Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-14 / 87. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 14. KOMMENTÁR Felsőoktatási lecke TÓTH MIHÁLY A nagy reformok kiiktathatatlan fékezője, hogy mindig akkor próbál a politika sort keríteni rájuk, amikor már „ég a ház”; a gazdaság hanyatlása miatt nincs pénz a nyugdíjakra, a pedagógusok reálkeresetének szinten tartására, a mentőautók benzinszámlájának kifizetésére... A nagy elosztási rendszerek keretében jelentős összeget igényel a felsőoktatás. A kormánypártok az elmúlt hét folyamán ismételten kinyilvánították, melyikük miként képzeli el az egyetemi oktatás költségeinek ésszerűsítését. Többségük a tandíjmentesség megszüntetését szorgalmazza, és bevezetnék az ösztöndíjak és a tanulmányi kölcsönök rendszerét. A tandíjat egyedül a Demokratikus Baloldal Pártja ellenzi. Sőt a párton belül még Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter is ellene van, noha korábban számos olyan megszorító intézkedésre adta áldását, amelyek alapján megrögzött liberálisnak is minősíthetnénk. Ahogy közelednek a jövő évi választások, a baloldal egyre inkább tudatosítja, ha a többségében jobboldali koalíció uszályában marad, ha további lépéseivel is „ministrál” a kormány kudarcaihoz, rokonszenvezői ezt legkésőbb az általános választásokon elfordulással juttatják kifejezésre. Abban tehát van némi ráció, hogy a párt a tandíjmentesség tekintetében politikai irányultságával összhangban köti az ebet a karóhoz. Ha kajánkodni akarnék, most azt írnám, hogy a tandíjmentesség kérdésében az MKP is választóinak érdekeihez igazítja álláspontját, mert országosan a magyar nemzetiségűek körében a legnagyobb az egy hektárra eső milliomosok, gyáriparosok, részvénytulajdonosok és más jómódúak száma. Csakhogy kitekintek az ablakomon, és nem tudom figyelmen kívül hagyni a kemény valóságot: a munkanélküliségben, az alulképzettségben, a piacgazdasági siker hiányában éppen a magyarlakta járások érnek el dobogós helyezést. Abban is van némi ráció, hogy a jobboldal és személy szerint Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnökhelyettes a tandíj ügyében is olyan, amilyennek programjában vallja magát. Kérdés, az MKP vezetősége ebben a konkrét esetben miért nem meri kimondani: mi, politikusok ugyan kemény jobboldaliak vagyunk, a ránk voksolók 80 százalékának anyagi helyzetére való tekintettel azonban nem szavazzuk meg a tandíjkötelezettséget. JEGYZET Suszter a kaptafánál CSENGER FERENC Három közjogi méltóságunk úgy döntött, az államfő által is nagyon kedvelt közlekedési eszközön, vonaton teszi meg a Pozsony-Garamszentkereszt utat. A miniszterelnök örült, mert mint mondta: otthon érezte magát. A nap mint nap vonattal utazó állampolgár persze nem dobta el magát ettől a megállapítástól, bár tény: neki is nagy kaland lenne, ha egy reggel szolgálati BMW vinné őt az esztergapad mellé. A helyzet azonban nem olyan egyszerű, mert a kocsi mellé meg kell rendelni a különvonatot is. Ja, hogy ez így nem logikus? Nem, de mutatós. A köztársasági, parlamenti és miniszterelnök gépkocsija pedig futott a vonat után. Mellesleg kiszámították, hogy Rudolf Schuster (Pozsony- Kassa retúr) útjai mégis repülve lennének a legolcsóbbak, a vonat bizony még neki is drága. De hiszen most értem meg: nem képmutatás a vonatozás, hanem luxus! Igen, nekik is. Számítsuk csak ki, hogy ha egy háromtagú család vasúton utazik, az jóval drágább, mint ha kocsival mennének. És mi még azt hittük, hogy a szolgálati kocsikázás kerül sok pénzbe! De elég a rosszmájúságból! Való igaz: szép gesztus, hogy választott vezetőink itt-ott az egyszerű polgár életét próbálják élni. Hogy elmennek kolbászt tölteni, fát ültetni vagy biciklizni. De valahogy ezek a lelkes próbálkozások mindig rosszul sülnek el. Pédául miért kellett növelni a mostani vonatozás költségeit azzal, hogy a vonat mellett mentek a BMW-k is. Ha annyira kellettek, azokat is fel lehetett volna pakolni egy szerelvényre. Nem kétlem: a szándék megvolt, tisztelem a gesztust, de valaki már megint eltolt valamit. A suszter maradjon a kaptafánál! Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 tel. üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax' 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, "'-J az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ofcjr<uut<*is E-mail: redakcia@ujszo.com Árvíz valahol Amerikában, avagy Mária-szobor a Szent József temetőben (ČTK/AP-fotó) A ma embere és a halál féligazsága - az élethez kevés az értelem, hit is szükséges Mint Pilátus a credóba Rendkívüli, váratlan és talán hihetetlennek tűnő helyzetekre szoktuk mondani, hogy „úgy ke- rült(em) bele, mint Pilátus a credóba”. SOMOGYI ALFRÉD Nem is gondoljuk végig, hogy ezzel a mondattal a váratlanság kifejezése helyett pontosan a megfontoltságot, a tényszerűséget, sőt annak történeti hitelességét fejezték ki valamikor. Mert bizony Pilátus pontosan azért került bele a credóba, az apostoli hitvallásba, vagy ismertebb nevén a hiszekegybe, hogy történetileg is hitelesítse a hajdani eseményeket. „...szenvede Poncius Pilátus alatt, megfeszítteték, meghala és eltemetteték; szállá alá poklokra; harmadnapon halottaiból fel- támada...”. Ez az az eseménysor, amelynek nem a tudatunk és nem a logikánk, hanem a lelkünk, a hitünk a címzettje. Hitvallásunk előttünk álló töredéke iskolapéldája annak, hogyan is születnek - máig - a féligazságok. Mert ugyan azt a részt, hogy „szenvede”, senki sem vonja kétségbe. Az, hogy „Poncius Püátus alatt”, történelmileg és jogilag teszi hitelessé az eljárást. Az, hogy „megfeszítteték” nem más, mint az ítélet, amely ugyancsak történelmi tény, hiszen kétezer évvel ezelőtt a kivégzések egyik bevett módja volt a kereszt. Még azzal sincs gond, hogy „meghala”, mert ez természetes következménye az ítélet végrehajtásának, és az „eltemetteték” sem igényel különösebb indoklást. Vagyis a történet első felére logikánk azt mondja, hogy rendben van, hihető! De ami a továbbiakban van, az már nem védhető észérvekkel. Már más dimenziók nyílnak meg az emberi észjárás előtt. Nem lehet, nem bizonyítható, hihetetlen, nincs, kitaláció! Ez elől elzárkózik az ember, mert a természet rendjét érzi megkérdőjelezOLVASÓI LEVELEK Nemzeti jenkinóta Kisebbségvédő SNS - olvashattuk a minap. Címnek szép, a valóság viszont teljesen más. Az említett párt kisebbségvédelme nem más, mint kisebbségellenesség. Ez rejlik minden megnyilvánulásában, parlamenti képviselőinek felszólalásaiban. Úgy hangzanak, mint az a jenkinóta, melynek az eredete visszanyúlik a kommunizmus évéivé. És elzárkózik azért is, mert nincs közveüen ráhatása mindarra, ami történik. Nincs köze hozzá, nem ő cselekszi, nem az ő érdeme. Sokak lelkében valami hasonló játszódik le a húsvéti eseménnyel kapcsolatban, mint abban a fiatalban, aki megkapta szüleitől új kocsiját, és nem számít a sebesség, nincs felelősség: tönkre lehet tenni, mert nem ő dolgozott meg érte! Vagyis egészen addig, amíg emberileg közünk van a dolgokhoz, hihetőnek tartjuk, de amikor már nem a mi kezünkben van az irányítás, vagy már nem tudunk az eseményekre hatni, akkor egyszerűen elfordulunk tőle. A húsvétban a halál és az élet feszül egymásnak. S ebből a tusako- dó szembenállásból a ma embere csak a halál féligazságát tudja megérteni. Az élethez ugyanis kevés az értelem, ahhoz hitre is Jézus nem az emberi logikának és az észérveknek akar megfelelni. szükség van. Olyan hitre, ami a remélt dolgokat valóságként éli meg. A feltámadást, vagyis az életet, örök életet is olyan valós tényként, mint amilyen a halál volt. Jézus nem az emberi logikának és az észérveknek akar megfelelni. Az Ő megértéséhez az ember minden „tulajdonságára” - így hitére is - szükség van. Aki tehát csak Jézus halálát fogadja el és feltámadását nem, az megrekedt a féligazságok szintjén. Ha Jézus nem támadt volna fel, nem lenne több egy önfeláldozó embernél, akinek önfeláldozása semmit sem eredményezett. Nem lenne húsvét-ünnepünk. A feltámadásba vetett hit teszi gyász helyett örömmé a húsvéti ünnepkört. Nagypéntek elmúltával, húsvét vasárnapjára készülve kerülünk legközelebb ahhoz, hogy megértsük: miért is jelent mérhetetlen örömöt szábe. Az elvtársak mulattak, daloltak egy tükrös kávéházban. Aztán, hogy már kifogytak az ismert dalokból, az egyik elvtárs jenkinótát rendelt a prímástól. Rázendített a zenekar - a „Föl, föl, ti rabjai a földnek” dallamára. Az elvtárs tiltakozott a prímásnál, hogy a lejátszott dallam nem jenkinótából való. „Már hogyne volna, kérem, ez jenkinóta, amikor már a kenye- kemen jen ki!” - válaszolt a prímás. A Szlovák Nemzeti Párt kisebbségellensége valódi jenkinóta. A gondolkodástudó embernek a könyökén jön már ki. Ennek ellenére egymunkra az evangélium üzenete: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy áld hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Talán megéri a hit érveivel együtt újragondolni a húsvét üzenetét: a legnagyobb ajándékot. így léphetünk túl a féligazság határán, és így ragadhatjuk meg a teljes igazságot! Jézus nemcsak értünk - így, nagy általánosságban -, hanem értem is meghalt és értem is feltámadott. Isten ezzel olyan helyzetbe hozta az embert, amilyent az ember sem magatartásával, sem cselekedetei révén nem érdemelt meg. Vissza az ingyen kapott autó - sántító - példájához: el lehet tékozolni az ajándékot, de ha a gyermek tudja, hogy szülei milyen áldozatok, erőfeszítések árán teremtették elő, másképp fog viszonyulni az ajándékához, mint az, áld „alanyi jogon kijáró”, természetes és pótolható járandóságként veszi át a kocsi kulcsait. Belecsöppentünk egy megismételhetetlen lehetőségbe, miként Pilátus a credóba. Nem tettünk semmit, ami miatt érdemessé vált volna az ember arra, hogy ennek az isteni ajándéknak a részese legyen. Önmagunk nem tudjuk elérni, hogy a húsvét-esemény teljessége a miénk lehessen. Önerőből csak a féligazságokig juthatunk. A húsvét éppen azt üzeni felénk, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk csupán a saját lehetőségeinkre hagyatva. Van más is, van folytatás is, létezik tovább is! Az Isten és ember között megkötött új szövetség pontosan a húsvétban köttetett meg! Ez az, aminek mi is részesei lehetünk, ha elfogadjuk a „szerződés” feltételeit: „...aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A húsvét legfontosabb üzenete felénk, hogy Isten már cselekedett értünk, most rajtunk a sor! A szerző apácaszakállasi református lelkész. re csak fújják, dalolják, nem tágítanak tőle. Meddig még? Mezőlaki Tibor Szódo Népszámlálás és nemzetiség Már sokat foglalkoznak a májusi népszámlálással. Ismerve régiónk, falvaink helyzetét, féltem a magyar iskola volt diákjait, akik ma édesapák. Bízom abban, hogy becsületesen vállalják gyökereiket, nemzetiségüket, de azok a gyerTALLÓZÓ DER STANDARD Az osztrák lap inteijút közölt Bugár Bélával, a Magyar Koalíció Pártjának elnökével. A szerző ismertette a szlovákiai helyzetet, majd azt kérdezte Bugár Bélától: miután a pártnak annyi kompromisszumot kellett komié, sőt a koalíciós megállapodásban elfogadott követeléseiről is le kell mondania, az a látszat, hogy semmit nem ért el. Mi értelme maradt a kormányban való részvételnek? Bugár kifejtette: az MKP európai párt, Szlovákia EU- és NATO-in- tegrációjának egyik garanciája. Kilépése a kormányból bizonyosan dezintegrációt jelentene. „Megváltoztattuk a klímát az országban, s a szlovák polgárokat, legalábbis részben, meg tudtuk győzni arról, hogy a magyarokat érintő kisebbségi politika nem szlovákellenes” - mondta, s hozzátette: ezek olyan alapvető dolgok, amelyek miatt szükséges a részvétel a kormányban. Ám hangsúlyozta, vannak határok. Miután a koalíciós megállapodásban elfogadott, s nemzetközileg is jó szemmel nézett követelésekben az MKP engedett, de a közigazgatási reform kapcsán a kormányból való távozással fenyegetőzik, ez azt sejteti, hogy a pártnak fontosabb a régiók közötti határok meghúzása, mint a tartalmi kérdések - vetette fel a kérdező. Bugár Béla kijelentette: éppen itt húzódik az MKP említett határvonala. A közigazgatási reformban arról van szó, hogy a jövőben ki, miről, milyen mértékben dönt. Nem engedhető meg, hogy a magyarokat mindenütt marginalizálják. A tudósító utalt arra, hogy a felmérések szerint a következő választásokon a koalíciós pártok közül egyedül számíthat szavazatai számának növekedésére, s az a kérdés, hogy az MKP ilyen körülmények között a jövő évi választások után helyet kap- hat-e a szlovák kormányban. Bugár Béla ezzel kapcsolatban kijelentette: nem annyira szavazati arányokról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy akaiják-e az MKP részvételét a kormányban, vagy sem. „Szlovákiában a »magyar kártyát« ma túlságosan jól ki lehet használni azoknak a pártoknak a kárára, amelyek együttműködnek az MKP-val” - mondta. VILÁGGAZDASÁG A Magyarországgal határos államok még nem véglegesítették a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény tervezetével kapcsolatos álláspontjukat. A tervek szerint 2002 januárjában életbe lépő státustörvény általános parlamenti vitája csütörtökön kezdődik. A lap úgy tudja, hogy a magyar külügyminisztériumot kritika érte amiatt, hogy a törvény tervezetéről viszonylag későn tájékoztatta az EU illetékeseit. A törvény angol nyelvre lefordított tervezetét egy múlt heti, Martonyi János külügyminiszter kezdeményezésére tartott konzultáción kapták kézhez a környező országokat, az EU-t, valamint a NA- TO-t képviselő diplomaták. A szerencsések közé tartozik a szlovák diplomáciai képviselet, amely már egy hónappal ezelőtt tájékoztatást kapott a készülő törvényről. Mindazonáltal az Európai Unió a Magyarországgal szomszédos országok képviselői diplomatikusan fogalmaznak a készülő jogszabályról, hozzátéve, még nem alakították ki álláspontjukat. A határon túli kisebbségi szervezetek egyelőre nem tapasztaltak ellenérzést a kormányzatok részéről. mekek, akiknek édesanyja szlovák, már szlovák nemzetiségűek, a szlovák óvodákat, szlovák iskolákat látogatják. A vegyes házasságokból származó utódok csak kivételes esetekben tartoznak hozzánk, általában ha fordított a helyzet: magyar édesanya, szlovák édesapa. Értesülésem szerint a szomszédos Csehország a demokratikus elveket tiszteletben tartva lehetőséget biztosított arra, hogy két nemzetiséget is választhat egy- egy polgár. Hajtman Kornélia Nána
