Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-31 / 76. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 31. VENDÉGKOMMENTÁR Kinek az érdekében? JURAJ H RAB KO Politikai és társadalmi vészhelyzetben van a Magyr Koalíció Pártja Országos Tanácsának ülése előtt. A mai tárgyalásnak egyetlen pontja van: a közigazgatási reorm. Rendkívül kényes téma, amely nemcsak az MKP-ban rezonál, hanemkomoly vitákat váltott ki a kormánykoalíió többi tagjában. A mai tanács azért is jelentős, mert holnapi rendkívüli ülésén döntenie kell a kormánynak a reformról. Értelmes ember nem vonja kétségbe, hogy szükség van a reformra. A kérdés ugyanis nem úgy vetődik fel, hogy szükség van-e a reformra vagy sem. Az alapvető kérdés három részre oszlik. Az első a megvalósítás módja, a másik, ki kezdi végrehajtani, a harmadik a reformot támogató pártok politikai hitelének növelése. A kormánynak is három lehetősége van. Vagy elhalasztja a reformot, vagy a parlament elé terjeszti alternatíváit, vagy jóváhagyja valamelyik javaslatot, és ebben az esetben nem kell tovább tárgyalni. A jelenlegi állapot ellentmondásos - az öt kormánykoalíciós pártból egyet, a Magyar Koalíció Pártját kisakkozták; az ő területi felosztási javaslatáról a többi párt nem is volt hajlandó tárgyalni. A többi négy párt közül kettő az úgynevezett Meciar-féle modell híve, amely 8+8 néven került a köztudatba. A másik két politikai szubjektum a 12+12 híve. Nem véletlen, hogy a meciaros megoldást a Demokratikus Baloldal Pártja (SDK) és a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) támogatja, mint ahogy az sem a véletlen műve, hogy a 12 + 12-es verziót a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH). Vajon az MKP-hoz melyik áll közelebb? Az SDL és az SOP vagy az SDK és a KDH? Azaz: megbízhatóbb politikai partnernek tekinti-e az MKP Migast, Kanist és Andrassyt vagy Hrusovskyt, Mikloskót és Brockát? Kivel tud jobban együttműködni az MKP? Hamzíkkal, Mesiarikkal és Presperínnel vagy Dzurindával, Mikloskóval és Kukannal? Az országos tanács mai döntésének komoly következményei lesznek. Az alapvető kérdés, ragaszkodik-e az MKP a 12 megyés változat támogatásához, ahogyan azt tették miniszterei, vagy azokhoz csatakozik, akika kormány döntésének megváltoztatását követelik. A különbség kézenfekvő. Míg a 12+12-es változatnál még van lehetőség a megegyezésre, a 8+8-as modell még csak a megegyezés jelét sem mutatja. Arra hagyatkozni, hogy az ellenzéki Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a parlamentben majd támogatja ezt a modellt, egyszerű politikai analfabetizmus. Az ellenzék célja a kormány szétverése és a hatalomátvétel, nem pedig az együttműködés. Sem több, sem kevesebb. Ezért azt is hozzá kell tenni, hogy Csáky Pál, a kormány alelnöke hiába mutatott hajlandóságot a nyilvánosság előtt tárgyalni a 8 +8-as modellről is, ez nem reális, és egyáltalán nem vezet kívánt és elfogadható állapothoz. Végeredményben a miniszterelnök-helyettes arra a kérdésre is képtelen volt válaszolni, hogyan képzeli el a 8+8-as modellt. Arról nem is beszélve, hogy valamennyi elképzelés elfogadhatatlan lesz az SDL és az SOP, kiváltképp pedig a HZDS és az SNS számára. Ilyen a politika realitás, miközben az ellenzékkel való kokettálás több mint helytelen. Paradoxul hangzik, mégis így van: az MKP-javaslatokról való tárgyalás elutasítása után - a párt országos tanácsa tagjainak segítségével - éppen a Magyar Koalíció Pártja dönthet az ország sorsának alakulásáról, valamint arról, tovább fejlődik-e vagy megreked. Megegyezhet a szlovák demokratikus pártokkal a 12 megye határának módosításában, amelyet a parlamenti jóváhagyás után a közeljövőben a következő kormányok sem változtathatnak meg. Olyan módosításban, amely előnyös az MKP és a demokratikus szlovák pártok számára, és amely a modern európai államok elveinek szellemében fogant. A másik lehetőség, hogy az MKP semmilyen alternatívát nem támogat, vagyis nem kötelezi minisztereit, hogy a kormányban szavazzák meg a 12 megye módosított határait. Ez viszont azt jelentené, hogy a köz- igazgatási reform két változata kerülne a törvényhozás elé, miközben a parlament egyiket sem fogadja el. Ez pedig azt jelentené, hogy megrekedne a reform, amelynek minden állampolgárt kellene szolgálna, tekintet nélkül nemzetiségére, bőrszínére vagy vallására. És egy kitörölhetetlen foltot is jelentene a Magyar Koalíció Pártja becsületén. A szerző a Sme kommentátora Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanácselnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz rlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ DÓM! NO FÓRU (yv Pavel Vilikovskyval közöl inteijút a szlovák kritikai hetilap. A Dominik Tatarka- és Vilenica-díjas íróval Ján Strasser és Róbert Zitnansky beszélgetett, s nem hagyták ki a politikai, nemzetiségi kérdéseket sem. Vili- kovsky úgy érzi, alapvetően tévedett 1989-ben, amikor marginális kérdésnek tekintette, hogy néhány szlovák a Duna túloldarára küldi a magyarokat, s hangoztatja, egyedül akar kormányozni. Arról, hogy a kormánykoalíció hátat fordított az MKP-nak az alkotmány módosítása után, úgy vélekedik, ez már a szavazás előtt megtörtént. Egy megoldást lát: „mindnyájunknak a magyarokra kell voksolni, így az etnikai zugból a politika középpontjába tereljük őket, s ezzel az alapkérdések megoldásához” - nyüatkozta Vüi- kovsky. „Értsük ezt úgy, hogy a következő választásoknál ez lesz az Ön elsődleges szempontja?” - tették fel a kérdést a szerzők. „Nagyon valószínű” - hangzott a válasz. HÉTVÉG(R)i Decentralizáció Gondolom, nincs olyan polgára a honnak, akinek a decentralizáció szó ne mondana valamit. Sejtem, nincs olyan, akiben ne váltana ki valamiféle emóciót. Tudom azonban, hogy nincs az a párt, amely legalább még eggyel megegyezne abban, milyen is legyen a reform. JARÁBIK BALÁZS Nem állhatok messze az igazságtól, ha azt mondom, ha a politikai elit ilyen hévvel kereste volna a megoldást, mint ezen a héten, már régóta az önkormányzatok és nem a kormány terhét nyögnénk. Naponta újabb érvek és ellenérvek, meg persze vádaskodások hangzottak el a parlamentben, de főleg a médiában a kérdéssel kapcsolatban. Közben folyt a reklám- és a szerencsejátéktörvény módosítása, amit csak egyes újságírók és érdekszervezetek lobbistái követtek figyelemmel. A decentralizáció iránt támadt,hirtelen” érdeklődés persze nem véletlen. Ha más nem, hát Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa tette biztossá szlovákiai látogatása során pár héttel ezelőtt: a reform esetleges sikertelensége (vagyis a megegyezés hiánya) jelentős mértékben lassíthatja az ország európai integrációját. Azért a politikai elit megegyezési szándékát sem lehet kétségbe vonni, amiben megint az MKP jár az élen. Egyrészt bizonyítva a magyarok kompromisszumkészé- ségét, támogatási szándékát, másrészt meg a szlovák demokraták megint világossá tették, eszük ágában sincs semmit sem támogatni, ami magyar. Ez nálunk még nem járja. Esterházy, meg az alkotmány módosítását megelőző vita pontosan megmutatta, mire számíthat a vagy micsoda? magyar párt a választási kampány során. Talán nem ártana az MKP- nak világossá tennie: az, amit a párt Szlovákiáért tett, több annál, mint amit a szlovákiai magyarságért. Aki akar, ért ebből. A többi esemény nem is érdekes, vagy eltörpül a fentiek mellett. A parlament zajlik, a politikusok egymást vádolják a sajtóban, majd kedélyesen beszélgetnek a parlamentben. George W. Bush amerikai elnök támogatása is csökken, de mi ez Rusko tervezett pártjához képest? Mert ezt fújja az egyetlen sikeres kereskedelmi televízió, ezzel foglalkozik a szlovák média, miközben az MKP OT ma ülésezik, s valószínűleg a tetemrehí- vás is a programra kerül. Közben tovább dagad a falfirkaügy: Magyar- országon anarchista csoport vállalta az elkövetést (mint ahogy palesztinok harminc éve elkezdték, mit mondjak, nagyon jó hír), nálunk az SNS egyelőre „csak” a bíróságon szeremé betiltatni a magyar pártot. Sikerült lezavami a rasszizmus elleni vüágnapot is. Mind Schuster, mind Dzurinda szóban harcol a fajgyűlölet ellen, de legalább fogadták azon szervezetek képviselőit, amelyek ennél jóval többet tesznek. A romák politikai pártjai a változatosság kedvéért egymásnak estek, gondolván, Csáky Pál a parlamenti visszahívásával van elfoglalva. Ezalatt nyugodtan kezdődött Peter B. pere, akinek a lelkén a nyolcgyermekes Bálázóvá asszony sorsa szárad. A katonaságát töltő fiatalember megnyugtató választ adott tettére: „Igazán nem akartuk agyonverni”. Köszönöm szépen. Meciar a Playboynak nyilatkozik, mintha a szlovák lányok nem jelentenének elég vonzerőt. Legalább a Playboy dönthetne ebben az ügyben, az előbbi-e vagy az utóbbi (ak) fontosak ennek az országnak. Ha már a lakosság még (mindig) ingadozik. MAGYAR TÜKÖR Papp Laci nem része az országimázsnalc FORRÓ EVELYN Ha finoman akarnék fogalmazni, azt írnám, méltadan. De nem akarok! így azt írom, gyalázat! Egy élő legendát ünnepeltünk a múlt vasárnap, Papp László, a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó 75 éves volt. Igaz, még nagyon kislány voltam, amikor Papp Laci Mel- bourne-ben nyert, de azt soha nem felejtem el. Azt sem, hogy hányszor, de hányszor volt „főhőse” a mozikban a nagyfilmek előtti filmhíradónak. Aztán szerepelt igazi filmben is. Később a felnöveknő nemzedék, a legjobbak oktatója, edzője lett. Oldaláról soha nem hiányzott egykori mestere, Adler Zsiga bácsi, akivel évek múltán némileg megromlott a kapcsolata. Ó az ország pappiacija, így egybe mondva, volt, van és műidig is az lesz! Namármost, tessék nekem megmagyarázni, miért nem része Papp Laci az országimázsnak? Történt ugyanis, hogy a hetvenötödik születésnapra filmet készítettek, elsősorban fia, ifjabb Papp László pénzéből, mert végül nem volt, aki a produkciót támogassa. Az Ifjúsági és Sportminisztérium ugyan hozzájárult a költségekhez, ám ez érthetően nem volt elég. Az ifjabbik Papp próbálkozott az Országimázs Központban is, de többszöri ígérgetés, mellébeszélés után elzárkóztak a támogatástól. A Mai Blikk című újság adatait felhasználva szeretném megosztani önökkel, mire is költ az Országimázs Központ, mitől nincs pénze egy olyan fűmre, amely Papp László, még egyszer mondom, háromszoros olimpiai bajnok életéről szól. Tavaly ünnepségek rendezésére 2 müliárd 500 millió forintot költöttek. Tételesen: 500 millió a március 15-ei ünnepségekre, ugyanennyi a szüveszteri tűzijátékokra. Az új köztársasági elnök beiktatási ünnepsége trónokkal, cserkészekkel együtt 120 műlió, az augusztus 20-ai ünnepség 978 mü- lió, Ausztráliában az olimpia idején a magyar kulturális napokra 143 millió. Az idén a március 15-ei ünnepség alig 130 millióba került. Ugye, minden érthető? Ennyi kiadás mellett már nem futja rongyos 2, azaz kettő miüióra. Ennyibe került ugyanis a film. Papp László édesanyja, azt hiszem, nagyot hibázott 75 évvel ezelőtt. Alcsútdobo- zon kelleti volna megszülnie fiát, akkor talán az Országimázs Központ látókörébe is bekerült volna. A szerző budapesti tudósítónk HÁTTÉR Három út a Magyar Koalíció Pártj a előtt SZILVÁSSY JÓZSEF Miután a józan szlovák politikusok szavazatainak hála meghiúsult a nacionalista ellenzék újabb támadása - most Csáky Pál kormányalel- nök ellen -, újra a hónapok óta vajúdó közigazgatási reform kerül előtérbe. Három út áű Szlovákia előtt. Az egyik a központi államhatalomhoz eszelősen ragaszkodók porhintése, vagyis minimális jogkör átadása a másodfokú önkormányzatoknak. A másik ugyancsak a 8+8-as modell, amelyben ugyan nagyobb kompetenciája lenne a megyei és helyi testületeknek, ám az elmaradt régiók továbbra is hátrányos helyzetben lennének a viszonylag távoli és gazdagabb központokkal szemben. A szubszidiaritás elvének leginkább a tizenkét megyés megoldás felel meg, amelyben a legnagyobb gazdasági és szociális gondokkal szembesülő térségek több önállóságot és esélyt kapnának a fokozatos felzárkózáshoz. Három út áű az MKP előtt is. Egyik a Komárom megye további szorgalmazása. Legitim törekvés, és nem jelent semmiféle sanda elszakadási szándékot, ám ez a követelés az alignacionalista, de még a tárgyűagos szlovákok szemében is vörös posztó. Emiatt egyre határozottabban körvonalazódik az elmúlt hetekben talán túl gyakran hangoztatott lehetőség: küépni a koalícióból. Ha valóban nem jutunk számunkra is elfogadható egyezségre, ez a lépés politikai és morális szempontból elkerülhetetlen. Ma még felsejlik egy vékonyka ösvény is: valamiképp szót érteni azokkal a szlovák mérvadó politikusokkal, akik a 12 megyés megoldás hívei. S együtt találni olyan értelmes kompromisszumot, amelynek eredményeként a déli megyékben a magyarság aránya mindenhol számottevő, legalább harminc százalék körüli lenne, s amelynek még arra is van esélye, hogy a szlovák partnerek akár nélkülünk is megszavazzák a törvényhozásban. Ha ez elérhető lenne, akkor a jövő évi választások után sem lesz olyan kormány, amely ezeket a számunkra nem kedvezőtlen arányokat lefaragni merészelné. Természetesen jól ismerem Deák Ferenc mondását, hogy csak az veszett el, amiről mi magunk mondunk le végképp. De azt sem feledem, hogy a politika a lehetőségek művészete. Márpedig országunkban nincs és évtizedekig nem is lesz olyan szlovák politikai erő, amely támogatná a magyar többségű megye létrehozását. Ezért ésszerű azt mérlegelni, hogy az MKP köthetne-e számunkra is részben megfelelő alkut partnereivel. Az üyen egyezség révén az európai úton araszolhatna előre az ország, s a dél-szlovákiai régiók is. A baloldal és az ellenzék nászából születendő nyolcmegyés torzszülött sok gondot okozna Szlovákiának, de leginkább nekünk, hazai magyaroknak, mert alig lenne nagyobb szavunk szülőföldünk sorsának, jövőjének alakításában, mint Meciarék idejében volt. A szerző a Csallóköz lapigazgatója (Peter Gossányi karikatúrája- Előbb mutassa az igazolását, hogy nincs száj- és körömfájása!
