Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-12 / 86. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 12. KOMMENTÁR A pénz dilemmája TUBA LAJOS Jól jön a húsvét a politikusoknak, a keddi koalíciós tanácson meg­egyezhettek: majd az ünnepek után tárgyalnak újra a közigazgatási reformról. Hiába tűztek ki újabb végső dátumot, a reform körüli poli­tikai vita még mindig csak a regionális önkormányzatok számánál tart, pedig ez a legegyszerűbb része az egésznek. Nem nyitották meg a járások megszüntetésének kérdését, a pénzről nem is beszélve. Mert a reform egyik kardinális kérdése a regionális önkormányzatok finanszírozása. Annak eldöntése, hogy csak egy újabb adminisztráci­ós testület nő-e ki az eddigi kerületi hivatalok mellett, vagy pedig a regionális önkormányzat valóban képes lesz a fejlődés irányítására. Ennek a dilemmának a megoldása valójában sokkal keményebb poli­tikai döntés, mint a régiók számának kiharcolása. A pénzelosztásról utoljára a ZMOS-kongresszuson hallhattunk megdöbbentő dolgokat, ahová felvonult az egész kormány. Ez nem volt hiábavaló, kiderült ugyanis, a ZMOS kellőképpen megosztott ahhoz, hogy minden poli­tikus erőt meríthessen eddigi munkája folytatásához. Brigita Schmögnerová bejelentette, a regionális önkormányzatok finanszí­rozását a vagyonadók átcsoportosításával képzeli el, a jövedelem- adók egy részének átadására valamikor a szebb jövőben kerülhet csak sor. Ebben a helyzetben az önkormányzatok csak visszautasít­hatják a fedezetlen kompetenciák átvételét. A politikusok pedig me­hetnek üdülni, mondván, ha nem kell nekik kompetencia, akkor mi­nek töljük itt magunkat. Ez persze így túlságosan egyszerű lenne. Ez ugyanis egyben a koalíció jobb fele (jelen helyzetben nevezhetjük őket uniópártiaknak) teljes vereségének felelne meg, amit remél­hetőleg legalább a beindulóban lévő választási kampány miatt sem hagynak annyiban. Már csak azért sem, mert most kell eldőlnie an­nak, van-e a jelenlegi szlovák társadalomnak ereje kialakítani a vá­lasztott testületek által gyakorolt decentralizált közigazgatást, vagy pedig marad az SDĽ által oly hevesen védett államközpontúság. Tény, hogy az ezzel kapcsolatos tízéves küzdelem során még soha nem kerültünk ilyen közel a megoldáshoz, de nem mondhatnánk, hogy a decentralizáció hívei egyértelműen győzelemre állnának. De ha ezt most feladják, a történelem majd olyan társaságként jegy­zi őket, akiknek ugyan kezükben volt a lehetőség, de az országot ugyanolyan állapotban adták át a balkáni utat jelentő ellenzéknek, mint ahogyan annak idején átvették tőle. Pokoli tornyok MOLNÁR IVÁN A szlovák lakásállományt Európa legfiatalabb lakásállományai kö­zött tartják nyilván. A lakások nagy részét azonban a szocialista la­kótelep-építés során adták át, aminek megvoltak ugyan az előnyei, többségünk azonban hamarosan csak a hátrányokkal fog találkoz­ni. Előnyként elsősorban az hozható fel, hogy a 70-es, 80-as évek­ben rövid idő alatt családok ezreit tudták lakáshoz juttatni. Közben természetesen egyáltalán nem figyeltek arra, milyen következmé­nyei lesznek az emberekre a minden esztétikumot nélkülöző be- tondzsungeleknek. A helyzet e tekintetben máig nem változott, az elkövetkező években azonban azok is szembekerülnek majd a problémákkal, akiket eddig hidegen hagyott a lakótelepek ridegsé­ge és akiket elkerült az ott elbuijánzott bűnözés is. A 70-es évek el­öregedett technológiájának köszönhetően ugyanis a lakások felé­ben már ma kénytelenek megküzdeni a legkülönfélébb hibákkal, és a helyzet évről évre csak rosszabb lesz. Van ahol a gázvezeték mállik szét egyik napról a másikra, van ahol a megrepedt vízveze­ték árasztja el pillanatok alatt a fél bejáratot. Olyan hibákról van szó, amelyeknél mélyen bele kell nyúlnunk a pénztárcánkba. A la­kásszövetkezeteknek például az elkövetkező húsz évben csak a 30 év­nél öregebb lakások felújítására 250 millió koronára lenne szüksé­gük. Míg azonban az Állami Lakásfejlesztési Alap, a jelzáloghiteleket nyújtó bankok és a lakás-takarékpénztárak jelentős összegeket fordí­tanak az új lakások építésének támogatására, a már felépült, ám ka­tasztrofális állapotban lévő lakások felújításáról továbbra is hajlandók vagyunk megfeledkezni. A szövetkezeti lakásokban lakók közben 1,5 milliárd koronányi lakbérrel tartoznak, amit a hiányos törvényi ren­delkezések miatt szinte lehetetlen behajtani, pedig ez jelentős segítsé­get nyújthatna a lakások felújításánál. Egy azonban már ma biztos: ha az elkövetkező években nem kezdünk hozzá a lakások felújításához, akkor azok tömegesen válnak lakhatadanná, ami katasztrófahelyzet­hez vezethet a hazai lakáspiacon. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendei Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201 fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az Hlenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ftf Circulations E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Festett húsvéti tojások ajándékozása a perzsa nagykirályok idejére nyúlik vissza Internetes „nyúlposta” és kórmentes nyuszik A húsvét keresztény ün­nepköréhez évszázadok óta számos - nem egyszer po­gány eredetű - népszokás kötődik. MTI-HÁTTÉR Festett húsvéti tojások ajándéko­zása az egyiptomi fáraók, sőt'a perzsa nagykirályok idejére nyúlik vissza, és a nyúl is jelen volt már az egyiptomi mitológiában. Az az el­képzelés viszont, amely a húsvéti tojást a nyúllal társítja, bizonyítha­tóan csak a XVII. században jelent meg először Németországban. Ezekben a napokban „tapsifülig” munkában van Németország leg­népszerűbb húsvéti nyuszija. Amió­ta ugyanis már az interneten is ott ugrándozik, azóta le nem hunyhat­ja a szemét: tavaly például húsze­zer üzenetet kapott az „egér” jóvol­tából, idén pedig legkevesebb har­mincezer e-mailre számíthat. Mivel a húsvéti nyúlnak is lépést kell tar­tania az idővel, ezért 1996 óta az interneten is elérhető „www.hanni- hase.de” címen, amelyen rajongói nemcsak óhajaikat tolmácsolhat­Németország egyetlen húsvéti postahivatala Os- tereistedtben működik. ják, hanem virtuális húsvéti tojáso­kat és jókívánságokat is küldhetnek rokonaiknak vagy barátaiknak. Aki viszont hagyományos módon - posta útján - akar kapcsolatba lép­ni a tapsifülessel, annak ezután is a levélhordó kézbesíti a választ. Németország egyetlen „húsvéti postahivatala”, amely stílszerűen az Ostereistedt nevű kis faluban működik, már négy héttel az ünne­pek előtt hozzálát a levelek meg­válaszolásához. Az egész 19 évvel ezelőtt kezdő­dött, amikor a zeveni postahivatal ma 62 éves tisztviselője, Hans- Hermann Dunker nyuszinak cím­zett levelet kapott egy kisgye­rektől. Akkor támadt az ötlete, hogy „húsvéti postahivatalt” nyit az ötszáz lakosú községben és „Hanni Hase” néven válaszol a gyerekek leveleire. Válaszait kü­lön erre a céjra készített bélyeg­zővel látja el, amelyen ez olvasha­tó: „Osterhasenbüro, am Wald­rand 12,27404”. Húsvétvasárnap délelőtt 11 óra­kor a zeveni iskola előtt egybe­gyűltek „Hanni Hase és családja” részvételével elindulnak megke­resni az elrejtett húsvéti tojásokat. Az idén külön is növeli az ese­mény varázsát, hogy tíz tarkára festett hőlégballon emelkedik a magasba az ünnepen és egy sze­rencsés rejtvényfejtő ingyen utaz­hat valamelyiken. A tarka húsvéti tojások megkeresé­se fontos a modern családok össze­tartozása szempontjából, állapí­totta meg Hermann Bausinger tü- bingeni kultúrtanácsos. „Mivel napjainkban egyre kevesebb idő jut arra, hogy szülők és nagy­szülők együtt lehessenek gyereke­ikkel és unokáikkal, ezért sokak számára nagy jelentősége van az elrejtett húsvéti tojások együttes felkutatásának” - hangsúlyozta. Gyakran megesik, hogy a húsvéti tojások keresése hetekig is eltart. Sok német városban ez ma is egész közösségek együttes élménye. Bausinger szerint különben a hús­véti nyúl mítosza szorosan össze­függ az elrejtéssel. Az elmúlt év­századokban a polgári háztartá­sokban a húsvét valami egészen különleges volt: „nem tartották elegendőnek, ha a szülő ajándéko­zott valamit a gyerekeknek, ezért kitalálták a húsvéti nyuszit”, „aki” az ajándékot hozta nekik. Emellett arról sem szabad azonban megfe­ledkezni, hogy a rejtekhely kiagya­lása és azután a keresés „gyerek­nek és felnőttnek egyaránt szóra­koztatóbb lehet, mint bármelyik szappanopera”. Világszerte keresettek húsvétkor a finom csokoládényulak. Érde­A németek egyharmada ki nem állhatja a húsvéti csokoládényuszit. kés viszont, hogy egy nemrég ké­szült reprezentatív felmérés sze­rint minden harmadik német ki nem állhatja őket. Akik azonban mégis vásárolják, azoknál a „favo­rit” a hagyományos barna nyúl. Minden második német háztar­tásban a húsvéti nyúl „fészekbe rakja” a tojásait. Svájcban a közelmúltban nem kis megütközést keltett, hogy egy lu­zerni cukrászda által készített cso­koládényuszik mellükön „büsz­kén” viselték a következő feliratú kis táblát: „Született Svájcban, eb­ben a kergemarhakórtól mentes országban”. Alig kerültek az üzle­tekbe ezek a nyulak, máris dühödt tiltakozó levelek és e-mailes üze­netek árasztották el a cukrászda tulajdonosát, aki kénytelen volt ki­vonni őket az üzleti forgalomból. Azzal védekezett, hogy ő „semmi rosszat” nem akart, csakhát a cuk­rászdája minden évben „aktuális megjegyzéssel” bocsátja áruba húsvéti nyulait. THE ECONOMIST A magyar státustörvényt mutatta be röviden a brit gazdasági és üzle­ti szakfolyóirat. Az összeállítás tö­mören utal a környező országok­ban élő magyar kisebbség magyar- országi munkavállalási körülmé­nyeire, majd dióhéjban ismerteti a státustörvény lényegét, és hozzá­teszi, Orbán Viktor miniszterelnök abban bízik, hogy sok ezer hálás (határon túli) magyar kérvényez majd ilyen különleges jogokra fel­hatalmazó igazolványokat még a következő választások előtt. A (ké­szülő) törvény kétségtelenül ké­nyes problémát érint az európai uniós csadakozásra törekvő Ma­gyarország számára, állapította meg a szakfolyóirat legutóbbi szá­mában. Jelenleg a tekintélyes ma­gyar kisebbséggel rendelkező szomszédos országok valamennyi állampolgára szabadon utazhat ki és be Magyarországra. Amint azonban Magyarország belép az EU-ba, több környező ország ál­lampolgárainak - talán csak Szlo­vákia tűnik biztos kivételnek - ví­zumra lehet szükségük. Németh Zsolt, a külügyminisztérium politi­kai államtitkára, akinek édesapja Erdélyből települt át, úgy véli, az új törvény nélkül sok ezer elkese­redett kisebbségi sorban élő ma­gyar áramlana át Magyarországra még az uniós csatlakozás előtt. A törvény lehetővé tenné a határon túli magyarok számára, hogy évente három hónapot törvénye­sen dolgozzanak Magyarországon, miközben anyagilag segítene fenn­tartani (kisebbségi) életformáju­kat hazatérésük után. A fellendülő Magyarországon három hónap alatt megszerezhető keresetek elegendőek arra, hogy akár egy éven át megélhessenek belőle a sokkal szegényebb Ukrajnában vagy Erdélyben, fűzte hozzá Né­meth Zsolt. Az EU azonban ide­genkedik a törvénytervezettől, mivel értelmezése szerint etnikai alapön hátrányos megkülönbözte­tést tenne a szomszédos országok állampolgárai között. Mint bár­mely esetben, néhány magyar el­lenzéki parlamenti képviselő - baloldalról és középről egyaránt - kétségbe vonja, hogy a törvény va­lóban képes megoldani a határon túli magyarok problémáját. PRAVDA Pártpolitikai ellentétekbe rángat­ná bele az államfőt a Polgári Egye­tértés Pártja (SOP), véli a szlovák napilap. A párt tudniillik új meg­oldással állt elő a közigazgatási reformmal kapcsolatban: javasla­tuk szerint Rudolf Schusternek kellene ellátnia a koordinátor sze­repét. Az SOP érvelése szerint fon­tos kérdésről van szó, tehát az ál­lamfő irányítsa a koalíciós pártok képviselőinek tanácskozását. A köztársasági elnök intézménye azonban mégiscsak egy hivatal, fogalmaz a cikkíró, e tisztséget be­töltő személy csakis azt teheti, amit a törvény megenged számá­ra. Ráadásul ismét megjelenik egy halhatatlan gondolat, melynek se­gítségével képesek vagyunk elhin­ni, hogy a kerékasztalok minden esetben megoldáshoz vezetnek. Nem szabad elfelejteni, hogy a ko­alíción belül két változat létezik a területi felosztásról, maga az ál­lamfő viszont egy harmadik el­képzelést támogatna. VISSZHANG A drog másik oldala Megdöbbentett Lukács Zoltán Csak egy spangli fű című - sztere­otípiákkal és előítéletekkel megtűzdelt - írása az Új Szó ha­sábjain. A rendőr százados úrnak tisztában kell(ene) lennie az ille­gális kábítószerek hatásaival, va­lamint az ilyen szereket használó fiatalok szokásaival, lelkivilágá­val. Ám a levélből éppen ennek el­lenkezője tűnik ki. Ä szerző nem tett mást, mint megismételte a már sokszor hallott általános tár­sadalmi demagógiát. Nem lehet ugyanis kérdés, hogy a fű vagy a hasis lágy drog-e vagy sem, hiszen erről az egyik legilletékesebb szer­vezet, a WHO már kimondta a végső szót: a mariska és a haska igenis lágy drog. Azért lágy, mert „csupán” lelki függőséget okoz, fi­zikait nem. Az úgynevezett ke­mény drogok (heroin, crack, ko­kain, anfetaminszármazékok stb.) viszont a flashen túl fizikai függőséggel és kemény elvonási tünetekkel is járnak. Ezzel talán le is zárhatnánk a témát, ám a rendőr százados azt írja, előadá­sokkal és írásokkal próbálja felvi- lágosítanni a fiatalságot a drogok káros hatásáról. Sajnos, el kell szomorítanom, ugyanis a szerek világában általában a kísértés az úr. A megelőző előadások nagy többsége hasztalan, hiszen ahol csak és kizárólag szakemberek és álszakemberek mondják el a bár­hol elolvasható „ne” kezdőszavú mondataikat, ott a hallgatóban a jótanács nem sok ideig marad meg. Valódi megelőzőprogram csak a hiteles történetek bemuta­tásával képzelhető el, hiszen egy életlejtő mély nyomot hagy a hall­gatóban. Mindezt csak azért mer­tem leírni, mert nagyon sok drog­függővel találkoztam már, akik hasonlóképpen gondolkodnak a célravezető prevencióról. A peda­gógusok többsége pedig nem meri kimondani azt, amit egyik heroi­nista barátom mondott: az első adagok után becsapva érzi magát az anyagos, mert mindenhol azt hallotta, hogy a szer rossz, és a belövés pillanatában, a flash-ben kimondhatadan érzés töltötte el. Ne csak papoljunk a drog káros ha­tásáról, hanem alternatívát mutas­sunk, hogy a fiatalok természetes módon, szerek nélkül legyenek boldogok. Ennyit szerettem volna hozzáfűzni a drogtémához. Eset­leg még annyit, hogy soha semmi­lyen illegális kábítószert nem pró­báltam, noha napjainban tisztának lenni egyenlő a Idsebbségi léttel. Szabó Levente Galánta

Next

/
Oldalképek
Tartalom