Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-03 / 101. szám, csütörtök

14 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 3. Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéház­ban M. Csepécz Szilvia Magház című kötetét mutatja be Hizsnyai Zoltán, a Kalligram folyóirat főszerkesztője, (ú) Mától: Kassai Zenei Tavasz Kassa. Ma kezdődik a 46. Kassai Zenei Tavasz rendezvénysoroza­ta. A nyitókoncerten Héja Domonkos, az ismert fiatal magyar kar­mester vezényli a Kassai Filharmonikusokat. Előadásukban Brahms-műveket hallhat a közönség. Közreműködik Igor Ardašev cseh zongoraművész. A hangverseny 18 órakor kezdődik a Művé­szetek Házában, (juk) Tanácskozás és kiállításmegnyitó Rimaszombat. A középkori Rimaszombat címmel holnap 10 órától szakmai tanácskozást tartanak a városi művelődési házban. Leon Sokolovský Középkori oklevelek Rimaszombat történetéhez, Kollmann Örs Rimaszombat helye a középkori városok rendszeré­ben, B. Kovács István Rimaszombat középkori fejlődésének vázlata a régészeti kutatások fényében címmel tart előadást. Az esemény­hez kapcsolódik az a kiállítás, amelyet 12.30-kor nyitnak meg a Gömör-Kishonti Múzeumban, s amely a Főtér régészeti feltárásá­nak eredményeit mutatja be. (tb) SZÍNHÁZ _________________POZSONY_________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony 19 HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Juhfia Jankó 9,11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hannibal (amerikai) 15.30,18,20230 OBZOR: Véres vá­lasztás (amerikai) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Magányosok (cseh) 15.15, 17.30 Gombdili (cseh) 20 CHARLIE CENTRUM: Szélhámo­sok (amerikai) 20.45 Magányosok (cseh) 18.45 Betty nővér - Szap­panopera (amerikai) 17 Ajövő kezdete (amerikai) 20.30 Pokémon: az első film (amerikai) 17 Számkivetett (amerikai) 18 Solaris (orosz) 17 Metró (francia) 20 KASSA ÚSMEV: Hannibal (amerikai) 16,18.15,20.30 IMPULZ: Kámaszút- ra (amerikai) 16.15,18.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Blöff (amerikai) 19.30 LÉVA - JUNI­OR: A jövő kezdete (amerikai) 16.30,19 Lezajlottak a Katedra-történelemverseny középdöntői Döntő pár nap múlva ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pillanatképek az elmúlt hét végén zajlott országos vers- és prózamondó versenyről, Rimaszombatból Országos Tompa Mihály-olimpia Benkő Géza a gálán adott elő részleteket Sándor György-estjéből Április 25-e és 30-a között hét helyszínen (Dunaszerdahely, Ga- lánta, Komárom, Érsekújvár, I- polybalog, Tornaija és Bodrog- szerdahely) zajlottak a Törökvi­lág Magyarországon elnevezésű Katedra-történelemverseny kö­zépdöntői. Az egyes helyszíneken összesen 93 csapat mérte össze tudását, s közülük a legjobb 15 került a verseny dunaszerdahelyi döntőjébe, amely május 11-12-én lesz. Ä középdöntő fő szervezője a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Választ­mánya volt, amelyen kívül a Ka­tedra Társaság és a Történelemta­Gyorsan leperegtek a X. Tompa Mihály Országos Vers- és Próza­mondó Verseny napjai, s eljött az ideje, hogy feldolgozzuk az ese­ményeket, hogy jövőre még job­ban érezzék magukat versenyzők, felkészítő tanárok, vendégek és maguk a szervezők is. Második éve, hogy részt vehettem a verseny szervezésében, és úgy érzem, hogy összeállt az a szerve­ző csapat, amellyel csodákat lehet csinálni. Hisz, ahogy Minarik Ede is megmondta Mándy Iván halha­tatlan remekében, kell egy csapat. Szervezők, műszakiak, büfések, zsűritagok, újságírók dolgoztak példás egyetértésben, természete­sen nem hibátlanul. Ahol közel öt­száz ember dolgozik, ott apró- cseprő hibák előfordulhattak, s ezekért ezúttal is elnézést kérünk. Rengetek kísérőrendezvény zaj­lott a verseny alatt, s még az időjá­nárok Társulása is kivette a részét a szervezésből. A döntőbe a következő csapatok kerültek: Történ-elmék, El-kalan- dozók (Búcs), Konzulát (Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár), Szigetváriak (Zselíz), Vámbéry (Vámbéry Gimnázium, Dunaszer­dahely), Feketeleves (Somorja), Triumvirátus (Vásárút), Mákvirág­ok (Ipolyi Amold Alapiskola, Ipolybalog), Csele csapat (Mik­száth Kálmán Alapiskola, Ipolyvar- bó), a vágsellyei alapiskola csapa­ta, Csele patak hajósai (Nagyma­gyar), Sirályok (Abaújszina), Ju- murdzsák (Sajógömör), Három ta­lizmán (Tornaija), Mohács (Pár­kány). (sa) rás is megemberelte magát. Nincs más dolgom, mint hogy még egyszer köszönetét mondjak a ri­maszombatiaknak, az alapiskolák tanárainak, a médiapartnereknek, a támogatóknak, hisz eszméletlen mennyiségű díj jött össze a kultúr- ház személyzetének. S külön köszönet azoknak, akik is­mervén lehetetlen anyagi helyze­tünket, lemondtak tiszteletdíjuk­ról a verseny javára. Nem kevesen voltak üyenek. Következnek a hét­köznapok, s a szervezők már a jö­vő évi rendezvényre készülnek. Legalább akkora lelkesedéssel, mint az idén. Addig is várjuk az építő jellegű megjegyzéseket, hogy még elége­dettebbek legyenek Rimaszombat városával. Viszontlátásra 2002 áprilisában! Juhász Dósa János A X. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Ver­seny döntőjére igyekezve még egyszer végigfut a pil­lantásom a rimaszombati művelődési központ előcsar­nokában felállított könyves­standon. Tisztes kínálat: gyerekkönyvek, ismeretter­jesztők, kötelező olvasmá­nyok, klasszikusok, némi fi­lozófia. Márai mintha kissé visszaszorulóban lenne, amúgy viszont minden olyan, mint tavaly. LAKATOS KRISZTINA Szóval nézelődöm, és egyre ta­nácstalanabb vagyok. Vajon hol szerezhetik be a versenyzők és a felkészítők A magyar irodalom 55 leghosszabb verse, a Még 111-szer a depresszióról és a halálvágyról, valamint A gondolati líra 77 gyöngyszeme, amelyet tizenéve­sen reménytelen próbálkozás elő­adni című antológiákat? Az elődöntőkben, s ennek követ­keztében a döntőkben a darabvá­lasztást tekintve továbbra is vezet­nek a klasszikusok. Sok-sok halott költő és prózaíró műve hangzik el, s az előadások egy-egy ritka kivé\ téltől eltekintve még halottabbá' teszik őket. Személyiségek, egyé­niségek felcsülanásának alig lehe­tünk tanúi, szerző és előadó sze­rencsés találkozásának még annyi­ra sem. Persze igazságtalan va­gyok, a verseny azért komoly felis­merésekkel is megajándékoz A legfontosabb az, hogy az életet, a világot (valamint ide képzelhető bármely más fogalom, amelyet ká­véházi filozofálgatások közben szeretünk csupa nagybetűvel ejte­ni) tulajdonképpen hibás többszó­lamú, összetett, egészében kibo­gozhatatlan valamiként látni és láttatni, hiszen a gyermeki bűbáj és a világ teljes súlyát vállán cipe­lő, komoly és gondterhelt pátosz között oly kevés az átmenet. Ezzel meg is elégednék, de azért meg­hallgatom a zsűritagok panaszait, akik szerint ott van az eb elhantol- va, hogy a versenyzők számára egyre kevésbé tét eljutni Rima­szombatba, az országos döntőre. (Ennek a véleménynek utóbb el­lentmond a gála, s az egész ren­dezvény leghitelesebb pillanata: az egyik, I. kategóriában verseny­ző kislány elsírja magát a színpa­don, amikor meghallja, hogy nem kap díjat, csak oklevelet a döntő­ben való részvételéért.) A zsűri azt is mondja, különösen a szavalok gyengélkednek. Mi a baj a verssel? - teszem fel tehát a konkrét kérdést. Czajlik József rendező szakos főiskolai hallgató, a zsűri elnöke a maratoni értékelés után már csak annyit mond, a ver­set egyszerűen nehezebb felépíte­ni, mint a prózát. Jónás Tamás (magyarországi, fiatal, roma) köl­tő, prózaíró, aki Rimaszombatban a zsűri tagjaként, valamint az iro­dalmi kávéház vendégeként van jelen, több választ is megfogal­maz: „A vers kikopott a divatból... A vers kikopott a divatból, mert sok benne a magánhangzó... A vers kikopott a divatból, mert hosszú.” Itt lehorgonyzunk, mint akik egy aranyrögnyi igazságra leltek. Valóban, ez itt és most a hosszú­távfutók versenye, úgy tűnik, a mérce az, ki tud hosszabbat, na­gyobbat mondani. A szervezők - a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, valamint a verseny szakmai részét lebonyolító Pódi­um Színházi Társaság - is ezen elv­hez tartják magukat. Kiállításokat, színházi előadásokat, egyéb kísé­rőrendezvények sorát kínálják. A már emlegetett Jónás Tamáson kí­vül eljön Rimaszombatba Varró Dániel, a néhány éve üstökösként feltűnt ifjú költő, az irodalmi kávé­házban Pénzes Tímeával és Juhász Katalinnal együtt kerülgeti a témá­kat: a szexualitást, az istent, a szlo­vákiai magyar lap- és könyvkiadás problémáit, valamint azt, hogy a pedagógusok miért nem jelentkez­tek a verseny részeként meghirde­tett szemináriumra. És bekövetkezik valószínűleg min­den idők leghosszabb díjátadó gá­lája. Még frissek és élettelik va­gyunk, amikor Benkő Géza, a ko­máromi Jókai Színház színművé­sze az alkalomra kétszemélyesből egyszemélyessé átszabott szatiri­kus Sándor György-estjéből ad elő részleteket. Komolyabb vizekre evez Czajlik József, aki röviden ér­tékel: a verseny fura képet muta­tott, gyenge volt a mezőny. Idáig jut, amikor a nézőtéren néhányan tapsolni kezdenek. Azért folytatja: úgy tűnik, ez a fajta kifejezésmód nem vonzza a fiatalokat, akik a versek vagy prózarészletek tolmá­csolását mintha nem szabadság­nak, hanem nyűgnek tekintenék. Tanácsa csak egy van - a verseny­zőknek vállalniuk kell a választás felelősségét. Ezután jönnek a dön­tősök, a győztesek ismét előadják választott prózájukat vagy versü­ket, különdíjak kerülnek elő, szó esik a magyar nyelv megmentésé­ről, megtartásáról, messzi távolból érkezett üdvözleteket olvasnak fel. (Csáky Pál tiszteltet minden részt­vevőt, sajnos, hivatali elfoglaltsá­gok miatt nem jöhetett stb. Kvarda József Csemadok-elnök már előző­leg megüzente, vagy Schusterrel érkezik, vagy sehogy...) S hogy szí­nes legyen a program, további sza­valok lépnek színpadra, ki Ma­gyarországról érkezett, ki a Parti- umból, elhangzik szlovák vers is. Valóban szükséges betétekről van szó, hiszen ezeket hallgatva úgy érezhetjük, nincs nagyobb okunk az elkeseredésre. A gálán adják át a tavaly alapított, idén Kulcsár Tiborról elkeresztelt pedagógusdíjat. A kitüntetetteket, Urbán Aladárt (az ipolyvarbói alapiskola tanárát) és Ladányi La­jost (a Nyitra környéki magyar ok­tatásügy élharcosát, nem melles­leg a Szent György lovagrend tag­ját) Frideczky János Casino-tu- lajdonos köszönti, akinek laudá- ciója fontos információkkal szol­gál: először is hiteles forrásból, az­az az érintettől tudhatjuk meg, hogy nem gróf, pusztán köznemesi családból származik, hogy évtize­deken át a szabad világban élt, így „felüllátásból” figyeli a helyzetet, azaz „a felvidéki magyarság bizo­nyos részének perverz magatartá­sát”. És lehull a lepel. A perverzió nem más, mint hogy magyar szü­lők szlovák iskolába íratják gyer­mekeiket. Frideczky úr a megol­dást is tudja: „legtájékozatlanabb és legműveletlenebb honfitársain­kat” is meg kell győzni arról, hogy gyerekeink jövője csak a magyar iskolákban biztosított, hiszen ez­által lehetőségük van Magyaror­szágon érvényesülni, munkát vál­lalni. A kissé távolibb, ámde ró­zsaszínű jövőben pedig a magyar nyelv egyenesen összekötő szere­pet fog betölteni a délszlávok, a ruszinok, a románok és a szlová­kok között. A négy nap személyes mérlege: Hangulatokat, érzéseket, kérdése­ket, válaszokat keresgélve lemara­dok a rendezvény legvitatottabb produkciójáról. Terű Viktor a Him­nuszt és a Nemzeti dalt adja elő rapelve a versenyben, valamint a város főterén álló szabadtéri szín­FELHÍVÁS A Pódium Színházi Társaság tisztelettel kéri a X. Tompa Mihály Országos Vers- és Pró­zamondó Verseny résztvevőit, hogy a rendezvénnyel kapcso­latos véleményüket, észrevé­teleiket, javító szándékú ötle­teiket küldjék el az Új Szó cí­mére (Új Szó - Kultúra rovat, Prievozská 14/A, 824 88 Bratislava). Az Új Szó szerkesztősége a lap hasábjain is teret szándékozik adni hozzászólásaiknak. pádon. Egyesek azt mondják, fel­háborító és ízléstelen, mások sze­rint szenzációs. Egyszóval: valami­lyen. Két szóval: nem semmilyen. Rá még most is kíváncsi vagyok. Rimaszombat főterén, a szabadtéri színpadon is fellépők szórakoztatták a közönséget (Dömötör Ede felvételei) KÖZLEMÉNY Tanácskoznak a szakmai zsűri tagjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom