Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-11 / 107. szám, péntek
2001. május 11., péntek 1. évfolyam, 1. szám Szlovákiában minden negyedik polgárnak van mobiltelefonja - a mobiletikettet azonban csak kevesen ismerik Telefonálási illemtan tollat kézbe venni, mert bármikor szükség lehet rá. Emlékezetből kockázatos tárcsázni, ezért kerüljük. Ha hívásunkra jelentkeznek, akkor mutatkozzunk be, és mondjuk meg, hogy kivel szeretnénk beszélni. A telefonközpontosnak nem kell bemutatkozni, csak a köszönés után a hívott nevét vagy a melléket mondjuk be. Érdemes megkérdezni, hogy nem zavarunk- e. Ezzel több kellemetlenséget is elkerülhetünk. Téves szám esetén mindig kérjünk elnézést, és tegyük le a kagylót. Ha üzenetrögzítő jelentkezik, akkor adjuk meg a nevünket, telefonszámunkat és azt, hogy milyen ügyben telefonáltunk. A vonal megszakadása esetén a hívó félnek a kötelessége az újrahívás. Ha minket hívnak: Ha egy céget képviselünk, akkor a hívás vételekor a cég nevét és a saját nevünket mondjuk. (Pl.: Jó napot kívánok! XY vállalat. Kovács Béla vagyok. Miben segíthetek?) Ha a telefon nem hivatalos, akkor a hívás fogadásakor nem muszáj bemutatkoznunk - persze nem illetlenség. Mikor telefonáljunk? Erre pontos szabály nincs. Általában reggel 9 és este 9 között illik telefonálni. Hétvégén főleg a késő délelőtti időpontokat válasszuk. Arra ügyeljünk, hogy a személyes ügyeinket ne az irodából intézzük, és mást se zavarjunk ott. Természetesen a lakásán sem illik valakit zaklatni hivatali ügyekben. Ha hivatalos ügyben telefonálunk, akSomogyi Tibor felvétele kor azt a munkaidő kezdete és vége között tegyük, de nem illik közvetlenül annak kezdete és vége előtt hívni. Külföldre telefonálás esetén figyeljünk az esetleges idő- eltolódásra. A mobilokat szinte mindig hívhatjuk, mert pontosan az állandó elérhetőség miatt vannak. Ha a tulajdonos nem akar hívásokat fogadni, akkor egyszerűen kikapcsolja a telefonját. Honnan telefonáljunk? Ennek a kérdésnek a rádiótelefonok esetében van igazán jelentősége. Ne telefonáljunk buszon, metrón, villamoson. Senki nem kíváncsi a beszélgetésünkre. Színházban, moziban, hangversenyen, templomban, kórházban stb. kapcsoljuk ki a telefont. Üzleti megbeszéléseken, tanácskozásokon, értekezleten se használjuk. Éttermekben sem illő dolog telefonálni. Ha az utcán kell beszélnünk, akkor lehetőleg álljunk félre. Üzenetrögzítő Az üzenetrögzítőt sokan nem szeretik, pedig nagyon hasznos. A köszöntő szöveg ne legyen túl hosz- szú. A nevünk vagy telefonszámunk legyen rajta és az, hogy a hívónak mennyi ideje van üzenete elmondására. Ha csak barátaink ismerik a számot, akkor lehet tréfás szöveget is használni. FELDOLGOZÁS őrünk egyik legnagyszerűbb (mások szerint legszörnyűbb) találmánya a telefon. Ahogy a személyes kapcsolattartásnak van illemtana, úgy a telefonálásnak is. A legfontosabb dolog azt tisztázni, hogy mire való a telefon. Ugyan a reklámok azt sugallják, hogy állandóan a telefonon „lógjunk”, valójában nem erre találták ki, hanem az információ gyors közlésére. Milyen esetekben telefonáljunk? Ha valamilyen fontos közlendőnk van. Manapság nem illetlenség valakit telefonon keresztül felkö- szönteni, meghívni, de a rendkívüli jelentőségű ügyeket ne telefonon intézzük. A részvétnyilvánítás, szívesség kérése lehetőleg személyesen történjen. Hogyan telefonáljunk? Tisztán, érthetően beszéljünk, de ne kiabáljunk. Tömören fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Fontos (pl.: amiket nem szívesen tudatnánk másokkal) információkat nem szabad telefonon továbbítani. Ha mi hívunk: Minden zavaró zajt szüntessünk meg hívás előtt. Célszerű papírt és MOBILETIKETT ♦ Ne hivalkodjon mobiltelefonjával, ne hordja a készüléket kihívóan! ♦ Legyen mindig elérhető - közvetlenül hang-, valamint írott üzenettel -, de legyen tekintettel mások nyugalmára! ♦ Társaságban csak akkor kezdeménnyezzen és fogadjon hívást, ha megbizonyosodott róla, hogy az másokat nem zavar! ♦ A hívó fél mutatkozzon be, és kérdezze meg, alkalmas-e a hely és az időpont a beszélgetésre! ♦ Legyen tekintettel mások érzékenységére! Ha közlendője nem tartozik másra, vonuljon félre! ♦ Ne használja a telefont temetésen, egyházi szertartáson, egészségügyi intézményekben - ha az a gyógyító munkát zavarhatja -, színházban, moziban, kulturális rendezvényeken, konferenciákon, tömeg- közlekedési eszközökön! ♦ Ha fontos hívásra vár - például étteremben-, állítsa a telefont néma üzemmódba! A beszélgetést egy csendes, félreeső sarokban folytassa le, miután vacsorapartnereitől elnézést kért! ♦ Készüljön fel arra, ha a beérkező hívásokat nem tudja fogadni! Udvariatlanságnak számít, ha a készüléket akkor kapcsolja ki, amikor az meglepetésszerűen csörögni kezd. Ezt megelőzendő használja a hangpostát! ♦ Üzenethagyáskor ne feledje el bemondani a nevét és a hívószámát. Fogalmazzon tömören, pontosan! (A Westetikett nyomán) Somogyi Tibor felvétele NETFÓRUM Mobiltelefon vagy bunkofon? Igenis, megvan a mobil telefonálás etikája. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a „zöldségesek stb” miatt lett ez bunkofoná- lásnak elnevezve. Sokan vannak, akik még mindig csak „virítani” akarnak az apuci által vásárolt telefonnal. Folyamatosan üvöltöznek, és mindenhol telefonálnak - vagy csak egyszerűen játszanak a telefonnal. Ez nevetséges. (izsike) A mobil néha nagyon kellemetlen helyzetben csörög. Néha bizony mindenki elfelejtheti kikapcsolni a készülékét, hogy aztán a film közepén szólaljon meg a mozi nagytermében. Ezen kívül is zavaró tud lenni, például ha buszon utazol és melletted valaki ezerrel üvölti a készülékbe, hogy rossz vételi körülmények között hallja, hogy mit mond a beszélőpartnere. (ban) Azért vannak, akik ismerik az etikáját, csak azokat ritkán látjuk üvöltözni vagy játszadozni metrón, utcán stb. Pont azért, mert ők ismerik az etikáját! Én úgy vagyok vele, hogy akinek a munkájához elengedhetetlen, mert percek alatt milliókat kereshet vagy veszíthet vele, annak kell és legyen, de a 16 éves fiúkról/lányok- ról, akik csak feltűnősködésre használják, nos, erre inkább nem mondanék semmit, (izsike) Hogy bunkofonnak vagy mobiltelefonnak hívjuk, az főleg attól függ, hogy van-e nekünk. Tessék csak visszaidézni néhány embert az ismerettségi körünkből: míg nem volt nekik, addig szidták, azóta pedig WC-re se mennek nélküle. Nekem ‘95-ig nem volt, de azóta ha nincs nálam, úgy érzem, mintha el lennék vágva a világtól, (csibe) A kérdésre a választ általában a felhasználók milyensége dönti el. Merthogy aki a moziban bekapcsolva hagyja a telefonját, sőt, ha csöng, még fel is veszi és társalog, az egy nagy paraszt, ugyanilyen az, aki utcán vagy éttermekben telefonnal a kezében üvöltözik. Tehát az emberek állítják ki magukról a szegénységi bizonyítványt és nem az a szegény telefon. (ds9) Örülök annak, hogy egyre inkább csak annak nem lesz mobiltelefonja, aki nagyon nem akarja, mert ezzel eltűnik a státusszimbólum volta, így a hozzátartozó gizdázás is (na, az csak részben), másfelől pedig megengedhetem magamnak, hogy saját belátásom szerint használjam saját kényelmemre. (bagojj) Ti most mind arról írtok, hogy a mobil milyen praktikus, és azért kell, hogy elérjenek rajta. Ebben én nem vagyok biztos. Szerintem a mobil „öltöztet”. Ma már jobban eladhatod magad, ha a névjegyeden rajta van egy mobilszám is. (béqu) Nagy különbségek vannak, pl. hogy hol hordja az illető (látványosan az övön, avagy zsebben, táskában); milyen színű a telefon (szolid avagy neonzöld); mit csinál, amikor nyilvános helyen hívása van (befordul a fal felé és próbálja maximálisan lefedni a hangját, vagy továbbsétál és fennhangon cseveg) vagy, hogy milyenek a hangbeállítások (csörgéshang, vagy idétlen dalocska) (trixi) Aki bunkó telefonon, az bunkó mobilon is, csak talán jobban szem előtt van. (zaxon) A mobil jó, hátránya, hogy nem lehet azt mondani, hogy nem voltam otthon. Esetleg azt, hogy lemerültem, kikapcsolt magától stb. (őzike4) Szerintem az emberek fele a mobilt csak bunkózásra használja. Semmi szüksége rá, csak van, hogy legyen. Sosem fogom megérteni, hogy mi jó van abban, hogy az iskolában, a szünetben nyomogassák, csak azért, hogy a fél emeletet megőrjítsék vele. Persze, a kissé beképzelt tulajdonosa ezt nagyon élvezi, mert körülálják, és „nyaliz- nak” neki, hogy milyen jó telefonja van stb. És csodálkozik, ha ellopják. Utálom, ha valakitől valamit ellopnak, de most azt mondom, úgy kell neki. Ha nincs annyi esze, hogy ráhúzza a pulcsit, vagy pólót, akkor lopják el. (htmm) Én is kényes vagyok a csörgésre. Az enyém úgy van beállítva, hogy az egészen halkról négy fokozatban erősödik fel a sima csörgése, így előfordul, hogy a városban (autón kívül) meg sem hallom idejében, de az is, hogy előadáson hamarabb veszem fel vagy nyomom el, mint mások meghallják. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül kapcsolom ki, ha olyan helyen vagyok. Akinek nem tetszik, ne hívjon mobilon. Beszélgessen a recepcióssal a cégben :-))) (Odin) A mobilos társaságban megfigyelhető a következő: Ha ki vagy kapcsolva, azt illetlenségnek veszik. Miután visszakapcsolsz, általában vár egy pár üzenet. Aztán ha sikerül felhívniuk, jól leteremtenek, hogy már többször hívtak, de ki voltál kapcsolva. Akkor most kikapcsolható, vagy mégsem? Le- szidtál-e már valakit, hogy ki volt kapcsolva? (nobbo)
