Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-17 / 64. szám, szombat
15 ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 17. A TEGNAPI SZÁMBÓL KIMARADT 15. OLDAL TÉMA: A MIR Nem lehet teljesen kizárni olyan előre nem látható problémákat, amelyek a végső fékezési művelet során léphetnek fel A Mir űrállomás végnapjai A Mir űrállomás a legutóbbi információk szerint 2001. március 20-a után semmisül meg a Föld légkörében, majd Chile és Ausztrália között, valószínűleg Ausztrália partjaitól másfél-kétezer kilométerre a Csendes-óceán vizébe süllyed. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Ez a Mir végnapjairól szóló hivatalos verzió. Bár az oroszok hangsúlyozzák: minden katasztrofális esemény bekövetkezése kizárható, a nem hivatalos, eléggé riasztó verziók a Mir megsemmisítéséről előre- iáthatatian következményekkel járó problémákat vetnek fel. Az efféle pesszimista előrejelzések azután terjedtek el, hogy a sajtó hírt adott a Mir gyors(abb) süllyedéséről, az irányítatlan lezuhanás esélyéről. Kiszámíthatadan a megsemmisítés útja?. Lehetséges, hogy az űrállomás egyes darabjai Németország és Ausztria területére csapódnak be, mint ahogy azt a tévéállomások jósolták? Az űrállomás megsemmisítésével kapcsolatos eddigi legrészletesebb információkat tartalmazó dokumentum (amelyet egy nemzetközi űrkutatási konferencián Oroszország képviselői tették közzé) választ ad a fenti kérdésekre (is), s talán némileg megnyugtat. A Mir programja hivatalosan befejeződött: az Orosz Aerokozmikus Ügynökség (Roszaviakoszmosz) által javasolt megsemmisítést 2000. december 30-án hagyta jóvá Mihail Kaszjanov orosz kormányfő. Az űrállomást a Progressz-Ml- 5 teherűrhajó hajtóműveivel fékezik úgy, hogy a sűrűbb légkörbe irányítottan belépő, többtonnás darabokra szétszakadó szerkezet roncsai Ausztráliától keletre, 1500 kilométernyi távolságban a Csendes-óceánba zuhanjanak és elsüllyedjenek. A lefékezés biztonságának garantálására szakértői bizottságot hoztak létre Jurij Koptyev, a Roszviakozmosz főigazgatójának vezetésével. A biztonságos lehozáshoz két alapvető feltétel fontos: egyrészt az űrállomás technikai állapotának ismerete, másrészt minél pontosabb A Mir keringési pályája A Mir, amely felbocsátása óta több mint 86 ezerszer kerülte meg a Földet a fokozott naptevékenység miatt viszonylag gyorsan, de a megengedett határokon belül süllyed. pályaadatok és navigációs számítások. Az építtető Enyergija cég és a CUP (orosz űrrepülés-irányító központ) folyamatosan ellenőrzi a Mir műszaki állapotát, a pálya- és navigációs számításokat a CUP vállalta, minden hazai műholdkövető lehetőséget bevonva. Orosz területekről azonban csak a Föld körüli pályának körülbelül a fele követhető. Mivel a pályák állandó felügyelete alapvető követelmény a lefékezési művelet alatt, az oroszok együttműködnek a NASA és az ESA (Európai Űrkutatási Hivatal) illetékes szerveivel. A dokumentum szerint a jelenlegi eltérő pályabecslések abból adódnak, hogy a Föld felső légkörének sűrűségviszonyait nehéz pontosan meghatározni, s az erre vonatkozó előrejelzések igen sok bizonytalanságot tartalmaznak, mert a naptevékenység egy adott időszakban ezt döntően befolyásolhatja. A CUP ebből a szempontból is összehangolja az orosz és külföldi intézetek tevékenységét. A Mir megsemmisítésének forgatókönyve három szakaszból áll: Első szakasz. Passzív várakozás, amíg a Mir repülési magassága 250-240 km-re csökken. Ez a fázis január 27-én kezdődött, miután a Progressz-Ml-5 teherűrhajó az űrállomáshoz dokkolt. Második szakasz. Egy 160x230 km-es magasságú pálya kialakítása a Progressz hajtóműveinek használatával. A pálya Földközeli pontja (perigeuma) a Dél-Csendes-óceán előbb említett területe fölé esik. Harmadik szakasz. A Progressz végrehatja a végső fékezési manővert, s az űrállomást a Csendesóceánba vezeti. Az utolsó pálya- módosítási parancsot a számítások szerint a Guineai-öböl és a Kaukázus közötti pályaszakaszon adják ki. A légköri súrlódás miatt a Mir moduljainak és alkatrészeinek egyre nagyobb nyomást és hőmérséldetet kell elviselnie az ereszkedés során. Először a napelemek és az antennák égnek el, 110-100 km-es magasságban. A fő szerkezeti elemek szétválása 90-80 km-es magasságban következik be. A szétszakadó modulok további kisebb darabokra eshetnek szét. Az űrállomás teljes széttöredezése várhatóan 50-40 km-es magasságban befejeződik, s a darabok nagy része elég a légkörben. Mivel a legnagyobb darabok önálló pályán zuhannak tovább, nehéz pontosan megjósolni, hová fognak becsapódni. A darabok aerodinamikai jellemzőit, illetve pályáikat alakjuk és forgásuk, továbbá a szél befolyásolja, előre nem elég pontosan kiszámítható módon. A várhatóan mintegy 1500 darabból álló, összesen 20-25 tonnányi törmelék ezért viszonylag nagy területen szóródik majd szét. Ennek hosszúságát 6000, szélességét 200 küo- méterre lehet becsülni. A dokumentum végén az oroszok hangsúlyozzák, hogy a Mir megsemmisítése során bármilyen katasztrófa bekövetkezése kizárható. Mindazonáltal nem lehet teljesen kizárni olyan előre nem látható problémákat, amelyek az űrállomás fedélzetén vagy a végső fékezési művelet során léphetnek fel. Ám minden lehetséges szituációt részletesen elemeztek, s kidolgozták azokat a műveleteket, amelyek ezeket megoldani képesek. Ezek közé tartozik például egy Szojuz űrhajó indítása két kozmonautával: a Padalka-Budarin, illetve a Vinogradov-Sapirov űrhajósokból álló párosok felkészülten váiják az esedeges startot. Hogy az előre tervezett megsemmisítési műveletsort nem lehet végrehajtani, illetve hogy a Mir teljesen irányítatlanul zuhan le, annak elhanyagolható az esélye, (o-r, M.H.) Egy rozoga szerkentyű? Nagy riadalmat okozott karácsonykor a hír, hogy a Mirrel időlegesen megszakadt a kapcsolat. Bár a hibát sikerült kijavítani, olyan cikkeket olvastunk, olyan filmeket nézhettünk, melyeket akár úgy értelmezhetünk, hogy a Mir kiszolgált, rozoga szerkentyű, és egyszer csak a fejünkre esik. Igaz ugyan, hogy az űrállomásnak az alapegysége még 1986-ban került Föld körüli pályára, tehát eléggé idős, de újabb moduljait 1995-96-ban vezérelték a pályára. Az egész űrkomplexum vezérlését végző fedélzeti számítógépet pedig 1999-ben lecserélték egy újabb gyártású változatra. Az egész modulrendszer vezérelhető, irányítható az egyáltalán nem elöregedett műszaki állapotú teherűrhajók révén, (i-t) Ürállomás-fékező műveletek Az oroszok húsz év alatt ötször hajtottak végre távirányítású űrál- lomás-fékezó műveleteket. Akadtak persze problémák. Az 1982 és 1991 között repülő Szaljut-7-tel elveszítették a kapcsolatot, és a Kozmosz-1686 modullal egybekapcsolt mintegy 40 tonnás komplexum irányítatíanul lépett a légkörbe, de darabjai a Chile és Argentína határterületein lévő őserdőbe zuhantak és nem okoztak baleseteket. Hasonlóan járt az amerikaiak majdnem 80 tonnás Skylab űrállomása 1979-ben, amikor szintén távirányítás nélkül lépett be a sűrű légkörbe, az Indiai-óceán felett. A Skylab nagyobb darabjai elsüllyedtek, kisebb darabjai pedig Ausztrália középső, sivatagos részén csapódtak be, és szintén nem voltak balesetveszélyesek. (MH) Meghiúsult tervek a Mir Szállodáról 2000. február 18-án Londonban bejelentették: a kalandvágyó gazdagok felejthetetlen élményeket szerezhetnek a jövőben, egy befektetőcsoport ugyanis 20 millió dollárért „kibérelte” a Mir űrállomást, melyen egy Földön kívüli üdülőparadicsomot és egy laboratóriumot alakítana ki. A „bérleti szerződés” semmisnek nyilváníttatott, (-ű) Kozmonauták kabalababája Az orosz űrbázison a tudományos berendezéseken kívül számos ajándékot és emléktárgyat hagytak az itt dolgozó űrhajósok. Álekszandr Kaleri - aki Szergej Zaljotyinnal együtt utolsóként hagyta el a Mirt tavaly nyáron - elhozta az orosz kozmonauták kabalababáját, Vakosát, amely csaknem hét évig lakott az űrállomáson. (MTI) Végső felkészülésen Dennis Tito lesz az első űtrurista. Az amerikai multimilliomos a tervek szerint április 30-án látogat a vüágűrbe. Nem volt hajlandó feladni azt az álmát, hogy a vüágűrbe jusson. DoUárbankókkal megtámogatva szerződést kötött a Roszaviakoszmosz céggel arról, hogy áprilisban egy Szojuz-TM űrhajó fedélzetén a Nemzetközi Űrállomásra látogat. Tito eredetileg arról kötött szerződést a Mir űrállomást üzemeltető orosz Enyergija cég tulajdonában levő MirCorp kereskedelmi vállalattal, hogy a Mirre utazik, de ez a terv dugába dőlt, mivel Moszkva a szerkezetet megsemmisítése mellett döntött. (MTI) 114 millió dollár űrkutatásra Oroszországban ugyan törvény írja elő, hogy a GDP egy százalékát kell űrkutatásra fordítani, Moszkva azonban az utóbbi évtizedben jó ha ennek tizedét tudta „összekaparni”. Tavaly Oroszország 114 millió dollárt költött űrkutatásra (a Mir űrbázis éves fenntartási költsége 70 millió dollár volt), míg az Egyesült Államok „űrköltségvetése” 12,57 milliárd dollárt tett ki. Emellett alig negyedannyi orosz szputnyik kering a Föld körül, mint amerikai műhold. (MTI) Mir-pártiak tüntettek Moszkvában több megmozdulást is tartottak a Mir megsemmisítésének ellenfelei, akik azzal vádolják az orosz űrhivatalt, hogy a Nemzetközi Űrállomás előnyben részesítésével, a Mir-program feladásával és a még használható bázis megsemmisítésével „eltemették” az önálló orosz űrkutatást. (MTI) Friss információk az internetről A Mir megsemmisítésével kapcsolatos információkat folyamatosan frissítik a CUP ( http://www.mcc.rsa.ru/ ) és a Roszaviakoszmosz ( http://www.rosaviakosmos.ru ) weboldalán, (i-t) az első űrturista Tito az orosz Csillagvárosban februárban kezdte meg az űrrepülésre való felkészülést. Aktuális pályaadatok A Mü űrállomás további 2,4 küométert veszített pályamagasságából, amely szerdán 238,5 kilométer volt már csupán - közölte tegnap az orosz földi irányítóközpont. A Mü jelenleg még „szabadon sodródik”, vagyis a Föld körüli légkör fékezi a tervezettnél némüeg gyorsabb ütemben, ugyanis a naptevékenység nyomán valamivel sűrűbbek a magasban levő rétegek. Az orosz szakemberek tegnap külön hangsúlyozták, hogy az űrállomás lehozatala rendben, a tervek szerint halad, a fedélzeti berendezések működőképesek. (MTI) Összesen 104 kozmonauta és asztronauta fordult meg az űrbázison, fedélzetén 23 hosszú távú tudományos programot bonyolítottak le Tizenöt éves történet VISSZAPILtANTÓ Tizenöt évvel ezelőtt, 1986. február 19-én juttatták a vüágűrbe a Mir űrállomás első modulját, a központi egységet. Ehhez csatlakoztatták később azt az öt modult (Kvant, Kvant-2, Krisztall, Szpektr, Priroda), amelyek jelenleg is a Mir részét képezik. A Krisztall modulhoz az amerikai űrrepülőgépek biztonságos dokkolásához még egy kis összekapcsoló kabint is csatlakoztattak. A Mir űrállomás vitathatatlanul a 20. század egyik legfontosabb űrtechnikai teljesítménye. A szerkezet össztömege mintegy 140 tonna (a Nemzetközi Űrállomásé az újonnan csatlakoztatott Destiny modullal is 30 tonnával kevesebb). A15 év során 12 év és 7 hónapig lakott volt az Mir. Fedélzetén 104 kozmonauta és asztronauta fordult meg, köztük 11 ország 62 nem orosz űrhajósa. 1996 és 1998 között amerikaiak is rendszeresen tartózkodtak a Mi- ren, a közös Shuttle-Mir program keretein belül (9 űrrepülőgépes küldetés). A 15 év alatt 28 hosszú időtartamú (több hónapos) küldetést bonyolítottak le a Miren, 16 rövidebb (1 héttől egy hónapig tartó) kíséretében. Utóbbiak közül 15 nemzetközi expedíció volt. A Mir hosszú ideig a legfontosabb nemzetközi űrállomás szerepét töltötte be. A Mir fedélzetén 23 hosszú távú tudományos programot bonyolítottak le, amelyek közül számos egyedülálló volt a világon. A Mir fontos szerepet töltött be a Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) építéséhez szükséges anyagok, technológiák, műszaki megoldások kipróbálásában és tesztelésében. A Shuttle-Mir program során az amerikai asztronauták felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat szereztek az orosz kozmonautáktól. (i-t) Az Európai Űrkutatási Hivatal ábrája
