Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-05 / 80. szám, csütörtök

2001. április 5., csütörtök 4. évfolyam, 14. szám Ma alig 230 ember lakja, többségük magyar nemzetiségű, a gyerekek a buzitai magyar iskolába jártak, az utóbbi hat-hét évben viszont többségük a nagyidai szlovák iskolába jár 1Az alkalmi Csemadok-kórus (hátul Dezső István, a Csemadok alelnöke, mellette Kaplony Róbert, elnök) már a kövei sem maradtak. A falu magyarságát egyedül a két egy- házfelekezet tartja életben, s most sokan abban is reményked­nek, hogy az előzetes tervek sze­rint fiatal és ambiciózus reformá­tus lelkész érkezik a faluba, Kása Gergely Iskéről. A falu egyik leg­nagyobb tragédiája, hogy elöre­gedett, lakóinak egyharmada nyugdíjas, akiket semmi sem ér­dekel, a fiatalok elköltöztek, hi­szen a vasmű is itt van alig tíz ki­lométernyire. Aki pedig itt ma­radt, az nagyobbrészt munkanél­küli, mint Dezső István, akinek a szakmája bútorrestaurátor. Tavaly unalmában kezdett el jár­ni a nagyidai Ilosvai Néptánc­együttesbe, s unatkozó barátaival határozták el, hogy megalakítják a Csemadok alapszervezetét. Va­gyis újjáalakítják. Végigjárták a falut, s minthogy akadt érdeklő­dő, nekiláttak a feladatoknak. A kezdet nem volt könnyű. Az előző vezetéstől még két lebélyegzett csehszlovák ötszázkoronást örö­költek (ami ugye nem sok), de a volt Csemadok-elnök még az új­jáalakult szervezetbe sem lépett be, s akcióikra kibérelték a falu közepén álló parányi helyiséget, ami nem megy olyan könnyen, mert a kulcstulajdonos, a falu egyetlen képviselője a községhá­zánál, egy egykori vízvezetéksze­relő, mára már a falu egyik leg­módosabb polgárának számító rendőrtiszt nem híve a kultúrá­nak, és bizony sokszor letagad- tatja magát. Mindezen nehézsé­gek ellenére több rendezvényt Az MKP helyi szer­vezete felmérést ké­szít arról, függetlenné váljon-e a falu. szerveztek az elmúlt évben. Volt farsangi álarcosbál, papírgyűjtési akció, anyáknapi ünnepély, gyer­meknapi sportdélelőtt, tábortűz, betlehemi játék és karácsonyesti műsor. Az alapszervezet a falu- szépítési munkába is bekapcsoló­dott. Az MKP két éve alakult helyi szervezete is nagy lépésre szánta el magát. Úgy döntöttek, hogy felmérést készítenek, s ha az po­zitívan zárul, akkor népszavazást kezdeményeznek, hogy a falu harminc év után ismét független­né váljon. A munka sürgős, hi­szen a kérvényt legkésőbb május elsejéig kell benyújtani az illeté­kes szervekhez. Érdeklődésemre a falu polgár- mestere elmondja, hogy ő nem gördít akadályt az önállósodás elé, bár szerinte csak előnyei vol­tak a közös házaséletnek. Felső­láncon épült meg először a vízve­zeték s bevezették a gázt, az idén pedig halottasház is épül, tehát értetlenkedve figyeli a felsőlánci- ak igyekezetét. Ma adom át a fel- sőlánciaknak a pecsétlenyoma- tot, amit Pestről szereztünk be, s nem igaz, hogy az óvoda épületé­nek széthordása az önkormány­zat lelkén szárad. Amit elvittünk, az meg is van az önkormányzat tulajdonában. Az pedig az ide vo­natkozó törvény hibája, hogy a falu részeit nem kötelező a térké­pen feltüntetni - mondja. Most vagy soha - szögezi le szem­rebbenés nélkül Dezső István, s az idegen, végigjárva a falu elár­vult épületeit és zugait, teljes mértékben egyetért vele. A falu főterét, a Ligetet takarítják a Csemadok tagjai (Archív felvételek) Felsőlánc válni akar JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A fenti címben találha­tó községet ne keresd l a térképen. 1971-ben i összevonták a szom- mmmmmm szédos Perénnyel és Hímmel, és hasonló társai sorsára, ebek harmincadjá- ra jutott. Feísőlánc tizenöt kilométerre Szepsitől található, közvetlenül a magyar határ mentén. Ma mind­össze alig 230 ember lakja, több­ségük magyar nemzetiségű. A Csemadok ottani alelnökével a tavalyi Falusi Színjátszók Feszti­válján ismerkedtem meg, s ő vitt el hozzájuk, hogy bemutassa a fa­lut, és szóljon a tavaly újjáalakult Csemadok mindennapjairól és a falu áldatlan állapotáról.A bajok 1971-ben kezdődtek, amikor a fa­lut gazdasági érdekekre hivat­kozva összevonták a két szomszé­dos faluval - mondja a Csemadok elnöke, Kaplony Róbert. 1977­ben megszűnt az alapiskola, 1990-ben pedig az óvoda is. A gyerekek azóta a buzitai magyar alapiskolába jártak, az utolsó hat-hét évben viszont a gyerkek döntő többségét a nagyidai szlo­vák iskolába adták a szülők. Az óvoda egykor fenséges épülete külön misét is megér. A múlt szá­zadban épült kastély a Lánczyak A múlt században épült kastély erede­tileg a Lánczyak tulaj­dona volt. tulajdona volt, majd az államosí­tás után jutott a falu tulajdonába. A kastélyban az óvoda mellett könyvtár és kultúrház is műkö­dött. Mára gyakorlatilag a tetőt is elhordták az épület felől, az élet- veszélyessé vált egykori kastély­ban gyerekek játszanak és kísér­tik a sorsot. Hogy ki hordta el a köveket, arról senki nem akar be­szélni. Csak az az egy biztos, hogy falusiak voltak. A Hímben élő polgármester Monyok Lajos elmondja, hogy ők kihívták a rendőrséget, akik fel is vették a jegyzőkönyvet, egyéb érdemi lé­pés nem történt. A falu egyik vál­lalkozója szerette volna megsze­rezni, s még a Lánczy család egyik Budapesten élő tagjával is felvette a kapcsolatot, de az épü­letet mégsem sikerült megszerez­nie. Sőt, állítólag nyugati vállal­kozók is próbálkoztak. Régi, megporosodott fényképek is elő­kerülnek, amelyben még a hajda­ni focicsapat is feltűnik. A hetve­nes éve elején odakerült téeszel- nök felszántatta a pályát, s nagy buzgalmában azt is bevettette. Dezső István megmutatja a he­lyét az egykori iskolának. Valaha a katolikus templom közvetlen szomszédságában állott. Mára Ógyallán megalakult a Feszty Árpád Művelődési Klub Áprilisban ünnepük a millenniumot KAMONCZA MÁRTA Kell az emlékezés, hogy emlékeztessünk - Nagykaposon Erdélyi János Napokat tartottak Kettős emlékünnepség KATÓCS GYULA A komáromi járásbeli városban az idén ala­kult meg a Feszty Ár­pád Művelődési Klub. ■■■■Mi „A klub azzal a céllal alakult, hogy kielégít­se a művelődés, művészetek, tu­dományok, a közélet, a sport, va­lamint Ógyalla és a környező tele­pülések történelmi múltját, jelen társadalmát és a jövőjét érintő kérdések iránti fogékony polgá­A városban élő fiatal tehetségeket, támogatja és segíti bemutatkozásukat. rok érdeklődését” - mondta Patus János, a klub ügyvivője. Elmon­dása szerint a művelődési klub megszólította a város művészeit, tudományos dolgozóit, vállalko­zóit, pedagógusait, és a város minden felelős polgárát a közös ügy, nemzeti örökségünk gyarapí­tása és a kulturálisan igényesebb társadalom építése érdekében. „A Feszty Árpád Művelődési Klub igyekszik felkutatni a városban élő fiatal tehetségeket, támogatja és segíti bemutatkozásukat” - fűzte hozzá Patus János. A klub idei első rendezvénye az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett emlékünnepség volt, melyet március 16-án tartottak Ógyallán. Az idén még különféle klubestek összehívását tervezik, április 29-én pedig nagyszabású rendezvényt szerveznek a millen­nium megünneplésére. rdélyi János, költő, fi­lozófus és néprajzku­tató születésének 187. évfordulója al­kalmából rendezett Erdélyi-napokat az elmúlt hétvégén Nagykaposon a Csemadok városi szervezete és a nevét viselő magyar tanítási nyel­vű alapiskola baráti köre. A há­romnapos rendezvény pénteken délután a város szülöttének az alapiskola udvarán lévő mell­szobránál koszorúzási ünnepség­gel vette kezdetét, ahol Hajdúk György tanár mondott ünnepi be­szédet, kiemelve benne Erdélyi János írói, költői, néprajzkutatói és filozófiai munkásságát, annak a mához szóló üzenetét. Az alap­iskolások műsora után a résztve­vők koszorút helyeztek el a refor­mátus templom falán lévő emlék­táblánál is. Szombaton a városi művelődési központban a magyar nyelvű ok­tatás újraindításának 50. évfor­dulója alkalmából tartott ünnep­séggel egybekötve folytatódott a rendezvénysorozat, ahol az Erdé­lyi János Alapiskola Baráti Köre és a Csemadok nevében Fuksz Sándor köszöntötte az egykori és jelenlegi diákokat, pedagóguso­kat, valamint a többi résztvevőt, köztük az ünnepség díszvendége­it, Dobozyné Erdélyi Zsuzsannát és Törökné Erdélyi Ilonát, a ne­A kettős ünnepség le­gyen visszapillantás, emlékezés és a meg­becsülés jelképe. vés ung-vidéki férfi unokáit. A két idős hölgy, akiket a város már korábban díszpolgárává avatott, nem először tisztelte meg jelenlé­tével a nagyszülő emlékére ren­dezett ünnepséget. Mihályi Molnár László, a szepsi gimnázium igazgatója ünnepi be­szédében is hangsúlyozta, a ket­tős ünnepség legyen visszapillan­tás, emlékezés és a megbecsülés jelképe azok iránt, akik az adott időben tették a dolgukat azért, hogy maradandót alkossanak megmaradásunk, továbbélésünk érdekében. Ezt tette Erdélyi Já­nos, a paraszt szülők gyermeké­ből lett költő, író, filozófus és néprajzkutató, akinek munkássá­ga felbecsülhetetlen értéket je­lent az utókor számára, s ezt tet­ték az egykori pedagógusaink is, amikor ötven évvel ezelőtt, bár mostoha körülmények között, ám gazdag hagyományaink, értéke­ink és kultúránk tárházából me­rítve vállalták a küzdelmet és új­raindították az anyanyelvi okta­tást. Kell az emlékezés, hogy em­lékeztessünk, mert a jövő a múlt­ból merítve kovácsolhat újabb ér­tékeket, mondta többek között a szónok. Az ünnepségen egykori és jelenlegi diákok adtak műsort, valamint fellépett az Erdélyi Já­nos Vegyeskar és a Kamocsa Nép­táncegyüttes is. Vasárnap az Erdélyi-emlékszobá­ban a két unokával rendezett be­szélgetéssel zárult a háromnapos ünnepségsorozat. Patus János (az első sorban középen) a Feszty Árpád Művelődési Klub ügyvivője, mellette Erdélyi Tímea, református lelkész (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom