Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-26 / 120. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 26. Szombati vendég Négyszemközt a hetevenéves Németh Jenővel, aki sajnálja, hogy Szlovákiának ma már nincs egységes kutatási és nemesítési koncepciója Nem lehet mostohagyerek a mezőgazdaság kisvártatva behívatott az irodájába és közölte, hogy akkor én leszek az. Itt sem maradtál tül sokáig, mert hatvankilencben mezőgazdasági minsizter-helyettes lettél. Hatvankilenc őszén éjfél előtt hívott fel Ján Janovic akkori miniszter, hogy kinevez a helyettesének. Tizenöt évet és egy napot húztam le ebben a tisztségben. Ez azért szakmai elismerés, hiszen ennyi időt kevés állami \\ Sok rossz volt az an- ' tivilágban, de nem szabadna mindenből, amit mit tettünk, tabula rasát csinálni. Mindent szétverni. « tisztségviselő töltött egy poszton. No comment, mondanák ma. Értékeld úgy, ahogy akarod. Mi volt a munkaköröd Pozsonyban? Én felügyeltem az állatorvosokat, a mezőgazdasági építkezési vállalatot, az agrákutatást, a talajmegmunkálást és a mezőgazdasági termelést is. Ezen kívül időről időre, mai kifjezéssel élve válságmenedzser is voltam. Első állami kitüntetésemet akkor kaptam, amikor hatvanötben árvízvédelmi biztosként levezényeltem a mező- gazdaság megmentését. Voltam gyombiztos is, mert annyi gaz volt a földeken, hogy országosan kellett intézkedni. Aztán hetvenkettőben a száj- és körömfájás okozta veszélyeket, károkat igyekeztem ugyancsak országos biztosként enyhíteni. Voltam én még hörcsögbiztos is, amikor rettentően elszaporodtak ezek a rágcsálók Ke- let-Szlovákiában. Mondta is Peter Colotka, miután átadta a megbízólevelet, hogy ebben a kormányban már mindenféle funkció volt, de hörcsögellenes főbiztos még nem. Más világ volt az, de azért láttam a munkám értelmét, mert sokkal jobb lett az élet falun, azt ma sem tagadhatja senki. Nyolcvannégyben neveztek ki a Slovosivo állami vállalat élére. Menesztettek vagy te kérted magad ebbe a tisztségbe? Inkább az utóbbi. Bosszantott és izgatott is egyszerre, hogy van egy hatalmas cég, tizenhétezer alkalmazottal, majdnem tökéletes szervezeti rendszerrel, hiszen európai szinten folyt tíz munkahelyen a kutatás, tizenhatban a nemesítés és a termelés. Kiváló koponyák dolgoztak ott. Sósszigeten Bar- talos Menyhért és társai, Diószegen Szarnák Pista bácsi, Bošany- ban és máshol ugyancsak kitűnő szlovák szakemeberek. Valahogy mégsem működött az egész és a cég veszteséges volt. Két év alatt nyereségessé tettük. Itt még távolabb kerültem a politikától, amellyel leginkább akkor szembesültem, amikor Jakeš időközönként Prágába hívta az állami nagy- vállalatok igazgatóit. Ha azt mondta behízelgő hangon, hogy maguk az ország kapitányai, akkor \\ Nyugdíjasként a r legszebb pótcselekvés a virágok gondozása. « tudtam, szarul megy az országnak. Ha ordítozott, hogy maguk vagabundok, akkor kivételesen zökkenőmentesen haladt az ország szekere. Aztán ránk zúdult nyolcvankilenc novembere Vezérigazgatóként a hajam szála sem görbült. Első alkalommal mindenki bizalmat szavazott nekem a nyitrai sportcsarnokban, ahol több ezer alkalmazottunk zsúfolódott össze. De akadtak rosszakarók. Például a titkárságom egyik referense, aki októberben még marxista esti egyetemre járt, kilencven elejére már szlovák kereszténydemokratának nevezte ki magát. Őt többször figyelmeztettem, mert már reggelenként dőlt belőle a szilvapálinka. Főleg ő erőszakolt ki még egy titkos bizalmi szavazást. Ekkor 110 százalékot kaptam, mert néhány barátom két borítékot dobott be, biztos, ami biztos, gondolták. Ellenem egy tucatnyi szavazat sem volt. Kilencvenegyben aztán mégis csak lemondtál, korkedvezményes nyudgíjaztatásodat kérted. Miért? Mert kezdték elkótyavetyélni mindazt, amit mi felépítettünk, ami európai szinten működött. Jöttek az amerikaiak, a franciák. Kérdeztem tőlük, hogy ha megvesznek bennünket, mi lesz a szlovákiai kutatásai meg a nemesítéssel. Csak pislogtak és hallgattak. Már akkor megéreztem, amit ma sokan tudnak, s amire legutóbb a Danone kapcsán a győriek döbbentek rá. Hogy a multik többsége elsősorban piacot akar venni, felvevőpiacot, csak ezért nyomulnak nálunk is. Nem sokat törődnek azzal, mi lesz az itteni szellemi kapacitásokkal, más munkaerővel. Ebben én nem akartam sem segédkezni, sem cinkos- kodni. És jól tettem, hogy felálltam. Azóta az említett referens és más szélkakasok vezérletével szétverték a szlovákiai nemesítést, a mezőgazdasági tudományt. Mindazt, ami itt szellemi kapacitásban összpontosult. Szlovákiának ma nincs egységes kutatási és nemesítési koncepciója. Az ám, Koncoš miniszter és magyar államtitkárok, az ám, politikus urak. Hirtelen nagyon nekikeseredtél. Lehet, habár én keserű tényeket mondok. Bevallom neked, hogy nyolcvankilenc késő őszén istentelenül fájt, hogy az egyik leányom a barrikád túlsó oldalán csörgette a kulcsokat. Évekig nem is beszéltünk. Aztán megbékéltem vele is, hiszen sok rossz volt az antivilág- ban. És az utánunk következő nemzedékeknek joguk volt sok mindent lesöpörni, saját eszük, szívük, meggyőződésük szerint cselekedni. Csak nem szabadna mindenből, amit mit tettünk, tabula rasát csinálni. Mindent szétverni. Maradjunk a szakmánál. Nagyon sokszor jártam, méghozzá nyitott szemmel, Nyugat- Európában. Marhaság azt állítani, hogy ott csak családi gazdaságok működnek, mert jól menő szövetkezetek is vannak. Persze, szigorú gazdasági szabályzók alapján működnek. Természetes, hogy jönnek új iparágak, új törekvések. De bolond ember az, aki lemond a természet kínálta lehetőségekről. A Csallóközben például a mezőgazdaság nem lehet sosem mostoha- gyerek. Meg kellene óvni a hazai termelést, jó ízű gyümölcseinket, hazai áruinkat a dömpingbehoza- tallal szemben. A hogyanokról kellene végre felelősségteljesen gondolkodnunk, értelmetlen generációs viták és politikai marakodások helyett. Apropó, milyennek látod a mai világot? Ellentmondásosnak, ahol túl gyakran ügyeskednek és lódítanak. Azt mondják például, nálunk most jobb a gazdasági helyzet, mint az antivüágban, merthogy túlkínálat van. Ezen röhögnöm kell. Mert ha felsrófolom az árakat és alacsony bérekért dolgoztatotm az embereket, azonnal csökken a vásárlóerő. Máris kész a túlkínálat. Ehhez nem kell nagy tudomány. Sokan érzik ezt a saját bőrükön, miközben akadnak, akik gátlástalanul nagyokat kaszálnak, nagyon gyorTizenöt évig és egy napig volt mezőgazdasági miniszterhelyettes, mai szóhasználattal élve: államtitkár. 1984-től vezérigazgató a Slovosivo állami vállalatnál, amely hosszú éveken át veszteséges volt. Két év múlva már fél milliárd nyereséget mutatott az évi egyenleg. 1990 elején egy emberként szavaz neki bizalmat a tizenhétezer alkalmazott. Egy év múlva mégis beadja felmondását és korkedvezménnyel nyugdíba vonul, mert-ahogy akkor írta a miniszternek - nem akart segédkezni az évtizedeken át felhalmozott szellemi kapacitások és anyagi javak elkótyavetyélésében. Németh Jenő 70 éves. SZILVÁSSY JÓZSEF Jenő bátyám, már a látvány alapján sem lehetsz rossz ember. A lakásod tele virággal, odakint az üvegházban sokféle orchidea, száznál több egzotikus dísznövény pompázik... Gyermekkorom óta csodálom a virágokat, amíg azonban téeszel- nök voltam Ekecsen, nem messze Nagymegyertől nem volt időm velük törődni. Mert a virág, akár a szíved hölgye, állandó szeretet, figyelmet igényel. Aztán beköltöztünk Dunaszerdahelyre, panellakásba. Ott kezdtem el kaktuszokat nevelni. Gyönyörűség volt, Akkor ez nemcsak kedvtelés. Szenvedély. Az. Van még egy szenvedélyem. A cigaretta. Harmincegyéves koromig még libaszart sem szívtam. Akkor jöttem a szülőfalumba, miután Prágában közgazdaságtudományt tanultam, Nyitrán meg ag- ronómus lettem. Vörös diplomás. Ez nem valamilyen ideológiai caf- rangot, hanem kitűnő eredményt jelentett. Summa cum laude, mondták nagyon régen és ma. Marasztaltak tanársegédnek, de az élet és a Csallóköz hazahívott. Pocsékul ment az ekecsi szövetkezetnek is, nyolc koronát fizettek egy munkaegységre, az még abban az időben is nagyon kevés pénz volt. Hazajöttem, azonnal megválasztottak téeszelnöknek. Nos, az első vezetőségi gyűlésen szívtam el kilencvenhat Bystricát. Éjjel nikotinmérgezéssel vittek kórházba. Meggyógyultam, de a cigiről máig nem szoktam le. Nemsokára kineveztek a járási pártbizottság mezőgazdasági titkárának. Ezt ma sem szégyellem. Nincs miért. Amikor eljöttem Ekecsről, már tizennyolc koronát ért a munkaegység. Az ötvenes évek legvégén a járási pártbizottságokon már kevesebb volt az ideológiai sóder meg a rituálé, törődhettem a szakmámmal. Meg aztán ne feledd, én is a fényes szelek nemzedékéhez tartozom. Hiába legyint bárki, gyermekkorom, fiatalságom irtóztató nyomorban telt. Nekifeszültünk hát, hogy mindennek mielőbb véget vessünk. Ezért tanulSomogyi Tibor felvételei san, sokszor törvénytelenül akarnak meggazdagodni. Végre már olyan kormány kellene, amely nemcsak rombol, papol, hanem tudja, mit akar. És végre építeni akar. Megmondja a polgárnak, parasztnak, milyen a jövőképe. Csak így lehet itt egyszer tényleges és általános jólét. Meg aztán túlontúl nagy a pártosodás. Vajon miért nem az a jó szakember, akinek gerince, szaktudása, szuverén véleménye van? S miért az a menő, aki tolja vagy az előző választási ciklusokban tolta valamelyik kormánypárt szekerét? Ha a párt a kormányrúdnál van, akkor minden szakembere ettől okos? És ha ellenzékbe kerül, akkor ezek az emberek egyszeriben meghülyülnek? És a Magyar Koalíció Pártja? Mi a véleményed az ő politizálásukról? Ha valamikor udvarolni mentem a szomszéd faluba, akkor rendszerint vittem magammal egy markos barátot. Mert előbb-utóbb verekedésre került sor és akkor nagyon fontos volt, hogy álljon mögöttem valaki. Én úgy látom, hogy az MKP vezetői gyakran nem így gondolkodnak. Túl sok frontot nyitnak, túl kevés a szövetségesük. Talán másként is lehetne politizálni. Tudom, a mi időnkben merőben más volt minden. De ha pénz kellett a szövetkezeteknek, vagy a dunaszerdahelyi és más művelődési ház felépítésére, meg ezernyi más dologra, csak szót kellett értenem a szlovák kollégákkal. Nem volt egyszerű akkor sem, habár csak egyszer akadt össze a bajszunk. Hatvankilencben Kistapol- csányban, a Masaryk-kastélyban tárgyalt a kormány, este iddogál- tunk, amikor Sádovský miniszter- elnök ordibálni kezdett, hogy kurva magyarok. Ha hiszed, ha nem, hozzávágtam a poharat és az kiáltottam neki, hogy te vagy kurva, nem más. Biztosra vettem, hogy rögtön kirúgnak, de másnap telefonált a kormnányfő és elnézést kért, hogy eldőlt benne a borjú. Ez volt az egyetlen konfliktusom szlovák kollégáimmal, mert jól kijöttünk. Ma más világ van, de szövetségesek nélkül ma sem lehet eredményesen politizálni. Na, de hetvenévesen már nem lovalom bele magam a politikába. Eleget fárasztottál. Megyek megnyugodni, felüdülni az orchideáimhoz. Ők a társaim és az a néhány igazi jóbarát, aki még ma is rendszeresen becsenget hozzám beszélgetni. Ők még kíváncsiak a véleményemre és számomra ez nagyon fontos. Egyébként meg nyugdíjasként a legszebb pótcselekvés a virágok gondozása. Gyere, nézd meg, milyen gyönyörűségesek. tunk, szusszanásnyi szabad idő nélkül hajtottunk. A kommunista párttagságot pedig olyan platformnak tartottam, amely segíthet céljaink elérésében. Hogy emberibb élete legyen a csallóközi parasztnak is. Alig egy év múltán már a járási termelési igazgatóság főnöke lettél. Jellemző történet. Az egyik hajnalban, alig öt után, csengetett valaki. Megboldogult Miklós Pista - aki később a dunaszerdahelyi járási nemzeti bizottság elnöke lett - állt az% ajtóban. Potyogtak a könnyei. Ő volt az első traktoros az országban, akit Munkaérdemrenddel tüntettek ki. Ott a küszöbön rebegte el, hogy ki akarják emelni a csallóközcsütörtöki traktorállomásról termelési igazgatónak, de ő nem ért ehhez, s ezért nem akarja vállalni a megbízatást. Jenő, segíts, rajtam, zokogta. No, reggel a gyűlésen, mondtam az akkori vezető titkárnak, ne legyen a Miklós Pista termelési igazgató. Ó bólintott, majd amikor virágoztak. Miniszterhelyettesként jártam egyszer Londonban, elvittek a királynő botanikus kertjébe, a royal show-ra. Hát ott aztán meresztgettem a szemem, annyiféle pompázó orchideát láttam. Vendéglátóim észrevehettük sóvárgó tekintetemet, mert három szálat odaajándékoztak, aztán a napidíjam nagy részéből gyarapítottam első orchideáim számát. Ott, Londonban buzgott fel bennem a paraszti öntudat: ha a brit királynőnek lehet, nekem miért ne? Különben csak jóbarát léphet be az üvegházba. Idegen nem, mert a rossz- indulat és a kalmárszellemű tekintet árt a virágaimnak. Olykor csóválja a fejét a feleségem is, mert sokkal nagyobb a gázdíj meg a vízfogyasztás, mint a szomszédainknál, holott ikerházban lakunk. Sebaj, engem senki és semmi sem tud elszakítani az orchideáimtól, pedig egyetlen fillér hasznom sincs belőlük. Ez biztos hülyén hangzik a mostani célratörő, kőkeményen nyereség- orientált világban.
