Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-19 / 114. szám, szombat
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 19. Szabó Ottó és Fodor Kata Varsóban Varsó. A szlovákiai magyar kisebbség hete keretében csütörtök este a varsói Magyar Kulturális Intézetben Szabó Ottó és Fodor Kata festményeiből nyílt kiállítás. Az esttel az intézet a határokon túli magyarok lengyelországi bemutatását folytatta. Fellépett az esten Écsi Gyöngyi népdalénekes, végül Duray Miklós tartott előadást a szlovákiai (korábban csehszlovákiai) magyar kisebbség 80 esztendős történetéről, (ú, MTI) A Csokonai Társaság a Vámbéryben Dunaszerdahely. Május 24-én 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság mutatkozik be. A társaság elődjét, a Csokonai Asztaltársaságot Major-Zala Lajos Svájcban élő magyar költő hozta létre két évtizeddel ezelőtt azzal a szándékkal, hogy elsősorban az ellenzéki írók számára teremtsen találkozási lehetőséget. Ebből jött létre egy nagyobb számú tagságot összefogó, és annak helyet, fórumot biztosító, nemzetközi kapcsolatokat kezelni tudó irodalmi és művészeti társaság, amely fontosnak tartja, hogy megmutassa magát a határon túli, magyarok lakta területeken js. (ú) KÖZLEMÉNY A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete értesíti látogatóit, hogy a Szerb Antal születésének századik évfordulója alkalmából megrendezendő irodalmi emlékestjét Poszler György akadémikus közreműködésével - a meghirdetettekkel ellentétben - nem május 24- én, hanem két héttel később, június 7-én, csütörtökön 17 órakor tartja. A változásból adódó kellemedenségekért az intézet látogatói elnézését és megértését kéri. SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az orleans-i szűz 19 (szombat) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 (sz.) Ha asszony kezében a gyeplő 19 (vasárnap) KIS SZÍNPAD: Ugyan, ugyan ezredesnél 19 (sz.) Demokraták 19 (v.) KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 (sz) Hamupipőke 14.30 (v) KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Piaf és Simone 19 (sz) TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Gyermeknéptánc-gála 17 (sz) MOZI POZSONY HVIEZDA: A mexikói (amerikai) 15.30,18, 20.30 (sz:v.) OBZOR: Akis Nicky (amerikai) 16,18,20.30 (sz. v.) MLADOSŤ: Ne áruld el otthon! (francia) 15.45, 17.30, 20 (sz. v.) MÚZEUM: Akiro Kurosawa álmai (japán) 19 (sz) CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlovák) 18 (sz. v.) Gyanú (amerikai) (sz. v.) 19 Beépített szépség (amerikai) (sz. v.) 18 A vámpír árnyékában (amerikai) 20.45 (sz. v.) Exotica (amerikai) 20 (sz. v.) Rosszfiúk 20.30 (sz. v.) KASSA DRUŽBA: Szerződés az ördöggel (amerikai) 16,18,20 (sz. v.) TATRA: Ne áruld el otthon! (francia) 16,18 (sz. v.) A vámpír árnyékában (amerikai) 20 (sz. v.) ÚSMEV: Á mexikói (amerikai) 16,18.15, 20.30 (sz. v.) IMPULZ: Kámaszútra (amerikai) 16.15,18.15 (sz. v.) CAPITOL: A kocka (amerikai) 15.45,18, 20 (sz. v.) DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hannibal (amerikai) 17, 19.15 (sz. v.) LÉVA - JUNIOR: Rosszfiúk (amerikai) 16.30,19 (sz. v.) NAGYKA- POS - ZEMPLÉN: Gladiátor (amerikai) 19 (sz. v.) GALÁNTA - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Pokémon 15.30, 17.30 (sz) 17.30 (v) NAGY- MEGYER - SLOVAN: Számkivetett (amerikai) 20 (sz. v.) Franz Xaver Messerschmidt 18. századi osztrák szobrász karakterfej-so- rozatának néhány darabja is látható A történelem útjai című kiállításon, amely a múzeumi világnap alkalmából nyílt a pozsonyi várban, s amely 420 múzeumi tárgyat mutat be. (TASR-felvétel) A mexikói című film road movie-s száguldások, vígjátéki gégék, pszichothrilleri vívódások elegye Celluloidra rakott svédasztal Brad Pitt bűnözőnek is túl édes, Julia Roberts tisztességes lánynak is túl „pritivumenes" * (Fotó: Tatrafilm) Alig kezdődött meg Brad Pitt- tel és Julia Robrets-szel A mexikói című film forgatása, híre bejárta a világot. Épp akkor volt aktuális szenzáció Pitt és Jennifer Aniston nagy lángon lobogó szerelme, ezért az újságírók árgus szemmel lesték, vajon a készülő film két főszereplője között kialakul-e valami kis flörtöcske, amely megrontaná a közben egybekelt hollywoodi csillagok (Pitt és Aniston) viszonyát. TALLÓSI BÉLA A sajtó csalódott, hiszen Pitt-Ro- berts-románc nem kerekedett a felvételek idején, szigorúan csak munkatársi viszony volt a két sztár között. Az alkotóknak az a számítása sem jött be teljesen, hogy ha az ismét feljövőben lévő Julia Robertset, akit az utóbbi pár filmben az álomgyár menő pasijaival igyekeztek megtámogatni, összehozzák Hollywood máig leghúzóbb csikójával, Brad Pitt-tel, akkor olyan bombasztikus sikert aratnak, amilyet még nem produkált az amerikai filmipar. Pitt és Roberts kettőse nem lett világraszóló színészi tett; valahogy nem találkoznak a filmben, bárhogy is igyekeznek, a lelkűk nem ér egybe. És nem csak azért, mert egymásnak háttal ébrednek az ágyban, vagyis nem csak azért, mert bármennyire is szeretni akaiják egymást, nem tudnak együtt élni, s ezen még a házassági tanácsadó szakembere sem tud változtatni. Nem, hanem mert ők, Brad Pitt és Julia Roberts, lelki alkatukat illetően olyanok mint az érem két oldala, más irányba néznek. Ezért még a közös jeleneteikben is csak párhuzamos sínpárokon haladnak, hiszen nincs az a váltó, amely egy sínpárra tudná terelni a két ellentétes karaktert: Pitt bűnözőnek is túl édes, Roberts tisztességes lánynak is túl „pritivumenes”. De nem az ő hibájuk, hogy A mexikói nem egyértelmű siker. Brad Pitt ugyanis - néhány túlakrobatizált jelenetét, aerobikgyakorlatnak is minősíthető mozdulatsorát leszámítva - jól használja régi eszköztárát. Füligszáj mosolyával Julia Roberts is hozza a formáját, noha játékában nem igazán villan fel, nem igazán követhető nyomon az a többlet, amely egy másik filmben Oscar-dí- jat hozott számára. Gore Verbinsky rendező túl sokat akart mondani, de nem sikerült úgy elbeszélnie a forgatókönyvben vázolt sztorit, hogy az első kockától az utolsóig értelmezhető legyen az, amit látunk. A mexikói sokféle műfajból, elbeszélésmódból celluloidszalagra felrakott svédasztal, leöntve egy kis Tarantino-dresszinggel és Desperado-szósszal. Bűnügyi elemek, road movie-s száguldások, vígjátéki gégék, pszichothrilleri vívódások, mítoszleporolás elegye a film. S bár az ilyen vegyítéstől még nem feltétlenül rossz egy mozi, A mexikóiban a más-más elemek úgy követik egymást, mintha a film nem vágva lenne, hanem ragasztva. Mintha felszedegették volna a hollywoodi futószalagon egyszer már végigengedett, más produkciókból visszamaradt nyersanyagot, s összemontírozták volna azt. Csak így lehet magyarázni például azt a furcsaságot, hogy a film első harmadában szitává lőtt afroamerikai terrorista a történet vége felé ismét megjelenik, ezúttal begipszelt kézzel. Ha más egyébtől nem is, ettől a különleges feltámadástól teljesen hitelét veszíti a film - így eddig csak Bobbyt lehetett visszahozni a legnagyobb szappanopera-folyondárba, a Dallasba. A mexikóinak a vígjátéki vonala a legsikerültebb: vannak eredeti geg- patronjai, amelyeket jó helyeken rejtettek el, s amelyek jókor robbannak és nagyokat durrannak. A legeredetibb a női vécében robban, azokon a képsorokon, amelyeken Julia Roberts és az őt túszul tartó tagbaszakadt férfi két egymás melletti fülkében könnyítenek magukon. A mexikói legtitokzatosabb figurája ez a férfi: az ő sorsán kérész* tül tud komoly és életközeli lenni a film. Kár, hogy Gore Verbinsky csak ezen az egy ponton - vagyis a túszejtő férfi érzelmeinek felfedésekor - figyelt arra, hogy a választott témát hitelesen dolgozza ki, hiszen a forgatókönyv jó néhány érdekes, a filmben csírájában maradt, tehát kibontatlan problémakört kínált ahhoz, hogy A mexikói akár egy elgondolkoztató mozgókép lehessen. Mert ez a fűm arról szólhatna igazán, amiről valójában akar is, csak erőtlen hozzá a hangja: hogy szabad-e erőszakkal elvenni másoktól azt, ami csak az övék - a múltjukat, az identitásukat. A „mexikói” ugyanis nem egy férfit jelent, hanem egy legendák sorát felidéző pisztolyt, amelyhez a mexikói ember múltja kötődik. Verbinsky eme kesze-kusza történetében ezt akarják megszerezni az amerikaiak. Természetesen nem sikerül nekik. De a magyarázat, hogy mi és miért akadályozza meg őket ebben, beleveszik a túbonyoh'tott végkifejletbe. Bemutatkozott Pozsonyban a tavaly megalakult, budapesti székhelyű Közép-Európai Kulturális Intézet Közös Közép-Európa, a lakható otthon LAKATOS KRISZTINA Pozsony. „Az elmúlt évszázadban határok változtak körülöttünk, a mi feladatunk most az, hogy találjunk ebben a térségben olyan lakható otthont, ahol jól érezzük magunkat” - hangsúlyozta Módos Péter, a budapesti székhelyű Közép-Európai Kulturális Intézet igazgatója az intézményt bemutató délutánon, a hét elején, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben. A Közép-Európai Kulturális Intézet a tíz éve létező Európai Utas című kulturális folyóirat, valamint televíziós műsor körül csoportosuló értelmiségiek tevékenységére alapozva jött létre; a magyar kulturális kormányzat tavaly döntött úgy, hogy intézményes keretet biztosít a munkájuknak. Módos Péter felvázolta, az intézet most alakítja ki arculatát, általánosan megfogalmazott célja az, hogy keresse az európai kulturális együttműködés lehetőségeit, valamint bemutassa Közép-Európa kulturális értékeit: „Ezeket az értékeket sokan a Monarchia szellemi örökségével azonosítják, én azt gondolom, régebbiek ennél. Közép-Európa a Monarchia előtt is létezett. Nem érdemes töprengeni azon sem, hol vannak a földrajzi határai, hogy például Krakkón túl még meddig terjed Közép-Európa, hiszen a régió kultúrájának legjellemzőbb vonása éppen a sokféle hatás találkozása és egybeolvadása. Intézetünk célja az, hogy a felnövekvő generációk identitás- tudatát egy újabb vonással gazdagítsuk: azzal együtt, hogy magyarok vagyunk, van egy további, tágabb hazánk is - Közép-Európa. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az EU-csadakozás idejében bizonyítanunk kell a világnak, hogy ennek a régiónak a kultúrája is van olyan értékes, mint a nyugat-európai kultúra, illetve hogy létezik közép-európai kulturális identitás. A világban kulturális verseny van, közös fellépéssel nagyobb teret tudnánk meghódítani.” A Közép-Európai Kulturális Intézet és az Európai Utas körét Pozsonyban Módos Péter mellett Udvarhelyi Szabolcs újságíró, Gellér Katalin művészettörténész, valamint Lázár Ervin Kossuth-díjas író képviselte; mindannyian saját szakterületükből kiindulva próbálták megfogalmazni azokat a témákat, módszereket, amelyek a jövőben az intézet tevékenységének magját alkothatják. Udvarhelyi Szabolcs, aki újságíróként mintegy tizenöt évet töltött Prágában, arra hívta fel a figyelmet, hogy a régió országainak sajtója egyre kevésbé tájékoztat a szomszédokról, így nem csoda, hogy elavult sztereotípiákban gondolkodunk: az ádag cseh szerint a magyarok jópofák, szeretik a bort, és Magyarországról annyi jut még az eszébe, hogy milyen jó volt annak idején a Balatonnál; az ádag magyar szerint minden cseh hrabali hős, aki naphosszat sört iszik és mókázik. Udvarhelyi Szabolcs hozzátette: több mint valószínű, hogy az a kérdés például, lemond-e a szlovák belügyminiszter vagy sem, nem rázza meg különösebben a magyar közvéleményt, a sajtónak azonban erősítenie kell a tudatot, hogy vannak közös értékeink. Gellér Katalin azt a kérdést tette fel, mivel is lehetne bemutatni a régiót képzőművészed értékek révén, majd néhány kiállítás ödetét osztotta meg a közönséggel. Véleménye szerint fogódzót jelenthet a Monarchia, különösen az építészet területén, hiszen a K und K időkben alakult ki a nagyvárosi élettér számos meghatározó épülete, a kávéházaktól a pályaudvarokig, de megemlíthetjük a monarchiabeli fürdővárosokat is, amelyek építészed jellege gyakorlatilag megegyező. A továbbiakban a felvetett témákhoz lazán kapcsolódó, Mit üzent az ács? című rövid írását olvasta fel Lázár Ervin. Az írót, aki a közelmúltban ünnepelte 65. születésnapját, Czimbalmosné Molnár Éva, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója köszöntötte. (as) A közelmúltban ünnepelte 65. születésnapját Lázár Ervin, akit köszöntöttek a Magyar Intézetben (Archív felvétel)
