Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-07 / 104. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 7. Ronaldo: „Zokogtam, és amikor az öltözőből felhívtam az otthoniakat, az egész család velem sírt; a kórházban senkihez sem szóltam, alig ettem, szinte mindig aludtam" Meggyógyult a leghíresebb brazil beteg Az Inter Milano immár egy éve sérült brazil csatárcsilla­ga, Ronaldo a közelmúltban öt góllal tért vissza a futball- pályára! Na jó, nem a válo­gatottban vagy az olasz ligá­ban vágott egy ötöst. ÖSSZEÁLLÍTÁS Hanem azon a Michael Schumacher szervezte jótékonysági labdarúgó­mérkőzésen, amelyen a Forma-l-es pilóták brazil focisztárok ellen ját­szottak. A bulimeccset március vé­gén rendezték a riói Maracana-sta- dionban, de hamarosan az a pilla­nat is eljön, amikor Ronaldo a milá­nói San Siro gyepére fut ki. Ezért kí­sértük végig kálváriáján 2000. ápri­lis 12-i sérülése óta. Ronaldo e baljós napon, nem egé­szen öt hónappal korábbi térdsérü­lését követően játszott újra az Olasz Kupa-döntő első mérkőzésén, ám hat és fél perc múltán ismét súlyo­san megsérült. Műtött lába nem bír­ta a terhelést, és bár az orvosok opti­mistán nyilatkoztak, a szakma és a szurkolók alig bíztak felépülésében. Maga az áldozat pedig végletesen elkeseredett, erről a Playboy maga­zinnak adott interjújában így val­lott: „Zokogtam, és amikor az öltö­zőből felhívtam az otthoniakat, az egész család velem sírt. Még az alig egyhetes fiam is, bár azt nem tu­dom, ő miattam-e. Az első hónap­ban teljesen kész voltam. A kórház­ban senkihez sem szóltam, alig et­tem, a kórterem egyébként sem ét­vágygerjesztő hely. Szinte folyama­tosan aludtam.” „Nem várunk csodát” - jelentette ki Gerard Saillant francia sebész, aki párizsi magánklinikáján műtötte immár állandónak is nevezhető pá­ciensét. Ronaldo két hetet töltött a klinikán, majd hazaköltözött, és minden idejét felépülésének, illetve családjának szentelhette. Mint mondja, április 6-án született gyer­meke, Ronald adta vissza az élet­kedvét: ,Ahogy a helyére tettem, hogy a gyermekem megszületése menynyivel nagyobb szerencse, mint amekkora szerencsétlenség a térdsérülésem, minden fájdalmam azonnal tovatűnt.” A futballtársadalom is bátorította és segítette, az „ellenség”, az AC Milan internetes honlapján például a kö­vetkező felirat tűnt fel: „Fel a fejjel bajnok, találkozunk a következő vá­rosi derbin!” De táviratozott Mara­dona is („A te fájdalmad az én fáj­dalmam is”), míg Massimo Moratti, az Inter elnöke és Wanderley Lu- xemburgo, az akkori brazil szövet­ségi kapitány személyesen látogatta meg. Gyógyulása első szakaszában el­gondolkodott azon, hogy újbóli gyors visszatérése hátráltathatja to­vábbi pályafutását, az említett Play- boy-inteijúban be is vallotta: ha visszaforgathatná az idő kerekét, Hat percet játszott, amikor súlyos térdsérülést szenvedett (Archív felv.) biztosan kihagyná azt a Lazio elleni, a második sérülést okozó meccset. Sőt odáig ment, hogy július elején bejelentette, a legnépszerűbb brazil labdarúgócsapatban, a Flamengó- ban szeretne kölcsönjátékosként szerepelni: „Ha Olaszországban té­rek vissza, azonnal óriási terhelés­nek lesz kitéve a térdem, amire könnyen rásérülhetek. Brazíliában a védők nem olyan durvák, és amíg visszanyerem a régi formámat, ad­dig játszhatnék kedvenc csapatom­ban, utána pedig tökéletes formá­ban és erőnléttel jöhetnék Milánó­ba” - vetette fel, ám ötletét nem fo­gadták el a vezetők. Októberben Saillant professzor is­mét megvizsgálta, és úgy vélte, fel­épülését semmi sem veszélyezteti. Ronaldo a novembert a spanyol ha­tár melletti francia városkában, Capbretonban töltötte, ahol exklu­zív sportklinika és a regenerálásra szakosodott edzőcentrum működik. A hatnapos munkáját felügyelő or­vosi csoportban fízikoterapeuta és A Schumacher szervezte jótékonysági meccsen (F-1-es pilóták kontra brazil focisztárok) tért vissza a pályára Április 6-án született gyermeke, Ronald visszaadta az életkedvét térdspecialista is dolgozott. Ronal­do minden reggel három órát erősí­tett a tornateremben, délutánon­ként pedig a füves pályán labdával gyakorolt. December 20-án, sérülé­sét követően 8 hónappal rúgott elő­ször labdába közönség előtt, és úgy nyilatkozott: magabiztosan váija viszszatérését, meggyőződése, me­gint képes lesz legjobb formáját nyújtani. A jó híreket magánéletbeli kilengé­sek és pletykák tették izgalmassá. Decemberben ittas vezetés miatt pénzbírsággal sújtották egy spa­nyolországi igazoltatás során. A sztár barátaival San Sebastianban szórakozott, s valószínűleg a vacso­rához elfogyasztott bor okozta a vesztét. A mintegy 5 ezer koroná- nyi büntetés kifizetése után egyik ismerőse vette át a kormányt, ő pe­dig az „anyósülésen” folytatta az utazást... Még ebben a hónapban bírósághoz fordult, és beperelte Da­lize Lima topmodellt, aki azt állítot­ta, Ronaldótól vár gyermeket. Lima kisasszony telekürtölte az összes új­ságot és televíziós csatornát az örömhírrel, az „apa” azonban kö­vetkezetesen tagadott. Az ügy fejle­ményeiről azóta sem érkezett friss hír, ha csak azt nem tekintjük an­nak, ahogy a Playboyban szerelmi ügyeiről beszélt: „Luciana, Nadia, Viviane, Adele, Susana és Milene voltak a szerelmeim, barátnőim. Egyébként nem faltam a lányokat, nem vagyok az a típus, aki számol­gatná, aztán nagydobra vemé, hogy ezernél több nővel volt szexu­ális kapcsolata.” (Bár Ronaldo ne­vet nem említett, de nyüvánvalóan Renatóra célzott - a szerk.) Idén ja­nuár 17-én aztán meghallgatta a brazü labdarúgás visszás ügyeit vizsgáló parlamenti bizottság, külö­nösen az 1998-as franciaországi vi­lágbajnoksággal kapcsolatban ér­deklődtek. Mint ismeretes, Ronal­do a házigazdák elleni finálé előtt rosszul lett, általános vélemény szerint sem fizikaüag, sem lelkileg nem volt alkalmas a játékra. Felme­rült, hogy éppen szponzora, a Nike kérésére volt végig pályán, azaz a sportszergyártó közvetve beavatko­zott a válogatott összeállításába. Ronaldo természetesen kategoriku­san cáfol: „A lehető legjobbamat adtam, ami ezen a napon kétségte­lenül nem ért túl sokat. Játékostár­saim viszont azzal mentették fel magukat a vereség alól, hogy en­gem tettek felelőssé. Pedig az orvo­sok a meccs előtt megvizsgáltak, rendben találtak, teljes erőmből a mérkőzésre koncentráltam, csak a győzelem járt a fejemben. De miért nem tudtak a többiek ehhez a győ­zelemhez többet hozzátenni?” Ronaldo január 24-én Párizsba uta­zott, ahol Saillant professzor játékra késznek nyilvánította, erre fel örö-. mében ki is bökte, hogy a júliusban már szeretne a brazil válogatottban is szerepelni És eljött a visszatérés napja. A bevezetőben említett gá­lán, a Maracanában a Forma-l-es pilóták elleni jótékonysági mérkő­zésre 35 ezer néző volt kíváncsi; Ro­naldo végigjátszotta a 90 percet, és 5 gólt szerzett... „Elégedett vagyok és rettentő boldog, hiszen újra vé­gigjátszhattam egy mérkőzést. So­kan úgy kezeltek, mint egy halottat, de közlöm mindenkivel: semmi gondom, semmi fájdalmam. Milá­nóban nagyon aggódnak értem, Combi professzor, a csapat orvosa ötpercenként telefonált, hogy bí­rom-e a mérkőzést. Bírtam, és ez nagy erőt, önbizalmat ad. 24 éves vagyok, akár 36-37 éves koromig is elfutballozhatok” - vigadozott Ro­naldo, akit már nagyon várnak az Inter szurkolói. Mert kedvenc, de betegeskedő csapatuk meggyógyí- tására ő az utolsó remény. Ronaldo játszani szeretne. Csütörtökön már 60 percet volt a pályán. Edző­meccsen. Gólt is lőtt... (t. rnf) Rózsa Norbert: „Pályafutásom szakmailag rendben volt; a magánéletemben követtem el olyan hibát, amelyért drágán megfizettem, de emiatt csak magamat okolhatom" Amikor a mellúszókirály aranyakat nyert, veregették a vállát FELDOLGOZÁS A világ legeredményesebb férfi mellúszója, Rózsa Norbert nem ta­lálja helyét a szárazon. Ez nem is csoda, mert húsz évig a vízben egyetlen cél, a dobogó felé úszott, s amikor tavaly, a sydneyi olimpi­án csalódottan végleg kiszállt a medencéből, nem tudta, merre in­duljon el. Ne értsen félre, de jól néz ki, ki­pihentnek, kiegyensúlyozottnak látszik. Végre kipihenhettem magam. Tíz­éves korom óta nagyon szigorú rend szerint éltem. Hajnali kelé­sek, fárasztó edzések. Az utóbbi évtizedben pedig hatalmas teher nehezedett rám, annak az elvárás­nak kellett megfelelnem, hogy mellúszásban le kell győznöm a vi­lágot. Tizennyolc évesen világbaj­nok lettem, s azóta tőlem csak az aranyérmet fogadták el sikerként, a barcelonai olimpián szerzett két ezüstérmemet például kudarcként könyvelték el. A mérce ugyan a maximumon volt, de többször átvitte, úszott világcsúcsot, nyert olimpiát és háromszor világbajnokságot is. Igen, mindent elértem. Magyaror­szágon azonban csak a jelent érté­kelik. Nekem pedig a befejezés, a tavalyi olimpia nem sikerült. A miértre megtalálta már a vá­laszt? A sydneyi kudarc sokkolt, s kellett egy-két hónap, amíg feldolgoztam azt, hogy a harmadik olimpiámon nem kerültem a döntőbe. Pedig fi­zikailag kitűnő állapotban voltam, a mellúszásban nagyon fontos technikám is jó volt, mégsem ment az úszás. Most először történt ve­lem ilyen, ezért magam sem értet­tem, hogy miért. S mi történt? Ez hosszú és bonyolult történet, amiről korábban nem beszéltem, s most sem szívesen teszem. Zemplényi György 1999 elején bekövetkezett halála lelkileg na­gyon megviselt, mert kiderült, hogy engem is becsapott. Emiatt nehéz anyagi helyzetbe kerül­tem. A gondok elől az uszodába menekültem, ahol keményen edzettem. A vízben mindent elfe­lejtettem, s azt hittem, ha fizikai­lag remek formába kerülök, az elég lesz az olimpiai sikerhez. Nos, nem lett elég... Ezért csak magát okolhatja, mert 1996-ban, amikor Zemp- lényit hazahozták, egyedüli­ként melléállt, pedig köztudo­mású volt, hogy nemzetközi szélhámos. Egy kívülállónak valóban nehéz megérteni, hogyan lehettem ilyen ostoba. De én Zemplényit apámként kezeltem. Szüleim el­váltak, apa nélkül nőttem fel. Amikor a kilencvenes évek elején Zemplényi a szövetség mene­dzsere lett, sok mindenben segí­tett, támogatott. Már betegen hozták haza, s én nem tagadtam meg őt, segítettem, lakást biztosí­tottam számára. Az egész világ ellene volt, egyedül én támogat­tam. Éppen ezért hatalmas csaló­dás volt, amikor halála után kide­rült, hogy a lakásomat eladta, a nevemben kölcsönöket vett fel. Ez olyan lelki trauma volt, amit azóta sem tudtam kiheverni. Az erkölcsi és anyagi veszteséget a sikeres olimpiai szereplésével pótolhatta volna. Valóban nagyon jól jött volna az eredményes olimpiai szereplés. Ta­lán még ennél is fontosabb lett vol­na az, hogy olimpiai éremmel zár­jam pályafutásomat, mert ezzel megkönnyíthettem volna az átállást a civil életre. Most miből él? Az utolsó tartalékaimból. Termé­szetesen nem olyan színvonalon, mint korábban. Eldöntötte már, hogy mit fog csi­nálni? Még nem. Szeretném folytatni az egyetemet Miskolcon, és jövőre valószínűleg beiratkozom a test- nevelési egyetemre is. Az úszás­ban eltöltött húsz év ugyanis olyan tőkét jelenthet, amelyet tudnék hasznosítani. Elég bizonytalannak tűnik a jö­vőjét illetően. Tagadhatatlan, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Egy üzleti vál­lalkozáshoz például sok pénz kell, csupán hitellel belevágni nagyon kockázatos. S nincs, aki segítené, támogatná? Amikor aranyakat nyertem, sokan veregették a vállamat, keresték a társaságomat. Az olimpiai gyen­gébb szereplés után viszont egyre kevesebben... Úszóként mindent elért, a pálya­futása befejezése azonban nem sikerült. Hol rontotta el? Mindig olyan döntést hoztam, amiről azt hittem, hogy az nekem jó. Ezért mentem ki 1993-ban Ausztráliába, ám amikor rájöt­tem, hogy szakmailag ez nekem hátrányos, hazajöttem, s vissza­tértem Széchy Tamáshoz. A kö­vetkező évben két világbajnoki aranyérmet nyertem. Az 1998-as perthi világbajnokság után úgy gondoltam, váltanom kell, ezért mentem át a Honvédhoz, ahol Nagy József lett az edzőm. Aztán tavaly ismét visszatértem Széchy Tamás­hoz. Biztos vagyok abban, hogy nem a kitérők miatt nem sikerült a finálé. Hosszú pályafutásom szakmailag teljesen rendben volt. A magán­életemben követtem el olyan hibát, amelyért drágán megfi­zettem. De emiatt csqk magamat okolhatom, (sr) ♦ RÓZSA NORBERT. Született 1972. február 9., Dombóvár. Egyesületei: Dombóvári SE (1982-86), Bp. Honvéd (1987-88), Újpesti TE (1991-93), Sport Plusz SE (1993-2000). Edzői: Kets- kés Andrea, Nagy József, Széchy Tamás. Legjobb eredményei. 1990: világ- bajnoki arany- és ezüst­érmes, 1991: Európa- bajnok 100 mellen, má­sodik 200 mellen, 1992: olimpián 100 és 200 m-en ezüstérmes, 1994: kétszeres világbajnok, 1996: 200 mellen olimpiai baj­nok, 1998: vb- '“«íjat harmadik 200 mel­len, a bronz­érmes vegyes váltó tagja. (Archív) Nagyon rossz helyzetben vagyok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom