Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-06 / 81. szám, péntek

Életmód ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 6. VÉLEMÉNY Volt egyszer vagy nem is volt egy feminizmus... VANYA MAGDOLNA Feminizmus. Feminista. Az nem is nő. Komplexusai vannak. Azo­kat próbálja kompenzálni. Nem talált férjet. De kinek is kéne az ilyen? Csúnya. Hát igen, nem csoda. Félresiklott az élete. Utálja a férfiakat. Érzéketlen, férfias, durva. Nem akar gyereket. El­hagyta a gyereket. Az ilyennek inkább ne is legyen gyereke. Visz- szataszító a viselkedése. Rossz hatassal van a környzetére. Amikor először mertem nyilvánosan is vállalni, hogy feminista vagyok, mindig hozzátettem, hogy van barátom, nagyon szeret­nék gyerekeket, és nem érzem úgy, hogy félresikerült volna az életem, sőt, több szempontból is szerencsésnek érzem magam. De valóban csak erről szólna a feminizmus? Úgy érzem, az én fe­minizmusom ettől sokkal többet rejt magában. Elsősorban tisztázzuk a legfontosabbat: Manapság már nem léte­zik feminizmus. Ugyanis csupán feminizmusokról beszélhetünk, melyeknek egyetlen közös tényezője az, hogy a nők egyenjogú­sága létezésük fő gondolati indíttatója. De hogy mit értenek egyenjogúság alatt, s hogy azt miképp akarják elérni, az már a feminizmus-típustól függően változó. A feminista irányzatok alakulására mind a nyugati filozófiai és politikai irányzatok, mind a társadalmi-történelmi események hatással voltak. A demokrácia nemcsak politikai pluralizmusról szól. Ugyanúgy szól a toleranciáról és a gondolati pluralizmusról, a másság elfogadásáról, az egyenlő esélyek és választási lehetőségek elismeréséről ember/nő/férfitársaink küátásainak csorbítása nélkül.... Ha ma megkérdezik tőlem, vajon feminista vagyok-e, előbb visszakér­dezek, mit jelent a kérdező számára az, hogy feminista. Ha ő is azt gondolja, hogy egy feminista a fentiekben elmondottakat tartja céljá­nak, tehát elsősorban az egyenlő választási lehetőségek biztosítását mindenki számára, akkor egyértelmű igennel válaszolok. iLifMÓD AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETI mellékletünk megjelenési időpontjai Május 4. Június 8., 29. Július 13 Augusztus 3., 17., 31. Október 12., 26. November 9., 30. December 14. Tisztelt olvasó! Remélem, talált ezen a négy oldalon belül olyan témát, amely fel­keltette érdeklődését és elnyerte tetszését. Ha igen, vagy ha nem, mindenképpen kíváncsi vagyok véleményére. Ha úgy érzi, van mit mondania az „Életmód”-ban felvetett témákról, vagy ha egészen mást szeretne olvasni a továbbiakban, kérem, tudassa velünk véle­ményét. Levélíróink közül néhányan Zalaba Zsuzsa vesrsesköte- tének örülhetnek a jövő hónapban, s mellé egy meglepetést is cso­magolunk. Kellemes tavasz- és húsvétvárást kíván a szerkesztő Kötelezettségek sorozata az élete? Szokott bűntudatot érezni el nem végzett feladatok miatt? Munkamítoszok FELDOLGOZÁS lőfordult már, hogy dél­utánra kimerültnek, csalódottnak érezte magát, mert aznapi munkájának semmi kézzelfogható eredmé­nye sem volt? Hogy agyonhajszol- tan igyekezett betartani minden ha­táridőt, mégis egyik válságból a má­sikba zuhant? Kötelezettségek so­rozata az élete? Szokott bűntudatot érezni el nem végzett feladatok mi­att? Úgy érzi, muszáj mindent egye­dül csinálnia? Gyakran előfordul, hogy nem tud szót érteni a töbiekkel, s feleslegesen támadnak konfliktusai? Gyakran érzi úgy, hogy munkáját értekezletek, látoga­tók sora, telefonhívások végelátha­tatlan áradata akadályozza? Ha elolvassa a következő sorokat, lehet, hogy felismeri problémái okát. Sokan gyakran összetévesztjük az eredményességet a hatékonyság­gal. Eredményesnek lenni annyi, mint az alternatív célok közül kivá­lasztani a leghelyesebbet, és azt el­érni. hatékonynak lenni pedig azt jelenti, hogy elfogadunk egy adott célt, azt helyesnek ismerjük el, és megtaláljuk a legalkalmasabb esz­közt az elérésére. Hatékonyak va­gyunk, amikor a munkánkat jól vé­gezzük, eredményesek, amikor a megfelelő munkát végezzük. Mennyi időnk van? Alighanem keve­sen válnánk meg a fizetésünk bizo­nyos hányadától, hogy valami ha- szontalanságra töltsük, olyasmire, amiből sem nekünk, sem másnak semmi haszna nem származik. Pe­dig az emberek többsége olyan tevé­kenységekkel tölti napjai felét, amelynek semmi haszna sincsen, rá­adásul még csak élvezetet sem sze­rez vele sem magának, sem másnak. Ahhoz, hogy a jövőben időnket és energiánkat a legjövedelmezőb­ben használhassuk fel, elengedhe­tetlen, hogy előtte időt és energiát szánjunk a tervezésre. Határozott tervek nélkül a legtöbben eltéve­dünk próbálkozásaink során. A tervezés nem csupán annak eldön­tése, mit teszünk majd a jövőben, a tervezés annak eldöntése, mit kell tennünk ahhoz, hogy legyen jö­vőnk. Ha te nem tudunk uralkodni a holnapon, a holnap uralkodik fö­löttünk. S akkor nem mi fogjuk meghatározni, hogyan használjuk fel az időnket és az energiánkat, hanem a körüllmények alakítják az életünket. A boldogság és a siker nem a vélet­len szerencse műve, hanem a ked­vező alkalom egybeesése a megfe­lelő előkészítéssel. A sikeres embe­rek azért lettek sikeresek, mert hajlandóak voltak az “alapozás” során energiát befektetni, majd felkészülve várták, mikor köszönt rájuk a szerencse. Ahhoz, hogy okosan dolgozzunk, megfontoltság, önfegyelem és változtatásra való hajlandóság szükséges. Rövid ideig szigorúan kell bánunk magunkkal, hogy az­tán hosszú távon könnyebb dol­gunk legyen. Mindenkinek ven saját értékrendje, és mindenkinek megvannak a maga elgondolásai, előítéletei, elméletei a munkáról. Tizenkét, munkával kap­csolatos “mítoszra” szeretnénk fel­hívni a figyelmét, amelyeknek több­ségét bizonyára ön is ismeri, sőt hangoztaija, gyakorolja. Amilyen a munka, olyan a jutalma E szerint a hiedelem szerint az ered­mény egyenesen arányos az elérésé­ért hullatott verítékkel. Rengeteg szólás, közmondás látszik ezt alátá­masztani: Aki nem dolgozik, ne is egyék. Ki mint veti ágyát, úgy alusz- sza álmát. Hamar munka ritkán jó. Minél keményebben dolgozom, an­nál jobban élek. És említhetjük még Edison mondását, miszerint A zseni egy százalék ihlet, és kilencvenki­lenc százalék kemény munka. Ha valaki legközelebb azt mondja, hogy a sikerhez kemény munka ve­zet, kérdezd meg tőle, kié? A siker sohasem mérhető munkánk veríté­kével. Ha beleszakadunk is a mun­kába, csak két dolgot érhetünk el ve­le: rámegy az életünk, s a munkát sem fejezzük be. Aktivitás - produktivitás Sokan rendszeresen összetéveszt­jük a buzgó tevékenységet, a tény­kedést az eredményességgel. A munkaadók gyakran képtelenek megítélni alkalmazottaik eredmé­nyességét. Ilyenkor jobb híján neki­buzdulásuk alapján ítélik meg telje­sítményüket. Minél kevésbé tudjuk, mit kellene tennünk, annál elfoglal- tabbnak igyekszünk látszani. A te­vékenységcsapdát úgy kerülhetjük el, hogy célokat tűzünk ki magunk elé, és azokra a megfelelően kon­centrálunk. Egy célt elérni nem is olyan könnyű, hamar eltévedhe­tünk a tevékenységek tengerében. Hatékonyság - eredményesség Az eredményességnek meg kell előznie a hatékonyságot, hiszen ho­gyan tudnánk megtalálni a legmeg­felelőbb utat célunk eléréséhez, ha nem tudjuk, mi a célunk? Jó munkának idő kell A karrierista munkaholisták gya­kori áldozatai ennek a hiedelem­nek. Késő éjszaka és hétvégeken is irodájukban vannak, minden pilla­natukat a munkájuknak szentelik. Az élet egyéb dolgai, mint az alvás, család, szórakozás csak valami na­gyon távoli második helyen állnak a fontossági sorrendben. Ha meg­szokjuk a hosszú munkaidőt, az a veszély fenyeget, hogy mindig lesz egy levél, egy beszámoló, ami nem tűr halasztást. Sokan felháborító­an magas árat fizetnek ezért a munkamódszerért: idegösszeom­lás, betegségek, válás, alkoholiz­mus, korai halál. Az a biztos, amit te csinálsz Senkitől sem kell szívességet kérni, senkit sem kell megfizetni, hogy dolgozzon nekünk, ráadásul ha mi magunk dolgozunk, ellenőrizni sem kell az elvégzett munkát. S időt ta­karít meg azáltal, hogy senkinek sem kell elmagyarázni, mit és ho­gyan csináljon. Vannak esetek, amikor ez a helyes megoldás. De nem mindig, mégpe­dig két okból: hiába érzi magad mindenhatónak, Önnek is megvan­nak a korlátái. Előfordulhat, hogy úgy kezd bele valamibe, hogy sem elég ideje, sem elég szakértelme nincs hozzá. Ha összekuszál vala­mit, még ronthat is a helyzeten. Ezt bárki megmondhatja, aki belefogott már saját kezűleg bonyolultabb ház körüli javításokba. A másik érv, hogy gyengíti az ered­ményességet. Ha mindenhol ott van egy kicsit, sehol sincs ott iga­zán. így aztán nem tud arra a né­hány valóban fontos célkitűzésre koncentrálni, amelyek sikere ese­tén befektetett ideje és energiája maximálisan megtérülne. Válaszd a könnyebb megoldást Többnyire azok veszik igénybe, aki korábban a kemény munka hívei voltak. Amikor a kemény munka nem hozta meg a kívánt eredményt, kiábrándultán elfordultak tőle. Akik a könnyebb megoldást válsztják, rövid ideig tartó, toldozó­foldozó megoldás mellett dönte­nek, s a holnap ahogy esik, úgy puf­fan. Az igazság az, hogy semmit sem adnak ingyen az életben. A leg­kisebb ellenállás irányában azon­ban csak a vesztesek indulnak. A munka nemesít A társadalmunkban elfogadott né­zet szerint a munka erény, a munka nemesít. Jó munkaerő, vagy éjt nap­pallá téve dolgozik, szokták monda­ni valakiről elismerésképpen. A munkát végző ember - munkavég­zése által - önmaga is jobb emberré válik. A társadalom számontartott értékei között ezt az egyet még so­hasem vonták kétségbe. Kérdés azonban, lehet-e bármely emberi tevékenység száz százalé­kosan erényesnek mondható? A kemény munka egyesekből embert farag, másokat maga alá temet. Minden az érintett személytől és az adott munkától függ. Egész biz­tos, hogy Hitler meglehetősen so­kat dolgozott. Ám ha akad is ne­mes az életművében, azt még nem sikerült felfedezni. A munka nem szórakozás Az Ótestamentum nagyon zord ké­pet fest a munkáról. A munkát vét­keiért kapta az ember büntetésül. Élete minden napján orcája veríté­kével, fáradságos munkával szerzi meg mindennapi kenyerét. Az egyéntől és a munkától függ, hogy egy munka élvezetesnek, magyon keservesnek, vagy egyiknek sem mi­nősül. Ha Ön elfogadja, hogy a munka nem szórakozás, ha azt hi­szi, hogy dolgozni okvetlenül kelle- metíen, akkor ezentúl kizárólag a munka árnyoldalát fogja észreven­ni. Akkor megfosztja magád az élet egyik legszebb adományától. Egyetlen üdvözítő út létezik Iskoláinkban szinte mindig azt igyekeztek a fejünkbe verni, hogy a feladatnak egy helyes megoldása van, s minden kérdésre egy elfo­gadható válasz létezik. Minden egyéb válasz helytelen, s rendsze­rint a legjobb tanuló adja meg a helyes választ. Amikor megtanul­juk, hogyan kell egy munkát elvé­gezni, számunkra azonnal az lesz az egyeüen megoldás, fel sem me­rül bennünk, hogy másképp is el le­het végezni. Ha munkáról van szó, ez a szemlélet kifejezetten káros. A merev, makacs gondolkodásmód megakadályos bennünket abban, hogy újfajta, kreatív, egyszerűbb és jobb megoldásokat találjunk és al­kalmazzunk munkánk során. Több fegyelem, kevesebb szabadság Szívünk mélyén a fegyelmet sza­badságunk elvesztésével azonosít­juk. A szabadság és a fegyelem azonban nem zárják ki egymást. Négy példán magyarázhatjuk ezt meg: Kevés szabadság, kevés fegye­lem: a város egyes részein a rossz közbiztonság miatt félünk kimenni az utcára. Nagy szabadság kevés fe­gyelem: a tipikus polinéziai élet­mód nagy szabadságot enged meg, mert könnyű a megélhetés, és kevés fegyelmezésre van szükség. Kevés szabadság óriási fegyelemmel: a börtönök. S végül óriási szabadság nagyfokú fegyelemmel. Ez akkor adódik, ha valaki önfegyelmet gya­korol. Kitűzi céljait, kialakít egy stratégiát, s önszántából fegyelme­zi magát, tulajdon szükségletei ki­elégítésére rendelkezik be. Megta­nulja, hogyan hozhatja ki a legtöb­bet idejéből és energiájából, s végül jobb erdményt ér el, noha keveseb­bet dolgozik. Igazságot mindenkinek Az élet nem igazságos és sohasem lesz az. Számtalanszor előfordult már, hogy a sors rosszul bánt Önnel. Az élet semmivel sem tartozik ne­künk. Mégis mindnyájan úgy te­szünk, mintha születésünk előtt megállapodást írtunk volna alá, amely becsületes elbánást biztosít számunkra. Amikor rosszul mennek a dolgok, rengeteg időt, energiát pazarolunk arra, hogy háborgunk a minket ért igazságtalanság miatt. Ennél is rosszabb, ha az igazságta­lanságot ürügyként, kibúvóként használjuk. Vagyis a Valiink megtör­tént bajok miatt siránkozunk, ezzel az időveszteséget tédenséggel tetéz­zük. Egyszerűen feladjuk a harcot. Az igazság létezéséről szóló mítoszt legyőzhetjük, ha elfogadjuk, hogy igazság, mint olyan nem létezik. Az igazság, akár a szépség, a szemlélő­től függ, ő dönti el, hogy jelen van-e vagy nincs. Az élet tele van igazság­talansággal, és nincs rá garancia, hogy ha nagyon igyekszünk, sikere­sek leszünk. Egy dolog azonban egészen biztos, ha meg sem próbál­juk, biztosan nem sikerül. Kényszer hatására jobban megy a munka Ha jobban szemügyre vesszük a dol­got, általában kiderül, hogy ez áb­ránd csupán azok részéről, akik örö­kös halogatásukat szeretnék ezzel leplezni. Nagyon kevesen lehetnek azok, akik a legjobb teljesítményt valóban kényszer hatására tudják kihozni magukból. Vegyük figye­lembe a lehetséges következménye­ket: ha kapkodva dolgozunk, na­gyobb valószínűséggel hibázunk, és esetleg nem lesz időnk a hiba kikü­szöbölésére. Kényszerhelyzetben nagyon sebezhetővé válunk. Bár­mikor felmerülhet egy sürgős tenni­való, amely elrabolja a munkára szánt rövid időnket. Harmadszor: ha rövid idő alatt sok munkát tu­dunk elvégezni, ez nem jelent mást, mint hogy tudunk eredményesen dolgozni, de csak végső esetben vá­lasztjuk ezt a megoldást, amikor kényszerítve érezzük magunk. Ha nem csapnánk be magunk, sokkal többre vihetnénk az életben. Ha az eddig említettekhez hasonló irracionális hiedelmekre hagyatko­zik magatartása kialakításakor, ide­jét és energiáját meddő erőfeszíté­sekre pazarolja. Óriási lépés lehetne tehát az okosan elvégzett munka fe­lé, ha kiderítené, melyek azok a té­ves elképzelések, amelyekhez eddig is ragaszkodott. Használjon helyet­tük célravezető, életképes progra­mokat, amelyek azt a célt szolgál­ják, hogy körültekintő, rugalmas és produktív legyen, (-da-) Illusztrációs felvétel TM1 >' j AZ ÚJ SZÚ MELL A melléklet szerkesztője Bolemant Lilla E-mail: reklama@ujszo.com , levélcím: Új Szó, Prievozská 14/A, Bratislava, tel.: 077/ 582 38 308

Next

/
Oldalképek
Tartalom