Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-24 / 70. szám, szombat
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 24. A jelenségnek nincs hatása az éghajlatra és az élőlényekre Csillagunk póluscseréje Menekülés a naphaláltól. Négyezer helyett még négymilliárd évünk van a fenyegető probléma megoldására Megtanuljuk pótolni a Napot? A jövő civilizációs modellje a megújuló energiaforrásokon alapul. Ezek egyike a napenergia, amelyet a háztetőre épített napelempanelek révén már ma hasznosítunk. Egyesek már most azon dolgoznak, hogy mit tegyünk akkor, ha csillagunk kezd kihűlni. (Archív felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Február közepén helyet cseréltek egymással a Nap mágneses pólusai. Bár életünk a Naptól függ, ennek a 11 évenként ismétlődő, szemmel nem látható jelenségnek nincs hatása a földi éghajlatra vagy az élőlényekre. A kutatóknak az Ulysses űrszonda révén most először nyűt lehetőségük a jelenség részleteinek alapos tanulmányozására. A Napon időnként hűvösebb, sötét képződmények jelennek meg, ezek a napfoltok. Számuk állandóan változik, a növekedést a maximum elérése után csökkenés követi, majd újra egyre több lesz a napfolt. Ennek a ciklusnak ádagosan 11 év a hossza. Ezekben a hetekben a mostani ciklusban éppen a napfoltszám maximumánál tartunk, ehhez társult a pólusváltás. Eddig a Nap mágneses északi pólusa egybeesett a földrajzi északi pólussal, mostantól a következő átfordulásig, 2012- ig, az északi földrajzi pólushoz a déli mágneses sarok társul. A napfoltokban a környezetüknél jóval erősebb a mágneses tér, az erős tér valójában már a látható foltot meÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Egy angol kutató több éves időszakra kiteijedő felmérése szerint a megszigonyozott bálnák egy része még több mint egy órán át szenved, mielőtt meghal. Dr. Steve Restin, a Bristoli Egyetem állatorvos-kutatója az 1983-tól 2000-ig terjedő időszakban gyűjtött adatokat a bálnák haláláról. A felmérés tanúsága szerint a szigonyozás, illetve az azt követő puskalövések igen gyakran csak félmunkát végeznek, s a megsebzett állatok még hosszú percekig vergődve vívják haláltusájukat. A jelenleg érvényben lévő nemzetközi szerződések értelmében hivatalosan csak Japán és Norvégia folytathat bálnavadászatot. Restin kutatásai során kiderült, hogy a japán bálnavadászok csak az állatok 30%-át ölik meg azonnal. A norvégoknál sokkal jobb a helyzet, de még az itt jellemző 60%-os eredmény is igen elszomorító. A megsebzett és azonnal el nem pusztuló állatok legalább hat percig szenvednek, de a haláltusa ennél jóval tovább is elhúzódhat. A norvég „rekord” 90, míg a japán 130 perc volt. A problémák főleg a bálnavadász felszerelés különféle hibáiból, fogyatékosságaiból adódgelőzve megjelenik. Valamilyen módon a napfoltokból kiinduló mágneses áramlások idézik elő a mágneses pólusok helycseréjét. A jelenségre még nincs átfogó magyarázat, egyelőre az adatgyűjtés folyik. A Föld az egyenlítője körül járja körbe Napot. Az 1990-ben fel- bocsátott Ulysses űrszonda viszont erre merőleges síkban kering, a Nap pólusai felett vezet át pályája, tehát keringése során alulról nézi a déli és felülről az északi sarkot. Nemrég haladt el a déli pólus alatt, őszre jut északra. Fedélzetén a mágneses tér változásait, a változásoknak a Napból kiáramló részecskékre gyakorolt hatásait mérő műszerek dolgoznak. A Földnek is van saját mágneses tere, ez százszor gyengébb a Napénál. A földi mágneses tér is átfordul időnként, legutóbb 740 ezer éve történt ilyen. Érdekes módon a földi átfordulások nem olyan szabályos időközönként következnek be, mint a Nap változásai. A kőzetekből kinyert információk szerint két földi pólusváltás között néha alig ötezer, máskor ötvenmillió év telt el. Ennek megértése is várat még magára. (J. L.) nak. Mindkét nemzet vadászai robbanótöltettel ellátott szigonyokat használnak, s a megsebzett állatokat általában puskalövésekkel vagy további szigonyokkal pusztítják el (Japán 1997-ig elektromos lándzsákat is használt). A legnagyobb teljesítményű puskákból is ádagosan három vagy több lövést kell leadni az állat megöléséhez. A japán szigonyok robbanótöltetei kevesebb, mint 50%-ban hatékonyak: az 1983-84-es vadászidény során például a 2758 megtámadott állatból csak 1310 esetében robbant a gránát az állat testében. A japán gyújtószerkezetek ugyanis csak nagyobb állatok esetében használhatók, a kisebbeknél a vízben robbannak fel, és általában csak súlyos sérülést okoznak. A norvégoknál sokkal jobb az arány- a gránátok 90%-a az állatok testében robbant -, mivel ők speciális gyújtószerkezetet fejlesztettek ki a kisebb példányokhoz. Restin javaslata szerint a japánoknak azonnal át kellene venni a norvég technikát. A kutató azonban azt is elmondta, hogy jelenleg nem rendelkezünk olyan eszközökkel, amelyek segítségével gyorsan és „emberségesen” lehetne megölni e hatalmas állatokat. (O) Négy-ötmilliárd év múlva a Nap óriás csillaggá fúvódik fel, átmérője a mainak a négyszázszorosára nő. A vörös óriássá vált Nap felszíne túlnő majd a^Föld pályáján is, és mindenestül bekebelezi a Földet. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A hőmérséklet megemelkedése miatt a szerves élet persze már jóval ezelőtt kipusztul a Földön. Madách Imre 1860-ban kortársaival együtt még úgy gondolta, hogy „Négy ezredév után a nap kihűl, / Növényeket nem szül többé a föld; / Ez a négy ezredév tehát a mienk, / Hogy a napot pótolni megtanuljuk.” A megoldást a tudománytól várta, erre utal Lucifer és Ádám párbeszéde. Lucifer: „S feledted-é már a tudós szavát, / Ri felszámolta, hogy négyezredévre / Világod megfagy, - a küzdés eláll?”. Ádám: „Ha tudományunk nem dacol vele. / De fog dacolni, érzem, tudom.” Ma már tudjuk, hogy Madách szerencsénkre néhány nagyságrendet tévedett, négyezer helyett még négymilliárd évünk van a fenyegető probléma megoldására. Ez az időtáv elképzelhetetlenül és beláthatatlanul hosszú, néhány gazdag fantáziájú tudós mégis töprengeni kezdett már azon, hogyan úszhatnák meg nagyon távoli utódaink a vörös óriás fenyegető tágulását, közeledését. Több elképzelést is kidolgoztak, egyik fantasztikusabb a másiknál. Felvetődött magának a Napnak az átalakítása is, csináljunk belőle egy kevésbé veszélyes, kisebb csillagot, netán legyen a Föld akár á Jupiter holdja. A Naptól elvett anyagból új csillagokat lehetne létrehozni, ezek is szolgálhatnának az élet fenntartójaként és így tovább. Myeczyslaw Taube svájci fizikus 1982-ben vetette fel, hogy a Földet a Naptól jóval távolabbra kéne áthelyezni. Elképzelése szerint a mozgatást 240 rakétamotor végezné. A motorokat például az Egyenlítőn lehetne egyenletes távolságra elhelyezni, alapjuk egy-egy 20 kilométer magas torony lenne. Mindig azt a motort működtetnék, amely éppen a Földet a Nappal összekötő képzeletbeli egyenesre esik. A rakétamotorok kifelé, a Nap felé fújnák a hidrogén gázt, ettől a Föld az ellenkező irányba, vagyis a Naptól távolodva mozdulna el. A motorok energiaellátását a tengervíz deutérium tartalmát hasznosító fúziós erőművek szolgáltathatnák. Egymilliárd éves(!) folyamatos működtetéssel lehetne elérni, hogy a Föld a Jupiter közelébe jusson, körülbelül a Föld tömegének 8 százalékát kellene a motorokból kilövellni, ez több mint ma az óceánokban levő összes víz. A rakétamotorokhoz a Jupiterből lehetne hozni a hidrogént, hiszen a Földön nincs ehhez a gigantikus művelethez elegendő. Ha átvészeltük a Nap tágulását, akkor a Nap majd idővel visszahúzódik, vörös óriásból fehér törpévé válik. A fehér törpe viszont nem szolgáltat elég hőt az élet fenntartásához, ezért a Földdel vissza kellene jönni egészen a Nap közelébe, körülbelül oda, ahol most a legbenső bolygó, a Merkúr kering. A fehér törpe azért is gondot fog okozni, mert az életben maradáshoz túl erős az ultraibolya- és röntgensugárzása... A következő gondolati lépést Martyn Fogg angol kutató tette meg. Szerinte a Jupiter bolygót kellene energiaszolgáltató csülaggá átalakítani. Ehhez egy kis fekete lyukat kellene a belsejébe juttatni, ez megemelné a gázbolygó hőmérsékletét és beindulhatnának a fúziós magreakciók, így a Jupiter fényt és hőt sugározna a földieknek. Ez eddig gyönyörű, de a távlatokkal itt is gond van: idős korára a Jupiter is vörös óriássá duzzadna, annak minden veszélyes következményével együtt, de lehet, hogy már ezt a megelőzően a fekete lyuk mindent magába szippantana, elnyelné a Jupitert és szegény Földet is. Igaz, addig újabb évmilliárdok telnének el, bőven lenne idő a megoldás megtalálására. (Fogg azt nem tárta fel, hogyan késztetné mozgásra a fekete lyukat, hogyan juttatná a Jupiter belsejébe.) David Criswell amerikai kutató dolgozta ki a Nap átalakításának tervét. Ő kisebbre zsugorítaná, fogyókúrára fogná a Napot. A kisebb csülag lassabban égeti el anyagát, sugárzása is gyengébb. A fogyókúrához egy hatalmas műszaki létesítményt gondolt el. Répzeljiink el a Nap körül egy jó Több elképzelést is kidolgoztak, egyik fantasztikusabb a másiknál. nagy karikát, amelynek drótjára gyűrűk vannak felfűzve. A gyűrűk valójában hatalmas, körpályás részecskegyorsítók. A bennük körbe- körbe rohanó töltött részecskék erős mágneses tere hatással van a Napra, emiatt a Nap a pólusainál folyamatosan anyagot lövell ki. Ez a folyamat lassú, 300 millió év alatt lehetne elérni mintegy 6 százalékos tömegcsökkenést. A kilövellt anyagot is fel lehetne használni, kisebb csillagot lehetne létrehozni belőle. Az öregedő Napot el is cserélhetnénk egy fiatalabbra. Jack. G. Hills amerikai csillagász modellszámításai szerint amennyiben két csillag megfelelő közelségbe kerül egymáshoz, akkor az egyik elragadhatja a másiktól annak bolygóit. A fiatalabb csillag körül hosszabb ideig lehet nyugodt az élet, az új csillag később jut el a vörös óriás korba, mint Napunk. A két csillag közeledésekor persze az is előfordulhat, hogy együttes erővel ellökik maguktól a bolygót és az magára marad a hideg űrben. Hills becslése szerint a bolygócse- rés manőverhez körülbelül 300 közeli csillag jöhet szóba. A csillagok közeledését azonban nem bízná a véletlenre. A fentebb már bemutatott gyorsítógyűrűs rendszerrel venné körbe a csillagot, a gyűrűt megfelelő szögbe állítva a csillag- ból kilövellő plazma rakétahajtóműként szolgálva lassan a közeibe manőverezné a kiszemelt csillagot. Elképzelhetőnek tartja, hogy nagyjából 1 millió év alatt 4 fokkal módosítsák egy csillag mozgásának irányát. Mindenesetre van még néhány milliárd évünk a probléma megoldására. Újabb megoldások kidolgozására készülőknek segíthet az a tanács, melyet a Királynő adott Alice-nak (L. Caroll: Alice tükörországban). Alice szerint a lehetetlent nem hiheti el az ember. „Szerintem nincs elég gyakorlatod - mondta a Királynő. - Én a te korodban naponta fél órát csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.” (N-g) A bálnák váratlanul hosszú és fájdalmas haláltusája Egy órát is szenvednek Állítólag sikerült megtalálni az eltűnt Mars-szondát A NASA jelezte Oroszországnak, ellenzi az amerikai multimilliomos Dennis Tito utazását a nemzetközi űrállomásra Képelemzők bravúrja ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Amennyiben a hír igaz, valódi szenzációról van szó: egy titkos katonai képügynökség szerint az 1999 decemberében elveszett Mars Polar Lander épségben terpeszkedik a vörös bolygó felszínén. A szondával 1999. december 3-án, a leszállás közben szakadt meg az összeköttetés. A NASA számos műszaki megoldást próbált ki a kommunikáció helyreállítására, majd 2000. január 17-én hivatalosan is bejelentette a küldetés végét. Ez volt a végső felvonás abban a kudarcsorozatban, ami a Mars Surveyor ‘98 nevű programot jellemezte (négy szondából egy sem volt sikeres). A jelenleg is Mars körül keringő űrszonda, a Mars Global Surveyor (MGS) felvételein megpróbáltak a szonda nyomára bukkanni a feltételezett leszállóhely környékén, de e vállalkozás technikai nehézségei áthidalhatatlannak bizonyultak. Ami a NASA-nak nem sikerült, azt megoldotta egy amerikai katonai képügynökség, a Védelmi Hivatal keretei között működő NIMA (National Imagery and Mapping Agency). A NIMA képviselői ugyanis azt állítják, hogy megtalálták a Mars Polar Ländert, méghozzá egy darabban. A NIMA szakértői a rendelkezésükre álló katonai csúcstechnológiával 1999 decembere óta vizsgálják az MGS felvételeit (az ügynökség képi és navigációs információkat nyújt rendőri és katonai alakulatok harci tevékenységének támogatására). A NASA ugyanis még az eltűnés utáni néhány héten belül felvette a kapcsolatot az ügynökséggel, segítséget kérve a kutatáshoz. A Space.com nevű űrkutatási portál arról írt, hogy az ügynökség szakértői úgy gondolják: sikerült azonosítaniuk a Mars Polar Ländert. Amennyiben a hír igaz, a NASA szakértői újragondolhatják a kapcsolatfelvételi lehetőség forgatókönyvét. Óriási dolog lenne, ha mértékben is sikerülne aktivizálni a rég „halottnak” gondolt szerkezetet, amelyről legutoljára azt gondolták, hogy egy konstrukciós hiba miatt egy kanyon mélyén, összezúzva végezte. Ed Weiler, a NASA egyik vezető hivatalnoka arra figyelmeztet, hogy egyelőre senki ne kezdjen ünnepelni. Weiler szerint szó sincs valamiféle titkos programról, hiszen a NIMA szakértői már közel 15 hónapja keresik a szondát, s a feladatot egyfajta technikai kihívásnak tekintik. Az ügynökség és a NASA a következő pár hónap során juthat biztos következtetésre a tervezett leszállóhely képeinek feldolgozásával kapcsolatban. (O) MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), valamint európai, kanadai és japán partnerei értésre adták Oroszországnak, hogy ellenzik az amerikai multimilliomos Dennis Tito utazását a nemzetközi űrállomásra. A 60 éves kaliforniai vállalkozó, hajdani rakétaszakértó a tervek szerint az április 30-án induló orosz űrhajóval repülhetne fel a világűrbe, és cserébe húsz millió dollárral gazdagítaná az orosz űrügynökség kasszáját. A világ első űrturistája az utazással együtt tíz napot töltene el a kozmoszban, ebből hat napot tartózkodna a nemzetközi űrállomáson. A NASA jelezte, hogy nyugati partnereivel együtt ellenzi Tito áprilisra beütemezett útját, mivel a következő hónapokban intenzív munka fog folyni az űrállomáson. Ebben az időszakban pedig jelentős terhet róna a legénységre egy olyan amatőr jelenléte, aki nem vett részt az űrállomás létfontosságú rendszereinek kezelését begyakoroltató kiképzésen, képtelen lenne vészhelyzetben megfelelően reagálni és segíteni, illetve állandó felügyeletre szorulna. Összességében ez veszélyt jelentene a nemzetközi űrállomás általános biztonságára állapította meg a NASA. Az oroszok viszont ragaszkodnak pénzes kliensük utazásához, olyannyira, hogy az a két űrhajós, akivel Tito együtt repülne, hétfőn nem volt hajlandó részt venni a houstoni Johnson űrközpontban tartandó kiképzésen, mert az amerikai fél más programtervet dolgozott ki Tito számára. Az április 30-án induló Szojuzon Talgat Mu- szabajev lesz a parancsnok, Jurij Baturin pedig a fedélzeti mérnök. Ezen a héten végig a houstoni űrközpontban gyakorlatoztak volna, hogy megismerkedjenek az űrállomás amerikai részeinek kulcsfontosságú rendszereivel. Muszabajev és Baturin azonban nem volt hajlandó hétfőn részt venni az oktatáson Tito nélkül. Ez volt az eddigi legkínosabb nyilvános összeütközés a Az oroszok viszont ragaszkodnak pénzes kliensük utazásához. NASA és az orosz űrügynökség között a már hónapok óta húzódó hatalmi vitában. Az oroszok ragaszkodnak ahhoz, hogy Tito legyen a Szojuz harmadik utasa, arra hivatkozva, hogy a NASÁ-nak nincs joga megszabni, kit lőjenek fel orosz űrhajókon. Orosz és amerikai űrhajózási illetékesek a múlt héten Moszkvában egyeztettek az ügyben, ám eredménytelenül értek véget a tárgyalások. Dennis Tito - aki a NASA alkalmazottja is volt, és egyebek között a Mariner űrszondák kifejlesztésén dolgozott a 60-as években - eredetileg a Mir űrállomásra utazott volna, de ez a terv hamvába holt, miután az elöregedett űrbázis tegnap a Csendes-óceánba zuhant. A nemzetközi űrállomás üzemeltetőinek első konfliktusa Dennis Tito „űrturista” ügyében csak a kezdet, egyfajta kísérleti léggömb a NASA részéről - írta az orosz Izvesztyija. A tekintélyes moszkvai napilap orosz szakértők véleményét idézte, akik szerint az amerikaiak legfeljebb négy évig tűrik még az orosz jelenlétet a nemzetközi űrállomáson. Ez idő alatt ki tudják fejleszteni azokat a rendszereket, amelyekkel egyelőre csak Moszkva rendelkezik, majd udvariasan kiebrudalják az oroszokat, lemondanak Oroszország „pénzügyileg nagyon szerény, de büszke és terhes részvételéről e programban”. Az Izvesztyija emlékeztetett arra, hogy az amerikai Dennis Tito már kifizette - az eredetileg a Mirre tervezett - űrutazása 20 millió dolláros költségeinek jó részét, s a milliomossal még tavaly módosították a szerződést, tekintettel az orosz űrbázis megsemmisítésére. Erről a NASÁ-t is tájékoztatták, de az amerikai fél hosszú hónapokig Az amerikaiak legfeljebb négy évig tűrik még az orosz jelenlétet. semmiféle kifogást nem emelt az „űrturista” ellen. Tito utazásának elmaradása viszont komoly tekin- télyvesztést jelent majd az orosz félnek. Oroszországot semmi nem kötelezi arra, hogy másokkal egyeztesse a nemzetközi űrállomásra küldendő személyzetének összeállítását. Az űrturista jelenlétét semmi sem tiltja, vagyis Triónak joga van utazni, de még jobb lenne, ha az amerikai javaslatnak megfelelően októberre halasztaná űrkirándulását - vélekedett orosz forrásokat idézve az Izvesztyija, szomorúan emlékezve arra, hogy az 1975-ös Szojuz-Apollo programban Moszkva még ugyanolyan jogokkal rendelkezett, mint az amerikai partnerek. Vitát váltott ki az első űrturista repülése
