Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-12 / 108. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 12. Családi Kör 11 A terapeuta munkájának legnehezebb pontjait a túlféltés leépítése és a konfliktuskerülés csökkentése jelentik Az evészavarok kezelése ÖSSZEÁLLÍTÁS evészavaroknak két fő típusuk van: az anorexia nervosa és a buli­mia nervosa. Az anorexiát nevez­hetjük pszichogén rosszultáplált- ságnak is, melynek fő tünete a kaló­riabevitel szándékos csökkentése, továbbá a zsigeri események és a testi megjelenés téves érzékelése. A betegek 90%-a nő, főként ser­dülőkorú és fiatal. A betegség jel­lemzői (diagnosztikus kritériu­mai) az alábbiak:- félelem az elhízástól soványság esetén is (súlyfóbia),- testképzavar, azaz a beteg túl kövérnek érzi magát veszélyes soványság esetén is,- legalább 15%-os súlycsökkenés az elvárthoz viszonyítva,- nőknél a menses elmaradása. További jellemző testi tünetek közé tartozik az alacsony testhőmérsék­let, pulzusszám és vérnyomás. A bőr száraz, rajta csecsemőkre jellemző piheszőr, gyakran hajhullás, mész- hiányos, törékeny csontok. Pszichés jellegzetességek: magas in­telligencia, teljesítményorientáció, tökéletességre törekvés, izolációhaj­lam, kényszeres rituálék, túlkont- rolláltság, érzelmek kerülése, hiper- aktivitás, többnyire a betegségtudat hiánya. Gyakran a kórkép közép­pontjában a család tudattalan mani­pulálása, kontrollálása áll. A bulimia esetén a testsúly leggyak­rabban normális (néha kövérséggel társulva - ez a bulimiás obesitas), jellemző a hányás miatti fogzo- máncpusztulás (ezért a betegség felismerésében kiemelt szerepük van a fogorvosoknak, hiszen a buli­mia gyakran a házastárs előtt is rejt­ve marad, akár tíz évig is!). Ezen evészavar diagnosztikus kritériu­mai a következők:- ismétlődő falásj,rohamok,- a falásrohamok alatt az evés fölöt­ti kontroll hiányának érzése,- rendszerint önhánytatás, hashaj­tók vagy vízhajtók használata, szi­gorú diéta vagy koplalás, erős test­edzés a hízás megelőzése céljából,- minimálisan heti két falási epizód, átlagosan legalább három hónapig,- abnormálisán túlzott törődés az alakkal és a testsúllyal. A bulimiás személyiségjegyek közé tartoznak: kényszeres vonások, de­pressziós konfliktusfeldolgozás, ön- értékelési zavarok, külső megerősí­tésre való törekvés, teljesítményori­entáció, perfekcionizmus, külső kontroll. Kuriózumként említhetjük A családterápia na­gyon fontos az evésza­varok kezelésében. a polidipsziát, a kóros folyadéktúl­fogyasztást (nem alkohol!). A halált is okozni képes pszichogén polidip­sziát Sleeper írta le 1935-ben. A víz ugyanúgy lehet kóros fogyasztás és addikció tárgya, mint az étel. A kó­ros vízfelvétel gyakran együtt jár az említett két evészavarral, de önálló előfordulását is leírja a szakiroda- lom, például intézetben nevelkedő gyermekek esetén, ahol a táplálék korlátozott mennyisége és az anyai szeretettel kapcsolatos hiányérzet (amely feltehetően minden evésza­var hátterében áll) teremtik meg e különös zavar feltételeit. Túry Ferenc számol be az evészava­rok egy másik igen ritka formájáról, amelyet inverz (fordított) anorexiá­nak nevez. A főként fiúknál előfor­duló testképzavar esetén az eredeti­leg sovány testalkatú fiatalember több évi rendszeres és eredményes testépítés után százkilós izomko­losszusként még mindig véznának érzi magát, nem mer strandra men­ni, esedeg még az utcára sem, nem­ritkán egészségromboló dopping­szerekhez is nyúl képzelt problémá­ja megoldása érdekében. Az evészavarok kontinuum hi­potézise értelmében anorexia és bulimia egy betegségspekt­rumba tartoznak, idővel átme­hetnek egymásba, egyszerre is előfordulhatnak, ezt nevezzük bulimarexiának. Kialakulásukban szociokulturális (a média és a divat­világ által erőteljesen sugallt, az egyén adottságait figyelmen kívül hagyó mesterséges normák: nőknél karcsúság ideál, férfiaknál erő ideál, az étel árucikké válása, a fogyasztói társadalom túlzott teljesítményori­entációja stb.), családi (fokozott tel­jesítményelvárások, a felmenő csa­ládban előforduló evészavar, alko­holizmus), biológiai (íz, illat, mint élvezeti tényezők) okok egyaránt szerepet játszanak. Az evészavarok terápiájában a komplex megközelítés hozhat ered­ményt, melynek elemei: gyógysze­res kezelés (régebben: bróm, kode­in, kokain, jelenleg: antidep- resszánsok, legújabban opiát- és szerotonin-antagonisták), önsegítő csoportok (az Anonim Alkoholisták mintájára), pszichoterápia (viselke­désterápiás módszerek - pl. relaxá- ció, asszertív tréning, dinamikusan orientált módszerek - pl. csoportte- rápia, hipnoterápia - különösen bu­limiás betegek rendelkeznek magas hipnotikus fogékonysággal, és nem utolsósorban: családterápia). A családterápia kiemelt fontosság­gal bír az evészavarok kezelésében. A családterápia fő irányzatai: pszi- chodinamikus, élménycentrikus és rendszerszemléletű. A rendszer- szemléletű megközelítésen belül lé­tezik stratégiás és strukturális irány­zat. Ez utóbbi a család szerkezeté­nek megváltoztatásán keresztül próbál viselkedésváltozást elérni az szemben, a család rugal­matlan, min­denféle válto­zással (így a gyermek önálló­sulásával) szem­ben merev, el­lenálló. A tera­peuta erőfeszí­tései ezen ten­denciák meg­fordítására irányulnak, munkájának legnehezebb pontjait a túlféltés le­építése és a konfliktus­kerülés csökkentése je­lentik. Az evészavarok felismerésében és terá­piájának megindításá­ban (speciális pszicho­terápiás képzettség ese­tén lefolytatásában) jelentős szerepük van a csa­ládorvo­soknak. (b-s) egyes családtagoknál. Az elmélet szerint az emberi kapcsolatok prob­lémái mögött jellegzetes hi­bák ismétlődő elköve­tése áll. Az anorexiás beteg családjában mindenkinek min­denről tudnia kell, nem lehetnek magán­ügyek, a szülők túlkont- rollálók, túlaggó- dók a gyer- mek- k e 1 A betegség nem csak a test problémája, hanem az egész emberé, aki egyszerre test és lélek, szellem és érzelem Lelki tényezők a betegségek kialakulásában FELDOLGOZÁS betegek igen nehe­zen megingatható hiedelme, hogy be­tegségüknek külső, rajtuk kívül álló okai vannak - csak úgy megtörténik az emberrel, anélkül, hogy azt bármi módon befolyásolni tudná. Pedig tudjuk, a betegség nem csak a test prob­lémája, hanem az egész emberé, aki egyszerre test és lélek, szel­lem és étzelem. Ma már csaknem minden orvos és szerencsére egyre több beteg is elfogadja a pszichoszomatikus betegségkeletkezés lehetőségét, vagyis azt, hogy a lelki tényezők szerepet játszanak betegségek ki­alakulásában és súlyosbodásá­ban. Attól azonban még messze vagyunk, hogy általánossá váljon a felismerés: a beteg hitét, sze­mélyiségének erőforrásait igenis mozgósítani lehet egészsége visz- szanyerése érdekében. Az orvost betegei többnyire testi panaszokkal keresik fel. Elvárá­suk irányában, hogy (gondos ki­vizsgálás után) találja meg szá­mukra azt a csodapirulát, amely a panaszaikat egyszer s minden­korra megszünteti. Legtöbben úgy gondolják, hogy a gyógyítás olyasvalami, amit velük tesznek, s felelősségük csupán abból áll, hogy időben orvoshoz fordulja­nak, majd betartsák az utasításo­kat. Többségük legfeljebb sejti, hogy „idegállapotuk” romlásakor fokozódnak a panaszaik. Nélkülözhetetlen stressz Egyre több betegség hátterében fe­dezik fel a károsító lelki tényező­ket. De vajon feltétlenül ártalmas a stressz? Biztos, hogy megbetegít? Ha így lenne, minden bizonnyal ki­halt volna már az emberiség. Hi­szen stresszmentes élet nincs. A stressz hiánya - maga a halál. A stressz mindennapi életünk része, alkotó energiáink forrása, mely cselekvésre ösztönöz, segíti küz­delmeinket. A .jótékony“ stressz - kihívás, késztetés. Arra sarkall, hogy meneküljünk a tűz vagy az árvíz elől, vagy elkészüljünk mun­kánkkal a kitűzött határidőre. Testünk válaszol A túlzott, mindent elborító, kont­rollálhatatlan „negatív” stressz felmorzsolja energiáinkat, kiégést okoz, tönkreteszi kapcsolatain­kat, karrierünket, aláássa önbi­zalmunkat, végül - de nem utol­sósorban - súlyosan romboló ha­tással van egészségünkre. A stressz azonban csak előkészíti a talajt a betegség számára, de nem maga a stressz okozza a betegséget. Betegség rendszerint akkor ala­kul ki, ha az egyén „megbirkózá­si technikája“ hibás, túlzott vagy nem felel meg a megoldandó problémának. Azt a bánatot, sérelmet, amit pa­nasszal, sírással sikerül kifejez­nünk, gyorsan elfelejtjük, miköz­ben az elfojtott, néma szenvedés, magunkba zárt feszültség elle­nünk fordul, és betegséghez ve­zethet. De ha igaz az, hogy a lelki problé­mák testi betegségeket okozhat­nak, akkor kézenfekvő az a követ­keztetés, hogy a gyógyulás érde­kében ki kell használni az egész­séges lelki öngyógyító mechaniz­musokat is. Test és lélek integrált rendszer. A testi beavatkozás nél­külözhetetlen része a betegség el­leni harcnak. De a lelki háttér fel­tárása is rendkívül fontos. Enélkül a testi beavatkozás - kü­lönösen krónikus betegségek ese­tén - hiányos, s ezért gyakran eredménytelen. Sokkal valószí­nűbb a gyógyulás akkor, ha az egész embert mozgósítjuk egész­sége helyreállítása érdekében. Mi a stressz? Az állatvilágban, de még a primitív emberi társadalmakban is az élet­ben maradás feltétele, hogy az egyén azonnal felismerje a ve­szélyt és eldöntse: küzd vagy me­nekül. Veszélyhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer azonnal adrenalint és mellékvesekéreg- hormonokat (kortizolt) mozgósít, s minden szerv működését a küz­dés vagy menekülés szolgálatába állítja. Gyorsul a légzés, szaporább lesz a szívműködés, emelkedik a vérnyomás és a vércukorszint, fo­kozódik az izomfeszülés, és még számos - a vészhelyzet elhárítását szolgáló - élettani változás zajlik le. Ha a stresszhelyzetet testi reak­ció - küzdés vagy menekülés - kö­veti, akkor a szervezet egyáltalán nem vagy alig károsodik. Akkor sincs veszély, ha a harag, bosszúság, indulat csak átme­neti, könnyen „lere­agáljuk”, vagy gyor­san túltesszük ma­gunkat rajta. Ha azonban az élettani válasznak - társa­dalmi következmé­nyei miatt - nincs szabad tere, tartós vagy túl gyakran is­métlődik, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri. Ezt nevezik króni­kus stressznek, mely felborítja a hormonális egyen­súlyt, s végül egy egész sor betegség kialakulását segíti elő. (e-a) Illusztrációs felvétel ORVOSI TANÁCSOK A mókuskerékből nehéz kiszállni „Kilátástalanság" jeligével egy hölgy a következőket írja: Mókuskerékben ér­■ zem magam, melyből nem tudom, hogyan lehetne kiszállni. Egy 9 és egy 5 éves gyermekünk van, akik jóformán csak velem vannak. Szinte alig találkoznak az apjukkal, mivel ő vállalkozó és minden szombaton és vasár­nap is dolgozik. Anyagilag na­gyon jól állunk, mindenünk meg­van, de a békesség és a harmó­nia hiányzik. A sok pénze miatt a férjem uralkodik felettünk, pökhendi, nem tűri el, ha más történik, mint amit ö mondott, parancsolt. Próbáltam már vele beszélni, de nem lehet. Egymás után halmozza fel az értékes dol­gokat (autók, ékszerek, telkek stb.), amiben nekünk semmi örömünk sincs, mert mindent a magáénak vall. A gyerekekkel is és velem is gyakran csúnyán be­szél, káromkodik, de a városban „köztiszteletben álló polgárnak" tartja magát, bár szerintem sen­ki sem szereti őt. Megfenyege­tett, ha elválok tőle, földönfutó­vá tesz a gyerekeinkkel együtt, mert a keze mindehova elér. Nem tudom mit tegyek, hogyan lehetne javítani a helyzetünkön? Kedves Asszonyom, az Ön levelét olvasva Marcus Aurelius gondolatai jutottak • eszembe, amikor a lélek és a test dolgairól az Elmélkedések c. könyvében így ír: „Lelkem mikor leszel végre jó, egyszerű, egysé­ges, kendőzetlen s átlátszóbb, mint a test, mely körülburkol té­ged? Rájössz-e valaha a szeretet és a gyöngédség ízére? Betelsz-e már egyszer, legyőződ-e szük­ségleteidet, hogy az élet örömei­nek élvezéséhez semmit ne kí­vánj, semmit ne óhajts, sem élő, sem élettelen dolgot, sem azt, hogy még több időt fordíthass rájuk, sem más helyet vagy vidé­ket, sem tisztább levegőt, sem barátságosabb emberekből álló környezetet? Megelégszel-e már azzal, amit a jelen kínál, örülsz-e mindannak, ami van, meggyő- zöd-e végre magad, hogy az iste­nektől minden rendelkezésedre áll, minden hasznodra van, és a jövőben is hasznodra lesz, amit csak jónak lámák, és amit a leg­tökéletesebb lény - az élő termé­szet - épsége érdekében juttat­nak néked? Ez az élő természet jó, igazságos, szép, mindent lét­rehoz, tartalmaz; magába foglal­ja, felöleli azt is, ami feloszlik, hogy belőle más, hasonló dolgok származzanak. Mikor jutsz el végre az istenekkel és az embe­rekkel való közös együttélésben a tökéletességnek arra a fokára, hogy te sem teszel neki szemre­hányást, viszont arra sem adsz okot, hogy ők korholjanak té­ged? ” Később így ír: „Fronto ma­gyarázataiból értettem meg, hogy az önkényuralomnak vele­járója az irigység, a ravaszság, a színlelés, továbbá, hogy a mi úgynevezett előkelő embereink általában mennyire szeretetle­nek.” Kedves Asszonyom, a fenti sorokból kitűnik, hogy az ember az elmúlt pár ezer évben vajmi keveset változott. Ugyanazok a problémák foglalkoztatták őket, mint bennünket, Önt most. A mókuskerékből nehéz kiszállni, de ha felkeres egy pszichológust, biztos találnak rá valamüyen megoldást. A fitymaszűkület orvosolható „Nagyi" jeligés levél a kö­vetkezőket tartalmazza: van egy 3 éves unokám ■ és úgy látom, hogy a csingijével van valami baj. Lá­tom, hogy gyakran piros a vége és valahogy furcsának tűnik, hogy a bőr nem mozog rajta. Mondtam már a lányomnak, hogy mutassa meg az orvosnak, de úgy látom, hogy restellj a dolgokat. Nagy baj-e ez, vagy esetleg várjunk vele, amíg kinö­vi ezt a problémát? Lehet-e majd később gyereke? » Kedves Nagyi, fitymaszű­kületnek hívják az Ön ál­tal leírt problémát és mi- • nél hamarabb mutassák meg gyermekorvosnak vagy urológusnak. Fontos tudni, hogy milyen mértékű a fityma­szűkület, mert annak megfele­lő terápiát javasolnak majd rá. Ha a hímvessző makkja a bőr hátrahúzásával (akár nehezen is) de szabaddá tehető, akkor enyhe fitymaszűkületről be­szélünk. Ilyenkor a fityma tá­gítható, ha pl. vazelinnel beke­nik, majd többször hátrahúz­zák, akár naponta kétszer is, akkor a bőr tágulni fog. Erő­sebb fitymaszűkületet műtét­tel hoznak helyre, ami gyakor­latilag nem más, mint a fityma bőrállományának bemetszése. Amennyiben a fitymaszűkület felfedezése később történik Dr. Bordás Sándor A dunaszerdahelyi pszichológiai tanácsadó központ klinikai pszichológusa meg, úgy a pszichoszexuális fejlődésben és a párkapcsolat kialakításában keletkezhetnek gondok, tehát minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. A fetisizmus szexuális perverzitás „Egér" jeligével egy 16 éves fiú azt kérdezi, hogy mi az a fetisizmus? ■ Egy szexújságot olvasott, ott volt ez a kifejezés, de nem volt megmagyarázva. » Kedves Fiatal Úr, a fetisiz­mus a szexuális perverzitá­sok közé tartozik, melynek • lényege a szeretett sze­mélyt szimbolizáló tárgy, vagy tárgyak imádása. Kizárólag fér­fiaknál lehet ezzel a problémá­val találkozni. Két típusát külö­níthetjük el. Az egyik esetben nem az egész partner a vonzó, hanem csak bizonyos testrésze (pl. a lába, a melle, a feneke, a haja stb.). Az orgazmushoz a férfit csakis annak az egy test­résznek a csókolgatása, ölelése, szeretgetére stb. juttatja el, nem vesz tudomást arról, hogy an­nak a testrésznek a tulajdcffiosa is jelen van. Az alak mint egész elvész, egy része helyettesíti, csak ez a részalakzat dominál és csak ez vezeti el az orgazmus­hoz. A fetisizmus másik típusá­nál a nő már nem is jut szerep­hez mint valóságos élőlény, ha­nem csupán ruhadarabjai, vagy egyéb vele kapcsolatos tárgyak. A fetisiszta számára ezek he­lyettesítik a szexuális partnert. A nő intim ruhadarabjai, vagy cipője, szőrmék, esetleg zseb­kendője, melyek valamilyen for­mában szimbolizálják a nőiessé­gét, kizárólagos tárgyává vál­nak a kóros nemi célnak. Fon­tos, hogy ezek a tárgyak kap­csolatba legyenek az élő sze­méllyel. Nem akármilyen női harisnya, kombiné, vagy női al­sónemű ragadtatja el a fetisisztát, hanem elsősorban valakinek a személyi tulajdona. Néha előfordul, hogy ezek az emberek lopnak is, de majdnem mindig értéktelen tárgyakat. Jellemző rájuk a fejlett fantázia­világ és a rossz kapcsolatterem­tési képesség. Kedves Fiatal Úr, kíváncsisága ebben a témakör- ' ben remélem, hogy kielégült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom