Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-23 / 117. szám, szerda

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 23. PSZICHOLÓGIAI ELEMZÉS Micimackó és társai DR. PSZICH ICA okán, és sokfélekép­pen próbálták már be­mutatni Micimackót, és barátait, de az igaz­ságot még senkinek sem sikerült kideríte­nie. A Nagyszünet házidoktora azonban egy valós képet festett az eddig kedvelt társaságról. Most napvilágot látnak olyan in­formációk is, amelyeknek akár világpolitikai következményei is lehetnek. Mi ezeket is vállaljuk, hiszen mindig az igazság kiderí­tése a lényeg. És az igazság hol van? A borban. Tehát az igazság odaát van. Micimackó Kórosan mézfüggő szenvedélybe­teg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fá­ra mászik, méhekkel csíped össze magát és hasonlóak). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, töké­letesen alkalmatlanná válik min­denfajta társadalmi-közösségi, kooperatív jellegű tevékenységre. Malacka Totál idióta szegény. Szellemi fo­gyatékos (dadog, képtelen értel­mesen fogalmazni, és bizonyára diszlexiás). Növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértet­ni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biz­tonságérzet teljes hiánya is. Tigris Megalomániás tévképzetes elme­beteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett áll­nak, így a Százholdas Pagony ön­jelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Ubermensch-szindrómá- jához az árja tigris fajhoz való be­teges ragaszkodás, túlfűtött ras­szizmus társul. Közösségekbe be­illeszkedni képtelen, a társada­lom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vi­dámsággal, és állandó pótcselek­vésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni. Füles Súlyosan depresszív alkat. Öreg­korára belátta, hogy élete egy ku­darc, egzisztenciája pedig vala­hol a béka segge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásra valót, ezért - míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket - meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tig­risnek köszönhetően minden má­sodik nap tönkrezúzódik. Öngyil­kos is lenne, ha depressziója nem a teljesen passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól („mi van, ha nem sikerül?”). Kanga Elvált asszony, egyedül neveli gyermekét - kell-e többet monda­ni? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészí­tették Kanga idegeit. Ráadásul - mivel Ausztráliából emigrált be­vándorló -, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya rosz- szabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni - vár az igazi­ra, aki sosem jön el. Zsebibaba Csonka családból származó egy­ke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egész­ségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói - el­sősorban édesanyja - nem fordí­tanak elég időt az iskoláztatásá­ra, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba el­kallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeled­hesse a világ kegyetlenségét. Nyuszi Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félel­meit felnagyítva éli meg, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggódik, és mindig van va­laki, akin aggályait - heves düh­rohamokkal és gyakran tettleges- ségig fajuló tombolással - levezet­heti. Elviselhetetlen természeté­nek köszönhetően világéletében agglegény volt, és egyenes úton halad a bogaras vénemberség fe­lé. A Pagony lakói utálják, de any- nyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki. Bagoly A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy el­fogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudá­lékosságba csap át, és még nevet­ségesebbé válik. Elsősorban a fia­talabbakat, Zsebibabát és Malac­kát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is. Róbert Gida Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont... TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK Kedvencei Tompa Mihály és Baudelaire BŐD TITANILLA Palóc Társaságnak a Magyar Kultúra Napja alkalmából meghirdetett pályá­zatán kiemelt első helyet ért el a Rima- szombati Kereskedelmi Akadé­mia harmadikos diákja, Forgon Attila. Ismerkedjetek meg köze­lebbről az ifjú költővel! Mióta érdekel az irodalom? Mi­kor kezdtél igazán érdeklődni a versek iránt? Kisebb koromban jártam szavaló­versenyekre, négyszer részt vet­tem az országos döntőn is, ám ak­kor még nem éltem úgy bele ma­gam a versekbe. Élveztem a sza­valást, de a versírásra a végső lö­kést az adta meg, mikor a közép­iskolában megismertem Charles Baudelaire költészetét. Nagyon közel áll hozzám. Persze nem azért, mert a hasisevők klubját lá­togatta! Az irodalomkönyv sze­rint ő szimbolista költő, én pedig elneveztem a „realizmus szimbo­listájának”. A világirodalomból kedvelem még Shakespeare, Stendhal és Zola műveit. A ma­gyar költők közül Tompa és Petőfi verseit olvasom a legszívesebben, de Juhász Gyulát sem vetem meg. Mikor írtad az első versedet? Egy számomra unalmas matek órán, mikor egyáltalán nem érde­kelt az anyag, és éppen melanko­likus hangulatban voltam, írtam egy verset Hogyan tovább cím­mel. Ez valójában filozofálás a sorsról, hogy ami meg van írva, az meg van írva. Szerintem, ha valaki túlél egy földrengést, egy árvizet, az azért van, mert ez van neki elrendelve. Azt szoktam mondani: Az életed forgató- könyvét te írod, de az élet adja hozzá a tollat és a tintát. Milyen témákról írsz a legszí­vesebben? Főleg két témáról szoktam írni. Az egyik a világ mocska, ezek között a versek között vannak finomab­bak és drasztikusabbak is. És írok magyarság-verseket is. Ez szá­momra nagyon fontos: felvállalni is lényeges, mert a mai helyzetben kevés ember vállalja, hogy ma­gyar. Ismerek olyan embereket, akiknek apja., anyja magyar, még­is szlovák suliba járnak. Ez na­gyon szomorú. Manapság ha vala­ki szeretné is a verseket, szégyelli bevallani, hogy Kosztolányit ol­vas, hogy Mozartot hallgat, in­kább a többséggel tart. Szerintem ez egy nagy nulla, ez egy köpedék. A legtöbb versednek pesszimis­ta a hangulata. Miért? Nem magam miatt vagyok elke­seredve, nekem jó így is. De most minek írjak a rózsaszín világról meg a gyönyörű égboltról, ami mellékesen már lyukas, mint a szita?! Az ilyen „Sej, babám” meg „Hű de nagyon szép a világ/ Nem találok benne hibát” stílusú ver­sek nem nekem valók. Nem én vagyok pesszimista, hanem a vi­lág ilyen. Már lassan ott tartunk, hogy családok irtják egymást hü­lyeségek miatt. Undorodom ettől az egész mocsoktól. Nemrég ír­tam egy verset: Adjatok egy bárdot,/hagyjátok, hadd végez­zem ki a világot! Milyen terveid vannak? Dolgozni akarok. Nem a pénzért, hanem magamért, a jövendő csa­ládomért, hogy nekünk jó legyen. Nyugodtan akarok élni, nem sok pénzzel, csak legyen egy kis laká­som, családom, munka és a zene. Kicsit furcsának tűnhet, hogy úgynevezett sötét zenét hallga­tok, sőt egy kis együttesben mű­velem is a haverokkal, de ez is olyan baudelaire-os dolog, mint a Romlás virágai. Általában a köl­tők, művészek más emberek, más a lelkiviláguk, másként látják a dolgokat. Ha valaki meg akarja érteni az én lelkivilágomat, ol­vassa el Baudleaire-től Az ember és a tenger című verset, illetve Tompa Mihály A gólyához című költeményét. Ebből meg fogja ér­teni, milyen is vagyok, miért is érzek úgy, ahogyan érzek. A TÖKÉLETES FELESÉG ül „Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el ki­mosni.” ►W „Milyen kedves tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőkét, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni.” ül „Milyen figyelmes tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Még jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom.” EH „Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sok­kal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni.” ül „Légy szíves, hangosítsd fel a tévét, hogy a konyhában is hall­jam a meccset!” ü „Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzám? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a kétnapos borostánál?” ü „Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntőd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki....” ül „Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét az­zal a zseniális trükkel!” ül „Imádom, ahogy szellentesz, mikor mellém bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, ne­héz nap után!” ü „Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat.” ül „Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni.” ►►I „Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjsza­kát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne ma­radjon tüske szerencsétlenben!” ül „Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!” ►M „Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről.” ül „Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan ele­met cserélek a videó távirányítójában!” ül „Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol.” I MAOY.3Z0N.fiT A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó Laci e-mail: nagyszunet@mailbox.hu vagy linkpress@mailbox.hu ; levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava

Next

/
Oldalképek
Tartalom