Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-17 / 112. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 17. KOMMENTÁR Leplezést leplezők MOLNÁR NORBERT Lelepleznek mindent: a korrupciót, a privatizációs visszaélése­ket, a hirtelen meggazdagodottakat, a SIS gyanús ügyleteit, Žiak manővereit, Lexa utasításait, Remiáš halálát, ifjabb Kováč utaz­tatását; lelepleznek mindent. Ez volt az az érvrendszer, amivel a jelenlegi kormánypártok megnyerték az 1998-as választásokat. Több mint két és fél éve volt a kormánynak, hogy teljesítse ígére­teit. A korrupcióellenes harc eredményeképp - szlovákiai csú­csot felállítva - öt miniszter távozott lefizetési botrány miatt (tény az is, az előző hatalomban fel sem merült, hogy szennyesét esetleg kiteregesse). A privatizációs visszaélők, bagóért vásárlók kezén nem csörög a bilincs, Rudolf Žiak diadalittasan tért haza, ő a külügyminiszter árnyéka, Lexa ipiapacsot játszik az ország vezetésével, Remiáš haláláért senki nem bűnhődik, Oskar Fegy­veres a mai napig nem mert hazajönni, az ifj. Kováč-tours ho­mályba burkolózik. Eközben a rendőrség a felderített bűnügyek növekvő arányával büszkélkedik: amatőr létfenntartó bűnözőket és anyósgyilkosokat fognak (nem kunszt, csak a vöt kell megta­lálni a legközelebbi kocsmában). És ez mind nemcsak Ladislav Pittner eredménytelensége, hanem az egész igazságszolgáltatás fogatlansága, a kormány tehetetlenségé is. Hiába mutogatnak egymásra a pártok, a kormánytagok, ebben mindenki benne van. Az a fölösleges purparlé, ami az új belügyminiszter szemé­lye körül kialakult, pedig egyenesen nevetséges. Már most meg lehet vonni a kormányzat belügyi mérlegét, hiszen mire beiktat­ják az új belügyminisztert, mire akklimatizálódik, kinevez négy tábornokot, alig marad egy év a választásokig (hacsak bele nem bukik ebbe a harmadrangúvá degradálódott ügybe a koalíció), és az már a kampány ideje. Mindez azért szomorú, mert ha látta volna a nép, hogy leleplezik az előző garnitúra bűnözőit, könnyebben elviselte volna a nadrágszíj-összehúzást. Most min­den úgy tűnik, mintha a két tábor kiegyezett volna, és egyenlő­ségjelet tesz közéjük. Kár. Nagy kár. JEGYZET Szeretem a hokit HOLOP ZSOLT Úgy szeretem, mint képviselő a mandátumát, politikus a prefe­renciáját, miniszterelnök a bel­ügyminiszterét, mint rendőr az őrizetbe vett tyúktolvajt. Úgy szeretem, ahogy az Úr szerette ezt a világot, amikor az emberek egy részének hokibotot nyomott a kezébe, a többieknek tévét adott. Az Úr ennek a szegény or­szágnak a népét is úgy szerette a cseh-szlovák hokimeccs napján, hogy kölcsönt adott neki, fossza ki a kufárok fogadóirodáit és ezerből csak egy gazdálkodott rosszul a kapott talentummal. Mást mond a szív és mást diktál a pénztárca, cseh góloktól hangos a szlovák kocsma. Csak a képvi­selőket nem szerette az Úr annyi­ra, hogy megengedje, munka­időben nézzék, hogyan szereti az Úr a cseh hokit, viszont fogadni ők is fogadhattak, egyébként meg videót is adott nekik a man­dátumuk mellé. Szeretem a cseh hokit. Úgy sze­retem, mint egy megfejthetetlen titkot, mint egy elérhetetlen főnököt. És szeretem azt is, aki azt mondja, inkább legyen tavaly megérdemelten második a csa­pat, mint véletlenül mindig ép­pen első. És szerettem Dzurin- dát, amikor beállt azf öltözőbe sütkérezni a sikerben, amit ak­kor nem érzett annak, és senki sem törődött vele; és Migašt is szerettem, amikor elvonult a hátvédsor hóna alatt. És Klaust is szerettem három éve, amikor nem szerette, hogy csurog a cipőjéből a pezsgő és senki sem törődik vele, pedig ő csak a si­kerben akart megmártózni. Szeretem a cseh hokisokat, akik 18-as HAVEL-mezt visznek Ha- velnek, és szeretem Havelt, aki összekacsint a csapattal és azt mondja, szeremé, ha Csehország másokra is büszke lehetne már, és mindenki arra gondol, hogy a cseh aranycsapat egyszerűen nem volt hajlandó elmenni a képviselóházba megnézni, hogy sütkéreznek a képviselők. Mert nem szeretik a politikusokat, és azt mondják, az ilyenfajta talál­kozás manapság szégyennek szá­mít. És mégegyszer szeretem Kla­ust, mert mindezt alátámasztja, amikor azt hazudja, nem is sze­rettek volna találkozni a csapat­tal. Hiszen elvannak ők maguk­nak ott a képviselóházban, mert most már a politika is olyan, mint az olimpia, nem a (választá­si) győzelem, csakis a (képvi­selőházi) részvétel a fontos. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök -, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. í Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JpL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák napilapban Eduard Ku­kán külügyminiszter Ausztria azon javaslatával kapcsolatban, hogy hé­téves átmeneti idővel korlátozzák a munkaerő szabad vándorlását, rá­mutatott: az Európai Bizottság öté­ves átmeneti szakasza és az osztrák javaslat Szlovákia számára mind­össze kiindulási pont a csatlakozási tárgyalásokon. Reméli, hogy a végső döntés maximálisan rugalmas lesz. Kukán bírálta az osztrák felet, ami­ért halogatja a Pozsony-Bécs autó­pálya megépítéséről szóló döntést. Kukán nem érti, az osztrákoknak miért kell olyan hosszú idő a mind­össze 21 km-es szakasz megvalósítá­sához. Szlovákia NATO-csadakozá- sával kapcsolatban kijelentette: „a tagországok a nemzeti össztermék 1,9%-át fordítják a haderő fejleszté­sére és fenntartására. Ezt az össze­get mindenképpen erre költenénk. A szlovák handsereg felszereltsége ugyanis elavult. A NATO-csatlako- zás az egyik legfontosabb célja kor­mányunknak. Reméljük, hogy a- Igaz, hogy ez a pofa lett az elnöke a minisztérium által kifizetett támogatásokat ellenőrző bizottságnak? jövőre esedékes prágai NATO-csú­(Agócs Ernő karikatúrája) csőn beléphetünk a szervezetbe.” - nyilatkozta Kukán. Az új hulladékkezelési törvény soha nem látott lobbizás ellenére született meg a szlovák parlamentben Megszaporodnak a kukák, csökkennek a költségek Tíz évet kellett várnunk arra, hogy nálunk is megte­remtsék a hulladékkezelés valódi esélyeit. TUBA LAJOS A kilencvenes évek elején anyagi és erkölcsi tragédiák sorozatát okozta, hogy a külföldi irányzatok­nak megfelelően nálunk is sok he­lyen megszervezték a szeparált hulladékgyűjtést. Ezek azonban kivétel nélkül kudarcba fulladtak- egyszerűen azért, mert a szétválo­gatott másodlagos nyersanyago­kat nem lehetett eladni sehová. Még a papírt sem, mert a hazai papírgyárak a jól működő nyugati hálózatoktól még pénzt is kaptak azért, ha átvették a precízen szét­válogatott anyagot tartalmazó szállítmányokat. A helyzet napja­inkra tarthatatlanná vált, a hulla­dékelhelyezési díjak az egekig emelkedtek, az önkormányzatok pedig a nem fizetőkkel és a szeme­tüket a falu szélére kihordókkal szemben tehetedenek, hiszen a törvény értelmében a község szá­mít hulladéktermelónek. Ezen igyekezett változtatni a környezet- védelmi minisztérium, mégpedig egy olyan új hulladékkezelési tör­vény bevezetésével, amely átveszi az ÉU-normák 80 százalékát, sőt olyan elemeket is tartalmaz, ame­lyeket arra felé is csak néhány év múlva vezetnek be. Miklós László környezetvédelmi miniszter sze­rint azért nem az összesét, mert a rendelkezésükre álló szakmai ka­pacitás ezt egyszerűen nem tette lehetővé. A teljes jogharmonizáci­ót a 2002-re tervezett csomagolá­sokról szóló törvénytől várják. Aki esetieg nem hitte volna, hogy az új hulladékgazdálkodási tör­vény így is hatalmas változásokat tartalmaz, azt az elmúlt hónapok eseményei meggyőzhették erről. A tervezetről folyó társadalmi vitá­ban több mint kétezer hozzászólás érkezett - ezek feldolgozása majd­nem egy évig tartott. Amikor pedig az anyag elérkezett a parlamentbe, hazai viszonyok között példádan lobbizás indult be. Ennek fő kivál­tó oka az ún. reciklációs alap volt: ebbe azok fizetnek be, akik később hulladékká váló anyagot termel­nek vagy importálnak. A beszedett összegből pedig az újrahasznosí­tást végző cégeket támogatják majd. A lobbizásban elsősorban az ügyben érintett cégek jeleskedtek; mivel ezen a téren is nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező ró­kákról volt szó, sokáig fennált a ve­szély, hogy lehetetlenné teszik a törvény elfogadását. Különösen akkor, amikor az év elején a partla- ment jóváhagyta, hogy a második olvasatra csak két hónap múltán kerüljön sor. Az ipari érdekcsopor­tok ugyanis főként azzal érveltek, A tervezetről folyó társa­dalmi vitához több mint kétezren szóltak hozzá. hogy nem kell központi alap, ók majd maguk megoldják a reciklá- ciót - néhány hónapja indítottak is egy demonstrációs projektumot. Mivel azonban az elmúlt tíz évben a kisujjukat sem mozdították en­nek érdekében, rajtuk kívül nem nagyon hitt senki ennek. A lobbite­vékenység nem volt eredményte­len, a törvényjavaslat minden par­lamenti bizottságban ádáz vitát váltott ki, amelyek eredménye­képp kétszáz módosító indítvány született. Ezek láttán minden hoz­záértő számára egyértelmű volt, hogy akárcsak egy részük elfog­adása esetén is fogatlan, semmire sem jó törvény születik. A javaslat keddi megtárgyalása azonban vá­ratlan fordulatot hozott: a környe­zetvédelmi bizottság kiterjedt mó­dosító indítványt terjesztett be, amely a környezetvédelmi minisz­tériummal egyetértésben több gesztust is tett az ipari lobbicso­portok felé. Az előbb említett pél­dánál maradva: az érintettek a re­ciklációs alapba való befizetési kö­telezettségükből levonhatják majd az általuk begyűjtött hulladék ér­tékét. Ennek köszönhetően meg­lepően nyugodt parlamenti vitá­nak lehettünk tanúi, ahol a képvi­selők még azt is szinte szó nélkül tűrték, amikor Miklós László meg­kérte őket, szavazzák meg még az­nap este a törvényt, mert neki másnap Párizsban az OECD kör­nyezetvédelmi minisztereinek ülé­sén kellene részt vennie. Márpedig itt azon kívül, hogy első alkalom­mal képviseli Szlovákiát, még el­nöklésre is felkérték. Bár a nemzeti oldal felesleges in­gerlésének elkerülése érdekében a parlamenti vitában mindenki a ha­zai jelentőséget hangsúlyozta, az új hulladékkezelési törvény alap­vető fordulatot jelent az egyik leg­nehezebb uniós csatlakozási feje­zet terén is. Tavaly ugyanis a brüsszeli értékelés szerint ezen a téren semmi előrehaladás nem történt. Ennek főként belpolitikai okai voltak: a légszennyezéssel kapcsolatos törvény lobbiérdekek áldozata lett. Ebben a zöldek örök szégyenére a Zöld Párt elnöke, La­dislav Ambroš játszott kulcsszere­pet. Ráadásul Rudolf Schuster bi­zonyítási kényszere miatt az ügy valószínűleg az alkotmánybíróság előtt végzi. A víztörvény a környe­zetvédelmi és ar földművelésügyi minisztérium kompetenciavitájá­nak áldozatává vált. Ebben nem kétséges az előbbiek igaza, csak A parlament fordulatot jelentő környezetvédel­mi törvényt fogadott el. éppen a jelenlegi politikai helyzet­ben inkább Brüsszel rosszallását választják Pavel Koncoš ingerlése helyett. Ezért volt égető szükség a harmadik brüsszeli környezetvé­delmi prioritást jelentő hulladék­kérdés alapvető megreformálásá­ra, így az idei országjelentés végre fontos változást tartalmazhat majd. Mindez nem jelenti azt, hogy a hulladékok kérdése ezzel megoldódott. Nálunk egyre in­kább igaz, hogy a törvények betar­tatása sokkal nehezebb mint elfog­adásuk. Ráadásul a reciklációs tör­vény még a parlamenti bővítés után is csak 11 tételre terjed ki, a jól működő reciklációs rendsze­rekhez további bővítésre lenne szükség. A jég azonban megtört, a parla­ment kedden egy igazi fordulatot jelentő környezetvédelmi törvényt fogadott el, bizonyítva, hogy van esély a professzionális módon működő lobbicsoportok nyomásá­nak ellensúlyozására. VISSZHANG Köszönet a káoszban Engedjék meg, hogy ezúton fejez­zem ki köszönetünket a rendezőség minden egyes tagjának, akik áldo­zatos munkájukkal, fáradságot nem kímélve hozzájárultak az országos szavaló- és prózamondó verseny gördülékeny lebonyolításához. Minden tiszteletünk és elismeré­sünk az Önöké, hiszen ilyen nagy­szabású rendezvény megszervezése nem kis munkával és fáradsággal járhat, amit nekünk elképzelni is nehéz. Mivel még a legnagyobb igyekezet mellett is előfordulhatnak hibák és kisebb-nagyobb félreérté­sek, biztosan lesznek szép szám­mal, akik majd ezekre felhívják a fi­gyelmüket, mint ahogy ezeket Önök is kérték a résztvevőktől. Azonban mint mondani szokás, hi­bát csak az nem követ el, aki nem tesz semmit, ezért mi most nem szeretnénk ezen személyek számát gyarapítani. Bizonyára mindig vol­tak, vannak és lesznek is rendezvé­nyeknek ellenlábasai, nem beszélve arról, hogy minden egyes résztvevő igényeit kielégíteni fizikai képtelen­ség. Nagyra becsüljük azokat, akik a legnagyobb káoszban (pl. elszál­lásolás) is meg tudják őrizni nyu­galmukat, és nagy türelemmel, fi­gyelemmel jártak el. Mindemellett még a rengeteg elhangzó kérdésre is kedvesen tudtak válaszolni. Azon szerencsés személyek közé tarto­zunk, akik immár sokadszor vehet­tek részt ezen a versenyen. Remé­lem, hogy a jövőben sem lesz ez másképp és egy kis szerencsével is­mét eltölthetünk pár napot az Önök városában, élvezve a rendezőség, valamint az ott élő emberek ven- dégszereretét. Örülök, hogy Gömö- rország fővárosa ilyen hosszúnak számító hagyományt volt képes ki­alakítani az anyanyelvhez talán leg­inkább kötődő művelődési rendez­vényével. Holka Gizella Naszvad íme, néhány idézet a vendég­könyvből: Kívánok további sok si­kert áldozatos munkájukhoz és természetesen, ami ehhez nélkü­lözhetetlen, sok lelkes támogatót, hogy még sokáig hangozhasson magyar szó ezen a szép vidéken. Boldog vagyok, hogy látom, él ez a kicsi, árva műfaj: az énekelt ver­sek törékeny világa... Szeretettel kívánok fejlődést, hitet, energiát. A gálaműsor hosszú volt és nem utolsósorban unalmas! Máskor, ha lehet, rövidebbre és izgalmasabbra! Számunkra igen nagy öröm, hogy újra itt lehetünk. Ötödik éve sike­rült eljutnunk hozzátok. Köszönjük a sok szeretetet, figyelmességet, amivel körülvettetek bennünket. További munkátokhoz sok sikert kí­ván Holka Gizella tanítónő Nasz- vadról és tanítványai, Gáspár Tün­de, Becse Anita és Simonies Ildikó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom