Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-10 / 106. szám, csütörtök

2001. május 10., csütörtök 4. évfolyam, 19. szám Az újkori rendezvénysorozat ötlete még Rudolf Schuster főpolgármester fejében fogant meg, aki lehetőséget teremtett arra, hogy a város önmagát ünnepelje Hétnapos majális - VI. Kassai Napok JUHÁSZ KATALIN assa életéhez 1995 óta hozzá tartozik Kassa Napjának, azaz május 7-nek a méltó, egyhe­tes megünneplése. Ez a nagy tömegeket von­zó, újkori rendezvénysorozat ötle­te még Rudolf Schuster főpolgár­mester fejében fogant meg, aki le­hetőséget teremtett arra, hogy a város önmagát ünnepelje. Az általában kedvező időjárás, a ko­ranyári napsütés pedig magának Nagy Lajosnak köszönhető, aki 1369-ben nem egy zord januári na­pon, hanem május 7-én adományo­zott Kassának címert és kiváltságle­velet, ebben egyébként az európai városok közül Kassáé az elsőség. Ez a döntés a jobbágylétből való felsza­badulást jelentette a város polgárai számára, e kiváltságlevélnek kö­szönhető, hogy Kassa már a közép­korban a vidék kereskedelmi, pénz­ügyi központjává válhatott. Az egyhetes rendezvénysorozat programjai között minden évben akad a régmúlt időket megele­venítő, kosztümös bemutató, lovagi torna, sőt az előző években talán az egész rendezvénysorozat legked­veltebb eseményének számított a kassai vár úrnőjének megválasztá­sa. A szerencsés hölgy egy éven át korhű öltözékben mosolyoghat a főpolgármester oldalán minden fontosabb városi rendezvényen. Nem elég szépnek lennie, ismernie kell a középkori etikettet, a kor szo­kásait, és tudnia kell bánni az íjjal is. A legfontosabb viszont az állan­dó kassai lakhely, a zsűri ebben kér­lelhetetlen, bármilyen szép is a ver­senyző. Idén nem volt külön zsűri, a közönség választott a tavalyinál jó­val szerényebb felhozatalból. Úgy látszik, a maskarás reprezentálás lehetősége újabban nem igazán vonzó a kassai lányok körében. Az 1998-as városnapok fényét Lu­ciano Pavarotti emelte leginkább, akinek fellépése sokak szerint Schuster főpolgármester akkoriban alapított pártja nem hivatalos kam­pányának kezdetét jelentette. Mi azonban ne hallgassunk a rossz nyelvekre, konstatáljuk inkább a tényt, hogy mára nemcsak a helyi- ejjkel sikerült megszerettetni ezt az rendezvénysorozatot, egyre több a lengyel, német és angol szó a főté­ren. Erre, úgy látszik, kétmilliárdos adósság mellett is futja a városnak. Az egy hét elsősorban a kultúráé, de helyet kap a sport és a regionális po­litika is, minden szépen, olajozottan működik. Számos kiállítás megnyitóját időzí­tették erre a hétre közülük a legje­lentősebb a Kelet-szlovákiai Múze­um kassai céheket bemutató tárlata. Tizennégy középkori és újkori céh életébe pillanthat bele a látogató, a kiállított régi mesterlevelek és számlák egynegyede német, há­romnegyede magyar nyelvű, ezek silabizálása külön kellemes borzon­gást okoz a kisebbségi látogatónak. Egyfajta kiállításnak tekinthető a Kézművesek utcája is. A Fazekas ut­ca évek óta funkcionál a régi kassai mesterségek utcájaként, működik itt kovácsmester, fafaragó, pék és gyógyfű-patika is, ám tavaly a kéz­művesek mellőzöttségre panasz­kodtak, kevesebb bámészkodó vető­dött a meglehetősen eldugott ut­cácskába az egy hét alatt. Idén épp ezért a népi mesterségek bemutatói és az árusok bódéi a jóval forgalma­A kézművesek között fazekas is volt Zdenko Trebul'a, Kassa főpolgármestere nyitotta meg a hatodik Kassai Napok rendezvénysorozatát sabb Erzsébet utcán kaptak helyet, és a siker nem maradt el. Május elsején a legkisebbek nagy örömére megkezdte nyári műkö­dését az európai kuriózumnak szá­mító, gőzmozdonyos kassai kisvas­út, amely egész nyáron át a Cser­mely-völgy és Bankó között szállít­ja az utasokat. Az idei első „út” iránt szokás szerint nagy volt az érdeklődés, korántsem fért fel mindenki, ám a szokásos, károm­kodással fűszerezett szülői ököl­harc ezúttal elmaradt. A vonatozni vágyók nyilván rájöttek, hogy hosszú még a nyár, nem maradnak le semmiről. A helyszínen egyéb­ként nyüzsögtek a rendőrök, en­nek oka az volt, hogy Rudolf Schuster köztársasági elnöknek kellett volna elindítania az első transzportot. Végül az államfő láb­fájásra panaszkodva lemondta az akciót, a tömegnek meg kellett elé­gednie a főpolgármester beszédé­vel. A vonatot idén is vadnyugati útonállók csapata támadta meg, ám már a legkisebbek sem aggód­tak túlzottan, ők is felismerték az Aramis kaszkadőrcsoport tagjait. A harmincéves háborútól az ameri­kai függetlenségi háborúig teijedó jelmez- és fegyverarzenál szakava­tott bemutatói a hét folyamán még sokszor ízelítőt adtak harci tudomá­nyukból. A gyerkőcök továbbá bát­ran rajzolhattak a Fő utca asztfaltjá- ra, senki sem dorgálta meg ezért őket, sőt jelentős ösztönzésben volt részük a péntek délelőtti asztfalrajz- verseny során. A cél a rekordok könyvébe való bekerülés volt, ennek érdekében 2001 négyzetmétert raj­zoltak tele a lelkes kiskorúak, szám szerint 2001 fő. Egész héten át fel-le járt a főutcán a lóvasút is, amelyet a gyerekeken kívül a két bevásárló­szatyorral közlekedő háziasszonyok is gyakran kihasználtak. A vonatozásból és rajzolásból már A vonatot idén is vadnyugati útonállók csapata támadta meg kinőtt tizenévesek meglepően sok­rétű és színes könnyűzenei prog­ramkínálatból válogathattak, töb­bek közt kiválaszhatták a tizenkét helyi rockzenekar legjobbját. Hét­éves fennállását ünnepelte az életet borúsan szemlélő Pesimisti zenekar, méghozzá 26 vendégzenekarral, ej­tőernyősökkel, és hatalmas stadion­majálissal, amely ugyan nem kapott hivatalos propagandát, mégis szín­vonalasabbra sikeredett sok rendez­vénynél, melyeket a város dotált. A városi parkban megválasztották a diákbírót, aki a vár úrnőjével közel azonos jogokat élvez egy éven át. A jelentkezők ádagéletkora évről évre alacsonyabb, idén egy alapiskolás kislány volt a legtalpraesettebb és legügyesebb, buzdítókból pedig ez­úttal sem volt hiány. Úgy látszik, a kassai diákság komolyan veszi eze­ket a választásokat, melyeket ko­moly kampány előz meg. A komolyzene szerelmesei is való­di csemegét kaptak: Verdi-áriákat a Fő utcai ideiglenes pódiumon, az Állami Színház művészeinek jóvol­tából. Verdi háziszerzőnek számít Kassán, válogatni tehát igazán nem lehetett nehéz. A fizikai erőt díjazó közönség is megkapta a magáét, méghozzá Ju­raj Barbaričtól, a szegényes szó­kinccsel diszponáló, ám annál erő­sebb helyi Herkulestől, aki húzott már el vonatszerelvényt, emelt már mázsás súlyokat, akinek mellkasán fél óra alatt negyvenegy Škoda Fa- bia is keresztülrobogott már. Ismét erőfitogtatott egy nagyot, akciójá­nak bizonyára volt is értelme. Az esti programok közül idén ki­emelkedett a malomároki hajós fel­vonulás, valamint a főtéren rende­zett táncbemutató, melyen a négy helyi tánccsoport ropta a countryt, a rock and rollt és a szlovák néptán­cot. A politikumot a helyi képviselő- testületben többséget élvező SDĽ-SDSS koalíció majálisa képvi­selte. A pártok vezérszónokai a tö­meg elijesztését elkerülendő kétper­cesre sorvasztották beszédeiket, a hangsúly a vigadalmon volt. (A régi szép időket a virsliárusokon kívül a gyermek-sportversenyek színhely­ének elkülönítésére szolgáló, tejes­zacskókból húzott kordon is felel­evenítette. A zacskók tanúsága sze­rint egy liter zsírdús tej ára valaha 3,10 csehszlovák korona volt...) A legörömtelibb eseményre azon­ban minden bizonnyal az állatkert­ben került sor, ahol ünnepélyesen átadták a medvekifutót. Az illetéke­sek 1999 óta igyeznek „emberi” életkörülményeket biztosítani a két macinak, akik eddig 60 négyzetmé­teres helyen sínylődtek. Nos, e 1,3 milliós, (szó szerint összekoldult) befektetésnek köszönhetően élette­rük 2800 négyzetméterre szélese­dett, szinte az erdőben érezhetik magukat. Ötvenezret gáláns gesz­tussal saját zsebéből adott az állam­fő, ám jelentős összeget rakosgattak össze maguk a látogatók is. A gazdag programkavalkádból idén ennyire jutott időnk. Sajnos ki kellett hagynunk az állítólag je­lentős számú férfinézőt vonzó ae- orbic show-t, a városi futóver­senyt, a vakvezető kutyák bemuta­tóját, a Nova fotóklub húszéves születésnapjának megünneplését, a városi tanács és a színészek közti focimeccset, a város díjainak át­adását, és még számos rendez­vényt, amelyek valószínűleg meg­érdemelték volna a sajtófigyelmet. Jövőre remélhetőleg több megfi­gyelőt is mozgósíthatunk erre a rendkívül mozgalmas hétre... A fafaragó is megmutatta, hogyan dolgozik Fakanalak és egyéb fából készült eszközök várták vásárlóikat Mellettem az utódom, avagy diákbírók vállvetve Bizony a szövőszék mögött néha férfiak is ülnek (Inetrnetfotók)

Next

/
Oldalképek
Tartalom