Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-25 / 119. szám, péntek

2001. május 25., péntek 1. évfolyam, 5. szám Vujity Tvrtko televíziós riporter: Nem izgulok azon, hogy esetleg már több hónapja nem szerepeltem a képernyőn. De ha rátalálok a megfelelő sztorira, azonnal útra kelek Úton lenni, s megérkezni is boldogság tőző apró ráncokba. Édesapját lát­ta így esténként hazaérkezni a munkából, s már akkor is arról ál­modott, hogy az élet szép, tele van kalanddal, hogy ő bányászkodni fog, s ha kell, hajnalban ébred, akár az édesapja tette. Nos, így van ez, azzal a különbséggel, hogy Vu­jity Tvrtko az emberek lelkében vájkál, olyan bányászmunkát vé­gez, ami sok-sok emberi sorsnak a megfejtéséről szól. ’’Engem boldoggá tud tenni az is, ha a munkám érdekében a világ másik szegletében kell emberte­len körülmények között téblábol- nom, tudva jól azt, hogy én csak néhány napig élek így, de mások­nak esetleg az egész életük erről szól - sajnos. Igen, értékelni tu­dom az összes lehetőséget, az élet összes ajándékát. Én akkor is bol­dog vagyok, ha Villányban ücsör­gők egy borospincében, s finom vörös bort iszogatok Keller György barátommal. Nem izgulok azon, hogy esetleg már több hó­napja nem szerepeltem a televízió képernyőjén, sőt, tudom azt is, hogy addig nem is töröm össze magam, hogy riportot készíthes­sek, amíg rá nem találok egy olyan sztorira, ami engem bor­zasztóan érdekel, amiért viszont hajlandó vagyok azonnal útra kel­ni vagy esetleg hónapokig várni, várni a megfelelő pillanatra. Ha elutazom Miamiba vagy Los An­gelesbe, éppolyan boldogan érke­zem haza, mint Londonból vagy akármelyik gyönyörűséges szeg­letéből a világnak. Szuper érzés megérkezni Pécsre, a szülőváro­somba, az otthonomba. Nem tu­dom elmagyarázni, milyen termé­szetes nekem, hogy ott élek, hogy oda tartozom. Fel tudom idézni a pécsi cukrászda fagylaltjának az ízét, ismerem a sportcsarnok ösz- szes zegzugát, jó oda belépni ak­kor is, ha éppen nincs megtelve zsúfolásig szurkolókkal. Elképze­lem, ahogy játszik a válogatott kosárlabdacsapat, köztük a fele­ségem, Gyöngyi. Azt hiszem, Pécsnek nincs olyan helye, amit ne szeretnék. Az én szobám abla­ka - egy családi házról lévén szó - a szülészeti klinikának arra az ab­lakára néz, ahol születtem. A pé­csiek ezt úgy mondják: tüke pécsi vagyok. S valóban, én ízig-vérig az vagyok” - foglalja össze az ér­zéseit Vujity Tvrtko, a televízióból ismert és közkedvelt riporter, aki állítja, hogy az életről, a vágyak­ról nem képzelegni kell, hanem élni, csinálni, belefogni és próbá­ra tenni önmagunkat. “Szerintem jön minden magától. Az ember válasszon vörösbort, társat, sport­csapatot, legyen hozzájuk hűsé­ges, s akkor csak jó következhet az életében. Mivel mindhárom ta­nácsnak eleget tettem, úgy vé­lem, másfél év múlva abbaha­gyom a mostani tevékenysége­met, véglegesen otthon maradok Pécsett, írom a könyveimet, s né­zem, hogyan cseperednek fel a gyermekeim, akik, remélem, na­gyon jó kosárlabdázók lesznek.” Kedvenc időtöltésed? Sportolsz-e szabadidődben, vagy örülsz annak, hogy éppen akkor nem kell egy lé­pést sem tenned semerre sem? Elég, ha azt mondom, hogy csalá­di streetbal bajnokok vagyunk kosárlabdában? De ne gondold, hogy a feleségemnek, Gyöngyi­nek köszönhetően. Az elismerés a húgát és az édesapját illeti. Meg­nyertük a bajnokságot annak el­lenére, hogy a legkevesebbet én tettem a sikerért. Igen, meg va­gyok róla győződve, hogy fontos a kikapcsolódás, a megpihenés, a társunkkal töltött boldog pillana­tok. Jó elásni a mobiltelefonokat a kertben, beülni az autóba, és el­tűnni a világ szeme elől. A szerző felvételei ZALABA ZSUZSA a valaki szereti az életet, tud kiegyen­súlyozottan és bé­kességben dolgozni, örül a szabad per­ceknek, a tájnak, a csendnek, akkor az nem más, mint Vujity Tvrtko. A száguldozó televí­ziós riporter, aki pimaszul fiatal kora ellenére beutazta a világot. Ha kell, hajnalban ébred, és a kora reggeli órákban már a Budapesti Ferihegyi Repülőtérről indulva csücsül becsatolva - a Malév vagy akár a Lufthansa valamelyik jára­tán. De persze az is Vujity Tvrtkot jellemzi, hogy sört igyon Pista bá­csival Bátaszéken, ületve bárme­lyik interjúalanyával Magyaror­szág egyik eldugott falujában. Amikor ideje engedi, ki-kisétál a pécsi szénbányákhoz, elképzeli, hogy szénporos a körme, s hogy a korom beivódik a szeme alatt rej­Sok legenda és mítosz övezi a zöld tea, a hosszú élet italának felfedezését Tisztítja a testet és a lelket a számunkra új ízt. Ha megbarátkozunk vele, hagyjuk, hogy elárassza az ízlelőszerveinket, rájövünk a keserű íz titkára. Létezik sárgászöld tea (Oo­long) is. Hazája egy valaha For­mosa elnevezésű gyönyörű szi­get, melyet ma Taiwannak nevez­nek (formosa-gyönyörű). Ennek a teának az útja nem volt annyira győzedelmes, mint a zöld teáé, de a teák kedvelői már nálunk is ismerik. A sárgászöld tea csak nagyon rövid ideig van oxidálva és így átmenetet ké­pez a zöld és a fekete tea között. Ize finomabb és mind e mellett megőrzi hatékony anyagait. Az Egyenlítőtől hét fokkal északra elterülő Srí Lanka szigete valaha annyira bámulatba ejtette Marco Pólót, hogy a világ leszebb szigeté­nek nevezte. A sziget belsejében ködbe burkolózva, vízesésekkel tarkítva meredek hegyoldalak emelkednek, melyeket teaültetvé­nyek borítanak. A hegyeken asszo­nyok, hátukra erősített kosarakkal gyűjtik a bokrok felső levélkéit. Cejlón - az itt termesztett fekete tea ilyen néven terjedt el. Az ültet­vények tőszomszédságában talál­hatók a kékes hindu templomok, és a teafeldolgozóó manufaktúrák. A teakészítés aranyszabályai ♦ Ha valóban jó teát akarunk főzni, akkor ne a zacskósat vá­lasszunk, mert még a legismer­tebb márkák gyártóira is érvé­nyes, hogy zacskókba csak a leg­silányabb minőséget töltik, azt, amelyiktől egy fokkal rosszabbat már az ültetvények trágyázására küldenek vissza. ♦ Ne féljünk a teában úszkáló ap­ró levéldarabkáktól, miután le­MALIK ÉVA forráztuk őket, leszállnak a csé­sze aljára! ♦ A zöld tea leforrázására felfor­rott, de kb. 70 fokra lehűtött vizet használjunk. ♦ A legharmonikusabb teát ak­kor kapjuk, ha letakart kannában öt percig lúgozzuk az italt. A rövi- debb ideig lúgozott tea frissítő­ként, a hosszabb ideig lúgozott tompítószerként hat. A nyolc perctől tovább áztatott tea kese­rűbb lesz, viszont gyógyhatása nagyobb. ♦ Soha ne igyunk kihűlt teát! Az egész éjjel fémedényben állt teát a kínaiak mérges kígyóhoz hasonlí­tották, a japánok pedig csak a ha­lálraítélteknek adtak hideg teát. Hosszabb teázás alkalmával kelle­mes és hasznos segítő a teamelegí­tő, amelyik alatt gyertya lángja szolgáltatja a meleget. A láng kel­lemes légkört teremt, megtisztítja a teret és energiát kölcsönöz az embernek. gondolataik tisztaságát. Ez a csá­szár volt az első, aki megismerte a teát, s könyvében („Pen Cchao”) leírta áldásos hatását. Ccha - tea, az ital, amelyet az egek küldtek az embereknek Ismeri a tökéletes belső tiszta­ságnak az érzését, amely szinte el­áraszt bennünket, ha megiszunk egy csésze finom zöld teát? Sok le­genda és mítosz övezi a zöld tea felfedezését. A tea különleges hatással van az emberekre. Nem konkrétan a szívet és az érrendszert aktivizálja, mint a szívet ugyan aktiválja, gyorsabb mozgásra serkenti, a lélek, az idegrendszer azonban lankadt marad. Az embernek az az érzése, még egy kávéra lenne szüksége, hogy a keringő vér végre mozgás­ba hozza az agyát is. A zöld tea az összegyűjtött levél­kék természetes szárításával ké­szül, és a fekete teától eltőrően nem megy át az oxidáció folya­matán (a magas hőmérséklet finomítja a tea leveleinek ízét és illatát, megsötétíti a leveleket, a tea elveszíti ter­mészetes keserűségét és az európai ember számára ter­mészete­ké - véban található kof­fein. Az idegrendszerre van serkentő hatással, s a lelket sokkal gyengédebben, harmoni­kusabb egységben frissíti fel. így elkerülhető a kávé ismert kelle­metlen serkentő hatása, amely a sebbnek tűnik. A másik oldalon vi­szont elveszíti gyógy- és ható­anyagainak nagy részét). A kese­rűség elválaszthatatlanul hozzá­tartozik a zöld teához. El kell fo­gadnunk, meg kell szoknunk ezt A régmúlt időkben, csaknem ötezer évvel ezelőtt élt Kínában ; egy művelt császár, Sen Nung, aki a gyógynövények nagy ismerője volt. A legenda azt mondja róla, hogy saját testén „látta”, hogyan hatnak az ember belső szerveire a növények. Min­den lehető ismeretet elsajátított, amelyeket az előtte levő generá­ciók felhalmoztak, s maga is na­gyon sok időt töltött a növények­kel sűrűn borított hegyoldalakon, erdőkben. Sok mérgező növényt is feljegyzett. Egyszer valamilyen növény mérgező bogyóitól megbetegedett. Egy hegy déli lejtőjén meg­állt, és vizet hozott a köze­li forrásból, majd kis kat­lanban forral­ni kezdte. Amíg a víz fölött szállingózni nem kezdtek az apró pá- rafelhőcskék, meditá- lásba kezdett, hogy ez­zel is erősítse legyengült tes­tét. Egyszerre csak szél kereke­dett és egy közeli sötétzöld bok- rocskáról letépett néhány hosszú­kás levélkét és belefújta a forró vízbe. Az aranyra festődött folya­dék kellemes illata visszahozta az ébrenlétbe a császárt, aki megkós­tolta az italt. A tea íze nagyon har­monikusnak tűnt neki, és érezte, amint az ismeretlen ital tisztítani kezdi a máját és az egész belsejét. Frissnek és ellazultnak érezte ma­gát és rájött, hogy éppen ez, az ed­digi útjai során figyelembe sem vett a kis bokor lesz az, amelyik visszaadja az emberek egészségét,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom