Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-15 / 110. szám, kedd
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 15. A Közép-Európai Kulturális Intézetről Pozsony. Ma a Magyar Intézetben 17 órától a Közép-Európai Kulturális Intézet tevékenységét mutatja be annak igazgatója, Módos Péter. Az est vendégei lesznek Lázár Ervin Kossuth-dí- jas író, Gellér Katalin művészet- történész, Udvarhelyi Szabolcs újságíró, valamint Kovács Katalin és Szollár Domokos kulturális programvezetők, (ú) Csárdás! A Kelet tangója Pozsony. A világhírű magyar Budapest Táncegyüttes New York, Los Angeles, San Francisco, Boston, Washington, New Orleans, Tokió, Oszaka, Hirosima, Zürich, München, Bécs, Jeruzsálem és Szabadka után nálunk is újra bemutatja a Csárdás! A Kelet tangója című műsorát. A közel kétórás program látványos összeállítást nyújt a magyar és a szomszédos népek eredeti néptáncaiból egy szerelmi történet keretében. A hagyományos értelemben folklórműsornak nem nevezhető produkció Észak-Amerika, Európa és Ázsia számos országában is nagy sikert aratott. Pozsonyban május 25-én 19 órai kezdettel az Istropolisban lépnek fel. (ú) Szent László király és kora Szent László király és kora címmel jelent meg Baják László könyve az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság gondozásában, a Történelmi Kronológiák sorozat legújabb köteteként. A könyv első része a korszak eseménytörténetét mutatja be. Az időrend Szent László király gyermekkorától csak vázlatos, míg az 1060- as évektől a király haláláig a lehető legrészletesebb. A második rész a korszak neves tisztségviselőit mutatja be, valamint - bár a források hiányosságai miatt sok esetben csak feltételezések formájában - igyekszik megismertetni a kor államszervezetét és intézményeit is (MTI) Szent László a Thuróczy-króni- kában található fametszeten SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző 11 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A segéd 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 ____________________KASSA____________________ TH ÁLIA SZÍNHÁZ: Cselédek 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ STÚDIÓJA: Örült nap Í0,12.30 __________________KOMÁROM__________________ JÓ KAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 13 __________________TATABÁNYA__________________ JÁ SZAI MARI SZÍNHÁZ: Mágnás Miska 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Kis Nicky (am.) 16, 18 Beépített szépség (am.) 20.30 OBZOR: Apádra ütök (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Csokoládé (am.) 15.15,20 Országúton (olasz) 17.30 MÚZEUM: A kupa (bhutá- ni-ausztrál) 19 CHARLIE CENTRUM: Billy Elliot (angol) 18, 20.30 Magányosok (cseh) 18.45 Gyanú (am.) 17, 20.30 Beépített szépség (am.) 18 Pokémon: az első fűm (am.) 17 Mifune (dán-svéd) 20 KASSA DRUŽBA: Pokémon: az első film (am.) 16, 18 Tigris és Sárkány (am.) 20 TATRA: Csokoládé (am.) 15.30,17.45 Kék bársony (am.) 20 ÚSMEV: Hannibal (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Kámaszútra (amerikai) 16.15, 18.15 CAPITOL: A jövő kezdete (am.) 15.45, 18 Szélhámosok (am.) 20.15 OÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Véres választás (am.) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: A városból kivezető út (cseh) 16.30, 19.15 GALÁNTA - VMK: Pokoli szerencse (cseh) 15.30, 17.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: X-Men - A kívülállók (amerikai) 19 Az 54. Cannes-i Filmfesztiválnak tegnap Beatrice Dalle francia színésznő és Joey Starr rapénekes volt a díszvendége. Mindketten Claire Denis francia rendezőnő Trouble Every Day című, versenyen kívül vetített filmjére voltak kíváncsiak. (TASR/EPA-felvétel) Járdányi Gergely a nagybőgő Paganinijének életművét kutatja, s a világ minden pontján koncertezik Bottesini magyar muzsikusa A palermói operaház, a Teatro Massimo zenekarának az első bőgőse (Archív felvétel) Varázslónak, fantasztikus tudású hangszervirtuóznak nevezik a külföldi kritikák Járdányi Gergely nagybőgő- művészt, aki már világszerte bizonyította tudását. Ebben is követi példaképét, Giovanni Bottesinit, akit a zene- történet egyik legkiemelkedőbb muzsikusaként a nagybőgő Paganinijének is neveznek. RÉFI ZSUZSANNA Járdányi Gergely amellett, hogy tizenöt éve kutatja Bottesini életművét, koncerteken, lemezfelvételekkel bizonyítja: a nagyőgő remek szólóhangszer is. De arra is jut ideje, hogy a Zeneakadémián és a Szent István Király Konzervatóriumban tanítson, s rendszeresen muzsikáljon Olaszországban. Ettől a szezontól kezdve ugyanis Itália egyik legjelentősebb dalszínházának, a palermói operaház, a Teatro Massimo zenekarának az első bőgőse. Ha az ember a neves zeneszerző, Járdányi Pál gyermeke, akkor természetes számára, hogy csakis zenei pályát választhat, vagy inkább menekül a muzsikától? Rám mindkettő igaz. Kiskoromtól a húgommal, Zsófiával - aki ma hegedűművészként a Budapesti Vonósoknál játszik és szintén tanít a tanárképzőn - zenén nőttünk fel, esténként édesapánk két szólamban énekeltetett minket, korán szolmizáltunk, s hegedülni, zongorázni tanultunk. A testvérem szinte előbb tudott szolmizálni, mint beszélni, s rólam is hamar kiderült, hogy jó a hallásom. Kilencéves voltam, amikor az édesapám meghalt, s ettől kezdve alakultak másként a dolgok. Fenegyerek lettem, ráadásul lusta is, utáltam gyakorolni, s mivel nem akartam ezzel a névvel kóklerkedni, tudatosan más pályát választottam. A győri bencésekhez jártam, majd műszaki egyetemre, építőmérnöki karra jelentkeztem, ahová fel is vettek. S hogy jutott vissza a zenéhez? Egy véletlennek köszönhetően. Nagyon megtetszett a tradicionális dzsessz, sokat jártunk a Benkó és a Molnár Dixieland Band koncertjeire. Egyszer, amikor felmentem az egyik barátomhoz, ott állt a sarokban egy nagybőgő. Ő dzsessz-szá- mokat kezdett zongorázni, s szólt nekem, kísérjem a bőgőn. Az alkalmi improvizálás olyan jól sikerült, hogy felajánlotta, nekem adja azt a hangszert, s én néhány nap múlva elhoztam tőle a nagybőgőt. Ekkor, tizenkilenc évesen kezdtem el ismét zenélni. Eleinte autodidakta módon tanulgattam, aztán következett a konzervatórium, s a Zene- akadémiáért otthagytam a műszaki egyetemet. Később Bécsben, a világhírű nagybőgőművésznél, Ludwig Streicher professzornál is diplomát szereztem, s innen kezdve egyenesen vezetett tovább az utam. A budapesti Operaház zenekarában néhány hónapon át muzsikáltam, majd Végh Sándor salzburgi zenekarához, a Camerata Accademicához hívtak. Egyre több nemzetközi kamaraegyüttesben játszottam rendszeresen, s alapító tagja voltam többek között a Magyar Virtuózok Kamarazenekarának is. Emellett elindult a szólókarierem, évről évre több hangversenyen léptem pódiumra. Hogyan lett most az olasz dalszínház szólóbőgőse? A hírem alapján kértek fel, hogy vállaljam el. Ez nagy megtiszteltetés, hiszen az itáliai állásokra is mindig próbajátékokon választják ki a legmegfelelőbb jelentkezőt, s ha így nem találnak senkit, akkor meghívnak egy neves művészt. Valóban kiváló ez a palermói operaház, ahol a legjobb énekesek, például Jósé Carreras is énekel. S hogy jut emellett idő a Botte- sini-kutatásra, a koncertezésre, a tanításra? Jó időbeosztással és sok utazással. Van egyébként az itáliai zenekarban egy másik első bőgős is, vele váltjuk egymást. Hetente két napot a Zeneakadémia tanárképző szakán - ahol már tíz esztendeje tanítok - töltök, s jelenleg összesen kilenc növendékkel foglalkozom. Emellett sokfelé lépek pódiumra szólistaként, s amerre éppen koncertezem, ott a szabadidőmben az első dolgom az, hogy felkutassam a könyvtárat és utánanézzek Bottesininek. Miért éppen erre az olasz muzsikusra esett a választása? Először is azért, mert számunkra, nagybőgősök számára, ő jelenti a csúcsot, ő a mi Paganinink. Aztán pedig rájöttem, hogy milyen hibásan van feldolgozva a hagyatéka. Bottesini nemcsak virtuóz muzsikus volt, hanem hihetetlenül érdekes, színes egyéniség. Kiváló, zseniális zenész, aki igazi bohém bon- viván is. Ez az 1821-ben, Cremá- ban született művész, aki korának jeles zeneszerzője és karmestere is volt, bejárta szinte az egész Földet. A cári Oroszországtól kezdve a skandináv országokig, az Egyesült Államokig, Brazíliáig mindenütt hatalmas sikerrel koncertezett, s bár több helyen zeneigazgatóvá is választották, két évnél tovább sehol sem maradt. Karmesteri kvalitásait jellemzi, hogy ő vezényelte például az Aida 1871-es, kairói ősbemutatóját, s aktív, kalandos életútja végén Verdi javallatára a pármai konzervatórium igazgatójává választották. Egyébként Bottesini Magyarországon is megfordult, s érdekes, hogy az egyetlen kritika, amely egy kicsit fanyal- gó hangon ír róla, az éppen a magyar heszámoló. Az elmúlt évek alatt egyébként számos eddig ismeretlen művére sikerült rábukkannom, s nekikezdtem egy Bottesini-összkiadásnak is az Akkord Kiadónál. De nemcsak kották, lemezek is születnek. Az első CD, amelyen zenekari kísérettel felhangzó darabjai kaptak helyet, három esztendeje látott napvilágot, a második pedig a napokban került az üzletekbe, s ezen Bottesini operaparafrázisait játszom Pier Giorgio Morandi vezényletével és a Magyar Állami Operaház zenekarával. Nemrég készültünk el a harmadik lemezzel, amelyen a zongorakíséretes darabok szerepelnek, s akadt köztük két dal is, amely énekhangra, nagybőgőre és zongorára íródott. Lantos István kiváló zongoraművészen kívül, nagy örömömre, sikerült partnernek megnyernem Marton Évát, a világhírű énekesnőt, akinek olyannyira megtetszettek ezek a Bottesini-dalok, hogy az őszi párizsi estjének programjába is felvette a darabokat. A sorozat következő lemezének az anyagát augusztusban és decemberben vesszük fel. A partnereim Szabadi Vilmos, Onczay Csaba, Berkes Kálmán, egy volt növendékem, Horváth József és Ács János karmester lesznek. S gondolkodom azon is, hiszen olyan sok anyagot gyűjtöttem már össze Bottesiniről, hogy megírom a muzsikus életrajzát is. A Thália a Káin és Ábelt, valamint a Cselédeket, a Jókai Színház pedig az Amadeust viszi Kisvárdára Határon túli magyar színházak fesztiválja MTI-HÍR Kisvárda. Június 1-je és 9-e között rendezik meg Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XIII. Fesztiválját, amelyen harminc előadást láthat a közönség. A programban huszonnégy határon túli társulat és három anyaországi teátrum művészei lépnek színpadra. A kassai Thália Színház Sütő András Káin és Ábel, valamint Genet Cselédek című drámáját mutatja be, a Huszonnégy határon túli és három anyaországi teátrum mutatkozik be. komáromi Jókai Színház pedig Peter Shaffer Amadeusával utazik Kisvárdára. A romániai magyar színházak közül részt vesz a Csíkszeredái, a gyergyószentmiklósi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárnémeti, a székelyudvarhelyi és a temesvári társulat, bemutatkoznak továbbá a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színművészeti tanszékének hallgatói és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem növendékei is. Erdély négy városából - Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról és Szatmárnémetiből - továbbá hat bábszínház, gyermek- és ifjúsági színház társulata jelezte részvételét. Jugoszláviából a szabadkai Kosztolányi Színház és a Népszínház, az Újvidéki Színház, valamint a Szabadkai Gyermekszínház vendégszerepei a kis- várdai seregszemlén. Ukrajnából a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei lépnek fel a szabolcsi kisvárosban. Az anyaországi társulatokat a budapesti Várszínház, az International Buda Stage és a Szegedi Nemzeti Színház képviseli a fesztiválon. A házigazda Itisvárdai Várszínház és Művészetek Háza a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, az Illyés Alapítványtól, a Kárpátia Alapítványtól és a Soros Alapítványtól kiemelt 'támogatást kap a Határon Túli Magyar Színházak XIII. Fesztiválja megrendezésére. Mokos Attila Salieriként a komáromi Jókai Színház Amadeus című előadásában (Dömötör Ede felvétele)
