötött együttműködési megállapodást ellenezték, mond­ván, hogy az nem lehet az identi­tásmegőrzés eszköze. Az RT-sek át­látszósággal és a demokrácia hiá­nyával vádolták a Szövetség ve­zetőit, a leggyakrabban emlegetett sérelem mégis a kirekesztettségér­zet volt. A platform tagjai szerint nyíltságra van szükség és megúju­lásra. Ezért az RT folytatja a párbe­szédet más platformokkal: a Kato­na Ádám vezette EMK-val, a Nem­zetépítő Platformmal, majd a ke­reszténydemokratákkal és a civil szervezetekkel. Nem késett az RMDSZ-vezetők válasza sem. Mar­kó Béla elnök megjegyezte, az RT- sek mindig „ellenzékieskedtek”, azaz bírálták a szövetség vezetősé­gét. Markó szerint a bírálat akár jót is tehet, de csak abban az esetben, ha beható elemzésre, vizsgálatra épül. Takács Csaba ügyvezető el­nök sokkal keményebben fogalma­zott. Szerinte az elhangzott vádak az RMDSZ egyensúlyának meg­bontására irányulnak, az RT-sek célja pedig a hatalom átvétele. Azt állította, a Reform Tömörülést a Fi­desz támogatja. Az ügyvezető el­nök kijelentette: „a jóérzés határait súrolja”, hogy a magyar kormány­párt ilyen módon avatkozik más alakulatok belügyeibe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom