Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-15 / 62. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 15. TÉMA: MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE MÁRCIUSI PILLANATKÉP Palásthy György filmje a szabadságharc utáni időszakról A kis szárnyú fekete madár Szalmabábuk lázadása SZABÓ G. LÁSZLÓ Jött, leszállt, és önfeledten tollász­kodni kezdett. „Itt most én vagyok szabad, s ő a rab” - nézett rám pajkosan, miköz­ben gyászruháját igazgatta a sas szárnyai alatt. „Csak bámulj, ha érdekesnek látsz- kacagtak az aprógyöngy szemek.- Nem zavarsz. Engem semmi sem zavar. Főleg nem ő, a kőszáli. Meg se tud mozdulni...” Kamasz rigó, kamasz hév, kamasz derű. Nézzük egymást hosszasan, kitar­tóan. „Még hogy a madarak ura?! - tril- lázza. - Nekem ugyan nem uram. Különben is! Bronzból van. Riogat­hat, nem félek. Horgas csőrétől nem ráz ki a hideg. Szilaj szárnyait hiába mutogatja. Karmaival nem rettent meg. Itt most én vagyok szabad, s ó a rab.” Kis pimasz, fut át az agyamon. Ide­jön, dalol egyet, rendbeszedi ko­romszínű kosztümét, fürdik egy jót a langyos fényben, és fütyül a vi­lágra. Boldog. Ez az első tavaszi napja. „Látom, amit látok - énekli hety­kén, nem kis gyönyörűséggel. - Ez aztán nem fog vért inni, pacsirta­vért, de nem kap az enyémből sem. Gödölyehúsra hiába vágyik. Kiugró csórét nem vájja zamatos cafatba, karmait meg nem mozdítja. Gyű­lölködhet akármennyit, szilaj szár­nyai semerre se viszik. Erejét hiába fitogtatja, haragja tüzét feleslege­sen táplálja. Innen nem megy el. A bronzhalált nem győzi le. Igaz, hé- kás? Téged ideragasztottak. Az én életem sókkal drágább. Aranyélet! Bármennyire is szeretem a könyvet, és ragaszkodom a legkülönbözőbb helyeken és helyzetekben lapozgatható, hagyományosan papírra nyomtatott formájához, va­lójában nem idegenkedem a CD-ROM nyújtotta varázsla­toktól sem. DUSZA ISTVÁN Varázslatokat emlegetek, mert a számítógép CD-lejátszójában meg­pörgetve a lemezt, szövegnek, kép­nek, kottának, zenének, dokumen­tumnak és tudományos tanulmány­nak olyan semmivel sem mérhető egységét kapom meg sokoldalú használatra, amelyhez foghatót egyetlen könyv sem tud a számom­ra nyújtani. Megfoghatatlan, hogy a tudományos kutató szakszerűen el­igazító tanulmányának olvasása közben rákattintok az egér mutató­jával a kottára és az eredeti hangfel­vételre, és nyomban megszólal az adatközlő énekes; s miközben hall­gatom a múltból felmerülő énekét, nézhetem a kottafejeket és a szöve­get is. Bizonyára az olvasó is kitalál­ta már, hogy az a CD-ROM, amely­nek kapcsán ezeket a bevezető soro­kat nem papírra, hanem a számító­gép képernyőjére vetettem, valami­fajta népzenei kutatás eredménye­ként született meg. Tari Lujza népzenekutatót többen ismerik tájainkon, hiszen számos népzenei gyűjtőúton járt a Felvidék néprajzi tájegységein, de részt vett kórustalálkozókon, s tartott isme­retterjesztő előadásokat is. Szé­gyen, nem szégyen, be kell valla­nom, hogy mindeddig egy rövid be­szélgetés és az évek óta őrizgetett névjegy idézte fel tudatomban sze­mélyét. Arról, hogy kutatásainak egyik összegzéseként 1998-ban Ma­gyarország nagy vitézség címmel megjelent A szabadságharc emléke­zete a nép dalaiban alcímű kötet, mind a mai napig nem tudtam. A szabadságharc népzenei emlékei cí­mű CD-ROM tulajdonképpen az említett kötetben közreadott anyag teljesebb változata. Olyannyira tel­Repülhetek, szerethetek, szemez­hetek.” Szemtelen a kis vacak. Piperkőc is, úgy tűnik. Sárga csőrét lábujjával fényesíti, fe­kete göncét királyi palástként keze­li. „Szabad vagyok, szabad, szabad - hirdeti. - Oda szállók, ahová aka­rok. Tiszta vizet iszom, bendőm- ben apró rovarfalatok, a hideg sze­lek elkerülnek, a fagy sem ér utol, én a természet küldönce, a tavasz hírnöke vagyok. Májusi kertek tel­hetetlen ura. Lombos cseresznye- fák édesszájú tolvaja. Főállású kós­jesebb, hogy a CD-ROM-ról hallható 1848-as dalok között három, a Fel­vidéken gyűjtött legfrissebb válto­zat is megtalálható. Az elsőt Szabó Dénes (született 1923-ban) 1997 augusztusában Nyitrakéren énekel­te Tari Lujzának és Miháltz Gábor­nak. Mindenképpen felfigyeltetó a 89 éves uzapanyiti Gál István, vala­mikori pásztorember 1997-ben rög­zített éneke. Akinek lesz rá módja, mélyedjen el ennek az öregember­nek a sorsot éneklő dalolásában. Felkerült a közreadott népdalok kö­zé az 1999-ben G. Németh István ál­tal Nagycétényben rögzített, a hely­beli hagyományőrzők férfi éneklő- csoportjának előadásában hallott Kossuth-nóta is. Sem terjedelmi, sem szakmai szem­pontok nem teszik lehetővé, hogy a terjedelmes tanulmányban, az ap­rólékos magyarázatokkal ellátott példatárban bemutatott 1848-1849-es zenei anyagot akár­csak érintőlegesen is taglaljuk. Annyi bizonyos, hogy ennek a hősi és dicső történelmi korszaknak nemcsak Tari Lujza népzenekutató toló. Nem érdekel, hogy torkosnak tartanak. Szabad vagyok, szabad, szabad!” Kevély a sas, gyűlöl minden énekest. De nem ez. Ennek nincs szíve, nincs lelke, nincs élete. Ez a végtelen idő madara. Vén harcos, nemes ragadozó, vad szirtek, szédítő magaslatok szár­nyas mindentudója. „Kíváncsi vagyok, bohém vagyok, fürge vagyok - énekli a kis szár­nyas Pavarotti. - Élek, élek, élek! Új tavaszt, új nyarat, új szerelmet. szakavatott tudományos megköze­lítésében, hanem a dalokból feltörő lelkiségnek a segítségével egy igen­csak összetett kor emberi dimenzió­it ismerhetjük meg. Megismerhet­jük továbbá mindazt, ami a később keletkezett népdalokban visszautal a dicső történelmi korszakra és az azt követő szenvedésekre, megpró­báltatásokra. Aki végigolvassa a terjedelmes ta­nulmányt, az rádöbbenhet arra is, milyen formában, müyen külső ha­tásokra változtak az 1848-as hagyo­mánnyal szembeni viszonyok. Ah­hoz képest, hogy a Felvidéken húsz-harminc évvel ezelőtt az adat­közlők igen bonyolult kapcsolatépí­tés nyomán merték a gyűjtőknek ezeket a dalokat énekelni, ma már, azaz a rendszerváltás után megesik, hogy kimondottan első vüághábo- rús dalokat úgy másítanak meg, hogy azokban a „Ferenc Jóska” vagy a „császár” helyett „Kossuth Lajos”- t, „Kossuth apánk”-at emlegetik. Tari Lujza tudományos igényű ta­nulmánya történeti népköltésze­tünk legtermékenyebb időszaka­Téged ideraktak egy szobor talap­zatára, de nem is sejted, hogy hol vagyunk. Nem tudsz és nem érzel semmit. Nem érzed a föld Olatát, a fák leheletét, a bokrok zöldjét, nem látsz és nem hallasz, csak szép vagy. Az sem fáj, hogy szebb, mint én. Nem érdekel, nem ér-de-kel, nem, nem, nem!” Március a Múzeum-kertben. Felröppen egy fényes tollú feketeri­gó az aranyszobor alól. Kirepül a képből. Kirepül a pillanatból. Szabad madár. Boldogan száll. ként tárja fel ezeket a dalokat. Bár minden elemében a pontosság, a tu­dományos igényesség volt számára a legfontosabb, felmérheteden az a szellemi többlet is, amelyet az oly sokak által ilyen-olyan formában is­mert Kossuth-nóták, vagy a levert szabadságharcnak az olasz Garibal­di nevével felélesztett reménységét mondó dalok sokasága őrzött meg. Kismartontól Gyimesközéplakig ér az a lánc, amelyet a több mint ötven népdalból lehet megkötni. Feltűnő, hogy a Kossuth-nóták mellett hang­szeres muzsika is hallható a CD- ROM-on. Érdekességként emelem ki, hogy a híres „Gábor Áron réz­ágyúja fel van virágozva...” kezdetű dal már az 1848-1949-es magyar forradalom és szabadságharc után keletkezett. Természetesen több más ilyen és hasonló meglepő kuta­tási eredményről ír Tari Lujza. Ha valakinek alkalma lesz a szabad­ságharc népzenei emlékeit éppen erről a CD-ROM-ról megismerni, szinte észrevédenül jut azoknak a töténelmi ismereteknek a birtoká­ba, amelyek erejét, cáfolhatadansá- gát fokozzák a képek. Nem csak a népzenei darabok kottáit, szövegeit, ereded gyűjtésekről hallható hang- felvételeit olvashatjuk, illetve szó­laltathatjuk meg egyeden egérkat­tintással. A tanulmányt jól illuszt­rálja a Hunyady László című Erkel- opera Meghalt a cselszövő... címen ismert kórusbetétjének dallamától ihletett forradalmi hangulatú zene hangfelvétele is. Számos korabeli dokumentumot, festményt, metszetet, nyomtat­ványt, tárgyi emléket és portrét is társítottak a témakört tudományos alapossággal körüljáró tanulmány­hoz, a példatárhoz. Ezek mindegyi­ke felnagyítható, részleteiben is ta­nulmányozható, ami egy mai CD- ROM esetében már nem meglepő. Az persze mindenképpen erényeit gyarapítja a Tari Lujza által írt kiad­ványnak, hogy messzemenőkig ki­használja ezeknek a műszaki meg­oldásoknak a tudományos prezen­tációt segítő lehetőségeit. (Az MTA Zenetudományi Intézete és az Enciklopédia Humana Egye­sület közös kiadványa) MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. Az 1848-49-es forrada­lom és szabadságharc utáni idő­szak egy epizódját eleveníti fel Palásthy György új ifjúsági filmje, amelyet Páskándi Géza Szalmabá­buk lázadása című regényéből azonos címmel forgatott, a film díszbemutatóját tegnap tartották Budapesten. A rendező elmondta: először a 80- as évek közepén, közvedenül a me­seregény megjelenése után gon­dolt a mű megfilmesítésére. Akkor azonban nem kezdett hozzá, mert az író ragaszkodott a filozofikus ré­szek képi megjelenítéséhez, ő pe­dig inkább a cselekményességre helyezte volna a hangsúlyt. Az első nekifutást követően, 10-12 évvel később már máshogy ítélte meg ezt a kérdést, s - mint fogal­mazott - rájött: fel lehet használni az említett részeket a cselekmény érdekében is. A forradalom az újságírásban is példát teremtett: a Márczius Ti­zenötödike szerkesztőségében szá­mos hagyománnyal szakítva, a közvetlen politikai agitációt, a for­radalmi nézetek hirdetését állítot­ták a középpontba. A nevezetes nap egy nevezetes lapé is. Március 15-e nem csupán a „magyar sza­badság”, hanem az új forradalmi újságírás születésnapja is. Azok a fiatalok, akik 1848-ig különböző szerkesztőségekben érlelődtek i- gazi hírlapírókká, ekkor jutottak az újságírás élvonalába, ahol ki­fejthették radikális, forradalmi né­zeteiket. Ennek az új sajtónak leg­tartósabbnak bizonyuló, legfőbb lapja a „Márczius tizenötödike” volt. Az újság igen hamar, már március 19-én megjelent és a pes­tiek e nap délutánján - vasárnap - kézbe véve olvashatták is. A gyor­saság mellett az is figyelemre mél­tó, hogy a lap engedély nélkül és cenzúrázadanul került az utcára. Az áprilisi sajtótörvény rendelke­zéseinek megfelelően a szerkesztő májusban tett eleget bejelentési kötelezettségének. A millenniumi magyar filmszem­lén életműdíjjal jutalmazott film­rendező azt szeretné, ha a filmből a gyerekek rájönnének arra, hogy „a magyar történelemnek vannak olyan epizódjai, amelyek nemcsak megjegyzésre érdemesek, hanem arra is, hogy tanuljunk belőlük, és tanulságokat adjanak”. Mint mondta, ez a történet olyan magyar hősöket állít előtérbe, akik akár a mai ifjúságnak is tovább ad­hatják az olyan, manapság gyak­ran elfeledett jellemvonásokat, mint a hazaszeretet, a bátorság, az áldozatkészség és a bajtársiasság. A Tahitótfalun és Győrött forgatott alkotás különlegessége: a magyar filmgyártás történetében először számítógépes animációkkal „kel­tették életre” a szalmabábukat. Az idén 70 éves Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész al­kotásában Haumann Péter, Bánsá­gi Ildikó és Mácsai Pál játssza a fő­szerepet. Az újságot kora délután kezdték szedni, de a friss, fontos híreket az utolsó pillanatban is betördelték s késő délután már a rikkancsok - ezek voltak az első rikkancsok Pes­ten - nagy kiáltozással rohangál­hattak a példányokkal a mai pesti belvárosban. „Eme lapocska lett a radicalisok orgánuma, s később valódi hatalommá növekedett...” - írta Pulszky Ferenc, az utolsó polihisztor. „De ez a lap - írja Kosáry Domokos -, nemcsak a ter­jesztés, az árusítás addig nálunk ismeretlen fogásaival, hanem tar­talmával és modorával is új iskolát nyitott. Nagyobbrészt eltűnt belőle a hosszadalmas, külföldi híranyag, sőt a hagyományos típusú, hazai tudósításoknak is sok részlete. An­nál nagyobb szerephez jutott vi­szont benne a céltudatos, közvet­len agitáció, a közvélemény for­málás, a politikai ráhatás nem egy eszköze a vezéreimtől a merész, gunyoros, személyeket sem kímélő bírálatig és támadásig... ami meg­hökkentően élesnek hatott...” ab­ban a korban. Ebben az értelem­ben a mai sajtó zömével van közeli rokonságban, és ez a modor ma is élesnek hat. Szabadság, szerelem... a Múzeum lépcsőjén (Dömötör Ede felvétele) A történelem és az elektronika varázslatai az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeivel és dalaival Dokumentumok, lelki emlékezet----------Tari UwÁ * A SZABADSÁGHARC NÉPZENEI EMLÉKEI Egy legendás lap: a „Márczius Tizenötödike" Példa az újságírásban MTI-PRESS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom