Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-03 / 101. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 3. KOMMENTAR A megtisztulás ára TUBA LAJOS Vakok között félszemű a király - gondoltuk egy ideig, látva, hogy a választások után a kormányhivatalban Roland Tóth rendüledenül to­vább vezeti az európai segélyekkel foglalkozó főosztályt. A brüsszeli bürokrácia ugyanis nem kezdőknek való, feltételezhettük. Pedig a HZDS írásbeli ajánlása alapján kinevezett Tóth regnálása korábban arról volt híres, hogy az uniós pályázási lehetőségekről a nyüvánosság szinte semmilyen információt nem kapott. így 1998-ig ez a vüág né­hány jól informált tanácsadó felségterülete volt, az ő jutalékuk - meg nem erősített hírek szerint - előre fizetendő 15 százalék körül moz­gott. Bár még távolról sem értük el a szükséges információkhoz való egyenlő hozzájutás optimális állapotát, a helyzet kétségkívül jobb, mint annak idején. Az igazán nagy dobások, a minimálisan kétmillió eurós beruházási projektumok esetében azonban végig tapasztalhat­tuk, nagy titkolózásokkal övezett dolgok történnek. Már az első ilyen kaliberű projektum is gyászosan végezte: 1999-ben az Ipoly Euróré- gió Ipolyságtól majdnem Tornaijáig terjedő idegenforgalmi projektu­mát hiába ajánlotta minden illetékes stáció, a CBC program azévi 1,8 millió eurója végül a losonci víztisztítóban kötött ki. Haja szála vi­szont senkinek sem görbült, így nem csodálkozhatunk, ha egyesek vérszemet kapnak. A közerkölcsök ismeretében ez szinte természetes, legyen szó kisvárosi önkormányzatról vagy kormányhivatalról. A Dzurinda-kormány hangzatos korrupcióellenes programjának fogat­lanságát nagyszerűen illusztrálja, hogy az egyik legnagyobb eset fel­tárásához egy bosszúra vágyó feleség közreműködése kellett. Egy ilyen kaliberű csalás nem lehetett egyeden ember műve: valószínű, hogy a szálak a brüsszeli adminisztrációhoz is elvezetnek. Néhány na­pon belül Pozsonyban megkezdi tevékenységét az Unió rettegett vizs­gálóhivatala, ők valószínűleg nem elégednek meg olyan lagymatag eredménnyel, mint néhány hónapja a kormányhivatal hasonló szerve. Dzurindának egyeden esélye maradt: megelőzni őket és ezzel bizo­nyítani, Szlovákia botíás esetén képes az öntisztulásra, nem akar be­lülről rothadt gyümölcsként az Unió tagjává válni. Ajó útra tehát úgy térhetünk vissza, ha porba hull az összes sáros funkcionárius feje, a politikai felelőstől a pályázati kiírásokat bonyolítókig. Egy ilyen kali­berű botrányban ugyanis a cinkosság gyanúja merül fel minden této­vázó illetékes esetében. A kormánykoaííció az elmúlt három évben többször is bebizonyította, a kényes belső egyensúly megtartása miatt képtelen az ilyen döntések meghozatalára. Ha viszont most is csak a botrány elkenését választja, azt veszthetik el, ami nevében a nyakunk­ba helyezték a megszorításokat: az uniós csadakozás első körét. GLOS5ZA Címeres marhaság JUHÁSZ LÁSZLÓ Egy galántai cég jóvoltából ná­lunk is kapható a Szegedi Papri­ka Rt. Címeres termékcsaládja, a marha- és számyasmájkrémek széles választéka, a májkrémek krémje. Ez itt nem a reklám he­lye, de gondoltam, azonosítsuk mindjárt az elején étkezésünk és értekezésünk tárgyát. Ételről írni legalább annyira nehéz, mint festményről táncolni, így most hagyjuk a dolog kulináris vonzatait, koncentráljunk a megvásárolt pástétom címkéjé­re. Címeres marhamájkrém - hirdeti büszkén az etikett, és ahogy azt az etikett diktálja, részletesen fel is sorolja a ter­mék összetevőit. Most szó sze­rint kell idéznem, nehogy ki­hagyjak valamit: „Készült: ipari szalonna, marhamáj (25%), ivóvíz, sertésbőr, fehérjekon- centrátum, szójaliszt, vörös­hagyma, nitrites pácsó (E 250), fűszerek, füstaroma (természet­azonos), ízfokozó (E 621) fel- használásával”. A sertésbőr fölött könnyedén na­pirendre tértem, a fehéijekon- centrátum sem okozott különö­sebb megrökönyödést, ám az ipari szalonnánál felkaptam a fe­jem. A (természetazonos) füsta­románál ingatni kezdtem, az íz- fokozónál megfogtam, a pácsó­nál pedig végképp elvesztettem. Nemcsak a fejemet, a fonalat is. Nitrites pácsó - ízlelgettem a ki­fejezést. A nitrites még csak mon­dott valamit, jó voltam kémiából, de mi lehet az a pácsó? Beval­lom, először valamüyen Szöged környéki, ízes, tájnyelvi kifejezés­re gyanakodtam („Anyjuk, hozzá má’ be egy kis pácsót!”), aztán jó sokára rájöttem, hogy az nem is pácsó, hanem pác-só. Persze a jobbik, a nitrites fajtából. Amúgy finom volt a pácsós mar­hamájkrém, azt meg kell hagyni. És a címke valóban sokat mon­dott. Egy másik konzerven ugyanis nemrég azt olvastam: „Különböző anyagokat tartal­Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JpL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of circulations E-mail: redakcia@ujszo.com Csemeték (Internetfotó) Tíz éve fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete a Windhoek Nyilatkozatot A sajtószabadság napja Az ENSZ 1991 őszén nyilvá­nította a mai napot a nem­zetközi sajtószabadság nap­jává, annak emlékére, hogy 1991. május 3-án tették köz­zé a „Windhoek Nyilatkoza­tot”, amelyben az afrikai né­peknek a független és plura­lista sajtóhoz való jogát fo­galmazták meg. MTI-HÁTTÉR A Sajtószabadság Chartája tíz pontban foglalja össze a sajtó sza­badságának, mint az emberi sza­badságjogok egyik fontos pilléré­nek a követelményeit és ajánlása­it. A chartát az 1987. január 16-18-án, Londonban, a Szabad­ság hangjai címmel megrendezett világkonferencián fogadták el. Ma világszerte megemlékeznek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük során gyilkoltak meg, vagy akiket munkájukban akadályoztak. A sajtószabadságot és az újság­írók érdekeit több nemzetközi szervezet védi, mint a franciaor­szági székhelyű Riporterek Hat­árok Nélkül (Reporters Sans Frontieres), a bécsi székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ). Ezek a szervezetek évente összesítik az újságírók ellen elkö­vetett erőszakra vonatkozó ada­tokat. A különféle szervezetek ál­tal közölt adatok a számítás más­más szempontjai miatt eltérnek egymástól. A Bizottság az Újság­írók Védelmére (CPJ) nemzetközi szervezet adatai szerint 2000- ben világszerte 24 újságíró vesz­tette életét foglalkozásának gya­korlása közben. A 24 riporter kö­zül 16-ot meggyilkoltak. A szer­vezet jelentésében kifejtette, hogy az újságírók megöléséről ritkán határoznak a közvetlen tettesek, a gyilkosokat pedig csak szórványosan vonják felelősség­re, különösen Kolumbiában és Oroszországban. Az elmúlt évben három újságírót gyilkoltak meg Kolumbiában, és ezzel 34-re emelkedett az utóbbi évtizedben a dél-amerikai ország­ban megölt riporterek száma. Feb­ruár elején halálos fenyegetések miatt ismeretlen helyre kénysze­rült távozni Kolumbiából Claudia Gurisatti, az RCN tévéállomás egyik népszerű beszélgetőműso­rának házigazdája, miután meg­tudta a hatóságoktól, hogy isme­retlen személyek összeesküvést szőttek a meggyilkolására. Három újságíró életét oltották ki Oroszor­szágban és Sierra Leonéban is. A A föld lakosságának egyharmada nem ismeri a sajtószabadságot. börtönbe vetett sajtómunkatársak száma 87-ről 81-re csökkent 1999- ről 2000-re. A listavezető Kína, ahol 2000 végén 22 újságírót tar­tottak rács mögött. A CPJ jelentése elítélte azt is, aho­gyan számos rezsim kezeli az in­formációhoz való jogot. Észak- Koreában például halállal sújtha­tó bűncselekménynek számít, ha valaki külföldi rádió- vagy tévéhí­reket hallgat. Irakban a diktátor, Szaddám Húszéin fia hatalmas médiabirodalmat ellenőriz, füg­getlen sajtó nem létezik. A kor­mány korlátozta az internethez való hozzáférést. Türkmenisztán­ban az élete végéig elnökké vá­lasztott Szaparmurat Nyijazov be­záratta a csatlakozást biztosító összes magánszolgáltatót, Kazah­sztánban pedig úgymond műsza­ki okok miatt lehetetlen a hozzá­férés az internethez. Az Újságok Világszövetsége (AMJ) szervezet jelentése szerint tavaly összesen 25 országban 53 újság­írót és a tömegkommunikáció te­rületén dolgozó szakértőt öltek meg foglalkozásának gyakorlása közben. A szervezet kiemelte, hogy csökkent a harctéren meg­ölt újságírók száma, ezzel szem­ben többen haltak meg erőszak által otthonukban vagy munka­helyükön. A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) 56 tavalyi áldozatról számolt be, és jelentése szerint 2001-ben is már 12 újságírót gyilkoltak meg. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezet 32 tavalyi áldo­zatról tud. 329 újságírót állítottak elő, s közülük 77-et börtönöztek be a világ különböző országaiban. Az RSF ezzel kapcsolatban emlé­keztet arra, hogy 1999-ben 446 újságírót tartóztattak le, s 85-öt fosztottak meg szabadságától. A bebörtönzött újságírók közül 13- at Burmában, 12 újságírót Kíná­ban, 10-et Iránban és 9-et Etiópiá­ban tartanak fogva. Az elmúlt évben 295 sajtótermé­ket vagy publikációt vetettek alá a cenzúrának (1999-ben 357-et). A jelentés szerint a legerőteljeseb­ben Iránban és Törökországban alkalmaznak hatósági nyomást a sajtóra, Iránban tavaly 30 kiad­ványt tiltottak be. A világ mintegy húsz országában továbbra is el­lenségesen kezelik a sajtó képvi­selőit, s a föld lakosságának egy­harmada olyan országokban él, amelyekben ismeretlen fogalom a sajtó szabadsága. Legutóbb, ez év április 24-én az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén megálla­pították, hogy a véleménynyilvá­nítás és az információ szabadsá­gát továbbra is megsértik Európa- szerte. Az erről szóló jelentés előterjesztője, Hegyi Gyula ma­gyar képviselő beszámolójában rámutatott, hogy a sajtóban érvé­nyesülő cenzúra számos módon, gazdasági befolyásolás, bíróság, börtönbüntetés, sót erőszak útján is megvalósul. OLVASÓI LEVÉL Remény és beteljesülés „Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek. Elszórt testünket nyomtalanul nyelte magába a föld.” (Keresztury Dezső: Sírvers) Talán nincs hazánkban olyan csa­lád, amelyiknek legalább egy hoz­zátartozója ne esett volna a II. vi­lágháború ádozatául. Fiú vagy édesapa, testvér, barát, vagy rokon maradt távol örökre szeretteitől. Csaknem mindegyikük esetében katonailag kényszerített, halálba hajszolt emberekről van szó. Meg­számlálhatatlan azok sora, akik 56 évvel a háború befejezése után, a mai napig sem tudták meg, hol nyugszik hozzátartozójuk. Évekig reménykedtek, bíztak a reményte­lenben, hogy egy napon megérke­zik, beköszön az ajtón, mígnem kénytelenek voltak szembenézni a döbbenetes valósággal. A szívekben a sebek látszólag behegedtek, de a valóságban soha sem. A háborúval kapcsolatos felidézett mozzanatok újra és újra feltépik a sebeket. Mennyi, ma már idős ember keresi még mindig édesapját, testvérét, annak nyughelyét azzal a re­ménnyel, hogy legalább egyszer lát­hatná sírját, borulhatna fejfájára - ha egyáltalán van neki. Van, akinek megadódik a pillanat... A napokban idegen felségjelzésű autó állt meg a nagyabonyi temetőnél. Vezetője le­hajtott fejjel járt-kelt a sírkertben, figyelmesen olvasva a fejfák felira­tát, idegesen keresgélve egy számá­ra ismerős nevet. A keresés nem volt hiábavaló. Az egyik sorban megtalálta az 56 éve eredménytele­nül keresett fejfát. A ma már több mint hatvanéves férfi ösztön- szerűen ölelte a fejfát, mint valami­kor háromévesen a kis Heinz ölelte édesapja nyakát, amikor a behívó- parancs elszólította őt családjától. A remény és a beteljesülés találkozott akkor, ott a temetőben. Az ott szor­goskodó, sírokat gondozó emberek csak távolról, némán, de mély rész­véttel figyelték az eseményt. Hosszú idő telt el addig, amíg az idegen megszólalt, és számunkra érthetetlen nyelven érdeklődni kez­dett a községi hivatal bánt. Szavát nem értették, de útba igazították. TALLÓZÓ HOSPODÁRSKY DENNÍK Az országos rendőrfőkapitány leg­utóbbi állítását elemzi a napilap: Ján Pipta ugyanis kijelentette, infor­mációkkal rendelkezik a szlovákiai romák szervezett kivándorlásáról, ám nem tud ellene tenni. Ha ez va­lóban így van, akkor adja át helyét a fiatalabb rendőrtiszteknek, véli a cikkíró, bár megjegyzi: számításba vehető utódai nem rendelkeznek megfelelő politikai támogatással. SME A kormány gazdasági ügyekkel fog­lalkozó alelnöke jelentetett meg cikket a napilapban. Ivan Mikloš írása elején leszögezi, Szlovákia évente körülbelül 8,8 milliárd koro­nát költ felsőoktatásra, tudomá­nyos tevékenységre és kutatásra. Az összeg csekély, ám a költségvetés jelenlegi korlátái miatt csak fokoza­tosan növelhető. Az ország sikerét a szellemi tőke terén a felsőoktatás­sal kapcsolatos törvények is befo­lyásolhatják, szögezte le Mikloš. PRÁCA A levél, amely megrázta az orszá­got és Hamžík székét címmel közli azt a március tizenkettedikén kelte­zett levelet a baloldali napilap, me­lyet Pavol Hamžík miniszterelnök­helyettesnek küldött el a kormány- hivatal külföldi segítségnyújtással foglalkozó osztálya vezetőjének - azóta elvált - felesége. Roland Tóth volt neje olyan tényeket sorol fel, melyek bizonyítják: a hivatalvezető visszaélt munkakörével, hivatali beosztását saját meggazdagodásá­ra használta fel. Egyebek mellett például járadékot kapott, amiért magas beosztása ellenére nem vál­lalkozik, ennek ellenére vállalkozói engedéllyel rendelkezik, sőt a Ro­bert Fico vezette parlamenten kívü­li Smerrel is együttműködött. NÁRODNÁ OBRODA A napilap terjedelmes beszélge­tést közöl a szlovák külügyminisz­terrel. Eduard Kukán egyebek kö­zött leszögezi: Belgiumtól eddig 160 szlovák állampolgár kért me­nedékjogot, ám egy roma sem ka­pott. Kitér a kérvényezők helyze­tére is: nem kapnak semmiféle pénzbeli támogatást, csak szállást és élelmet, aztán a körülbelül há­rom hétig tartó hivatali procedúra végén repülőjegyet - kérelmeik pozitív elbírálásának esélye ugyanis szinte a nullával egyenlő. Kukán felszólítja a roma polgáro­kat, ne próbáljanak menekültstá­tust kérni Belgiumtól, ugyanis Brüsszel nemrég leszögezte, Szlo­vákiát demokratikus országnak tekinti. Az útlevelek bevonását ugyanakkor nem tartja jó megol­dásnak a külügyminiszter. PRAVDA A védelmi minisztérium nemzetkö­zi kapcsolatokkal és biztonságpoli­tikával foglalkozó osztályának ve­zetője szerint a NATO nyitott a csat­lakozni kívánó országok előtt. Szlo­vákiának azonban be kell bizonyí­tania, hogy érdemes a bizalomra, a katonai szövetség a felvételt kérő országok felkészültségét figyeli, bár hivatalosan csatlakozási tárgyalá­sokról még nem lehet beszélni. Ott az első szavai a köszönöm, na­gyon köszönöm voltak. Köszönte, hogy rendben találta édesapja sír­ját, hogy virágot és koszorút talált rajta, hogy tisztelet övezi édesapja hamvait. Mindez annak bizonyíté­ka, hogy az emberekben él az együvé tartozás eszméje. S hogy mivel távozott Németországba? A vele hasonló sorsúak nem adják fel a reményt, van még számukra is esély. Közeledik május 8-a, a hábo­rú befejezésének napja. Vigyünk egy szál virágot az elesett katonák sírjára, tekintet nélkül arra, hogy az milyen nemzetiségű katona hamvait takarja. Mindnyájan hiá­nyoznak valakinek. .. Huszárné Edmár Mária Nagyabony község polgármestere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom