Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-29 / 74. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 29. Komárom és Párkány között a legrégebbi kúriát a község legmagasabb pontján 1695-ben építette Nedeczky Sándor Egyéves a Csemadok uzapanyiti alapszervezete Karva, a kastélyok faluja MIRIAK FERENC K arva, amelynek 790 lakosa van, a Duna bal | pariján fekszik. A falu határa már az őskor- ban lakott volt, neolit kori kultúra kerámiás településének nyomait tárták fel. A községet sokszor érték termé­szeti csapások, árvizek, tűzvé­szek és földrengések. A 19. szá­zad közepén vagyonrészei voltak a faluban a Somogyi, Koller, Nedeczky, Lippay, Huszár, Csúzy, Reviczky, Bíró, Bakai, Hajós, Palkovics és Kerekes családnak. A község mindig több földesúr tu­lajdona volt, itt volt a legjobb át­kelőhely a Dunán a Komá- rom-Párkány szakaszon. Az első világháború harminc- nyolc áldozatot követelt a falu la­kosai közül, lakossága továbbra is mezőgazdasággal, halászattal és malomiparral foglalkozott. A he­lyi nagybirtokok felosztására 1928-ban került sor, de a Láng és Karva gondjai között szerepel, hogy az állami gazdaság volt irodaépületét szinte szétlopják. Szarvassy család nagybirtokát részben már 1926-ban, illetve 1927-ben felparcellázták. Utána szűntek meg a hagyományos ha­jómalmok. 1945. január 6-tól Karva mellett heves harcokra került sor. 1953-ban a helyi kastélyban ma­gyar tannyelvű mezőgazdasági szakmunkásképző nyílt 1965-ben árvíz sújtotta a falut, de szeren­csére nem okozott nagy károkat, hamarosan elkészült a csatorna- rendszer és a községi vízvezeték, aszfaltburkolatot kaptak az ut­cák, felépült az új élelmiszerbolt és a halottasház, később az új óvoda, korszerűsítették a kultúr- házat, felépült az alapiskola konyhája és étterme. Az állami birtok tizennyolc-laká­sos tömbházat épített alkalma­zottai részére, és hatalmas iroda­épületet emelt. Karva jellegzetes földbirtokosi te­lepülés, ezt bizonyítja több kastély és kúria, amelyek fennmaradtak vagy egykor itt álltak. A legrégebbi kúriát a köz­ség legmagasabb pontján (a templom közelében) 1695-ben építette Nede­czky Sándor. A falu nyugati részén a dunai töltés mellett talál­ható az a kastély, amiben 1959 óta a felújított és ki­bővített épületben műkö­dik a mezőgazdasági szakmunkásképző inté­zet. Az egykori Szarvassy- parkban, a szecessziós kastélyban az rendelőin­tézet kapott benne helyet, 1970 óta az épület a Pin­tér család tulajdona. A műteremben, századunk harmincas éveiben Kuz- mik Lívia férje, a holland származású festőművész, Hubert Sweerts-Sparock alkotott. A falu legna­gyobb kastélyát Láng Gusztáv budapesti gyáros vette meg, és az épületet szecessziós stílusban át­építette és egységesítette, 1945-ben ezt is konfiskál- ták, és 1953-tól a szak­munkásképző diákottho­na működik benne. A községben több kisebb egyházi műemlék találha­tó, mint a dunai töltésnél Nepomuki Szent János kőszobra, a második vi­lágháború áldozatainak emlékműve, a Mária-há- zikó, a Bottka-majorban a képoszlop Szűz Mára ké­pével. Út menti kereszt a Jézuska-parton. A gazdag történelmi múlt és a kulturális emlékek ismerteté­se után már a jelenről beszélge­ttünk a hétszázkilencven lakosú község polgármesterével, Tóth Tiborral, aki már egy évtizede él­vezi a lakosság bizalmát. „Külalakra tulajdonképpen a falu nem változott, egy pár ház épült, de az nem az én érdemem. Ami­kor átvettem a falu vezetését az úgynevezett Vari-program kere­tében vásároltunk kisgépeket, melyekkel rendeztük a közterein­ket, parkjainkat. Kilenc éve felújí­tottuk a közvilágítást, takarékos Nepomuki Szent János szobra lámpatestekkre cseréltük le a ré­gieket. Mivel a községnek szüksé­ge volt egy tűzoltószertárra, egy régi épületből sikerült ezt is áta­lakítanunk. Felújítottuk a temető kerítését, beszereltük a hűtőbe­rendezést a halottasházba. A fásítási program keretében több száz fát ültetünk a faluban. 1997. február 1-jétől üzemel a ká­beltelevízió is, ezt a lakosság 85 százaléka használja, és tizenöt csatornát tudunk vele fogni, de a jövőben, ha igény lesz rá ezt is fogjuk bővíteni. Megalakítottunk Nyári lakhelyként szolgált ez a szecessziós kastély egy korlátolt felelősségű társasá­got (kft.),- aminek a község a százszázalékos tulajdonosa. Ez a Kft. végzi a közterületek rendben tartását, a parkjaink kaszálását, de különböző szolgáltatásokat is nyújtunk a lakosság részére. Tit­kos álmom volt a falu gázművesí- tése, többszöri átszámoltatás után végre tavly tavasszal meg­kezdődhetett a faluban a gázművesítési program megvaló­sítása is. A közel ötmillió korona megtakarításból sikerült hozzájá­rulni az iskola, óvoda és a kultúr- ház gázellátásához is” - mondta a polgármester Ami a kultúrát, sportot, művelődést és a szóra­kozást illeti, a polgár- mester örömmel közöl­te: a fiatalok eléggé ak­tívak, hiszen az ifjúsági klub, Szabó Szilvia, Do­monkos Szilvia és ifj. Török Sándor és Cvin- gel Zoltán irányításával már az elmúlt évben is példáulszép kultúrmű­sort mutattak be a nyugdíjasok találkozó­ján, ahol száznyolcvan­három karvai nyugdíjas jelent meg. Aktívak az öregfiúk labdarúgó-csa­pat is Hromada Béla ve­zetésével. A község gondjai között szerepel, hogy az állami gazdaság volt irodaépü­letét szinte szétlopják, a falu szégyenfoltjává vált. Az épületet egy du- naszerdahelyi vállalat vásárolta meg, de az utóbbi időben feléje sem néznek, pedig egy modern épületről van szó, modern konyhával, szép étteremmel a Duna parton. Az önkormány­zatnak voltak elképzelé­sei, de anyagiak hiányá­ban nem tudták megva- (Archív felvételek) lósítani. Kár érte! Önerőből nem megy HOMOLY ERZSÉBET zapanyiton március 15-én volt egy éve, hogy a Csemadok he­lyi szervezete nagy reménnyel, gazdag tervekkel kezdte bon­togatni szárnyait. A rövidnek tű­nő egy év alatt pislákolni kezdett a községben a Csemadok tüze. Az alakuló gyűlésen olyan tervet tűztek maguk elé, mellyel hasz­nosat adtak a falu lakosságának, pozitívat nyújtottak, tettek a he­lyi magyar közösség érdekében. Az eddig üresen álló kultúrház hét alkalommal telt meg élettel, hét jól sikerült, színvonalas ren­dezvénynek adott otthont. Tisz­teletüket rótták le a jeles ünne­pek, évfordulók előtt, költőkre emlékeztek, hagyományt őriztek, koncerten, faluünnepélyen szó­rakoztak, millenniumi zászlót he­lyeztek el a templomban. Azon­ban már az évzárón érezhető volt a keserűség. Kimutatta fogafehé- rét a szomorú tény, rendezvénye­iket önerőből kell megszervezni­ük, nem számíthatnak önkor­mányzatukra. Csökkent a kedv, nincs összetartás, kölcsönös meg­értés. A polgármester pedig nem biztosít a támogatásáról, nem je­lenik meg az összejöveteleken. Március 17-én ennek ellenére összegyűltek a még érdeklődők közel negyvenen, s megemlékez­tek március 15. dicső napjáról. Az elnöknő beszédében aggodalmát is kifejtette: „Vajon a mi elfásult és begyepesedett napjainkban fel­bukkan-e, várhatunk-e egy újabb Petőfit. Vagy eljön-e az a nap, ami­kor felébred a szunnyadó Petőfi a szíveinkben. S tudatosítjuk-e vég­re mindannyian, egységesen, hogy magyarnak lenni küldetés, ránk bízott feladat, melynek meg kell felelnünk, történjék bármi!” Megszerveznék a Balog-völgyi kultu­rális találkozót, és kopjafát állítanának. Az uzapanyiti alapszervezet re­ménysugara a pályázatokon el­nyert támogatás, mellyel a még ki nem húnyt álmaikat meg tudnák valósítani. S idén megszervezhet­nék a Balog-völgyi kulturális ta­lálkozót, és kopjafát állíthatnak a faluból származó 1848/49-es De­meter honvéd tiszteletére, mert a tenni akarás kis koordináló erő­vel, biztatással még megvan. LEHET EGY ÉLMÉNNYEL TÖBB? Gyönyörű és Holdfény GAÁL LÁSZLÓ Egy a magyar dal - a „Hun vennítek sáraranyot, kedves magyar nípem?” kezdetű - ko- dályi énekkari feldolgozásban valószínűleg már sokszor el­hangzott a Galántai Városi Művelődési Központ színpa­dán, de japán énekkar előadá­sában, ahogyan az hétfőn este a Felkelő nap című japán zenei est részeként történt, koráb­ban aligha. A Tsukinomiya és Pirka női kar, valamint a HA- NA japán népzenei együttes a Csemadok Galántai Területi Választmánya és helyi szerve­zete, valamint a városi önkor­mányzat meghívására Kecske­métről érkezett a mátyusföldi járási székhelyre. A Japán zenészek ugyanis Ko­dály nyomában című koncert- körútjuk során Kodály Zoltán szülővárosát Kecskemétet, ké­sőbbi zeneszerzői tevékenysége színhelyét, Budapestet, vala­mint gyermekkorának városát, Galántát látogatták meg, végül kedden este Pereden léptek fel műsorukkal. Amint azt az együttes kísérőjétől, a Japán­ban élő Fazekas Zoltántól meg­tudtuk, a Tsukinomiya és a Pir­ka két külön énekkar, de mind­kettőt ugyanaz a karvezető, a kodályi pedagógiai módszerek­kel tanító Sugawara Eri vezeti, és a mostani alkalomra állított össze a kettőből egy közös énekkart. A Yokohamában mű­ködő Tsukinomiya neve japánul Holdszentélyt jelent, a Tokiótól északra fekvő Urava városában tevékenykedő Pirka jelentése Gyönyörű. Az egyforma japán népviseletbe öltözött népes női kar bevezetőül öt japán gyer­mekdallal varázsolta a csodás Kelet világát a színpadra. A négytagú zenekar tagjai is min- danyian nők, de közülük ketten férfiruhában - férfi kimonóban - léptek fel. Egyikük azért, mert az ősrégi, Kínából szárma­zó és a buddhista valláshoz kö­tődő fúvóshangszeren, a szota- csin játszott, amelyet egészen 1866-ig kizárólag férfiak hasz­nálhattak. Az említett évtől a nők is játszhatnak rajta, de csakis férfiruhában. A másik férfiruha viselését az indokolta, hogy viselője az egyik zene­szám alatt szamurájtáncot adott elő. Ő és további két társa a koto nevű, a VIII. századból származó húros pengetős hang­szeren játszott. Ez egyébként nem népi hangszer, hanem a magasabb társadalmi körökben volt használatos, és például a gésák kötelesek voltak rajta ját­szani vendégeik szórakoztatá­sára. A tolmács szerint a gésá­kat a magyar közvélemény helytelenül vélekedik, ók nem egyszerű örömlányok, hanem művésznők voltak. Szokatlan, de élvezetes volt az európai népzenéhez szokott fülnek, amint például a Lille- madár című dalban a fenyők suttogását, a tenger morajlá­sát, az evezőlapátok csobaná- sát, vagy a lillemadár hangját varázsolták elő hangszereik­ből. Előadásuk befejezéseként a japán énekesek néhány ma­gyar népdalt adtak elő, több­nyire felismerhető magyar nyelven, amit felállva, vastaps­sal értékelt a közönség. Habár a zenei est neve japán zenei est volt, azon nem csak a japán vendégek szerepeltek. Az ő előadásukat a hazaiak nem ke- vésbbé élvezetes műsora előz­te meg. Hétfőn a galántai szín­padon a Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola énekkara adta elő műsorát Ba­logh Csaba vezetésével - akit tévedésből 60. születésnapja alkalmából köszöntött fel a fő­szervező, Mézes Rudolf, pedig az énekkar alapítója csak 59. életévét tötötte be a napokban -, fellépett a „Nevesincs” népi zenekar, akikkel a a Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban foglalkozik Szlízs Róbert. Ugyanennek az iskolának a leánykara lépett a színpadra Bombic Katalin vez- tésével, majd a Józsa Mónika karnagy vezette Galántai Ko­dály Kórus zárta a hazai fellé­pők sorát. A keddi peredi zenei estre a Peredi Női Kar és a dió­szegi Dióhéj citerazenekar fel­lépését is műsorra tűzték a szervezők. n ! HC í j Ó j N K_ A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom