Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-17 / 64. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 17. VENDÉGKOMMENTÁR Pragmatika, dicséret Nem váltak be azok a jóslatok, amelyek Csehországban a kor­mányzó Cseh Szociáldemokrata Párt és az ellenzéki Polgári De­mokratikus Párt között a leg­utóbbi választások után megkö­tött úgynevezett ellenzéki szerző­dés közeli, idő előtti felbomlását jósolták. Ellenkezőleg: Zeman és Klaus a napokban megerősítet­ték, a dokumentum a ............... jövő tavaszon esedé­kes újabb választáso­kig érvényben ma­rad. Mindketten első­sorban az ország ér­dekeivel érveltek, s a jelen helyzetben ezt nehéz lenne cáfolni. Bármennyire támad­ták a kisebb pártok és maga Václav Havel államfő is az 1996­ban a kényszer szülte ............. pra gmatikus megállapodást, azt el kell ismerni, hogy Csehország ban csak ennek köszönhetően stabil máig is a belpolitikai szín­pad, aminek egyik következmé­nye egyebek között az, hogy az utóbbi években régiónkban ide érkezett a legtöbb külföldi tőke. Ebből a szemszögből nézve nem kétlem, hogy Kelet-Közép-Euró- pában más országok is szívesen elfogadnának egy ilyen belső szerződést. Az is nyilvánvaló, hogy a politikát a konkrét érde­kek vezérlik, s az ellenzéki szer­ződés mindkét párt érdekét is Kokes János szolgálta. Zemanék csak így ma­radhattak hatalmon, míg Klausék így tudtak ellenzéki po­zícióból is komoly befolyást sze­rezni. A dolog tehát pragmati­kus, s az egyszerű ember szem­pontjából a döntő az, hogy mi mit hoz a konyhára. Csehország­ban időközben például a gazda­ság is kilábalt a kátyúból, s ismét emelkedik az életszínvonal. A pragmatikus cseh példa úgy lát­szik ragadós, mert nemrégiben Romániában a szociáldemokra­ták is úgy alakították kisebbségi kormányt, hogy előzőleg bizo­nyos megállapodáso­kat kötöttek az ellen­zéki magyarokkal és a liberálisokkal. Kapott is érte az RMDSZ elég kritikát. Ugyanakkor éppen ennek a megál­lapodásnak köszönhe­tő, hogy a parlament­ben átment a helyi közigazgatási törvény, amely lehetővé teszi a magyar nyelv hivatalos használa­tát. A romániai helyzetet ismerve ez nem kis eredmény. A levonha­tó tanulság ezekből a példákból elsősorban az, hogy ideje lenne már leszámolni a balos vagy job­bos előítéletekkel, a magyar ve­szélyekkel, mert a pragmatikus, de nem elvtelen kompromisszu­mokra, bizony felettébb szüksége van egész régiónknak, s az egyes országok társadalmai minden ré­tegének is. A szerző állandó prágai mun­katársunk JEGYZET Blikk hang MALINAK ISTVÁN Nemrégiben a magyar szólások és közmondások gyűjteményét böngészve rájöttem, mennyire avíttan csengenek a ma emberé­nek fülében. Bizonyítani akarja ismerősei, kollégái és elsősorban a főnöke előtt, hogy ön újságol­vasó ember, aki naprakész infor­mációkkal rendelkezik? Forra­dalmasítsa szókincsét, porolja le klasszikus műveltségét. Kezdet­nek ajánlom a mindennapi élet­helyzetekben rugalmasan alkal­mazható bölcsességek használa­tát. Garantáltan szellemes ember benyomását fogja kelteni. Az osztályvezető háta mögött, félhangosan: csapjon beléd a Mir! Főnöknek, prémiumosztás után: kimaradtam belőle, mint Bugárék a reformból. Hülye szü­letésnapi ajándékot kap a kollé­gájától: jól eltaláltad, mint tálib a Buddhát. Az anyósának: úgy sze­retem, mama, mint Migasék a magyar kart. Az asszony nem ta­lálja a kosztpénzt: úgy eldugtad, mint Szaddám a rakétát. Nem tudja kiutálni a pletykás szom­szédasszonyt: marasztalnám még egy kicsit, mint Dzurinda az MKP-t. Nem akar bilizni a gye­rek: nyomjad, Ferike, mint Pittner az alvilágot! - és ha sike­rül valami: kiürültünk, mint a parlament szavazáskor. A kölyök megint hanyagul takarít: azt hi­szed, a Luníkon vagy, mint Camogursky? A nagypapa hábo­rús történetet mesél: egyhangú, mint a Bárdos frakciója. Görög tragédia megy a tévében: én már láttam Meciart az Elektrában. Az asszony órákig kirakatokat bá­mulna: úgy itthagylak, mint Schuster a rezsóját. Nem tudja le­vakarni magáról a kolléganőjét: mi úgy passzolunk egymáshoz, mint Karúk a demokratákhoz. A fogorvosa protézist javasol: leg­alább annyi fogam maradjon, mint Dzurindának pártja. Az asz- szony megvádolja, hogy nem ad­ja rendesen haza a fizetését: ár- tadanabb vagyok a ma született Torgyánnál. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Éiaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Bárcsak annyi vevő jönne az üzletünkbe, mint ahány munkanélküli a állásközvetítőbe! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Tüntetés és kitüntetés Ezen a héten megint a szlo­vákiai magyarság adott té­mát az újságíróknak és olvasóknak, nem is beszélve nemzetmentő ellenzékünk­ről. Reformügyben sem en­gedünk, aztán itt volt ugye az a szerencsétlen Esterházy- ügy, és március tizenötödike sem maradt el az idén. JUHÁSZ LÁSZLÓ Kezdjük a hét meglepetésével, leg­alábbis nekem az volt: tessenek el­képzelni, hogy mindenki rosszul tudja, Bugár Béláék nem is álltak fel ama ominózus koalatanácskozás asztalától, nem hagyták ott az egész érteden bagázst. Hanem - és akkor idézzük a legilletékesebb szemtanút - „a megbeszélés végeztével az MKP képviselői elsőként hagyták el a ter­met”. Mondta mindezt - álljon itt a neve, nehogy azt higyje valaki, én találok ki üyen süledenséget - Vik­tor Niznansky, közigazgatási kor­mánymegbízott, olyan lelki nyuga­lommal, mint akinek a kilenc is pá­ros szám. Vagy a 8+8. Vagy a 12. Vagy a 3+1. Vagy... Vagy egy hete mindenki csak a gróf­ról beszél. Mindenkinek van véle­ménye. Esterházy ellentmondásos személyiség volt. Esterházy egyér­telmű történelmi alak. Jó ember volt, mert szerette a zsidókat. Rossz, mert szerette a zsidókat. Nem sze­rette a zsidókat, de nem akarta ha­lálba küldetni őket. Szerette őket, de a magyarokat nem akarta halál­ba küldetni. Többet tett az önálló Szlovákiáért, mint a nemzett párt. Fikarcnyit sem tett Szlovákiáért. Nem szerette a zsidókat, fasiszta volt. Szerette a zsidókat, és Bugár Béla a fasiszta, amiért elfogadta a kitüntetést. Jó, lehet, hogy most egy Túl közel van a szabad­ságharc és a fasiszta szlovák állam ünnepe. kicsit sarkítottam a dolgot, de ezek közül az állítások közül szinte mind­egyik elhangzott a héten. Mikor már mindenki elmondta a magáét az ügyben, Malíkováék bedurvultak: csak nem hagyjuk elülni ezt a jó kis botrányhullámot? Neeem! Inkább altassuk be az MKP-t! Vagy, nem, még jobb őrletem van: jelentsük csak fel szépen Bugárt meg az egész magyar kócerájt! Ez az! Nem lesz ezeknek kedvük kokárdához, már­cius idusához, meg koszorúzáshoz, Petrovicsról nem is beszélve! Olyan igazságtalanul közel van egy­máshoz a naptárban a magyar sza­badságharc és a fasiszta szlovák ál­lam ünnepe, hogy a 14-én magukat izomaggyal, bőrfejjel és bőrkabát­ban erőfitogtató, mélynemzett bu­tasággal fehér hatalmat üvöltöző is­kolakötelesek tüntetése után har­matgyenge utánérzésnek tűnik a ti­zenötödikéi hűvös esőben halkan Himnuszát éneklő maroknyi pozso­nyi magyarság emlékezése. Szomorú volt ez az ünnep. És nem csak az eső tette azzá. Szomorkod- tam, mert gondolkodni kezdtem. Amíg egyesek rájönnek, van a tor­zsalkodásnál fontosabb dolgunk is, hogy megálljunk csak, mert nincs még itt a Kánaán, addig még sok víz lefolyik a Dunán, ott, a pozsonyi Pe- tőfi-torzó szomszédságában. Szerencsére a Tiszán is lefolyt már a víz java. Maradnak a kárpátaljai ha­lottak, a magyarországi romba dőlt házak és életek, az elpusztult jó­szág, az újra- és újrakezdés sziszifu­szi küzdelme. Idén sokaknak ez március üzenete. Az összeszorított fogaké. MAGYAR TÜKÖR Legyünk nagyok, ahogy illik FORRÓ EVELYN Végre, felszállt a fehérfüst! No, nem pápáról, hanem agrárminiszterről döntöttek ott fenn, és az égiek javas­lata alapján lent a bizottságok. Nem is akárhogyan! Orbán miniszterel­nök és Torgyán pártelnök közös je­löltje, Vonza András ugyan egyetlen szakmai kérdésre sem tudott választ adni, vagyis szakmailag tökéletesen alkalmadan, de mint kiderült ér­deklődő és magát tanulékonynak ti­tuláló alkat. A válaszok még a fideszes honatyákat is meglepték, és mint kosárlabdában, vészhelyzet­ben, időt kértek, hogy személyesen Orbánnal konzultáljanak, szabad-e megszavazni a hozzánemértést. Szabad, sőt kell - volt a válasz. Há­rom dolgot viszont megtudhattunk Vonzáról, és pestiesen szólva: ez nem semmi. Nevezetesen, hogy nem volt munkásőr, nem volt párt­titkár és gyerekkora óta Fradi-druk- ker. Ebből csak azt a következtetést vontam le, hogy amíg magam is kedveltem a magyar focit, akkor én is lehettem volna agrárminiszter, annál js inkább, mert ebbéli ismere­teim körülbelül addig teijednek, hogy egy cső kukoricát meg tudok különböztetni egy tehéntől. (Ami az említett focicsapat kedvelését illeti, az elmúlt.) Vannak eme ügyhöz hasonlóan ag­gasztó jelenségek még, bár kétség­telen, hogy egy totálkáros mező- gazdaság számára nincs borzasz­tóbb, mint egy újabb alkalmadan vezető. Aggodalomra ad okot a francia menekültügyi hivatal dön­tése, amelynek értelmében már (lapzártánkig) összesen tíz zámolyi roma kapott menedékjogot. A mi­niszterelnöknek ahelyett, hogy „megalapozadannak, méltányta­lannak és igazságtalannak” nevezi a döntést, inkább a kiváltó okokkal kellene foglalkoznia, és a helyzet elemzésével, orvoslásával. Csak­hogy a problémák kezelhetetlensé- ge nem píárolható. Píár szemontjából viszont kiváló a Nemzeti Lovas Díszegység újjáé­lesztése. Nem számít, hogy csak­nem százmillió forintba kerül, ön­magunk ünneplése mindent megér. Kiskorunkban a szénakazal körül kergettek, ha nem trónon ültünk, nem lovashuszárokkal parádéz­tunk, és nem szórtuk a pénzt látvá­nyosságokra. Mit nekünk százmilli­ók, semmi nem számít, pláne, ha húsz százalék a Happy End-é. Való­színűleg a lovak és a huszárok is az idei március 15-ei idézethez lettek kitalálva, vagyis hogy legyünk na­gyok, ahogy illik. Talán a sámlit ajánlanám. A szerző budapesti tudósítónk OLVASÓI LEVÉL Unatkozó vámőrök Készülünk a NATO-ba, az EU-ba, Magyarországon a státustörvényen dolgoznak, csupa pozitívum, mondhatnánk. Az egyszerű honpol­gár egyelőre csak ábrándozhat azon, milyen előnyökkel jár az eu­rópai elithez való tartozás. A játsz­mák mir elkezdődtek. Nem hatá­ron innen és nem határon túl, ha­nem éppen a határon. A szomszé­dolástól a határőrök veszik el az ember kedvét. Nem mese, velünk történt meg, hogy két - talpraesett­nek nem nevezhető - „pecsétőr” az­zal tette színesebbé bizonyára unal­mas napját, hogy jól megvárakozta­tott mindenkit, aid a medvei határ­átkelőn autóval Magyarországra igyekezett. Látták, türelmeden va­gyok, ezért következett a procedú­ra: údevél, forgalmi engedély, ami még rendjén volna, de rejtély, miért forgatták fel az egész kocsit. Lehet, hogy a nagy heroinfogás reményé­ben? Azt nem ötéves Felícián szok­ták szállítani kisgyerekes családok. Azt sem értem, miért nem állítják félre a gyanús gépkocsikat, hiszen így mindenkit várakoztatnak, miat­tunk 20 perccel több időt töltöttek a TALLÓZÓ ROMÁN SAJTÓ Nacionalista felhangok nélküli ma­gyar ünnep volt március 15. - írta az Adevarul. Az újság részletesen be­számolt a romániai magyarság köz­ponti ünnepségének számító kézdi- vásárhelyi megemlékezésről. Ki­emelte, az ünnepséget filmre vette az egyik román titkosszolgálat két civil ruhás tisztje is. Az erdélyi ün­nepi körkép keretében a lap arról írt, hogy Marosvásárhelyen csak ke­vés magyar nemzetiségű vett részt a megemlékezéseken, Kolozsváron pedig a város polgármestere az 1848-as román forradalmárok em­léke előtti tisztelgéssé változtatta a magyarok ünnepét azzal, hogy fel­hívására „kisebb-nagyobb” lelkese­déssel egyes intézmények, hivata­lok alkalmazottai megkoszorúzták Balcescu és Baritiu emléktábláját. „Március 15-ét évek óta etnikai fe­szültségek nélkül ünnepük az erdé­lyi magyarok, de az erdélyi béke nem mindenkinek tetszik: ha már a magyar zászlók, a magyarok felvo­nulásai nem zavarnak, akkor Tőkés László püspök azt akaija, hogy a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövet­ség Erdély függetlenségéért harcol­jon” - írta a Curentul. A lap az erdé­lyi megemlékezések közül kizárólag arról számolt be, hogy szerdán Nagyszalontán Tőkés püspök és Csurka István, a MIÉP elnöke részt vett a helyi református egyház ün­nepségén. „Nagyszalonta a Trianon- eüenes mozgalom fővárosává lett, és a magyarországi sovinizmus ve­zére, Csurka István szabadon sétál­gathat Erdélyben” - írta a lap, hang­súlyozva, bár Csurka pártja hivata­losan nem tagja a magyar kormány- koalíciónak, a MIÉP támogatja az Orbán-kormányt. KURIER A bécsi lap interjút közölt Szabó Já­nos magyar honvédelmi miniszter­rel „Üdvözölném Ausztriát a NATO- ban” címmel. Szabó János elmond­ta: rég elmúltak azok az idők, ami­kor a magyarok csodálták Ausztria semlegességét. Szólt arról, milyen nagy arányú ma is a NATO-tagság támogatottsága, s hogy a tagság ed­dig ismeretlen biztonságérzetet adott. Ezen kívül a beruházók is oda viszik a pénzt, ahol biztonságban ér­zik, s ez meglátszik a magyar gazda­ság fejlődésén - vélte. Magyaror­szág helyzete NATO-szigetként alig­ha tartható sokáig. „Üdvözölném Ausztria csatlakozását a NATO-hoz a magyar EU-csatlakozással egy időben, hiszen mindkét esetben azonos értékrend elfogadásáról van szó” - mondta a miniszter. MAGYARNEMZET Elkészítette a magyar államot kép­viselő Szecskay Ügyvédi Iroda a ci­ánkatasztrófát okozó romániai Au- rul Rt.-vel szembeni keresetlevelét, amelyben 28,6 milliárd forintos kár­igény szerepel. Az ügyvédi iroda fel­szólította a bányavállalatot, peren kívül térítse meg a Magyarország­nak okozott kárt. A lap értesülései szerint a korábbi híreldcel ellentét­ben nem 29,3 milliárd forintos, ha­nem „csak” 28,6 milliárd forintos kárigény szerepel abban a felszólító levélben. Montskó Éva, a Tisza-Sza- mos Kormánybiztosi Iroda szóvivő­je szerint az előbbi összeg az előze­tes számítások adatait tartalmazza, az utóbbi azt a kárigényt, amelyet a bíróság előtt hitelt érdemlően is le­het bizonyítani. A nagybányai válla­lat tározója tavaly átszakadt, és a nagy töménységű, ciános folyadék először az erdélyi Lápos patakba, majd a Szamoson keresztül a Tiszá­ba jutott, közben szinte minden élő­lényt elpusztított a folyókban. határon az utánunk következők. Amikor Ukrajnába mentünk, ott kártyázó vámőrökkel voltunk meg­áldva, itt meg bosszúálló vámosok­kal. 1989 után abban reményked­tünk, oldódik a bürokrácia. Furcsa, hogy aki egy icipici hatalomhoz ju­tott - csak az én pecsétemen át lép­heted át a határt-, elfelejti, honnan jött, de főleg azt, hová tartunk. E. P.-né Ógyalla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom