Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-29 / 122. szám, kedd
8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 29. GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK Kuba már senkinek sem fizet Havanna. Kuba felfüggesztette Spanyolországgal szembeni 625 millió dollár adóssága törlesztését. Havanna az olajárak emelkedésével és a szigetországba látogató turisták számának csökkenésével magyarázza fizetési nehézségeit. A kubai kormány tavaly átütemezte spanyol adósságát, és jelentős kedvezményeket kapott. Madrid elfogadta, hogy az adósság egy részét kubai spanyol befektetésekre váltsák. A szigetország kormánya ennek ellenére az év elején felhagyott adóssága fizetésével. Spanyolország a legnagyobb befektető Kubában, gépeket, szállodai felszereléseket, gépkocsikat szállít, és kávét, halat, rumot és dohányt importál. (NG) Drasztikus létszámleépítés Tokio. A japán autógyár bejelentése szerint a következő 3 évben alkalmazottjainak 26 százalékától megválik. Az ágazat nehéz helyzetét jelzi a teherautóiról ismert Isuzu mostani lépése, ettől várják ugyanis a jövedelmezőség javulását. Az Isuzu 49 százaléka a General Motors kezében van. (FN) 10,9 milliárd dollár az adósság Pozsony. Szlovákia külföldi adósságállománya február végén 10,9 milliárd dollárra rúgott, ami azt jelenti, hogy az ország minden egyes polgárára 2035 dollár adósság jut. Ebből a kormány és a Szlovák Nemzeti Bank adóssága 2,9 milliárd dollárt tett ki. Az ország adósságállománya az év első két hónapjában 100 millió dollárral nőtt. A közép- és hosszú lejáratú adósságok 8,425 milliárd dollárra rúgnak. (SITA) A hazai bankszektor nyeresége Pozsony. Szlovákia bankszektora 2001 első negyedében e- gyüttesen 4,076 milliárd korona nyereséget könyvelt el; a pénzintézetek kumulált mérlegfőösszege 875,177 milliárd koronára rúgott - közölte a Szlovák Nemzeti Bank. A veszteséges bankok együttes deficitje 706 millió korona volt. Az ügyfelek betétállománya 556,234 milliárd koronát tett ki, a betétállomány mintegy fele határidős lekötésű volt. (SITA) A gázművek privatizálásáról Pozsony. A Credit Suisse First Boston (CSFB), a Szlovák Gázművek (SPP) privatizációs tanácsadója jelezte: két héten belül megvitatják a CSFB végleges ajánlatát. Mint ismertes, a gázművek részvénytársasággá alakulnak át, s a részvény- csomag 49 százalékát privatizálják. (SITA) A Banka Slovakia magánosítói Pozsony. A Nemzeti Vagyonalap (FNM) információja szerint eddig hárman jelentkeztek a besztercebányai székhelyű Banka Slovakia privatizálására. A tavaly 26,849 millió korona nyereséget felmutató pénzintézet részvényeinek 60 százaléka kerül magánkézbe. A Banka Slovakia privatizálásának első fordulója egyébként korábban már kudarcot vallott. (SITA) Eladták a dunai kikötőket Pozsony. A Szlovák Kikötők (SPaP) részvénycsomagjának 86,99 százalékát a Dunajservis Slovensko szerezte meg, a vételár 311 millió korona volt - tájékoztatott a Nemzeti Vagyonalap. A mintegy 250 folyami teherhajóval rendelkező SPaP alaptőkéje 2,5 milliárd korona, tavalyi nettó nyeresége pedig 15,1 millió koronára rúgott. Jozef Kojda, a vagyonalap elnöke nem elégedett a privatizáció végeredményével. (SITA) Új kvóták Ausztriában? Bécs. Martin Bartenstein osztrák gazdasági miniszter újból felvetette, hogy tekintettel az osztrák gazdaságban jelentkező munkaerő-hiányra, a szezonmunkásokra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan más ágazatokban is vezessék be a külföldieknek a meghatározott időre szóló alkalmazás engedélyezését. Jelenleg ilyen szabályozás az idegenforgalom és a mezőgazdaság területén létezik, de jövőre az osztrák cégeknél előreláthatólag 17 ezer szakképzett és 7400 szakképzettség nélküli munkavállaló hiányzik majd. Az elképzelés megvalósítása még nem bizonyos, mert a koalíciós partnerrel való egyeztetés csak a kezdet kezdetén tart. (MTI) Jugoszlávia újjáépítésére 4 milliárd dollárra van szükség Átütemezett adósság MTI-HÍR Berlin. A Világbank szerint a teljesen padlóra került jugoszláv gazdaság újjáépítéséhez a következő 3-4 év alatt legalább négymilliárd dollárra lesz szükség. Az összeg háromnegyedét vissza nem térítendő juttatásként kell majd folyósítani Belgrádnak. A jugoszláv gazdaság ugyanis annyira szétzilált állapotban van, a szegénység és az eladósodottság olyan nagy mértékű, hogy további pénzügyi terhek (hitelek) szóba sem jöhetnek. Egyedül az idén 1,2 milliárd dollárnyi finanszírozást igényel Jugoszlávia, többek között az energia- ellátás és egyéb infrastruktúrák újjáépítéséhez, továbbá a pénzügyi és a bankszektor átalakításához és szanálásához. A Világbank arra számít, hogy a június 29-én Brüsszelben tartandó nemzetközi donorkonferencián a nemzetközi és a kétoldalú szervezetek megfelelő ígéretekkel állnak elő. Ez azonban egyelőre valószínűtlennek tűnik, ugyanis bizonytalan az USA részvétele. Az amerikai kormány csak akkor hajlandó képviseltetni magát, ha a jugoszláv parlament határidőre elfogadja azt a törvényt, amely szabályozza a belgrádi kormány együttműködését a hágai bírósággal, lehetővé téve háborús bűnösök, mindenekelőtt Szlobodan Milosevics kiadatását. A Világbank arra számít, hogy a brüsszeli konferencia kezdetéig haladás történik a Párizsi és Londoni Klubban tömörült hitelezőkkel a jugoszláv küladósság átütemezéséről. Belgrád e két csoportnak összesen 12,2 milliárd dollárral tartozik, ami a hazai össztermék 136%-ának, illetve az egyévi exportbevételek 300 százalékának felel meg. A Világbanknál arra számítanak, hogy a hitelezők elengedik a jugoszláv adósság 66%-át, a fennmaradó hányadot pedig 23 éves törlesztésre átütemezik; a visszafizetést hat évnyi türelmi idő lejárta után kellene elkezdenie Belgrádnak. Európa korlátozott függetlensége mindaddig fennmaradhat, amíg az eurózóna fogyasztói kereslete erős marad Elszakad-e Európa Amerikától? Wim Duisenberg. Szakmai körökben szinte senki nem ért egyet véleményével. (Archív felvétel) ŕ Kevés embert támadnak olyannyira, mint Wim Dui- senberget, az Európai Központi Bank elnökét. Nem csupán a befektetők és a politikusok többsége fordult ellene, de a szakmán belülieket is megoszlja az általa vezetett bank monetáris politikája. Pedig ő az, aki a közös jegybank gyakorlatában próbálja meg keresztülvinni az európai kontinens önállósodását. ÖSSZEFOGLALÓ A befektetők védőangyalaként tisztelt Fedre, mint követendő példára mutogatok elsősorban azt vetik az ECB szemére, hogy amerikai társával ellentétben figyelmen kívül hagyja a gazdasági növekedés elősegítésének szempontját a monetáris politikai döntések meghozatalakor. Duisenberg pedig nem tesz mást, mint amit az amerikai Alan Greenspan: kemény kézzel betartatja az általa vezetett bank alapszabályát. A Bundesbank mintájára létrejött európai jegybank alapszabálya szerint ugyanis a bank egyeden feladata az árstabilitás megőrzése. Az európai jegybank elnöke a látszat szerint magányos farkasként harcol az amerikanizálódás ellen, ami szimpatikusnak is tűnhet egyes közgazdászok szemében. Duisen- bergnek azzal a kijelentésével azonban már szinte senki nem ért egyet, hogy az amerikai gazdasági növekedés várható lassulása nem veti majd vissza az eurózóna növekedését. Legutóbb az IMF mérsékelte 2,4%- ra az európai gazdaság idei növekedésére vonatkozó tavalyi várakozáAz USA recessziója várhatóan nem gyűrűzik be Európába. sait, s bizonyos, hogy nem ez az intézményvolt a legutolsó a sorban. A korábbi 3%-ot alulról súroló növekedési várakozások ugyanis az USA gazdasági ciklusának V alakú visz- szapattanását vették alapul. Eszerint ha be is következik a recesszió a tengerentúlon, akkor sem fog olyan sokáig elhúzódni, hogy visszavesse az európai gazdaság növekedését. A piaci konszenzus úgy tűnik kialakult azzal kapcsolatban, hogy az amerikai gazdaság lassulása nem hagyja érintetlenül az eurózónát. Az előrejelzések pedig mindinkább egy U alakú visszapattanást tételeznek fel az USA-ban, miszerint még legalább egy fél évet kell várni addig, amíg újból növekedésnek indul az amerikai GDP. Az európai jegybank nehéz helyzete abban rejlik, hogy miközben az alapszabály szerint nem tehet semmit a gazdasági növekedés serkentésére, addig azt próbálja elhitetni a piaccal, hogy erre nincs is szükség. Az amerikai és az európai gazdaság kapcsolatának szorosságát leggyakrabban azzal szokták leírni, hogy az export az egyes gazdaságok bruttó hazai termékének mekkora részét teszi ki a nettó exportból származó jövedelem. Az USA-ban az 1992 első negyedévében mért 0 közeli érték óta csak nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya, azaz a nettó külgazdasági tevékenység negatívan járult hozzá az értékteremtéshez. A nettó export GDP-hez viszonyított aránya tavaly megközelítette a -5%-ot. Kizárólag az export hozzájárulása a GDP-hez 12% volt 2000-ben. Ha az Európával folytatott kereskedelem méreteit nézzük, akkor a kereskedelmi mérlegben az öreg kontinens kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben a negyedik legnagyobb Japán, Kína és Kanada után. Míg Európa hozzájárulása Amerika kereskedelmi hiányához mindössze 12%- os, addig Európába irányul az összes amerikai kivitel 23%-a. Európában hasonló a helyzet. A nettó export értéke itt is rontja a bruttó hazai temiéket, de hozzájárulása a GDP-hez jóval kisebb: -1%. Az export hasonló arányt képvisel a GDP- ben: 13%-ot. Az összes exportnak azonban több mint egynegyede itt is az USA-ba irányul, amivel az EU Kanada után a második legnagyobb exportőre Amerikának. A fenti adatok alapján tehát nem adódik a következtetés, hogy Európa jobban kötődne az USA-hoz, sőt a jobb állapotban lévő kereskedelmi mérleg alapján inkább egy ellenkező irányú kapcsolat következne a számokból. Duisenbergnek annyiban igazat adhatunk, hogy valóban nincsen határozott irányú összefüggés a két gazdaság teljesítménye között. A piacoknak azonban ennyi valószínűleg nem elég, ezt a viszonylagos függetlenséget be is kell tudni nekik bizonyítani. Egyelőre a bizalmi és konjunktúraindexeken kívül nem jelez egyéb fontos mutató látványos lassulást az eurózónában. Vélhetően azonban ez nem marad így akkor, ha Amerika recesszióba süllyed a második vagy a harmadik negyedévben. Az amerikai recesszió viszont várhatóan nem jelent majd egyúttal európai recessziót is. Ilyen értelemben Európa korlátozott függetlensége mindaddig fennmaradhat, amíg az eurózóna fogyasztói kereslete a mostanihoz hasonlóan erős marad. A két kontinens közötti összefonódást ezen a téren lehet legjobban tetten érni. A fogyasztói keresletet ugyanis nagymértékben befolyásolja az ún. vagyonhatás, a vagyon értékváltozásának hatása a fogyasztásra. Az USA-ban nagy szerepe lehet ennek a közgazdasági hatásnak abban, hogy a gazdaság elkerüli-e a recessziót, vagy sem. A Nasdaq 60%-os értékcsökkenése nyomán a tengerentúli befektetők vagyonvesztése immár eléri a GDP 18%-át! Az amerikai GDP kétharmadát adó fogyasztói kereslet szempontjából ez perdöntő lehet. Európában a fogyasztói kereslet hasonlóan fontos tényező, s a részvénypiacok érték- vesztése is volt olyan jelentős, mint Amerikában. Az európai fogyasztói kereslet az amerikaival szemben azonban egyelőre zökkenőmentesen nő, ami arra utal, hogy a lakosság vagyonában nincs akkora súlya a részvényekben tartott megtakarításoknak, mint az USA-ban. Ez leginkább az európai fogyasztók relatív konzervativizmusát tükrözi. Amíg ez így is marad, addig van esély arra, hogy a részvénypiaci bessz ne rántsa magával az európai fogyasztók költekezését is, és ezzel Európa valóban elkerülheti a nagyobb mértékű gazdasági visszaesést. (A Világgazdaság nyomán) Az eltérő banki rendszerek miatt hosszabb távon is jelentős különbségek lesznek a pénzátutalási díjak között Olcsóbbak lesznek a külföldi átutalások ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az eurózóna bankjai hamarosan véglegesítik azt a Brüsszel által immár két éve sürgetett megállapodást, melynek nyomán csökkenne a pénzátutalások költsége az egyes tagállamok között a banki ügyfelek számára. A Világgazdaság szerint az európai kereskedelmi bankok a lényeges kérdésekben már egyezségre jutottak az eurózónán belüli banki átutalások esetében fizetendő ügyféldíjak csökkentését célzó megállapodás ügyében. A lap összegzése szerint ma az európai bankok átlagosan 17 eurót kémek a külföldi átutalásért, a kis összegű nemzetközi átutalások költsége elérheti akár az utalt összeg 17 százalékát is. A szerződés szerint a jövőben a pénzintézetek egységesen három eurót számitanának csak fel egymással szemben a külföldi eredetű átutalási megbízások teljesítése fejében, ezáltal 10-12 euróra csökkenne az ügyfeleket terhelő költség. A határon átnyúló pénzmozgás azonban így is lényegesen drágább lesz a belföldi átutaláshoz képest, ez utóbbiért ugyanis átlagosan egy eurót számláznak ma az eurózóna bankjai - írja a Financial Times. A bankok az EU kitartó nyomás- gyakorlása hatására kezdték meg a tarifacsökkentésről szóló tárgyalásokat, a végleges szerződés árrögzítő elemei okán csak Mario Monti versenyügyi főbiztos jóváhagyását követően léphet majd életbe. David Byrne fogyasztói ügyekért felelős biztos továbbra is képtelenségnek tartja, hogy az egységes európai valuta megjelenését követően is a belföldi díjak többszörösébe kerüljön az eurózónán belüli átutalás. A bizottság álláspontja szerint mindez nem egyeztethető össze az egységes belső piac elméletével. A bankok szerint azonban hosszabb távon is jelentős különbségek lesznek majd az átutalási díjak között, mivel az egyes országokban használt banki rendszerek nem kompatibilisek egymással. Bank A bankkönyvek betéti kamatai (érvényben 2001. május 27-én) Felmondási határidő Felmondási idő 3 hónap 6 hónap 9 hónap 12 hónap 18 hónap 2 év nélkül Bank Austria Creditanstalt 5,00 5,00 5,25 3,75 Banka Slovakia 6,90 7,50 8,00 8,20 4,60 Investičná a rozvojová banka 6,80 7,10 7,30 7,60 7,50 4,50 Istrobanka 6,40 6,80 7,00 7,10 7,30 4,50 Ľudová banka 5,75 6,35 6,65 7,15 3,25 Poľnobanka 6,40 6,80 6,85 6,90 4,00 Poštová banka 6,30 6,80 7,40 7,70 3,75 Prvá komunálna banka 6,30 6,70 7,00 7,20 7,50 3,20 Devín banka 7,10 7,507,80Tatra banka4,00-4,75 Slovenská sporiteľňa 4,90-5,60 5,40-6,005,70-6,25 6,10-6,60 3,00 Všeobecná úverová banka 5,40 5,60 5,80 6,00 6,10 6,20 2,50
