Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-25 / 95. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 25. KOMMENTÁR Malmőben - rólunk is PÁKOZDI GERTRÚD Az EU-tagországok gazdasági miniszterei és jegybanki vezetői a múlt hét végén a svédországi Malmőben tanácskoztak. Jelen voltak a csatlakozásra váró országok képviselői is, köztük Brigita Schmögnerová, aki beszédében kifejtette: Szlovákia, uniós csatlakozása után, bruttó hazai termékének egy százalékával járulna hozzá a közös költségvetéshez, s az uniós pénzekből ennek háromszorosát merítené. Azzal érvelt, hogy így a lakosság tudatosítaná az Unió iránti felelősségét, ugyanakkor a csatlakozás előnyeit is élvezné. Takaros elképzelés, csakhogy ehhez még Szlovákiának is számos feltételt kellene teljesítenie. Eleget kellene tennie annak az általános követelésnek, hogy a csatíakozásra váró országoknak elsősorban az EU-ban rájuk váró konkurenciával kell felvenniük a küzdelmet. A szlovákiai viszonyokat egy kicsit is ismerő polgár ezen a ponton többnyire lemondóan legyint, hiszen az ország a jelenlegi kormány minden igyekezete ellenére láthatóan és érezhetően megrekedt a gazdasági nehézségek kátyújában. Az összehasonlíthatatlanul fejlettebb országokkal való verseny átmenet nélküli vállalása általános kiábránduláshoz vezetne a lakosság körében. Bár szép szavakban, politikusi lelkesedésben, kívülről jövő biztatásban nincs hiány, a tények önmagukért beszélnek: a reformok folytatása több mint vontatottan halad, a munkanélküliségi mutatót képtelenek vagyunk elfogadható szintre letörni, a lakosság még mindig kénytelen beérni a makroökonómiai mutatók javulásáról szóló hírekkel. .. Közben hallgatjuk a politikusok panaszát, hogy az adófizetők pénzéből mi mindenre kénytelen adni az állam, amelynek a bevételei üyen körülmények között nem növekednek. Miközben a reformok szükségességéről a pénzügyminiszter asszony a malmöi tanácskozáson is meggyőzően szólt, az egyszerű halandó nem érti, ha az elodázhatatlan teendőkkel tisztában vannak gazdaságpolitikusaink, miért marad továbbá is minden elméleti szinten. Sejtjük, hogy sok jó szándék a pártérdekek útvesztőjében vész el. Pénzügyminiszterünk Malmőben a lakosság EU iránti majdani felelősségtudata erősítésének lehetőségéről is szólt. Ahhoz azonban, hogy bárki is a lakosságon kérhesse számon az Unió iránti leendő felelősséget, elsősorban politikusainknak kellene jóval felelősségteljesebben viszonyulniuk az ország égető gazdasági kérdéseinek megoldásához. Az e területen érezhető mulasztások pótíására egyre kevesebb idő áll rendelkezésükre. JEGYZET Nem úri huncutság CSENGER FERENC Bözsi néni minden este megszámolja a kacsáit. Pedig nagyon jól tudja, mennyi van, azt is, hogy a húszból öt japán kacsa, a többi meg a hagyományos, mégis „megolvassa” őket minden este. Biztos, ami biztos. Pénzbe nem kerül, és legalább nyugodtan alszik, hogy nemhiába nevelgette őket ezidáig. Valahogy így van ezzel állam bácsi is, aki ugyan tudja, hányán is vannak az ő kis baromfiudvarában, mégis időről időre megszámóltatja őket. Maga ugyanis nem elég rá! Merthogy kellenek hozzá statisztikusok, az adatok védelmével foglalkozók és persze azok, akik számolnak: a biztosok. Biztosan több mint húszezren. A lakosságot nyilvántartják. Nagyjából tehát tudni lehet, hányadán is állunk, de mégis fő a pontosság: a május 25-éről 26-ára virradó éjjel mennyien, hol, miben, merre, kivel stb. Persze Bözsi néni szomszédja is hasonlóan cselekszik, műiden este. S láss csodát, a velünk szomszédos „udvarokban” is számolnak. Ott is tízévenként, mert így egyeztek meg valamikor régen. A népszámlálás tehát nem afféle úri huncutság, hanem kötelesség, sok-sok munka és persze találgatások, félelmek tömkelegé: visszaélhetnek-e adatainkkal, kiderül-e, hogy feketén lakunk az albérletben, vagy hogy mekkora vagyonnal is rendelkezünk? Az ígéretek szerint nem, hiszen a nyomtatványokon nem szerepel sem a születési számunk, sem a nevünk - ez utóbbi csak abban az esetben, ha az adott időben nem otthon tartózkodunk. A számlálóbiztosok biztosan nem pletykálnak ki semmit sem - erről is biztosítanak mindenkit, de aki nem hiszi, az jelentkezhet ellenőrnek. Az adatlapokat meg - miután feldolgozzák az adatokat - megsemmisítik, tehát nem juthatnak illetéktelen kezekbe. Felesleges aggódni, sót mindenkinek kötelessége együttműködni a biztosokkal, még akkor is, ha azt gondolja: személyes szabadságát korlátozzák és sértik a magánéletét. Egyébként ezt a lakosok majd’ negyede vallja! Mindezek ellenére tízévente egyszer ki kell bírnunk ezt a kis „kellemetlenséget”. És ez nem kacsa, meg aztán nyüván: tartásunk van! ______»ZLOVÄltlAI^ Lapi gazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. En; Engedélyi Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával szám: 5/2 & lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ; E-mail: redakcia@ujszo.com- ANO, én és tizennégy párttag kollégám szerint szükség van egy új pártra és Új Polgárokra (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ BLIKK Csak az olasz maffiapereken megszokott, a vádlottaknak rendszeresített rácsos kalicka hiánzyott Tasnádi Péter tegnap kezdődött tárgyalásán. Minden más kelléket bevetett a hatóság. Ötven mini- géppisztolyos kommandós mellett tucatnyi titkosrendőr is őrizni fogja a bíróságot. Tasnádit golyóálló gépkocsiban, titkos útvonalon vitték a tárgyalásra. A védelem szerint a per külsőségeivel is azt akarja a rendőrség a közvéleménybe sulykolni, hogy egy maffiafőnök áll a bíróság elé. Tény: Ambrus Attila, Erdélyi Nándor és más bűnözők sem érdemeltek ki akkora őrizetet, mint most Tasnádi Péter. A magyar jogtörténetben először bűnszervezet létrehozásával és irányításával is vádolt vállalkozót a Nagy Ignác utcai börtönben abban a szuperbiztos cellában tartják fogva, ahol korábban Magda Marinkót, majd Whiskyst, a bankrablót őrizeték. Volt már rá példa Szlovákiában, hogy a Vatikán jóváhagyása nélkül változtatták meg az egyházmegyék határait Miért kell a magyar püspök? Jópásztor vasárnapjának közeledtével mindig új erőre kapnak a szlovákiai magyar püspök kinevezését szorgalmazó törekvések, hogy aztán újra lecsendesedjenek - egészen a következő komáromi imanapig. VRABEC MÁRIA Az idén már tizedszer gyűlnek össze a magyar katolikusok, hogy magyar püspökért imádkozzanak, jóné- hányszor a Nagyszombati Püspöki Hivatal legfőbb egyházi méltóságainak jelenlétében, de a célhoz egy jottányival sem kerültünk közelebb. Sokol érsek, vagy akár Tóth és Filo segédpüspökök a saját fülükkel is hallották, miért kérik az Urat az egybegyűltek - és valószínűleg értették is, hiszen maga Sokol jelentette ki: mindhárman olyan jól tudnak magyarul, hogy minden tekintetben el tudják látni a magyar híveket, de ez a legkevésbé sem zavarta őket abban, hogy ők csakis papi hivatásokért imádkozzanak, mintha fogalmuk sem lenne arról, miért vannak ott. A hivatalos álláspont szerint ugyanis Szlovákiában nincsenek tisztán magyarlakta települések, a vegyes területeken pedig inkább a szlovák hívek kénytelenek az anyanyelvű misét nélkülözni. Legalábbis az érseki hivatalba érkező panaszlevelek állítólag mind erről tanúskodnak, de ha ez így van, akkor két eset lehetséges: a magyaroktól kapott leveleket vagy el sem olvassák az illetékesek, vagy egyszerűen hazudnak. Dél-Szlovákiá- ban tucatjával akadnak olyan falvak, ahol a hívek évek óta nem hallottak magyar misét, vagy ha az oda helyezett szlovák pap mégis hajlandó magyarul elvégezni egy-egy szertartást, dupla árat kér érte, és sok községben tudnának az emberek beszélni arról is, mennyi konfliktust, gyűlöletet, bajt okozott Isten szolgáinak nacionalizmusa. Mindeközben a püspökök ájtatos szemforgatások közepette ismételgetik, hogy semmi sem indokolja a magyar püspök kinevezését és a kérdés különben is a Vatikán hatáskörébe tartozik, ők maguk semmit sem tehetnének az ügyben. Figyelemre méltó, hogy amikor az érdekeik úgy kívánták, meg tudták kerülni a Szentszéket is: volt már rá példa Szlovákiában, hogy a Vatikán jóváhagyása nélkül változtatták meg az egyházmegyék határait, és a nagy- szombati püspökség hat évre Nyit- rának „kölcsönzött” egy plébániát. Ez esetben azonban szó sincs ilyen A leveleket el sem olvassák az illetékesek, vagy egyszerűen hazudnak. sürgős és megalapozott indokról, a négyszázezer magyar hívő nyilván olyan jól el van látva, hogy még Csacába és az Árvába is jut a magyar papokból, a Magyarországon végzett lelkészekre semmi szükség itthon, a külön püspök pedig egyenesen istenkáromlás lenne. Tárgyalni azért fog a püspöki kar a kérdésről, (valahogy úgy, mint a nyitrai egyetem akadémiai tanácsa a magyar karról) aztán majd közzétesz- nek egy nyilatkozatot, hogy ez sem politikai, hanem ezúttal szakmai helyett egyházi kérdés, és majd az idő megoldja. Remélhetőleg úgy, hogy elfogynak a magyarok, addigis pedig hadd imádkozzanak a püspökükért, hiszen attól még a Szlovákiai Püspökök Konferenciájának elnöke nyugodtan állíthatja: nem tud róla, hogy ez a hívők óhaja lenne, az egészet csak a politikusok szorgalmazzák. A Vatikán eddig a sorozatos közbenjárások és összegyűjtött aláírások ellenére sem nyilatkozott érdemben a kérdésről, legfeljebb annyit ígértek, majd foglalkoznak vele, ami diplomáciai nyelvből lefordítva azt jelenti, hogy a szlovákiai püspökök véleményét kérik. Mindettől függedenül bizonyára igaz a bibliai mondás, mely szerint “kérjetek és kaptok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”, de az is biztos, hogy ha a hazai katolikus nomenklatúrán múlik, akkor ez nem a közeljövőben lesz. Legalább önmagunkat ne áltassuk. Egy kolozsvári magyar lap szerint a státustörvény hátrányos helyzetbe hozza a kisebbségben élő magyarokat Szemfényvesztés? ígérgetés? Valami más? MTI Fennáll az a veszély, hogy a Magyarországgal szomszédos országok diszkriminációt fognak emlegetni a készülő státustörvénnyel kapcsolatban, és Magyarország nem védekezhet azzal, hogy azért szegi meg a nemzetközi jog elveit, mert szomszédai is azt teszik - írta a Szabadság című kolozsvári újság. A kommentár hangsúlyozza, olyan „szemfényvesztés az egész ígérgetés, ami legfőképpen belpolitikai célokat szolgál”. A kommentár szerzője szerint „bár Martonyi János kezdettől visszafogottan viszonyult a kérdéshez és többször is felhívta a figyelmet Magyarország európai kötelezettségeire, az EU-csatlakozás szabta keretekre és lehetőségekre, a párttámogatás nélküli külügyminiszter véleményével a Fidesz-kisgazda koalíció nem sokat törődött”. Ha valóban tisztességes szándékok vezérelték volna, a magyar kormány Brüsszelben kezdte volna a státustörvény egyeztetését, s csakis azt követően dolgozta volna ki a végleges tervezetet, hogy az EU által elfogadott változatot a szomszédos országok kormányaival is egyeztette - hangsúlyozta a kommentár. A szerző reményei szerint „az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is világosan látja: számára az ígért előnyökből mindinkább hátrányok kerekednek”. A kommentár érvei szerint a törvénytervezetben szereplő három hónapos munkavállalási lehetőség hátrányos, mert a jelenlegi törvények értelmében a határon túli munkavállalók meghatározott feltételek mellett egy évre szóló munkavállalói vízumot kaphatnak. A törvény kerettörvény, kitöltésére tucatnyi új törvény megalkotására vagy meglévők módosítására, még több rendelet elfogadására van szükség. Ez ugyancsak kitolja időben az élvezhető előnyök és kedvezmények tényleges biztosítását. A tervezet a kedvezményeket a magyar igazolványhoz köti. Az elképzelések szerint Erdélyben tíz irodát nyitnának, ahol az ajánlásokat elkészítenék, majd ezek alapján a magyar hatóságok elkészítenék a „magyar kártyát”. Tessék kiszámítani, hány perc jutna a tíz erdélyi státusirodában dolgozó három-négy alkalmazottnak arra, hogy a mondjuk 1,5 millió erdélyi kérelmező egyikéről eldöntse, magyar-e vagy sem - tette fel a kérdést a kolozsvári Szabadság kommentálja. VISSZHANG A bíróság teremt rendet Az utóbbi hetekben a Magyarok Világszövetségéről szóló hírek felváltva foglalkoznak a Legfőbb Ügyészség kontra Magyarok Világ- szövetsége perrel, valamint a Magyarok Vüágszövetsége szlovákiai eseményeivel. Az MVSZ elleni perben Magyarország Legfőbb Ügyészsége a Világszövetség tevékenységének felfüggesztését kéri, mert a 2000 májusában tartott küldöttgyűlés törvényességét igazoló dokumentumokat az MVSZ jelenlegi vezetői nem tudták bemutatni. Elgondolkodtató, hogy a Fővárosi Bíróság március 27-i tárgyalása előtt néhány nappal Borbély Imre és Patrubány Miidós Párkányban jártak, hogy egy további törvénytelenséggel tetézik a peranyagot: az Alapszabályt és a törvényességet felrúgva kikiáltották a saját szlovákiai országos tanácsukat, figyelmen kívül hagyva az MVSZ legitim Szlovákiai Országos Tanácsát. Az alapszabály betartását felügyelő bizottság Budapestről válaszra sem méltatta az ügy kivizsgálását követelő pozsonyi beadványt. A Fővárosi Bíróság április 27-ére tűzte ki a tárgyalás második fordulóját, s meglepő módon Patrubányék nem a működésük törvényességét igazoló dokumentumokat rendezgetik, hanem jóhiszemű emberek vendégszeretetével visszaélve a szlovákiai magyarság messiásaként szónokolnak. Tardoskeddi nyilatkozata szerint Patrubány Miklós „a nemzet egysége érdekében” azokkal a szervezetekkel keresné Szlovákiában az együttműködést, amelyeken egy hónappal ezelőtt gondolkodás nélkül átlépett. Mintha nem tudná, hogy az MVSZ Szlovákiában jó tíz éve a Csemadok égisze alatt szerveződött meg, majd a tevékenységbe bekapcsolva szinte valamennyi országos szervezettségű szlovákiai magyar társadalmi szervezetet, 1996-ban megalakult és máig alapszabálynak megfelelően működik az MVSZ Szlovákiai Országos Tanácsa. A párkányi összejövetelen a neki nem tetsző MVSZ-küldötteket kirúgatta, most pedig tárgyalna velük? Elég visszaállítani az alapszabály szerinti rendet... Párkányban nem az MVSZ szlovákiai országos tanácsa alakult meg, hanem egy más szervezet, vagy magánszemélyek tartottak összejövetelt. Az MVSZ-nek Szlovákiában az válik tagjává, aki a Csemadok pozsonyi irodájában működő MVSZ Szlováidai Országos Tanácsától kéri felvételét. Most azonban nem ez a legégetőbb gond az MVSZ háza táján, mert nem Szlovákiában, hanem a bíróságon fog eldőlni, életképes-e a zavaros viszonyok közt a minden magyart összefogó, nagy múltú intézmény. Felesleges felvenni a kesztyűt, várjuk meg, míg Magyarország Legfőbb Ügyészségének beadványa nyomán kitisztul a kép. Pogány Erzsébet
