Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-14 / 87. szám, szombat
2001. április 14., szombat 5. évfolyam, 15. szám Látogatóban az érsekújvári Mechúra Ferencnél. A hetvennyolc esztendős, csillapíthatatlan tudásszomjú ezermester egyvalamit nem tűr az életében, az unalmat Hímes ZALABA ZSUZSA sötét fiókok mélyén és a szekrények polcain ezer meg ezer csoda lapul. Saját kezűleg készített kép- és keresztrejtvények, szalmaszálból kivágott, miniatűr alakzatokkal díszített hímes tojások. A falakon lenyűgöző pontossággal festett tányérok és képek. Az ódon szekrényekben kiszabott és összevarrt ruhák, kabátok, az ágy fölött óriási méretű faliszőnyeg - mindmind az érsekújvári Mechúra Ferenc alkotásai. A hetvennyolc esztendős, máig csillapíthatatlan tudásszomjú ezermester egyvalamit nem tűr az életében, az unalmat. Szüntelenül tesz-vesz, évről évre több tucat húsvéti tojást készít. Apró műalkotásait megcsodálták már Szlovákiában, Németországban és Magyaroszágon is. „A tehetség és a képesség adomány. Mindenkinek máshoz van tehetsége. Az én történetemben a legérdekesebb mégis az, hogy hosszú-hosz- szú évekig mással foglalkoztam, eszem ágában sem volt tojást festeni, díszíteni és alkotásokat elhelyezni rajta. A feleségem halála óta foglalkozom ezzel, követve, tovább folytatva az ő munkáját. Azelőtt is festettem képeket, de a képzőművészet összes fortélya a nejem szenvedélye volt. Aztán ahogy fokozatosan magával ragadott ez az érdekes foglalatosság, egyre inkább kezdtem rádöbenni arra, hogy az ötletek és a szépség kimeríthetetlen, véget nem érő birodalmában vájkálok. Az sem lebecsülendő, hogy a tojásdíszítésig és -festésig izgalmas és hosszadalmas út vezet. A szalmaszálat meg kell puhítani, s a belőle készített hold, csillag vagy egyéb formájú alakzatokat ezerféle eszközzel lehet csak kialakítani. Ezeket kitalálni és töprengeni újabb és újabb ötleteken óriási kaland, az ember nem is gondolná, mennyi élettel tölti meg az ilyesmi a bensőnket” - meséli a hobbijainak élő és azokból erőt merítő Mechúra úr. „Miközben a szalmaszálakat beáztatom, majd vasalom, a gondolataim ezerfelé kalandoznak. Inteltojásait külföldön is csodálják ligenciateszteken töröm a fejem, logikai feladatokat oldok meg - egyszerűen tréningezem. Felütöm az idegen szavak szótárát, s ellenőrzőm a tudásomat, vagy éppen új szavakat tanulok meg, s feljegyzem őket a jelentésükkel együtt” - folytatja beszámolóját lázas tekintettel az ezermester, aki büszkén emlékszik vissza a kezdetekre, fiatal korára... Mint mondja, nélkülözhetetlen tégla volt ő a falban, a szakmai élet több területén is megállta a helyét. Dolgozott idehaza a Bat'a cipőgyárban, majd rátermettségének köszönhetően a Magyarországon megalakuló Tisza Cipőgyárba került. „A verseny- szellem mindig is munkálkodott bennem, ezért is becsültek meg egész életemben a kollégáim és a feletteseim. Végül az Érsekújvári Járási Hivatalba kerültem, ahol a hátralevő éveimben felelős állást töltöttem be” - jegyzi meg Feri bácsi, aki nyugdíjas éveiben egy életet bőségesen betöltő foglalatosságba kezdett: alkot. A páratlan szépségű húsvéti dísztojások messze földön elkápráztatták az idős úriember kiterjedt családjának barátait és ismerőseit. Orvosok, hivatalnokok, polgármesterek és üzletemberek őrizgetik az ezermester műremekeit mind ideheza, mind külföldön. Az értékes kincsek sokaságában ücsörgő érsekújvári nyugdíjas véget nem érő álmokat szövöget. Számol, ír, tervez, javít - önmaga orvosa és mozgatórugója. Egy önálló kis világot teremtett a nagyvilágban, s e különös birodalmat szüntelenül bővíti és szépíti. Mechúra Ferenc véget nem érő álmokat szövöget A kellékek és az ezermester műremekei (A szerző felvételei) Sokan ahelyett, hogy ünneplőbe öltöztetnék lelkűket, gyűlöletet szítanak Feltámadás és megbékélés PÉTERFI SZONYA Örülnünk kellene, mert bár még nem nagyon érződik, mégis itt a tavasz, s vele együtt a feltámadás ünnepe. Lakásaink csendjét végre a fekete rigók és a verebek hajnali csicsergése veri fel, a szürke reggeleket pedig a sárgán virító aranyeső látványa vidítja fel egy kissé - nézi a buszmegállóban várakozók morcos arcát régen látott, nagymamakorú ismerősöm. - Persze - folytatja, - értem én, hogy az eltelt közel ötven év alatt a húsvét helyett csak a természet újjáéledését köszönthettük, de úgy tűnt, sok családban mégis mélyebb értelmet kapott az ünnep. Bár akkor is nagyokat ettek, ittak az emberek, de mintha valahogy kedvesebbek, barátságosabbak, elnézőbbek lettek volna egymással. És aki átlépte a templom ajtaját, nem fortyogott azon, hogy a szomszéd feleségének miből telik új kabátra, hanem magába szállva gondolkodott el életvitelén, jó és rossz szokásain. És megbékélve önmagával, a világgal hagyta el a templomot. Nem fordult elő az, ami a minap a szülőfalumban - fogja halkabbra a szót. Elmeséli, hogy évek óta néhány asszonnyal ügyelnek arra, hogy tempomukat élő virágok tegyék szebbé. A minap épp a húsvéti virágdísszel bíbelődtek, amiGyűlölettől fuldokolva kérte számon, milyen jogon beszélnek a templomban magyarul. kor egy a gyónásban vétkeitől megszabaduló, a községben évtizedek óta élő feketekendős társnőjük összeszólalkodott velük. Gyűlölettől fuldokolva kérte számon, milyen jogon beszélnek a templomban magyarul. Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy csak maguké az Isten háza. A faluban élő szlovákok is adakoztak a felújítási munkálatok mielőbbi befejezésére - rikácsolta torz hangon. Az asszonyok döbbenten csitítani próbálták, volt aki anyanyelvén, volt aki magyarul, de hasztalan. A templom előtti lépcsőkön újra rázendített. Leírhatatlan alpári hangnemben ócsárolta a falubélieket, a község vezetőit, a fnagyar politikusokat, de még az anyaországi magyarokat is, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy neki elnyomásban kell élnie. - Míg élt az ura, soha nem volt baja senkivel, hiszen odahaza főleg magyarul beszéltek, ám amióta meghalt, és valamiféle szlovák egyesületbe jár, azóta megváltozott. Már nem áll meg a beszélgető asszonyok mellett, köszönés nélkül megy el mellettünk. De amit legutóbb produkált, az lelken ütött. Jóhiszeműen oda mentem hozzá és megkértem, Annus, ne gyűlölködj, gondolj az ünnepre, a feltámadásra. Mire ő: erre gondolok szüntelen. Fel! Támadás! Ellenetek.
