Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-31 / 76. szám, szombat

2001. március 31., szombat 5. évfolyam, 13. szám Nagy Zsuzsa meggyőződése, ahol a tudomány lehetőségei véget érnek, ott segít a szeretet gyógyító ereje; bízik abban, hogy a sors mégis kegyes lesz hozzájuk Törvények nélkül nincs emberség sem Ha az ember fest, maszatos lesz PÉTERFI SZ0NYA A ! tragédia 1999. augusz­tus 22-én történt. A j Győrből Veszprémbe ________ vezető úton közúti bal­es etet szenvedett az ekecsi Molnár család. Az autójukban ült két kislányuk ba­rátnője is. A megengedettnél gyor­sabban haladó Toyota frontálisan ütközött Molnárék Skoda 120-as gépkocsijával, s a baleset következ­tében négyen életüket vesztették: a Molnár szülők és 12 éves kislányuk, ületve a gyerekek 8 esztendős barát­nője. A hatéves Molnár Klaudia túl­élte a szerencsétlenséget, ám álla­pota sokáig válságos volt.- A húgom és családjának elvesztése felett érzett bánaton felül kellett ke­rekednünk, hiszen a kis Klaudiának szüksége volt ránk. Naponta hol a féljem, hol a lányom, olykor a ba- rátnőmék szállítottak Győrbe, ahol a gyerek az intenzív osztályon vívta harcát az életbenmaradásért. Az or­vosok küzdelme is példaértékű volt, mindenki a maga területén hozzájá­rult ahhoz, hogy a kislányunk testi­leg, szellemileg ne épüljön le. Mind­ezek ellenére állapota sokáig válsá­gos volt, s noha úgynevezett éber kómában hoztuk haza, s kezdtük meg Csölösztőn a gyógykezelést, nem lehetett tudni, károsodása mi­lyen mértékű - emlékezett a nehéz hónapokra Nagy. Zsuzsa Klaudi hi­vatalos gyámja, aki a valóságban a kislány szerető anyukájává vált. A csölösztői intézetbe Klaudit a nagy­mamája kísérte el, ám a szellemi-fi­zikai megterhelés túlságosan meg­viselte. Ezért tavaly január 25-én Zsuzsa váltotta fel édesanyját. Ke­mény hónapok következtek, bána­tosak és örömteljesek egyaránt. Amikor Zsuzsa látta, hogy a Vojta- féle gyakorlatok segítenek, nemcsak a kötelező penzumot teljesítették, naponta többször tornáztatta a gye­reket. A hétéves kislány agyműkö­dése beindult, előbb gőgicsélni kez­dett, majd képes lett tárgyakat fog­ni, magtanult rágni is. Fejlődése szemmel láthatóvá vált, és Zsuzsa elkezdett bízni abban, hogy a sors mégis kegyes lesz hozzájuk. Azt per­sze az első perctől tudatosította, egyedül - hiába is akarta volna - nem lett volna képes vállani mind­A finommozgást még gyakorolni kell azt, amivel szembesülnie kellett. De mert férje és két gyermeke, a 20 éves Reni és a 14 éves Péter is termé­szetesnek vették Klaudi befogadá­sát, sőt, saját érdekeiket alárendel­ték új testvérük szükségleteinek, Zsuzsa kizárólag a gyerek gyógyítá­sára összpontosíthatott. Tavaly júni­us 16-án elhagyták az intézetet, Klaudinak elege is volt az ismert, ám deprimáló környezetből. Nagy Zsuzsa visszatért a munkahelyére, a dunaszerdahelyi kórházba, ahol fő­nővérként dolgozott. - Az otthoni környezet kimondottan jót tett a gyereknek, míg dolgoztam, az édes­anyám, illetve a szomszédasszo­nyom gondozták, gyógytornára vit­ték és foglalkoztak vele. Célunk Klaudi lábra állítása volt, s meg vol­tunk győződve arról, hogy bár ke­mény munkával, de állapota tovább javítható. Novemberben egy alapítvány jóvol­tából fogadták őket a pöstyéni gyógyfürdőben, ahol Klaudia fizika­üag, értelmileg sokat fejlődött. Ugyanis az addig ülni is csak nehe­zen képes kislány segítséggel bár, de járni kezdett. Láthatóan jót tett neki a gyermektársaság éppúgy, mint a kezelés. Az eredmények láttán a fő­orvosnő segítségével az öthetes be­utalót megtoldották (a biztosító ter­hére) további hárommal. Az ered­mény nem váratott magára: egy év alatt a csecsemőszinten lévő, gőgi- cselő Klaudi megtanult egyedül en­ni, öltözködni, és bár lassabban, de beszélni is. A pszichológusok véle­ménye is igazolta azt, amit Zsuzsa asszony ösztönszerűen feltételezett: a nyolc esztendős kislányt közösség­be kell adni. Óvodát választott, de egyben beíratta iskolába is. Fibi Sándor, a dunanszerdahelyi Hviez- doslav utca iskola igazgatója egy percet sem gondolkodott azon, fel- vegye-e a mozgássérült gyereket. Sőt. Készségesen felajánlotta, az egyszerűbb megközelítés miatt a földszintre helyezi az 1. osztályt. ­Az ovi kiválasztásánál a lakhely és a kórház közelsége volt a fontos. Azért, mert mi tolókocsi nélkül köz­lekedünk. Állítom ugyanis, Klaudia számára a járás éppolyan fontos, mint a napi rehabilitáció - elevení­tette fel a közelmúlt eseményeit a kétségbeesett anyuka. Az Október utcai óvoda Dunaszerdahely köz­kedvelt gyermekintézménye. Mat- lák Jolán igazgatónő nem látta aka­dályát a kislány felvételének. Klaudi is örömmel készült a „sorsdöntő” lé­pésre, a gyerekek társaságában na­gyon jól érezte magát. Befogadták, nem tettek bántó megjegyzéseket akkor sem, amikor mászni látták. Az anyát és kislányát másnap óriási csalódás érte. Matíák igazgatónő ugyanis közölte velük, mivel a má­sik óvónéni önként nem vállalja a felelősséget, ő viszont nem kötelez­heti semmire, Klaudi mégsem járhat óvodába. - Abban bíztam, hogy a gyerek négy hónapig tartó óvodai beiskolázása nemcsak szellemi ké­pességeit fejleszti, de majd az isko­lai beilleszkedését is segíti. Mert hi­ába foglalkozik vele egy nyugdíjas pedagógus, illetve családunk vala­mennyi tagja, szüksége van a közös­ségre, az egészséges gyerekek társa­ságára. Arra, hogy ellesse kis társai szokásait, a többiek viselkedését, mozdulatait, fegyelmet tanuljon. Gyakran megesik, hogy odahaza el­kedvetleníti a kudarc, s mi nem va­gyunk képesek, illetve erőszakkal nem akaijuk olyan tevékenységre kényszeríteni, amihez nincs kedve. Van úgy, hogy rajzolni akarna, de a próbálkozása nem jár sikerrel. „Nem fogad szót a kezem” - mondja üyenkor. Azt is nehezen viseli, hogy - bár nagyon szeretne - nem képes egyedül járni. Magyarázzam neki, megnőttél kislányom és a koordiná­ciós zavarok a baleset következmé­nyei?! A győri, de a hazai orvosok szerint is szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt mennnyit fejlő­dött! Ám a jövőt illetően biztosat nem tudnak mondani, találgatni pe­dig nem akarnak. Én mégis bizako­dom, hiszen láttam a balesetet köve­tően. Már az is fantasztikus, amit eddig elért, de én érzem, hogy egy­szer behozza a sérülés okozta lema­radást. Csak esélyt kell, hogy kap­jon! Nem tudom felfogni miért épp ezt tagadta meg tőle az egészsége­sek társadalma. Nagy Zsuzsa nem akar beletörődni a döntésbe, ám a hivatalos szervek­től segítséget nem kap. Érvelése sü­ket fülekre talált. Azért, mert nincs törvény, rendelet, amely szabályoz­ná, elrendelné az iskolaköteles gye­rekek óvodai elhelyezését. Szembesülve a Nagy család áldozat- készségével, az életcéljuknak is megfelelő küzdelemmel Klaudia gyógyulásával kapcsolatban, hihe­tetlennek tűnik az óvodai kiutasítás. Azért is, mert világszerte szinte „di­vat” lett a sérült gyerekek integrálá­sának segítése. A járási hivatal okta­tási osztályán szerettünk volna ma­gyarázatot kapni az óvodában - em­berségesnek alig mondható - tör­téntekre. Hecht Anna főosztályve­zető szerint az óvoda pedagógusa nem marasztalható el, ugyanis a gyermekintézményben nem oldha­tó meg az iskoláskorúak speciálisan igényes ellátása. - Az iskolaköteles gyermek szülei több lehetőség kö­zül választhatnak. Rendelkezésükre áll a bentlakásos intézeti, vagy a ki­segítő iskola. A hagyományos okta­tási intézetben a nem egészséges gyerek mellé akár gyógypedagógus felvételére is lehetőség nyílik. Az alulfizetett óvodai tanerők a sok egészséges ovis mellett képtelenek gondoskodni a fokozott figyelmet igénylő nagyobb gyerekről. Ráadá­sul az oktatási törvények nem ren­delkeznek az ilyen esetekről, vagyis a munkáltató nem kötelezheti az al­kalmazottakat arra, hogy vállalják a többletmunkát. Tudatosítani kell azt is, hogy a rendszerváltást köve­tően megszűnt a valamikor kötelező beiskolázás - sorolta a hivatalos ér­veket. Hiába magyaráztuk, hogy rendkívüli esetről van szó, hogy Kla­udia nem a felnőttek felelőtlen ma­gatartása miatt halasztott két évet. Szülei meghaltak és amikor 1999 szeptemberében elsős lett volna, kó­mában feküdt a győri kórház inten­zív osztályán. De egy évvel később sem mehetett még iskolába, hiszen kétséges volt, egyáltalán képezhető lesz-e. Nem értettük Hecht Anna minek emlegeti az iskola feladatát, illetve a lehetőségeket, amikor Klau­dia behatásánál nem merültek fel gondok, de azt sem, miért tért ki az óvónők alacsony bérére. - A 7. fize­tési osztályban 27 ledolgozott év után 8.390 koronás az alapfizetés­ük. Ha volna rá keret, akár 100 szá­zalékos személyi pódékra lennének jogosultak, ám jó, ha tíz százalékot kapnak - tette elénk a táblázatokat. Noha elismerjük, hogy az óvónők - de ez jellemző sok más hivatásra is - alulfizetettek, mégis furcsának tűnt az anyagiak emlegetése, amikor mi az emberségre (vagy inkább az em­bertelenségre) kérdeztünk rá! Ugyanis a felnőttek hozzáállása mi­att a szüleit, testvérét, barátnőjét tragikusan elveszítő Klaudia esélyt sem kapott arra, hogy négy hónapig úgy éljen, mint egészséges társai! És a felnőttek figyelmen kívül hagyták azt is, hogy volt kolléganőjük gyer­mekéről van szó. Ugyanis Klaudi édesanyja 15 éven át óvónőként dolgozott Nagymegyeren! Matlák Jolán, az Olüóber utcai óvo­da igazgatónője nem örül a történ­teknek. - Igazgatóként csak néhány órát tanítok, ezelatt az idő alatt vál­lalnám a felelősséget úgy a kislány­ért, mint a többiekért. Ám nem uta­síthatok senkit többletmunkára. Ne­kem is van két gyerekem, engem is megviselt Klaudi esete. De én 20 gyerek testi épségéért felelek! Ha valakinek, ne adj isten baja esne, az­zal vádolnának: mindez azért tör­tént, mert a mozgássérült gyerekkel voltam elfoglalva. Amennyiben a fe­lettes szerv hivatalosan engedélyt ad arra, hogy Klaudia ide járhat, és megteremti az ehhez szükséges fel­tételeket, vagyis megemeli az okta­tók létszámát, nagyon szívesen fog­lalkoznék vele. Ám segéderő nélkül elképzelni sem tudom, hogy a járás­nál támogatásra szoruló Klaudia mellett miképp tudnám szavatolni a többiek épségét?! - magyarázta el­utasító magatartásának indítékait Erős Viola óvónő. Összegezésül csak annyit: senki sem kötelezhető arra, hogy többet vállaljon, mint amennyi a törvé­nyadta kötelessége. Sajnálatos vi­szont, hogy manapság, amikor je­lentősen megnőtt a közúti balese­tek és a sérültek száma, egy hiány­zó törvényre hivatkozva elutasít­ható az iskoláskorú gyerek ideigle­nes óvodai képzése. Hogy más óvodákban, amelyekben nem tö­rődnek a rendeletekkel, mert a gyerek érdekeit tartják elsődlege­snek miképp oldják meg a gondo­kat, nem tudjuk. De azt tapasztal­tuk: sajnos a dunaszerdahelyi „il­letékesekben” nem volt (és nincs) annyi együttérzés, jóakarat és em­pátia, hogy nem hivatalosan meg­oldották volna Klaudia óvodai el­helyezését. Ha nincs törvény, oda az emberség?! Anya és lánya vallják: együtt tornászni a legjobb Klaudia segítséggel ugyan, de bárhová eljut ...és mosakodnia kell (Somogyi Tibor felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom