Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-02 / 100. szám, szerda

Autó motor ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 2. Az univerzális családi autó francia receptje: végy egy kiskocsit, toldd meg bő fél köbméteres csomagtartóval, és add az egészen olyan olcsón, amennyire csak lehet Renault Thalia: tényleg megéri az árát VAS GYULA V annak különleges igé­nyű autópiacok, és a kelet-európaiak több­sége éppen ilyen. A vá- wmmmm sárló itt olyan autó után kiált, amely egy­szerre városi és családi, keveset fo­gyaszt, és legfőképpen olcsó. A Re­nault nagyon jól felmérte ezeket az igényeket, amikor elkészítette és pi­acra dobta a Thaliát - kizárólag a volt szocialista tömb országaiban. Pontosan ilyen autóra van itt szük­ség, mert vegyük csak sorra: 1. A Clio modifikációjáról, tehát lénye­gében kisautóról van szó; 2. Cso­magtere ugyanakkor 510 literes, te­hát nagyobb, mint a legtöbb közép­kategóriaás limuziné; 3. A viszony­lag, sőt kimondottan erős (75/98 LE) 1,4-es benzinmotorok átlagfo­gyasztása mindössze 7,1, illetve 7 liter; 4. Az autót strapabírás szem­pontjából is a zord kelet-európai vi­szonyokra tervezték (nagyobb has­magasság, megerősített tartó- és hordozóelemek, 70 ezer kilométe- teszt katasztrofális minőségű orosz utakon, nemegyszer 30 fokos fagyban), és végül, de abszolút el­sősorban: már 309 900 koronáért meg lehet vásárolni. Aki pedig azt hiszi, hogy ennyi pénzért mindösz- sze egy szimpla fapados jár, nagyot téved, mert már a Thalia RN alap- szereltségében is található egy-két értékesebb holmi (öt fejtámla, ket­tős látószögű vezetőoldali visszapü- lantó tükör, poggyásztér-világítás, színezett ablaküvegek, színrefújt lökhárítók és külső visszapillantó tükrök, oldalvédő gumicsíkok, az égve felejtett reflektorokra figyel­meztető hangjelzés, de mindenek­előtt a két frontlégzsák). Megismé­teljük: mindez, a több mint fél köb­méteres saroglyával együtt nem egészen 310 ezer koronáért. Akinek pedig harmincezerrel többet is megér a Thalia, távirányítású köz­ponti zárat, állítható magasságú szervokormányt, elülső ködlámpá­kat, kettős optikájú fényszórókat, elektromos elülső ablakemelőket és tükörmozgatókat, valamint fordu- latszámmérőt is kap hozzá. Ez az eggyel magasabb RT komfortfoko­zat standardja (339 900 korona), amelyhez az erősebbik motor is megrendelhető (369 ezer korona). Mivel a „holt leltár” ezzel teljes, lás­suk, milyen tapasztalatokat szerez­tünk élőben, az alapszerelt, alap­motoros változat tesztje során. A kocsi külsejét egyesek átkozzák, mások magasztalják - ízlés dolga. Tény, hogy a „kétharmad Clio” mö­gött furcsán fest a jókora koffer, de csúnyának semmiképpen nem ne­vezhető. Ahhoz túl szép ívben dom­borodik a hátsó szélvédő és túl ele­gánsak a kocsiszekrény sarkait átfe­dő, nagyméretű hátsó lámpatestek. A Thalia egyébként 4,15 méter hosszú, tehát 38 centiméterrel hosz- szabb, mint a Clio. Okvetlenül az autó javára kell írni a műanyag elül­ső sárhányókat, amelyek kisebb üt­közéskor nem deformálódnak. Egészen a középső oszlopokig Clio, a „mosolygós" maszkot is beleértve A hozzátoldott farrész masszív limuzinná változtatta az autót A műszerfal „kopogósabb", de franciásan elegáns Belül is a dióéhoz ha­sonló környezet fogad: a francia ízlésvilág a- zonnal felfedezhető, bár itt valamivel több a ko­pogós műanyag. A keze­lőszervek többsége kéz­re áll, kivételt csupán a fűtő- és szellőzőberen­dezés túl alacsonyan el­helyezett körkapcsolói, de főleg a sebességváltó kar mellé telepített ab­lakemelő gombok ké­peznek. (Kocsinkban feláras kellék volt az RT komfortfokozatban standard­nak számító Electra csomag, amely egyebek között az elektromos elülső ablakeme­lőket is tartalmazta.) Az ülé­sek minősége kielégítő, a hely­kínálat hátul valamivel jobb, mint a kategória átlaga, az óri­ási csomagtér kihasználható­ságát javítja az (egyben) előrehajt­ható hátsó üléstámla. Ami pedig a motort és a menettu­lajdonságok ületi, tömören csak annyit tudunk mondani: az autó küldetésének mindkettő tökélete­sen megfelel. A Mégane egykori 75 lóerős,,húzós” alapmotorja megle­pő dinamikával képes mozgatni a mindössze 940 kg súlyú autót (leg­nagyobb sebesség: 170 km/óra, gyorsulás 0-100 km/óra: 12,1 s), miközben az országúti fogyasztás némi önfegyelemmel akár 6 liter alá is szorítható. A biztonságos út­tartásról és a jó kanyarstabilitásról a Clio bevált futóművén kívül a 14 hüvelykes tárcsákra húzott 175 mm profilszélességű gumiabroncs­ok is gondoskodnak. Tömör zárszó gyanánt csak any- nyit mondhatunk: ez az autó tényleg megéri a pénzét. Nem vé­letlen, hogy minden más típust messze lekörözve úgyszólván na­pok alatt közvetlenül a Skodák mögé katapultálta magát a hazai autóeladási listákon. Az 510 literes csomagtartó kettővel magasabb kategóriában is a legtága­sabbak közé tartozna (A szerző felvételei) A kategóriateremtő mikrovan második nemzedéke is folytatja az előd sikerszériáját; ezt bizonyítja az egyik akciómodell is, amelyet egy ismert táncról neveztek el Renault Twingo Twist Expression: Lehet egy napfénytetővel (is) több? Az „igazi” mikrovant még mindig ilyennek ismerjük: a motorháztetővel azonos ívű szélvédő, csaknem vízszin­tesen hátrafutó tető... (A szerző felvételei) VAS GYULA 1994-ben bemu­tatott Renault TWingóval új au­tókategória szü­letett: a mikro­van. Ma már persze szép számú követője akad (Opel Agila, Suzuki R+ Wagon, Daewoo Matiz stb.), de úttörő sze­repe vitathatatlan. A fura alakú, rendkívül praktikus kiskocsi a há­romajtós karosszéria ellenére is nagy sikert aratott, de néhány szak­ember kissé fanyalgott a biztonsági mutatói fölött. Véleményüket 1998- ban voltak kénytelenek módosítani, amikor megjelent a Twingo máso­dik nemzedéke - hatékonyabb fé­kekkel, 17 mm vastag elülső ke- resztstabilizátorral, vastagabb pad­lólemezzel, merevített sárhányók- kal, meghosszabbított elülső gyűrő- dési zónával, 155/70/13-as helyett 155/65/14-es gumiabroncsokkal. Fazonra is szebb lett az amúgy is szimpatikus minimobil: legömbö­lyítették a lökhárítóit, ádátszóra cserélték a fényszórók buráját, ke­rek ködlámpákat építettek az orrá­ba. Nem csoda, hogy - bár az ajtók száma három maradt - folytatódott Mutató helyett... a sikerszéria, és ehhez nagyban hoz­zájárultak az olykor kedves-tréfás- bolondos akciómodelleknek is. Egyikük a TWist nevet kapta; ezt mutaljuk be szokásos egyhetes tesz­tünk tapasztalatai alapján, mégpe­dig a gazdagabban felszerelt Exp­ression kivitelben. A TWingo karosszériája lényegében egy adott alapterület leggazdaságo­sabb, ugyanakkor esztétikus beépí­tése. Nincs ember, aki kívülről néz­ve elhinné, hogy ekkora autóban ennyi hely lehet. S akkor talán még nem is tudja, hogy a hátsó ülést, úgy ahogy van, tízegynéhány centimé- terreí hátrább lehet taszajtani! Ez persze már az amúgy sem medve- barlangnyi csomagtér rovására megy (alapmérete 1681, az elérhető maximum 1080 1), de ne feledjük, hogy orrtól farig összesen 343 cen­timéteren variálgatunk. A nagyvo­nalú térkínálatból eredő kellemes érzést csak fokozza, hogy csupa vi­dámság vesz körül bennünket: a műszerfal játékos színkombinációk­ban mosolyog ránk, a kapcsolók és nyomógombok meleg bordó színű­ek (vüágosabb karosszériával kom­binálva sárgák). A volánon túl hiába keressük a megszokott körműszere­ket: ott csak egy jelzőlámpákból álló keskeny csík húzódik, amely menet közben - ha minden rendben van - teljesen sötét. A digitális sebes­ségmérő a középkonzol felett viliódzik, a számje­gyek mérete a periféri­kus látással történő ér­zékeléshez is tökélete­sen elég. Jobb kezünk ujjai pillanatokon belül felfedezik a rádió prakti­kus távirányítóját a vo­lán alatt, füleink pedig azt, hogy a műszerfalba szerelt hangszórók „munkáját” az elülső aj­tókba épített, nagyobb méretű és jobb minősé­gű hangsugárzók segí­tik. A rádió, a távirányí­tóval együtt feláras kel­lék, de a kiskocsi stan­dardja is tisztes színvo­nalú: két frontlégzsák (az utasoldali kikapcsol­ható), elektromos elülső ablakeme­lők, elektromosan állítható külső visszapillantó tükrök (a vezetőé ket­tős látószögű), távirányítású köz­ponti zár, napfénytető (elülső része elektromosan nyitható), színezett ablaküvegek. Amit kissé hiányol­tunk, az a szervokormány volt, de opcióként megrendelhető. A motor marad a régi Twingóból is­mert 1149 köbcentis nyolcszelepes, de teljesítményét 43 kW-ra (60 LE) növelték. Ez 151 km/órás végse­bességhez és 13,4 másodperces százas sprinthez, tehát lényegében elfogadható tempójú poroszkálás- hoz elég. A fogyasztás is az e kate­góriába tartozó benzinmotorok át­laga: városban, országúton és ve­gyes forgalomban 7,5/5,1/6,0 liter 100 kilométerenként. (Itt mondjuk el, hogy a Twingo azóta ugyancsak 1,2 liter hengerűrtartalmú, de 16 szelepes és 75 lóerős benzinmotor­ral is kapható.) A Renault Twin­go, ez a kedves, rokonszenves, vonzó külsejű kisautó tehát az évek során kívül- belül megszé­pült, szereltsége gazdagabb lett, de főleg bizton­ságosabbá vált. Mellette szól még igen kedve­ző ára, amely - az alacsonyabb komfortfokozatú Authentique ki­vitelben - jelenleg 269 900 koro­nánál kezdődik a hazai márkake­reskedőknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom