Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-25 / 119. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 25. Életmód Sok családban uralkodik az a vélemény, hogy a család egyes tagjainak nagyobb hatalma van, mint a többieknek. Ez a vélemény lehet az erőszakos cselekedetek oka Az erőszakot semmi sem igazolja Illusztrációs felvétel BOLEMANT LILLA rőszak az, ha egy családtag a viselkedésével a család egy másik tagjának testi vagy lelki épségét veszélyezteti vagy sérti. Senki sem alkalmazhat erőszakot embertársa ellen. Néhány ember azt gondolja, hogy a családban az erőszak alkalmazható, de ez tévedés: az erőszak minden formája büntetendő. Az erőszak ennek ellenére mindenféle családban előfordul: munkások, vállalkozók családjában, faluban, városon egyaránt. Ha a felnőtt, a szülő erőszakot alkalmaz a gyermekkel szemben, azt jelenti, hogy kínozza őt. Ez büntetendő cselekedet. Ha a férj erőszakot alkalmaz feleségével szemben, az is ugyanúgy büntetendő. Az erőszak nem csak a verést jelenti. Erőszakot alkalmazhatunk máson úgy is, hogy hozzá sem érünk. Az erőszakos viselkedés testi és lelki sérülést okozhat az áldozatnak, bizonytalanná, kétségbeesetté teheti. Gondolj csak a kiabálásra, a megalázásra, a fenyegetésekre, a pofonra, a rugdosásra, a lökdösésre, a szíjjal verésre, az ökölcsapásokra, a fegyverrel való fenyegetésekre... A fiúktól azt vátják el, hogy “férfiasán”, agresszívan viselkedjenek. A férfiak gyakran nem érzik magukat elég “férfiasnak”, s azt hiszik, hogy a férfiasságot bizonyítaniuk kell. Ezt különbözőképpen teszik: vezető állás betöltésének elérésével a munkahelyükön, döntésekkel a családon belül, gyorshajtással, szexuális kapcsolatokkal, verekedéssel, “kemény” magatartással. Mindez azt az érzést kelti a férfiben, hogy erős és ő irányítja a dolgokat. Úgy érzi, hogy a nők és a többi férfi ezt a viselkedést vátja el tőle. A lányokat pici korúitól kezdve arra tanítják, hogy készségesnek, kedvesnek és jónak kell lenniük. Megtanulják elnyomni saját érzéseiket és tőlük idegen érzéseket helyezni előtérbe. A fiúk pedig azt tanulják, hogyan rejtsék el érzéseiket, főként a gyengédséget és a bánatot. Ezért felnőtt korukban sokkal nehezebben értik meg, mit éreznek a körülöttük élő emberek. Senki sem tökéletes. Az ember viszont saját magát és másokat is bizonyos ideálok szerint határozza meg. Az ideális és a valódi viselkedés között konfliktusok jöhetnek létre. S ez a konfliktus torkollhat aztán erőszakba a családon belül. De ez nem igazolja az erőszakot. Az erőszakot a világon semmi sem igazolhatja. Sok családban uralkodik az a vélemény, hogy a család egyes tagjainak nagyobb hatalma van, mint a többieknek. Ez a vélemény lehet az erőszak alapja és oka. Az erőszak elkövetői így érvelhetnek: ha nem tetted volna ezt, nem ütöttelek volna meg. Az anyád kényszerített rá. Mivel nem akaiják bevallani, hogy erőszakot alkalmaztak, másokat okolnak érte. Az emberi kapcsolatok bonyolultak. Mindenkinek el kell gondolkodnia rajtuk, és élete folyamán tanulni belőlük. Ha az ember jó kapcsolatot akar másokkal kialakítani: tudja, hogy mit vár tőlük, magával egyenlőnek tartja őket, kifejezi érzéseit, elfogadja mások eltérő véleményét. Ha valóban jó kapcsolatot akarsz valakivel kialakítani, meg kell hallgatnod őt. A meghallgatás azt jelenti, hogy valóban igyekszel megérteni a másik álláspontját, és megérted, hogy az ő érzései ugyanolyan fontosak az ő számára, mint a tieid a te számodra. Ha dühös vagy, mert: az erőszak a családodban folytatódik, senki sem érti, mi bánt, senki sem törődik azzal, hogy mire van szükséged, nem vagy ura a helyzetnek, a barátaid, a tanáraid és a családod sem tesz semmit, hogy véget vessen ennek az állapotnak, hiányzik egy “igazi” anya vagy apa, vagy az édesanyád szenved az erőszaktól. Ha tehetetlennek érzed magad, mert bármit is teszel, egyre rosz- szabb a helyzet, nem tudod, kiben bízhatsz, és kinek panaszolhatod el a bánatod, mert a körülötted élő emberek számára nem fontosak a problémáid vagy nem értenek meg, mert még gyermek vagy, mert tudod, hogy nem ezt érdemied. Ha szégyenkezel, mert a családod más, mint a többi, mert az emberek kiabálást hallhatnak a lakásotokból, mert az emberek azt hiszik, hogy valami nincs rendben veled. Nem a te hibád. Nem a te hibád, hogy valaki az erőszakot használja fegyverként. Ez nem tőled függ. Az erőszakot nem igazolja sem a részegség, sem a harag. Az erőszakot semmi sem igazolja A fenti szöveg egy középiskolások számára kiadott könyvből való, amely olyan témába vezeti be a gyerekeket, amelyről ugyan időnként megjelenik néhány újságcikk, beszélni azonban nem igazán szoktunk róla. Főként nem azok, akiket ez érint. Mindenki ismer a környezetében olyan családot, amelyben erőszakos cselekedeteket kövemek el egymás ellen a családtagok. Bizonyára emlékeznek az olvasók arra a nemrég megtörtént esetre, amikor egy tízéves kisfiú megölte édesapját, mert már nem bírta tovább a testi és lelki szenvedéseket. Általában csak akkor derül fény a családon belüli erőszak ilyen és hasonló eseteire, amikor már megtörtént a tragédia. Miért nem teszünk semmit azért, hogy megelőzzük azt? A válasz nem egyszerű. A törvények hiányosságai, a törvény őreinek nem megfelelő hozzáállása, az évszázados “hagyományok” ereje, az emberek nemtörődömsége vagy félelme, ez mind akadályozza az erőszak terjedésének megállítását és visszaszorítását. Nehéz tanácsot adni abban, hogy milyen módon védekezhetünk az erőszak ellen. Aki nap min nap ki van téve félje, szülei vagy más családtagja erőszakos támadásainak (a családon belüli erőszak 95 százalékát a férfiak követik el), fokozatosan elveszti önbecsülését, áldozattá válik, aki sok esetben elhiszi, amit kínzója állít, hogy ő a felelős azért, ha megütik vagy lelküeg megnyomorítják, hogy ő provokálja, s ezért megérdemli a hántást. Ilyenkor segíthet a pszichológus, tanácsot adhat abban, kihez fordulhat az áldozat, milyen irányban indulhat el, hogy ne kerüljön még nagyobb veszélybe. A járási pszichológiai tanácsadó központokban dolgozó szakemberekhez bizalommal fordulhatunk kérdéseinkkel. Nem a te hibád, hogy valaki az erőszakot használja fegyverként. Ez nem tőled függ. Sajnos törvény nem védi az áldozatot, az otthon elkövetett erőszak ugyanis mindaddig nem bizonyul bűncselekménynek, amíg maga az áldozat fel nem jelenti bántalmazó- ját. Hiába tud róla az egész környék, kihívhatják a rendőrséget, de ők is tehetedenek, sőt sok esetben enyhén szólva hiányzik belőlük a jóindulat, hiszen a hagyományos felfogásnak megfelelően azt mondhatják, ami a család ajtaja mögött történik, az magánügy. így aztán marad az a paradox helyzet, hogy például az anya gyermekeivel kénytelen különböző menhelyeken rejtőzködni és nyomorogni bizonytalan ideig, mig az őket üldöző és fenyegető félj tovább dolgozik, éli életét közös lakásukban és semmilyen oldalról nem veszélyezteti őt az igazságszolgáltatás. Mi lehet a vége az ilyen helyzetnek? Az áldozattól óriási lelkierőt követel, hogy maga jelentse fel támadóját, hiszen neki kell majd továbbra is egy háztartásban élnie vele, s testi épségét, nem ritkán maga és gyermekei életét veszélyezteti ezzel. Ezért gyakori a feljelentés visszavonásának esete is. A családon belüli erőszak felszámolásában nagy jelentőséggel bír a megelőzés. S ehhez járul hozzá a bemutatott könyv, amely elmondja: az erőszak sehová sem vezet, senki sem lesz több és hatalmasabb általa, és senkinek sincs joga bántani a másikat, korlátozni bármiben is. Amíg a megfelelő törvényekre és határozatokra várunk, csak arra a néhány szervezetre számíthatunk, amelyek magukra vállalták ezeknek a problémáknak a kezelését. Ilyen például a pozsonyban működő Remény központ (Centrum nádej), ahol a problémával foglalkozó szakemberek segítségével térítésmentes egyéni vagy csoportterápián vehet részt az áldozat, jogi, pszichológiai és szociális tanácsadást nyújtanak, s a veszélyben levő, menekülni kényszerülő nőknek segítenek ideiglenes szállást találni az erre a célra szolgáló menhelyeken, amelyek egyelőre Pozsonyban, Nyitrán, Besztercebányán, Zsolnán, Homon- nán és Kassán működnek. A Remény központ ingyen hívható telefonszáma munkanapokon 8 és 18 óra között: 07/622 499 14, krízis- helyzetekben pedig 18 óra után, ünnepnapokon és hétvégeken hívható a 0905/463 425-ös mobüszám. (A Násilie v rodine /Erőszak a családban/ című könyv a pozsonyi Aspekt könyvkiadó gondozásában jelent meg) Azoknak a lányoknak a számára, akik teljesítményorientáltak, a pubertáskor gyakran az ügyesség definíciójának traumatizáló elferdülését jelenti Az önbizalom és a felnőtté válás kapcsolata FELDOLGOZÁS Archív felvétel gy tűnik, a lányok nagyon kis részének sikerül tizenéves korában pozitív viszonyba kerülnie a testével. Angol, amerikai és német felmérések arról tanúskodnak, hogy tizenéve&korban a lányok számára a testükhöz való viszony döntő jelentőségű, de inkább elbizonytalanodáshoz, szégyenlős- séghez és félelemhez vezet, mint egy új önbizalom kialakulásához. A lányokra sokkal intenzívebb hatást gyakorolnak a szépség társadalmilag elfogadott normái, önbizalmuk és önértékelésük döntő módon függ a testükhöz való viszonyuktól Nagy a bizonytalanságérzésük a testükkel kapcsolatban, szorongás és elégedetlenség tölti el őket, és nagyon félnek attól, hogy nem felelnek meg a szépség bizonyos feltételeinek, amelyek társadalmilag irányadóak. A szépségeszmény elérése természetesen teljesíthetetlen, úgy tűnik, éppen ez a teljesíthetetlenség a probléma lényege. Különösen kirívóan mutatkozik ez meg a testsúlyukhoz való viszonyban. Jürgen Baur és Wolf Dietrich Miethling német filozófus megállapítása szerint a lányok saját testükről alkotott ideális elképzelése a soványságot hangsúlyozza, míg a fiúk a normális testsúllyal rendelkező testalkatot értékelik pozitívan. Mivel a felnőtté váló nők többsége (kb. 80 százalékuk) ennek az ideálnak nem felel meg, ez az eltérés problémává válik náluk. A fiatal lányok tehát különös dilemma előtt állnak tizenéves korukban: Testük önértékelésük központjává válik, a test szépsége önbizalmuk fontos eleme lesz, egyúttal azonban elbizonytalanítja és megzavarja őket. Ez a dilemma, kétely a tinédzserkorban az önbizalom csökkenéséhez vezethet, amely meg is történik sok lány esetében. Kutatások egész sora jutott arra az eredményre, hogy a fiúk önbizalma tizenhárom és tizennégy éves koruk között jelentősen jobban növekszik, mint a lányoké. A fiúknak tizenkét éves korukban valamivel több az önbizalmuk, mint a lányokna, tizenhárom és tizennégy éves korukban viszont önbizalmuk jelentősen megnő, míg a lányoké ugyanebben az időszakban csökken, bár az iskolában átlagosan jobb eredményeket mutatnak fel, mint a fiúk. Úgy tűnik, a tinédzserkor elérésével a lányok önbizalmát nem növelhetik a tárgyi eredmények. Saját erejük már nem elég ara, hogy pozitív képet kapjanak magukról. Ä nővé A lányok önbizalma és önértékelése döntő módon függ a testükhöz való viszonyuktól érés a lányokat valami mással állítja szembe: a szépségeszménnyel, amely a nőiség középpontját alkotja, egyúttal elérhetetlen. Ezért a lányoknak sokkal kevesebb az önbizalmuk tizenéves korukban, mint a fiúknak. Ebben az összefüggésben a férfiak tekintetének különleges jelentősége van: Ha nincs saját tudata teste értékéről, és a társadalmilag adott szépségideál elérhetetlen, a nő önértékelése jelentősen függővé válhat a férfiak oldaláról érkező megerősítésektől. Nagyon plasztikusan érzékelteti a fiatal nők függőségét a férfiak tekintetétől és az ezzel összefüggő sebezhetőséget Simone de Beauvoire A második nem című könyvében. Az első testi változásokkal, főként melle növekedésével a fiatal lány sebezhetősége növekszik. Úgy érzi, testének nem parancsolhat, „kicsúszik az irányítása alól. Ugyanabban a percben pedig a többiek tárgynak kezdik őt tekinteni. Az utcán szemükkel követik, megjegyzéseket tesznek a testére. A további fázisban a lány valami pozitívat is szerezhet ezekből a teltinte- tekből: „Úgy érzi magát, mint egy csábító tárgy, a vágy tárgya.” Ez az öröm azonban nem tiszta: „Büszke, hogy magára vonja a férfiak figyelmét, csodálatot vált ki, és lázad az ellen, hogy lassan bekerítik. Pubertáskorában megtanult szégyenkezni. És a szégyen összekapcsolódik a kokettálással és a hiúsággal. A féfiak tekintete hízeleg neki, egyúttal sérti. A tekintetek mindig túl mélyre hatolnak.” Hogy a lányok elkerüljék ezt a sebezhetőséget, a következő fázisban mesterséges szépséggel védekeznek: „Az arcuk is álarccá válik.” Az eredmény: „A tekintet már nem éri el őket, hanem visz- szaverődik. A test már nem él, hanem vár.” De ez a védelem sem tökéletes. „Bármilyen szép legyen is a lány, sohasem lesz teljesen biztos magában. Nem lehet biztonsággal büszke testére, míg hiúságát nem erősítik meg a férfiak. És éppen ettől retteg. Fél a szeretőjétől... Ő a bírája. Ő az, aki felfedi valóját.” A nővé válás ezen modellje szerint a nőiség érzése teljes mértékben a férfiak megerősítésétől függ. A nőiség- nek ez a képe elsősorban az alacsony műveltségi szinten lévő nők vagy azok körében jellemző, akiknek nem sikerül befejezniük iskoláikat. Mivel nincsenek illúzióik végzettségüket illetően, kiábrándultak, a partnerüktől való függőséget válasszák, tehát a társadalmi értékelést is férjükön, partnerükön keresztül látják elérhetőnek. így testük válik az alaptőkéjükké, a divatos öltözködés, a make-up, testük ápolása egyetlen esélyük. Ezáltal személyes hatalmuk van a férfiak felett, akiket a szépség elvakít. Ez a hatalom azonban nagyon törékeny: A szépség utópiája kétszeresen is távol van, és a lányok nem tudnak közel kerülni hozzá, mint a fiúk az erő és a keménység ideáljához edzéssel, gyakorlással. Ezért a szépség kérdésének megoldása csak fikció marad: a hiányból és a félelemből alakul ki, amelyet a legnagyobb szépséggel sem lehet helyettesíteni. S éppen ez teszi a szépség utáni vágyat olyan telhetetlenné: a testiség szerepként sohasem érheti el célját. A magasabb műveltségi szinten lévő lányok más helyzetben vannak. Szakmai teljesítményeik és ezek hatásköre, mint ahogy szakmai terveik és perspektíváik nagyobb teret foglalnak el elképzeléseikben. Számukra is aktuális marad azonban a probléma: szakmai hatáskörük és sikereik nem tartoznak a nőiség pozitívan értékelt definíciójába, a legjobb esetben nem állnak ellentétben vele. Ezek a fiatal nők is a testiség és a férfiak számára való vonzó megjelenés definíciójaként élik meg a nőiséget. Azoknak a lányoknak a számára, akik teljesítményorientáltak, a pubertáskor gyakran az ügyesség definíciójának traumatizáló elferdülését jelenti. Az a lány a sikeres, aki a legkívánatosabb. A fiúk számára az ügyesség az marad, ami mindig is volt, tehát objektív teljesítmény, siker mindabban, amihez az ember hozzáfog. Bizonyára hasznos jól kinézni és közkedveltnek lenni, de ha ez nem így van, az embernek örömöt szerez az ügyesség. A jó szakmai perspektívákkal rendelkező lányok is függőségben élnek a férfiak megerősítésétől: Identitásuk alapja - nőiségük - intenzíven kötődik a társadalmilag adott szépségideáihoz, saját szakmai eredményeik és sikereik egyáltalán nem járulnak hozzá egyéniségük ezen oldalának erősítéséhez. Ügy tűnik, hogy az iskolában vagy munkahelyükön sikeres lányok és fiatal nők esetében is van valamiféle alsó vonal, amely arra készteti őket, hogy elismerést keressenek más vonalon: a női szépség vonalán, amely a testiségen, a szépségen és a férfiak vágyán keresztül vezet. A férfiaktól való függőségből kivezető út abban állhat, hogy a nők saját viszonyt alakítsanak ki testükhöz, hogy megtalálják a megfelelő formát ahhoz, hogy pozitívan értékeljék testüket, s így függetlenebbekké váljanak a férfiak értékelésétől. A tizenéves lányok számra ez azt jelenti, hogy térre van szükségük, ahol a férfiak tekintetétől mentesen tudják kialakítani viszonyukat saját testükhöz, tapasztalatot cserélni, félelmeiket, reményeiket, csalódásaikat megbeszélni, és ezzel a szépségideálról kialakított elképzelésektől bizonyos távolságba kerülni. Ez a tér kialakítható mindenhol, ahol nők vezetik a fiatalok munkáját: ifjúsági klubokban, sportszakkörökben, iskolákban. Az adott állapot megváltoztatására ott nyílhat tér, ahol a nők nem csak a hiányosságaikat látják, nem csak azon keresztül látnak, amit hiányként élnek meg, hanem azt is felfedezik, amit - minden különbözőségük ellenére - egymásnak adni tudnak. S ebbe beletartozik az is, hogy kölcsönösen segítsék egymást testük elfogadásában. (-da-) A írás az Aspekt című feminista kulturális folyóirat anyagainak felhasználásával készült.
