Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-13 / 60. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 13. KOMMENTÁR Nagyító alatt az adó PÁKOZDI GERTRÚD A pénzügyminisztérium 1999 óta dolgozik az adórendszer átfogó reformjának tervezetén. Ha a javaslat a törvényhozók tetszését is elnyeri, a három szakaszra tervezett reform megvalósítása 2002januárjától be is indulhat. A reform fő célja a vagyon- és fogyasztási adók szerepének növelése, a jövedelem- és tőkeadó fokozatos csökkentése. Az elképzelés támogatói úgy látják, a módszer bevezetésével javulna az adófizetés hatékonysága. Eugen Jurzyca vezető közgazdász szerint ez - leegyszerűsítve - abban is megnyilvánulna, hogy nemcsak a csalásra képtelenek fizetnének adót, hanem mindenki, s ez tenné lehetővé a várt és ígért érezhető adócsökkentést. Kimutatták, a vagyonadókból (az örökösödési, ingadanátruházási és ajándékozási) lényegesen több bevételre tehetne szert az állam. Ez persze nem elsősorban az adórendszer megreformálásán múlik. Amint arra az állami számvevőszék jelentése is rámutat, az adóhivatalok e tekintetben még azokat az adóbehajtási lehetőségeket sem használják ki, amelyeket a hatályos törvény kínál. Az államkassza az illetékes hivatalok lassúsága miatt gyakran milliós bevételekről kénytelen lemondani. A számvevőszéki ellenőrzés csak aláhúzta azt is, hogy az adóhivatalok képtelenek határozottabban fellépni az adófizetést szabotálókkal szemben. így következik be az az állapot, hogy a legnagyobb adóhátralékot felhalmozók között sosem a bérből és fizetésből élőket, a kis- és középvállalkozókat emlegetik, hanem többnyire kereskedelmi társaságokat és olyan vállalatokat, amelyeket „eredményesen” tettek tönkre új tulajdonosaik, akiknek nyomát az adóhivatalnok legfeljebb bottal ütheti. Az adóreform koncepciója körül még sok vita lesz. Az viszont kérdéses, hogy sikerül-e oly mértékű jövedelemadó-csökkenést elérni, amint azt a DS javasolja. Ha minden igaz, a törvényhozásban e hónap végéig nyújtják be a jövedelemadó 19 százalékra való csökkentését tartalmazó javaslatukat, mely 2002-től hatályba léphetne. Abban bíznak, lépésükkel kivédik a pénzügyminiszter várható akadékoskodását. Hogy a kétségkívül jól hangzó elképzelés megalapozott-e, vagy csak a kis- és középvállalkozók nagyobb hányadának választások előtti megszólításáról van szó a párt részéről, az a parlamenti érvelés során majd kiderül. A kis- és középvállalkozókra mindenesetre ráférne az adóterhek mielőbbi érezhető csökkentése. Az adórendszerre pedig olyan reform, amely a korszerűsítést a lomha hivatalok háza táján kezdené. JEGYZET Új Szó tálalta, és amit a lap kreált belőle. Sőt azt állította, az egész üggyel mi „mártottuk be” őt a párt elnökénél. Ismerős a képlet. Mindenképpen találjunk valakit, vagy valamit, és kénjükbe. A képviselő úr húsz újságíró előtt hivatkozott a közigazgatási reform és az autonómia kapcsán az Európa Tanács dokumentumára. Az újságírók ezt le is írták, el is mondták, a Twist rádiótól kezdve a két sajtóirodán keresztül a napilapokig, így az Új Szó is beszámolt erről. Kétlem, hogy valamennyien elhallották volna Kvar- da szavait. Ha pedig húsz újságíró félreért valamit, valószínűleg nem bennük van a hiba, hanem abban, aki fogalmazott. Lapunk nem tálalt és nem kreált, hanem közölt, és később a többi újsághoz hasonlóan véleményt írt az elhangzottakról. Azt pedig, hogy mi valamit sugalltunk az MKP elnökének, egyenesen hazugság. Nem tévesztünk szerepet, de a véleményünket leírjuk. Bugár Bélának bizonyára nincs szüksége a mi sugallatunkra. Persze az is lehet, hogy ebből az ügyből sem kellett volna kreálni semmit. Egy félszázalékos né- zettségű tévében azt mond az ember, amit akar. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E:mail: redakcia@ujszo.com Sanda sugallat MOLNÁR NORBERT Miközben koalíciós és koalíción kívüli számháború folyik a köz- igazgatási reform miatt, egyre nyilvánvalóbb, hogy vagy nem lesz reform, vagy olyan születik, amely csak az ellenzéknek és a vele megerősített baloldali pártoknak jó. Schuster elnök is beszállt a küzdelembe, ő a már bevált 3+1-et javasolja, de azt is hozzáteszi, a pártok érdeke nem az ország érdeke, s lassan elhiszi magáról, hogy ez utóbit csak ő ismeri. Közben mindenki hajlamos megfeledkezni az MKP-ról, folyik az egymásra mutogatás, a sárdobálás, a bűnbakkeresés. A Global TV hétvégi műsorában Peter Schutz Kvarda Józseffel beszélgetett a reformról. A műsorvezető az emlékezetes, autonómiára irányuló kijelentéséről faggatta Kvardát, amellyel ászt adhatott a hőbörgők kezébe, s amiért pártja vezetése is „megrovásban részesítette” őt. Az MKP képviselője erre azt mondta, soha olyan értelemben nem nyilatkozott az autonómiáról, ahogy az TALLÓZÓ SME Rudolf Schuster nem tartja jó ödet- nek, hogy Pavol Rusko új pártot akar alapítani. Az elnök elismerte, többször győzködte a Markíza tulajdonosi tanácsának vezetőjét, tegyen le pártalapítási szándékairól, de elismerte, végül is nincs joga beleszólni Rusko döntéseibe. Schuster csak azt sajnálja, hogy az új párt megalakulásával tovább polarizálódik a társadalom. Rusko leendő pártja szocioliberális beállítottságú lenne. Az ügy érdekessége, hogy a Schuster által alapított és Rusko által komolyan támogatott SOP is ugyanilyen értékeket hirdet. Az elnök nem lát igazán komoly ideológiai különbségeket a mai pártok között. Szerinte amíg nem áll teljesen helyre az ország gazdasága, felesleges baloldalról és jobboldalról beszélni a politikában. Úgy látja, az ideális az lenne, ha jelenleg 2-3 párt létezne, s azok versenyeznének abban, ki tudja gyorsabban helyrerakni az országot. Macedóniának a jövőben problémái lehetnek szinte összes szomszédjával és saját nagyarányú kisebbségével is- Nem értem én ezt a reformjátékot. Akkor nyernék, ha több megyét mondanék, vagy ha kevesebbet? (Peter Gossányi karikatúrája) A balkán legingatagabb országa Az elmúlt néhány hét eseményei bizonyítják, hogy a Nyugat-Balkán, tehát a volt „Nagy-Jugoszlávia” és Albánia területének problémái továbbra is megoldatlanok. ONDREJCSÁK RÓBERT A nyugati hatalmak térségbeli katonai jelenléte mindössze arra elegendő, hogy a komoly fegyveres konfliktusokat megelőzze, azonban a válságot nem oldja meg, csupán konzerválja. Szinte biztosra vehető, hogy ha az amerikai és a nyugat-európai haderőket kivonnák, az ellenségeskedések kiújulnának és a felek ott folytatnák a harcot, ahol a nagyhatalmak közbelépése előtt abbahagyták. Fölöttébb érvényes ez Bosznia-Hercegovinára, de Koszovóra és Dél-Szerbi- ára is. A NATO kétségkívül stabilizáló szerepe nélkül megnőhetne a feszültség Montenegró körül és Albániában is. A felsorolt, már a múltban is problémás országok vagy területek közé az utóbbi időben „felzárkózott” Macedónia is. Az összes nyugat-balkáni ország körül Macedónia jövője a legbizonytalanabb. Szomszédai - Szerbia, Albánia, Görögország, Bulgária - közül egy sincs, amely teljes mértékben és a mai formájában elégedett lenne Macedóniával. Ismert a görögök ellenérzése a macedón függetlenséggel szemben és az is, hogy Athén blokkolta az ország függetlenségének európai uniós elismerését. Görögország nem volt hajlandó az új országot Macedónia néven elismerni, mondván, ez a történelmi elnevezés csak a görögöket illeti meg, és egy ilyen nevű görög provincia már létezik országuk északi, Macedóniával határos részén. Athén az erő pozíciójából szinte diktál északi szomszédjának, kihasználva EU- tagságát és az ebből fakadó befolyását, és többféle országnevet javasol Skopjénak, például „Skopjéi köztársaság”. A diplomáciában minősíthetetlen, hogy egyik ország meg akarja tiltani egy másiknak az általa választott országnév használatát, és az EU is nyomást gyakorol Athénra, de a görögök hajthatatlanok maradtak. Ez a macedónok számára megalázó helyzet azzal fokozódott, hogy a görög tiltakozás hatására az országot FYROM, tehát Former Yugoslav Republic of Macedonia - Volt Jugoszláv Macedón Köztársaság néven tartják számon. Athén további érve - a történelmin kívül - a Macedónia megnevezés ellen az volt, hogy egy ilyen nevű ország területi követeléssel léphet fel az északi görög területekkel, Görög Macedóniával szemben. Ez a görög érv teljesen figyelmen kívül hagyja a realitásokat. Először is a jelenlegi Macedónia etnikailag többségében szláv, kultúrája is az, tehát semmi köze a történelmi Macedóniához, amely hellén. állam- alakulat volt. Ebből következik, hogy Skopjénak sem etnikai, sem kulturális alapon nyugvó igénye nem lehet a görög lakosságú, Görögországhoz tartozó területekre. Macedóniának és a Macedónia nevű görög tartománynak csak a neve közös, egyéb jellemzői nem. A második, a politikai realizmusra támaszkodó ellenérv, a két ország potenciálja és nemzetközi helyzete közötti óriási különbség. Görögország összehasonlíthatadanul erősebb, mint Macedónia. Athén lakossága ötször,, az egy főre jutó nemzeti terméke nyolcszor, teljes nemzeti terméke pedig több tízszer nagyobb, hadserege a Balkánon az egyik legjobban felszerelt, szemben az elenyésző macedón fegyveres erőkkel. Ezen felül Görögország tagja az EU-nak és a NATOEddig még soha nem létezett független Macedónia. nak, és ez a háttér órási mértékben megnöveli mozgásterét Macedóniával szemben. Ezek alapján teljesen abszurd, hogy a térség leggyengébb államának számító Macedónia ingatag nemzetközi helyzetével és nem túl megnyugtató belső viszonyaival igényekkel lépjen fel a nála sokkal erősebb Görögországgal szemben. Macedónia másik „nagy szomszédja” Bulgária. Miután Skopje a volt Jugoszlávia széthullása után függetlenné vált, Bulgáriában feléledtek a „történelmi érzelmek” az új országgal kapcsolatban, amelyek még a 19. századra nyúlnak vissza. A bolgárok mindig igényt tartottak Macedóniára, sőt a macedón népet is sajátos dialektusban beszélő bolgároknak tekintették. Az 1878-as San Stefa- nó-i béke létrehozta Nagy-Bulgári- át, amelyhez a többi között a jelenlegi Macedónia is tartozott volna. A törököket kiűző első balkáni háborúban, majd a zsákmányon, elsősorban Macedónián összevesző balkáni államok második háborújában Bulgária sikertelenül szerette volna uralmát kiterjeszteni a macedón területekre. Hasonlóan negatív eredménnyel járt Szófia részvétele a két világháborúban, amelyekbe elsősorban macedóniai területi igényei miatt kapcsolódott be, mindkétszer a vesztes oldalon. Az 1945 utáni szovjet térhódítás a Balkánon is konzerválta a területi igényeket, viszont Moszkva visszavonulása után feléledtek az érzelmek és nyomukban az igények. Ennek megfelelően Bulgária eleinte meglehetősen kétértelműen viselkedett a független Macedóniával szemben, de Szófia hozzáállása változott. Jelenleg a bolgárok jó kapcsolatokra törekednek Szkopjéval, és a jó értelemben vett „Nagy Testvér” szerepét játszák a kétoldalú viszonyban. Összességében elmondható, hogy jelenleg a bolgár-macedón kapcsolatok a legpozitívabbak Szkopje szomszédaival fenntartott viszonyában. A szerbmacedón viszony javult Milosevics bukása óta. Az új szerb vezetésnek túl sok belső gondja van ahhoz - szociális és gazdasági helyzet, Montenegró és Koszovó, bár ezek egyre inkább „külső problémákká válnak” -, hogy aktív határon túli fellépésre legyen lehetősége, és még az a néhány alkalom is kimerül Bosznia-Hercegovina irányában. Összességében véve Belgrád jelenleg inkább a Nyugat felé fordul, ahonnan az anyagi forrásokat reméli az újjáépítéshez, ami kihat a balkáni országokkal fenntartott kapcsolataira. Bár nem szabad elfelejteni, hogy a szerbek mindig is a bolgárok nagy ellenfelei voltak a Macedónia feletti ellenőrzésben, és a 19. század második felétől á macedón területek vagy Szófiához, vagy Belgrádhoz tartoztak. Ezen kívül nem szabad elfelejteni, hogy Macedónia „útban van” a két hagyományos balkáni szövetséges, Szerbia és Görögország közötti földrajzi kapcsolatban. Jelenleg viszont nem lenne meglepő egy hallgatólagos szövetség Szerbia és Macedónia között, hiszen mindkettőjük területi egységét az albánok veszélyeztetik leginkább. Macedóniában eddig hivatalosan a lakosság negyedét, nem hivatalosan harmadát kitévő albánok a kisebbségi balkáni viszonyokhoz képest rendkívüli nyugalmat tanúsítottak. A görögök „Skopjéi köztársaságot” javasolnak Macedónia helyett. Ugyanez elmondható az albán-macedón államközi kapcsolatokról is, hivatalos albán körökből nem hangzott el területi igény. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a szerb fennhatóság alól gyakorlatilag felszabadult Koszovó precedense, valamint a macedóniai albánok és a macedónok közötti demográfiai mutatók sokkal inkább az albánoknak kedvező összehasonlítása. Az albán kisebbség gyarapodása felboríthatja a jelenlegi arányokat, és az albánok a jövőben többet akarhatnak, mint csak kisebbség lenni. Elképzelhető egy Macedóniát etnikai alapon kéttagú - macedón és albán - föderációra való átalakítás igénye, vagy szélsőséges esetben függetlenségi törekvések is. Mindenesetre az albánkérdés jelenleg a Balkán egyik nagy megoldatlan problémája, és a téma összetettsége hosszabb elemzést igényel. Látható, Macedónia a régió legbizonytalanabb jövőjű országa, amelynek a jövőben problémái lehetnek szinte összes szomszédjával és saját nagyarányú kisebbségével is. Mivel még soha nem létezett független Macedónia, ezért nincsenek „történelmi” határai, ami könnyen határkonfliktusok forrásává válhat. Amennyiben a jelenlegi balkáni egyensúly megváltozik, esetleg felborul, komoly veszélybe kerülhet az ország egysége és függetlensége. OLVASÓI LEVÉL A kollektív bűnösség nyomai A választópolgárokat aligha érdekli, hogy egyik-másik képviselő iszik, esetleg távoli országból érkezett emberrel bonyolódik szerelmi kapcsolatba. Általában az sem érdekel, hogy az ellenzéki képviselő ellenzéki, és lírai, emelkedett hangulatban igyekszik kinyilvánítani véleményét. Ám az nyilván zavarja a kedves tévénézőket, hogy az ellenzéki képviselőknek mindenről egy jut eszébe. No nem az, mint Mórickának, hanem a szlovákiai magyarság. A magyarkérdés nagyon jó téma, mivel ránk lehet kenni mindent, a munkanélküliséget, az árak emelkedését, még a kedvezőtlen márciusi időjárást is. Újra itt van az ideje, hogy kollektív MKP-tagok és bűnösök lettünk, csendben terjed a dél-szerbiai hangulat. Legalábbis a parlamenti gerillák felszólalásai nyomán a kollektív bűnösök iránti gyűlölet kezd elburjánzani. Nem végeztem nyomozást, hogy vajon lakótársaim tették-e. De egy február végi reggelen megjelent a Szlovák Nemzeti Ifjúság nyitrai csoportjának a felhívása, mely szerint már elég volt, MKP! Nyilván érti az olvasó, hogy miről van szó, és mire buzdít a matricás figyelmeztetés. Ám elgondolkodtam rajta, hogy mennyire lehet kétségbeejtő a figyelmeztetés és mennyire érezhetik magukat fényégetettnek azok, akik hasonló matricákat ragasztanak vagy ragasztatnak, most már célirányosan - nem a vak sötétségbe - magyar nemzetiségű lakótársaik postaládájára. Nem jutottam dűlőre. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem a gyetvaiak jöttek városkánkba matricákat ra- gasztgatni. Motesiky Árpád Verebély
