Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-27 / 97. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 27. TÉMA: AZ RMDSZ Interjú Tőkés László református püspökkel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökével Egy tollvonással eltörölhető eredmények „Az elvtelen és célzatos támadások nemcsak román részről, hanem az RMDSZ részéről, sőt az egyház kebeléből is összehangoltan folytak és folynak ellenem." (Fotó: archívum) Mély törésvonalak A Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belül, az ún. mérsékeltek és radikálisok közötti törésvonalak először a 90-es évek elején, a „neptuni találkozón” mutatkoztak meg. Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselők mandátum nélkül részt vettek a Project of Ethnic Relations által Neptun- fürdőn szervezett találkozón. Ma sem egészen vüágos, milyen meggondolásból tartották szükségesnek, hogy részt vegyenek a megbeszéléseken a kormánypárti Hrebenciuc- ékkal akkor, amikor már világossá vált: Uiescuékkal lehetetlen bármiféle egyeztetés. A találkozóból botrány lett, az RMDSZ-en belül Tőkés László vezetésével többen is árulással, elvtelen politizálással vádolták a résztvevőket. Gyakorlatilag lehetetlenné vált az együttműködés Tőkés és a másik szárny képviselői között. Az ellentéteket csak fokozta Tőkés László szándéka, hogy a 90-es évek első felében az RMDSZ szövetségi elnöke kívánt lenni. A mérsékeltek ezt ellenezték, arra hivatkoztak: Tőkéssel annyira nem ért egyet a román közvélemény, hogy az általa vezetetett RMDSZ-t nem fogadnák el tárgyalópartnernek. Tőkés ezt nem volt hajlandó tudomásul venni és a szövetség brassói kongresszusán csak hosszas győzködés után döntött úgy, hogy megmarad tiszteletbeli funckiójában. Ahogy egyre inkább háttérbe szorították, úgy váltak mind élesebbé Tőkés László bírálatai. A helyzet odáig fajult, hogy 1999 novemberében az ügyvezető elnökség beidézte Tőkést, magyarázatot követelve kijelentésre, mely szerint az RMDSZ kommunista jellegű szerveződés. A tiszteletbeli elnök nem tett eleget a felszólításnak. Ehelyett egyre keményebb támadásokat intézett az RMDSZ vezetői ellen. Markó és Tőkés viszonya mára már olyannyira megromlott, hogy a szövetségi elnök egy közös tévébeszélgetésen sem hajlandó részt venni. Csak remélni lehet, a konfliktus nem vezet szakításhoz. (HP) Sokan bírálják Tőkés Lászlót, az RMDSZ-en belül rengeteg ellenfelet szerzett magának. Az ellentétek mára kezelhetetlenné váltak, a megbékélésnek még csak elméleti esélye sincs. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ezeknek az ellentéteknek a hátteréről nyilatkozik, s véleményt mond az RMDSZ politikájáról. SIMON HUNOR Mi az, ami kihozza a sodrából, amit nem tud elviselni a politikában és a közéletben? Csak a váratlan dolgok hoznak ki a sodromból. Annyi mindent kellett már elviselnem, hogy manapság nem is igen lep meg semmi. Vannak dolgok, amelyek felháborítanak, de nem érzelmileg, hanem tudatosan, erkölcsüeg. Azt a fajta politizálást, amelyet az RMDSZ mostanában folytat, felháborítónak tartom. A régi világban megszoktuk, hogy csak az elnyomó többségi hatalom manipulálta a magyarságot, hogy csak az élt a porhintés eszközével. Most viszont, különösképpen az utóbbi öthat évben, azt tapasztaljuk, hogy ezt az eszköztárat az RMDSZ országos csúcsvezetése javarészt átvette. Ebben az értelemben is balkani- zálódtunk. Említhetném a belső választások elszabotálását, vagy akár a Petőfi- Schiller Egyetem ügyének félrevezető, manipulativ szándékú kezelését. Mindezt csak azért, hogy az RMDSZ kormányközeiben maradjon. Vagyis porhintésnek nevezi az utóbbi esztendők RMDSZ-politi- káját? Túlságosan enyhe ez a kifejezés, ráadásul az RMDSZ politikájának csak az egyik jellegzetességét emeli ki. Ezt a politikát emellett még bátran nevezhetjük félrevezető politikának vagy sikerpropagandán alapuló arculatfestő politikának. Az RMDSZ el akarja adni magát, és könnyen vevőre talál a rászoruló magyarokban. Vegyük például a választásokat. Kire is szavazhatna az erdélyi magyar? Az RMDSZ-nél minden román politikai párt rosszabb, tehát a magyarság ráfanyalodik, hogy vevő legyen. Ezt az RMDSZ a csomagolás mesteri módszerével éri el, vagyis nemzeti színekbe csomagolja az áruját. Az etnikai alapú választás önmagában nem volna hiba, de ebben a viszonylatban bűnnek tartom, ugyanis az RMDSZ a nemzeti egység alapján mindent el tud adni. En is elmentem szavazni, és én is az RMDSZ jelöltjeire szavaztam. Vagyis nem választottam, hanem csak szavaztam. Mi a véleménye az RMDSZ és a Társadalmi Demokrácia Románia Pártja, a PDSR együttműködési egyezményéről? A választások előtt óva intettük az RMDSZ-t, ne kössön szövetséget a PDSR-rel, mégis megtette, ám nem hivatalos koalícióra lépett a kormánypárttal. A vezetőség el sem tudta képzelni, hogy négy év után ismét ellenzékbe kerüljön. Tehát kompromisszumnak álcázott megalkuvó politikát folytat, amely pillanatnyilag, az általános politikai konjunktúrának köszönhetően, tetszetősnek tűnik, de hosszú távon veszteséges politika. Bizonyos engedményekért feladjuk alapvető célkitűzéseinket, távlati programjainkat, és ez megbosszulja magát. Sikerült az RMDSZ-nek eredményeket elérnie az elmúlt négy hónap alatt? Igen. Ám az RMDSZ az önfeladás árán tudta elérni az általa propagandával népszerűsített eredményeket. Feladta az autonómia politikáját, a külpolitikában lemondott a magyar nemzeti kisebbségi érdekek képviseletéről. Eképpen legitimálja a román kisebbségi politikát, amelyet íme már megfelelőnek tart az egész nyugati politikai közvélemény. Hogy emellett sikerült ki- sebb-nagyobb eredményeket elérnie? Egyrészt nagyon is megkérdőjelezhető, vajon mennyit ér a tanügyi törvény, mennyit érnek az egyházi ingatlanok ügyében hozott sürgősségi kormányrendeletek, mennyit ér az erdőkre vonatkozó törvényes rendezés. Az egyetem ügyében az RMDSZ a multikulturális modellt népszerűsíti, noha négy-öt évvel ezelőtt még vehemensen tiltakozott a multikultu- ralizrnus félrevezető politikája ellen. Tehát egyfelől az eredmények kérdésesek, másfelől pedig ezeknek az eredményeknek a távlata, hiszen ezek az eredmények bármikor egyetlen tollvonással eltörölhe- tőek. Ha az Iliescu-féle rezsim megerősödik, bármikor levetheti magáról a báránybőrt, és megmutatkozhat igazi valójában. Csak addig számíthatunk a kormány engedékenységére, amíg erre rákényszerül. Mikor kezdődött az Ön által emlegetett önfeladás folyamata? Genézisét tekintve a neptuni találkozó volt az RMDSZ bűnbeesése. Számtalanszor próbáltuk ezt a folyamatot feltartóztatni: lásd Reform-mozgalom, Fórum-mozgalom, különféle egyéni és csoportos csatározások, kongresszusi kezdeményezések. Az RMDSZ jelenlegi politikája azért győzött, mert maga mellé tudta állítani a román hatalmat és a magyarországi kormányokat. Egyfelől a Hom-kormánynak is egy ilyenféle RMDSZ felelt meg, másfelől a 98-ban hatalomra lépett magyar kormány a saját maga által vállalt, azon külpolitikai alapelv csapdájába esett, mely szerint az úgynevezett határon túli legitim szervezetek és pártok politikáját támogatja. Az RMDSZ-nek tehát a magyar és a román kormány együttes támogatásával, valamint a kisebbségi kérdések iránt jobbára érzéketlen nyugati politika hátszelével sikerült egyeduralomra szert tennie a romániai magyarság körében. Javult-e a román politikai vezetés, valamint a román társadalom viszonya a romániai magyarsághoz? Épp erről beszéltem a minap a Magyar Kulturális Intézet kezdeményezésére rendezett varsói esten. A román politikum, politikai osztály úgynevezett trianoni politikája alapjában véve nyolcvan éve nem változott. Kizárólag módszereiben, külsőségeiben, tálalásában, megjelenítésében vannak eltérések. Nyolcvan év óta többé-kevésbé ugyanaz folyik Romániában. 1989 után sem álltak le azok a folyamatok, amelyek az egységes nemzetállam megteremtésére irányulnak. A romániai magyarság pusztulásának a folyamatai sem álltak le, mint például az asszimiláció, a gazdasági diszkrimináció, a történelmi múlt meghamisítása, a lakossági arányok megváltoztatása. Az előadásban elmondtam, Trianon revíziójára van szükség. De ez nem a határok revízióját jelenti, hanem a román trianoni politika revízióját. A mostani román politikai osztálynak felül kell vizsgálnia a nyolcvan éve folytatott politikáját, és el kell jutnia a bocsánatkérésig, a sérelmek orvoslásáig. Én ezt a fordulatot abban lámám, hogy az RMDSZ, és az egész magyar kistár- sadalmat leképző (egyházi stb.) képviselet egy román-magyar kerekasztalt kezdeményezne, román össznemzeti képviselettel. Egy ilyenfajta kerekasztal keretében elkezdhetnénk „rendezni közös dolgainkat.” Hogyan értékeli eddigi politikai tevékenységét? Ár ellen kellett úsznom. Célpontja voltam a politikai, erkölcsi megsemmisítésnek. Ezt figyelembe véve, eddigi legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy még a felszínen vagyok. Sajnos az elvtelen és célzatos támadások nemcsak román részről, hanem az RMDSZ részéről, sőt az egyház kebeléből is összehangoltan folytak és folynak ellenem. Saját helyzetem jól szemlélteti azt a küzdelmet, amely a kommunizmus utáni visszarendeződés területén folyik, és ennek a küzdelemnek én csupán egy cél- pontja vagyok. Kik az Ön politikai ellenfelei? Ugyanazok, akik a romániai magyarságnak is az ellenségei. A román nacionálkommunisták, csatlósaik, a demokratikus átalakulás és a kisebbségi jogok ellenzői, és azok - magyar részről - , akik nemzeti érdekeinket feladják. Borbély László: a romániai magyarság csak annyit tud tenni, hogy kivív bizonyos jogokat, amelyek megilletik, és mindent megtesz azért, hogy ezeket ne lehessen megvonni Meg kell maradnia az RMDSZ sokat emlegetett egységének SIMON HUNOR Az Románia Magyar Demokrata Szövetség eddigi tevékenységéről, célkitűzéseiről, a kormánypárttal kötött egyezményről, és a szövetségen belül tapasztalható ellentétekről kérdeztük Borbély László, RMDSZ-képviselőt, parlamenti háznagyot. Hogyan bontaná szakaszokra a RMDSZ eddigi tevékenységét? Sok-sok kisebb fejezetre, ám ösz- szességében három nagy szakasz létezik. Az első a kezdeti hat évet jelenti, amikor politikai ellenzékben voltunk. Azt hiszem, ezek voltak a legnehezebb esztendők a romániai magyarság és az RMDSZ számára, hiszen a marosvásárhelyi események után voltunk, 90-ben egy újkommunista párt, 92-ben pedig ennek Konzervatív szárnya nyerte meg a választásokat. El kellett telnie hat évnek ahhoz, hogy a román politikai osztály elfogadhasson partnernek egy RMDSZ- típusú, etnikai alapon szerveződő szövetséget. A második szakasz akkor kezdődött, amikor 1996 végén a RMDSZ kormányra került. Ez a négy esztendő új tóhívásokat hozott, nemcsak a kisebbségi, ön- azonossági jogokat kellett kivívnunk, megvédenünk. Sok romániai magyar került olyan helyzetbe, amelyben országos, tehát nemcsak a nemzetiséget érintő döntéseket kellett hoznia. Ez a négy év eléggé felemásra sikeredett, a legfőbb politikai eredmény: a román politikai élet elfogadta, hogy az RMDSZ kormányoh van. Tavaly év végén új kihívás előtt álltunk, véleményem szerint innen számítható a harmadik szakasz. A szélsőséges nacionalizmus előretört, a Nagy- Románia Párt nagyon nagy arányban van jelen a politikában és a parlamentben. Egyáltalán nem volt világos, hogy kialakíthatunk-e felelős politikai erőkkel olyan viszonyt, amely sikeresen visszaszorítja, elszigeteli a szélsőséges ro„Egyesek fetisizálják a területi autonómia kérdését." mán nacionalizmust. Megszületett a kormánypárttal kötött egy évre szóló egyezmény. Tételesen sorolja fel igényeinket. Néhány kérdésben már történtek lépések a megegyezés felé, másokat illetőleg a következő pár hónap lesz döntő fontosságú: meglátjuk tartható-e a kapcsolat. Ellenzékbe vonul az RMDSZ, ha a PDSR esetleg nem tartja tiszteletben az egyezményt? Természetesen. Ez is benne van a pakliban. Beindult egy decentralizációs folyamat, és ez a tény kétségtelenül pozitívum. A parlament megszavazta a helyi közigazgatási törvényt, a helyi autonómia törvényét, amelyben benne foglaltatnak az RMDSZ által igényelt passzusok is, bizonyos, eddig Bukarestből irányított tevékenységek a megyék hatáskörébe kerültek. Az RMDSZ semmit sem kap ingyen: megszavazzuk a költségvetést, amely nem jó, de a PDSR a viták során elfogadta az RMDSZ néhány javaslatát arra vonatkozólag, hogy az önkormányzatok több pénzt kapjanak. Még korai arról vitatkoznunk, arról nyilatkoznunk, mi lesz egy esztendő múlva. Az utóbbi időben kevesebbet hallani a területi autonómia kérdéséről. Ki akarják venni a programból? Dehogy. Benne foglaltatik a legutóbbi kongresszusunkon elfogadott programunkban is. Viszont egyesek fetisizálják. Az RMDSZ az elmúlt tíz év során közeledett a területi autonómia megvalósításához, vagy eltávolodott tőle? Természetesen közeledett. Egy kérdéssel kell folytatnom: mit értünk autonómián? Úgy tudom, például azt jelenti, hogy használhasd az anyanyelvedet lehetőleg az élet minden területén. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az RMDSZ pont a jelenlegi kormányzás alatt érte el azt a nagy eredményt, hogy ott, ahol a magyarok vagy más nemzetiségűek lélekszáma meghaladja a 20 százalékot, hivatalos helyen nemcsak használhatják az anyanyelvűket, hanem minden határozatot le kell számukra fordítani, sőt anyanyelvükön kapnak választ az anyanyelvükön fogalmazott beadványaikra. De említhetném a tanügyi törvényt is, amely messze áll a tökéletességtől, de sok lehetőséget ad a magyarul tanulni óhajtók számára. Az egy évre szóló egyezményben rögzítve van, hogy más egyetemeken is induljon magyar nyelvű oktatás, és a Babes-Bolyai egyetemen, első lépésként, a magyar nyelven működő szakok olyan autonómiát kapjanak, amely biztosítja, hogy maguk döntsenek kérdéses dolgaikban. A következő pár hónap meg„A következő pár hónap lesz döntő fontosságú: meglátjuk tartható- e a kapcsolat a PDSR-rel." mutatja, történnek-e lépések ez irányba. Megeshet, hogy minden eddigi eredményüket eltörölje egyetlen tollvonás? Természetesen. Ez nem az RMDSZ- től függ. Az RMDSZ és a romániai magyarság csak annyit tud tenni, hogy kivív bizonyos jogokat, amelyek megilletik, és megtesz mindent, hogy ezeket ne lehessen eltörölni. Nem elég kinyilatkoztatni, hanem törvényes keretbe kell foglalni ajogokat. Lehet, hogy 10-15-20 esztendő múlva elmondhatjuk: megvalósítottuk az RMDSZ programját. Addig nap nap után egymásra kell raknunk a téglákat, amelyekből majd összeáll az épület, ahol a magyarságjói érzi magát, mert megtalál benne minden szükségeset bajai orvoslására. Emellett meg kell találnunk azokat a kapszkodókat, amelyek biztosítják, hogy a többség ne tudjon megfosztani jogainktól. Tehát csakis a román politikai élet felelős pártjaival kell együttműködnünk, amelyek kényszerből, érdekből vagy józan észből segítenek nekünk jogaink kivívásában. Elindultunk egy úton, ezen tovább kell jutnunk, az RMDSZ sokat és nem feltétlenül dícsérőleg emlegetett egységének igenis meg kell maradnia, bár ez az egység nem sziklaszilárd, megfér benne az ellenzék is. Egyesek viszont nem tudják elfogadni, hogy megvitatunk egy kérdést, következik a szavazás, ennek eredményét pedig tiszteletben kell tartanunk akkor is, ha eredetileg másként szavaztunk. Elképzelhető-e a békekötés Tőkés Lászlóval? Többször megpróbáltuk rávenni, hogy fogadja el az RMDSZ-en belüli többségi döntéseket. Sikertelenül. A tiszteletbeli elnöknek integráló személyiségnek kellene lennie, arra kellene törekednie, hogy közeledjenek egymáshoz a különböző vélemények. Ő sajnos nem ezt teszi.
