Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-09 / 105. szám, szerda

6 TÉMA: Az EURÓPAI UNIÓ NAPJA ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 9. UNIÓS INTÉZMÉNYEK Miniszteri tanács Az Európai Unió legfőbb dön­téshozó szerve, elnökségét hat hónapos rotációban látja el a 15 tagállam. A miniszteri ta­nács a brüsszeli bizottság in­dítványa alapján hozhat dön­tést. A testület a tagállamok minisztereiből áll, az Unió ál­talános ügyeivel a külügymi­niszterek, az ágazati és szak­kérdésekkel a szakminiszterek foglalkoznak. A döntések egy­szerű többséggel születnek, ki­véve azon eseteket, amelyek­ben a Római Szerződés és a későbbiek során a Nizzai Szer­ződés minősített többséget vagy konszenzust ír elő. Brüsszeli bizottság Az EU brüsszeli bizottsága őr­ködik a 15 tagállam által aláírt alapszerződések végrehajtása fölött, ellenőrzi az uniós törvé­nyek betartását, az uniós poli­tikában kezdeményez, közvet­lenül felel a versenypolitiká­ért, előkészíti a javaslatokat az Európai Parlament és a mi­niszteri tanács számára, vala­mint ellenőrzi és irányítja az uniós költségvetés nagy részét. A bizottság tagjait a tagor­szágok kormányai négy évre nevezik ki. Minden bizottsági tag felelős valamilyen terüle­tért, a testület általában egy­szerű többséggel hozza dönté­seit. A bizottság munkáját 16- 18 ezer főnyi adminisztratív gépezet segíti, nagyobb részük Brüsszelben, kisebb részük Luxembourgban dolgozik. Európai Parlament Az Európai Parlament, ame­lyet 1979júniusa óta közvetle­nül választanak az Unió orszá­gaiban, évente 12, egyenként egyhetes ülésszakot tart Stras- bourgban. Az Európai Parla­ment véleményezi a brüsszeli bizottság javaslatait, ratifikál­ja az Unió által külső féllel kö­tött szerződéseket, jóváhagyja az Unió költségvetését, a köte­lező kiadások esetében azon­ban az utolsó szó a miniszteri tanácsé. A parlament akár le is válthatja a bizottságot. Az Európai Parlament épülete (Archív felvétel) Európai Befektetési Bank Az Európai Befektetési Bankot (EIB) azért hívták életre 1958- ban, hogy finanszírozási tevé­kenységével járuljon hozzá az Unió kiegyensúlyozott fejlődé­séhez. Az EIB nonprofit intéz­mény, ä szükséges pénzt a nemzetközi hitelpiacon szerzi be. Az EIB által finanszírozott projektek között kiemelt he­lyen szerepel az elmaradt tér­ségek felzárkóztatása, a táv­közlési és közlekedési infrast­ruktúra fejlesztése és a környe­zet védelme. Szlovákia eddig 1213 millió euró hitelt kapott a banktól. AZ OLDALT ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE SIDÓ H. ZOLTÁN A Montánuniótól az Európai Gazdasági Közösségen és az Európai Közösségeken át egészen az Európai Unióig vezet az integráció 40 éves útja Földrészünk fokozatosan egységbe forr így kezdődött; a majdani Európai Unió „alapító atyái" 1953-ban együtt örülnek az Európai Szén- és Acélközösség első közös acéltömbjének. (Archív felvétel) Az Európai Unió alapjait 1950. május 9-én rakták le, amikor Robert Schuman francia külügyminiszter java­solta „a teljes francia és né­met szén- és acéltermelés Kö­zös Főhatóság alá helyezését egy olyan szervezet keretén belül, amely nyitva állt más európai országok előtt.” A Schuman-terv tiszteletére május 9. az Európai Unió ün­nepnapja. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Robert Schuman tervét elsősorban az motiválta, hogy a jövőbeni francia-német konfliktus elkerülé­sére új gazdasági és politikai keretre van szükség, és szerepet játszott az a félelem is, hogy a háború utáni ki­rekesztettség Németországot ismét - gazdasági - háborúskodásba ker­getheti. Franciaországon kívül így az NSZK, valamint Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg kezdett tárgyalásokat a terv megva­lósításáról, majd 1951 áprilisában Párizsban aláírták az Európai Szén­ás Acélközösség (Montánunió) ala­pító iratait. A hat állam 1954-re az egymás közötti szén- és acélkeres­kedelemben szinte minden korláto­zást leépített. A Montánunió kül­ügyminiszterei 1955 júniusában új kezdeményezést indítottak egy „Egyesült Európa” létrehozására. Paul-Henri Spaak külügyminiszter vezetésével bizottság alakult a gaz­dasági integrációs elképzelések ki­dolgozására. Az eredmény az 1957 márciusi Római Szerződéssel meg­alapított, majd 1958 január elsejé­vel létrehozott Európai Gazdasági Közösség (köznapi nevén Közös Pi­ac) és az Európai Atomenergia Kö­zösség (Euratom) volt. Az előbbi célja a gazdasági integráció megte­remtése, az utóbbinak az atomener­gia békés célú felhasználásának elő­segítése volt. A Közös Piac, az Eura­tom és a Montánunió fúziójából ke­letkezett az Európai Közösségek, ennek további lépcsőfokaként a 90- es évek derekán a (belső) határok nélküli, politikai és monetáris uniót előíró Európai Unió. Az Európai Közösségek fokozatosan egységesítette intézményeit, megte­remtette végrehajtó, igazságügyi és egyéb szerveit is. Az alapítók Fran­ciaország, Németország, Olaszor­szág, Belgium, Luxemburg és Hol­landia voltak. A közösségektől kez­detben ódzkodó Nagy-Britannia 1959-ben 9 ország részvételével megalakította az Európai Szabadke­reskedelmi Társulást (EFTA), azon­ban az EFTA tagjai az évek múltán fokozatosan beléptek a közösségek­be és a szabadkereskedelmi társulás elsorvadt. Nagy-Britannia - korábbi álláspontját felülbírálva - 1961-ben a Közös Piac tagságáért folyamo­dott, a briteket pedig követték a dá­nok, norvégok és az írek. Charles de Gaulle francia elnök ellenállása mi­att azonban Nagy-Britannia, Dánia és Írország csak 1973-ban léphetett be az Európai Közösségekbe. A fris­sen demokratizálódó Görögország, Portugália, majd Spanyolország a 70-es évek derekán sorra benyújtot­ta csatlakozási kérelmét, Görögor­szág 1981-ben, Portugália és Spa­nyolország 1986-ban vált a Közös Piac tagjává. Ezzel létrejött annak a 12 országnak a közössége, amely 1987-ben az Európai Egységok­mány aláírásával elindult az „Egye­sült Európa” felé. A hidegháború befejeztével a közösség három dús­gazdag és semleges országgal bő­vült, 1995 januárjától uniós tag Ausztria, Finnország és Svédország, azonban Norvégia polgárai újfent a belépés ellen szavaztak. Az így ki­alakult, 15 országból álló, több mint 380 millió fős óriáspiac kontinen­sünk gazdasági mágnese, az USA és Japán mellett a világ legfontosabb gazdasági gócpontjának egyike. Az Európai Unió jelenleg intézmé­nyi reform, a kibővítés és a közös pénz, az euró bevezetése előtt áll. E feladatok közül leghamarabb az utóbbi valósul meg, az euró 2002 januáijában válik tényleges fizető- eszközzé, legalábbis az Unió 12 tag­államában. Az intézményi refor­mokról tavaly decemberben Nizzá­ban az uniós csúcstalálkozón dön­töttek. A 2000. december 11-én megszületett nizzai szerződés felso­rakozott az integráció fejlődésének mérföldköveit jelző római, maastrichti és amszterdami szerző­dés után. A nizzai csúcson megre­formálták mindhárom döntési ele­met: az Európai Bizottság létszá­mát, a tagállamok szavazati súlyá­nak arányait és az egyhangú rová­sára a többségi szavazás kiteijeszté- sét, ezt követően pedig a francia üdülővárosban a kormányfők első ízben utaltak - kódolt uniós nyel­ven - a bővítés első hullámának időpontjára, kifejezve reményüket, hogy az újoncok már részt vehet­nek a következő európai parlamen­ti választásokon 2004 júniusában. Márpedig ez nem jelent mást, mint 2004. január 1-jei csatlakozást. A bővítést persze megelőzik a csatla­kozási tárgyalások: a 12 társult or­szág első csoportjával 1998 márciu­sa, második csoportjával (ide tarto­zik Szlovákia is) pedig 2000 eleje óta tárgyalnak a belépésről, (shz) Ha a tagjelöltek a rekorder Írország sebességével gyarapodnak is, legalább 20 évig tart, amíg az EU mai jövedelmi átlagának 90 százalékát elérik A legfelkészültebbek 2004-ben talán már beléphetnek ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Unió 1999 decemberi helsinki csúcsértekezletén megígér­te, hogy 2002 végéig alkalmassá te­szi az integrációt új tagok befogadá­sára: egy évet szántak a reformok­ban való megegyezésre, kettőt az új szerződés parlamenti ratifikációira, beleértve az Európai Parlamentet is. Günter Verheugen, az Unió bővítési főbiztosa így vélekedett e lépésről: „A 2000 decemberi nizzai EU-csúcs jóváhagyta a bizottság javaslatát, amely szerint a tárgyalások a politi­kai, gazdasági és jogi kritériumokat teljesítő jelöltekkel 2002 vége előtt záruljanak le, hogy ők már részt ve­hessenek a 2004. tavaszi európai parlamenti választásokon. Ebből az következik, hogy az elsőknek 2003- 2004-ben kell belépniük.” A12 tag­jelölt kétszer hatos csoportra tago­lódik, szomszédaink közül Csehor­szág, Magyarország és Lengyelor­szág a lépéselőnyben lévő első cso­portba, Szlovákia további öt társá­val a második csoportba tartozik. Magyarország áprilisban 17 fejeze­tet zárt le a 31-ből, ami még mindig az élcsapatban tartja a tagjelöltek versenyében, bár nem az első he­lyen, ott ugyanis 18-18 „kipipált” fe­jezettel most Észtország és Ciprus tanyázik, valamint Szlovénia, amely április elején nem kevesebb mint ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Európai Unió keleti bővítéséhez a politikai startjelet a közösség 1997 decemberi luxemburgi csúcstalál­kozója adta meg, majd 1998 márci­us végén megindultak az intézmé­nyes tárgyalások a csatlakozásra le­gérettebbnek ítélt első körös jelent­kezőkkel: Csehországgal, Észtor­szággal, Lengyelországgal, Magyar- országgal, Szlovéniával és Ciprus­sal. Szlovákia a Mečiar-kormány ot­romba politikája miatt kiesett az ún. luxembourgi csoportból és csak az 1998 őszi választások után a Dzu- rinda-kabinet előtt nyűt meg a le­hetőség a csatlakozási tárgyalások elkezdésére. Az Európai Unió 1999­négy fejezetet lezárt. Bizonyos szempontból azonban Litvánia a re­korder, amely a múlt hónapban egy csapásra hat jogfejezetet tudott le, s így nemcsak a 13 lezárt fejezetet el­könyvelő Máltát hozta be, hanem már a sarkában fut a 15-15 téma­körrel végzett Cseh- és Lengyelor­szágnak is. Az Európai Unió tagje­löltjei nagy reményeket fűznek a kö­zösségi kasszákból várható támoga- tásdömpmghez, holott ezek a pén­zek korántsem varázsszerek. Rá­adásul a keleti bővítés soha nem lá­tott fejlettségi különbségeket okoz az Unióban, igencsak próbára téve a tagállamok szolidaritási hajlandó­ságát. Úgy tűnik, az átlagtól elmara­dó országok felzárkózásában na­gyobb szerep jut majd az EU- tagsággal járó ,járulékos” előnyök­nek - például a felgyorsuló műkö­Magyarország eddig 17 uniós csatlakozási feje­zetet zárt le a 31-ből. dőtőke-beáramlásnak, az egységes piac előnyeinek -, mint a közvetlen uniós támogatásoknak. Ezt a konk­lúziót a helyzetjelentésnek abból a megállapításából lehet levonni, amely szerint az EU-ban ma vüágos választóvonal húzódik Portugália, es helsinki csúcsa további hat állam­mal bővítette a potenciálisan belé­pők körét: Szlovákiával, Máltával, Lettországgal, Litvániával, Bulgári­ával és Romániával. Szlovákia a hel­sinki csoport tagjaként 2000. febru­ár 15-én kezdte meg a belépéshez vezető tárgyalássorozatot Brüsszel­lel. A Ján Fígeľ csatlakozási főtár­gyaló vezette szlovák delegáció ta­valy kiemelkedő munkát végzett: a 31 uniós jogfejezetből 16-ot meg­nyitott, s ebből 10-et átmenetileg le­zárt. Olyan témakörökben tisztáz­ták Szlovákia pozícióját, felkészült­ségét, mint a statisztika, a kis- és kö­zépvállalkozások helyzete, a tudo­mány és kutatás, az oktatásügy és művelődés, a halászat, az iparpoliti­Spanyolország és Görögország, ü- letve a többi tagállam között. A déli trió egy főre jutó hazai összterméke (GDP) 1988 és 1999 között az uniós ádag 68%-áról annak 79%-ára nőtt ugyan, de ezzel az ütemmel felzár­kózásuk még 20-30 évig fog tartani. Ha nem az országokat, hanem az azokon belüli régiókat hasonlítjuk össze, akkor a kiegyenlítődés még lassúbb, sót - főleg a déli tagállam­okban - helyenként még nőttek is a regionális különbségek. Az EU- régiók leggazdagabb tizedében még ma is 2,6-szor jobban élnek az em­berek, mint a legszegényebb tized­ben. Az EU lakosságának 18%-a a szegénységi küszöb - ezen a saját országuk jövedelmi átlagának 60%- át értik - alatt él. Ráadásul az Unió különféle szubvenciós rendszerei­nek összehangolatlansága akadá­lyozza a lemaradó területek felzár­kózását. A kimondottan Uyen célú közös kasszából juttatott úgyneve­zett strukturális támogatások nem érik el az EU együttes GDP-jének a 0,5%-át, a gazdasági tevékenység állami támogatása címén a kormá­nyok az össz-GDP 1%-át osztogat­ják szét. Márpedig ebből a gazda­gabb tagállamok jóval többet kap­nak, mint a szegényebbek. Hasonló hatású a közös agrárpolitika is: a legkevesebb támogatást éppen a legkisebb és legszegényebb déli pa­ka, a fogyasztóvédelem és a közös kül- és védelmi politika. A rendkívül sikeres 2000-es év után az idei már nehezebbnek ígérkezik. Egyrészt azért, mert a nehezebben teljesíthető jogfejezetek kerülnek te­rítékre, másrészt azért, mert az EU és a NATO iránti elkötelezettséget deklaráló Dzurinda-kormány len­dülete megtört, s egy évvel a parla­menti választások előtt a kifulladás jeleit mutatja. Az idén olyan igényes területeken kell dűlőre jutni, mint a környezetvédelem, a mezőgazda­ság és a regionális politika. Az első kettő pénzügyi okok miatt szá­munkra még évekig nem teljesít­hető az uniós szintnek megfelelően, a regionális politika, az új területi rasztgazdaságok kapják, míg az ag­rárfoglalkoztatottak arányában a legfőbb kedvezményezett Belgium és Dánia. Az EU belső differenciált­ságának mértékén azért gondol­kodnak el Brüsszelben, mert a keleti bővítéssel ezek a különbségek fel­erősödnek. Egy frissen publikált brüsszeli dokumentum azzal bor­A keleti bővítés soha nem látott fejlettségi különb­ségeket okoz az Unióban. zolta fel a kedélyeket, hogy a regio­nális különbségek vizsgálatát kiter­jesztette arra az elméleti esetre, ha az EU rögtön „holnap” 27 tagúra bő­vülne. Ha az EU-hoz holnap csatla­kozna a vele erről tárgyalásokat folytató 12 ország, az integráció bel­ső jövedelmi különbségei egy csa­pásra duplájára nőnének - szögezi le a jelentés. Míg most az Unió la­kosságának egyhatoda él olyan or­szágban, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 90%-a alatt marad, a bővítés után ez az arány egyhar- madra nőne; az uniós lakosság leg­szegényebb tizede, amely most az átlag 61%-án él, a 27 tagú EU-ban 31%-on tengődne. Kellemetlen az a csoportosítás, amellyel Brüsszel elő­állt: eszerint a majdani 27 tagú EU beosztás pedig a politikai konszen­zus hiánya miatt késlekedik. Szlovákia április elsejéig 12 jogfeje­zetet zárt le, e teljesítményével el­marad a vele egy csoportban levő Máltától és Litvániától. Ján Fígeľ közölte: idén valamennyi, még fennmaradó fejezet megvitatását elkezdjük az Unióval. Az ehhez szükséges dokumentumok már de­cember óta Brüsszelben vannak. Szerencsénkre jelenleg a bővítés­párti Svédország elnököl az Unió­ban, s így talán teljesíthető Fígeľ merész terve, amely július végéig további hat jogfejezet lezárását prognosztizálja. 2002 végéig sze­retnénk befejezni az uniós csatlako­zási tárgyalásokat, (shz) országait ma három kategóriába le­hetne sorolni. Az elsőbe tartozik a jelenlegi 15-ökből 12 ország, ahol az egy főre jutó GDP a 27 ország át­laga - ez most évi 16 500 euró - fö­lött van, a következőbe kerül Portu­gália, Spanyolország és Görögor­szág, továbbá a tagjelöltek közül Ciprus, Málta, Szlovénia és Csehor­szág, mert náluk a kritikus mutató az átlag 80%-a „körül jár. Végül a harmadikba sorolja a többi nyolc tagjelöltet (köztük Szlovákiát), ahol az egy főre jutó GDP a 27 tag átlagá­nak „40% körüli”. A csoportosítás szubjektivitásán túl persze a tények­kel nehéz vitázni. A12 tagjelölt egy csapásra való csadakozása 18%-kal csökkentené az EU egy főre jutó GDP-jét. Ha a tagjelöltek Írország sebességével gyarapodnak is, az elemzés 20 évre teszi, amíg az EU mai jövedelmi átíagának 90%-áig feltornásszák magukat. A 2000- 2006 közötti időszakban összesen 240 milliárd eurónyi közösségi fel­zárkóztató támogatás zömére a mai szabályok szerint azok az uni­ós régiók jogosultak, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 75%-a alatt marad. Ha ezt a küszöbérté­ket megtartják, pusztán a „szegény rokonok” bezúdulása következté­ben a ma támogatást kapó uniós lakosság közel fele kiesik az erre jogosultak köréből. A tagjelöltek által lezárt fejezetek Szlovénia 18 Ciprus 18 Észtország 18 Magyarország 17 Csehország 15 Lengyelország 15 Málta 13 Litvánia 13 Szlovákia 12 Lettország 11 Bulgária 8 Románia 6 A jelölteknek összesen 31 uni­ós fejezetet kell lezárniuk. Az adatok az áprilisi állapotot tükrözik. (Forrás: HN) Szlovákia tavaly sikeres évet zárt a csatlakozási tárgyalásokon, idén viszont a kifulladás jegyei mutatkoznak Még behozhatjuk érezhető elmaradásunkat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom