Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-10 / 58. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 10. Családi Kör 11 A társadalom, amelyben élünk, nagy hatással van viselkedésünkre, erkölcseinkre, szokásainkra, hozzáállásunkra Nem könnyű szülőnek lenni ÖSSZEÁLLÍTÁS ember - az állatok­tól eltérően - alap­vetően társas lény. Az állatvilágban csaknem mindent az ösztön szabá­lyoz. Ezzel szemben az ember tette­it, viselkedését, beszéd-vagy gon­dolkodásmódját az a társadalmi csoport határozza meg, amelyben nevelkedett. Ha egy eszkimó csecse­mőt áthelyeznének a polinéz sziget­világba, és ott egy polinéz család gondjaira bíznák, úgy nőne fel, mint egy polinéz: minden szava, gesztusa vérbeli polinézről árulkodna. A társadalom, amelyben felnövünk és élünk, viselkedésünket, fellépé­sünket, erkölcseinket, szokásainkat, hozzáállásunkat, eledelünket és ru­házkodásunkat egyként meghatá­rozza. Nagy általánosságban még a család nagyságába is beleszól. Bio­lógiai létünket tehát nagymérték­ben befolyásolja a társadalom. Elég egy pillantást vetnünk az olyan be­vándorlók népességszámának ala­kulására, akiknél az anyaországban a nagycsalád volt szokásban. A má­sodik nemzedékre a családok mére­te a befogadó országban szokásosra zsugorodik. A szülői lét egyfajta társadalmi szer­ződés. Ha az ember növeli a népes­ség lélekszámút, a társadalom auto­matikusan belenyúl az életébe. A kis jövevény befogadásakor a kötelessé­gek özönét zúdítja a szülőre. A szülő kötelessége, hogy egyengesse gyer­meke útját a társadalomba való be- üleszkedésben. Ez rendben is volna, csakhogy napjaink társadalma gyakran változtatja a szabályokat. Szüléink, nagyszüleink egészen más világba vezettek be bennünket, mint amilyet mi hagyunk örökül utódainknak. A régi időkben a gyereknevelést a társadalom szigorú erkölcsi rendje, általánosan elfogadott értékrend, hagyományok szabályozták. Ha va­laki nem volt hajlandó igazodni, tudta, mit várhat. Az utóbbi évtize­dekben azoban szinte minden, vala­ha nagyra tartott érték semmivé vált. A családot, egyházat, iskolázta­tást, nemiséget és a munkát illető Illusztrációs felvétel kérdésekben gyökeresen megválto­zott vagy megoszlott a közvéle­mény. A mai tudathasadásos világ­ban szülőnek lenni nagyon nehéz feladat. Manapság nincs semmiféle íradan szabály. A szülőknek maguk­nak kell eldönteniük, milyen elvek szerint neveljék a gyerekeiket. . Vegyük például a házasság előtti ne­mi életet, ami nagyszüleink idejé­ben tilos volt a lányok, elfogadott, sőt férfias a fiúk számára. Ha egy le­ány semmibe vette ezt az íradan szabályt (és ez ki is derült), bukott nőnek számított. A mai szülő letehe­ti a voksot a fogamzásgátlás, az abortusz, a nászéjszakáig őrzött szüzesség, esetleg bármely köztes megoldás mellett. Vagy egyszerűen nem vesz tudomást a kérdésről. Napjaink társadalma nem ad sem­miféle biztos fogódzót, nem szente­sít semmiféle eszközt. És nem csu­pán a nemiségre érvényes mindez. A szülőnek magának kell megtalál­nia a választ minden egyes kérdés­ben. Nagyon fontos, hogy legalább a csa­ládnak legyen meghatározott sza­bályrendszere, bizonyos értékrend­je. Hiszen a család éppen olyan fon­tos szerepet játszik az egyén életé­ben, mint a társadalom. A család, illetve a szülő legele­mibb feladatait négy pontba fog­lalhatnánk össze: 1. Megadni a gyermekek számára az élet fenntartásához nélkülözhe­tetlen dolgokat, melyeket nem tud­nak megszerezni maguknak. Meg­tanítani őket, hogyan vehetik át tő­lünk ezeket a feladatokat, és válhat­nak független emberekké. 2. Képmutatás nélkül cselekedni, beszélni, viselkedni - nem várhatjuk el a gyerekektől, hogy azt tegyék, amit mi jónak látunk, ha mi ma­gunk sem tesszük. Felismerni, hogy minden pillanatban számít az, hogy mit teszünk. A gyerekek utánzással tanulnak. 3. Lehetőséget teremteni számukra, hogy kibontakoztathassák képessé­geiket. Megerősíteni jó szokásaikat, gyengíteni a rosszakat. 4. Meghallgatni őket, odafigyelni rájuk. Ezzel példát mutatunk, hogy ők is így tegyenek, (j-y) Ne gondoljuk, hogy a tánulástervezés idő- és energiapocsékolás, ellenkezőleg: takarékosság mindkettővel Szükségünk van tervekre és célokra FELDOLGOZÁS ísérletekkel bizonyít­ható, hogy minden ta­nulási folyamat beme­legítéssel kezdődik. Az agyunk csak bizonyos idő után lesz igazán fo­gékony. Ezért is fontos, hogy ne a legnehezebb tárggyal kezdjük a ta­nulást. Először olyasmit vegyünk elő, ami könnyen megy. A bemele­gítő tevékenység más jellegű is le­het, mint a későbbi feladat. Például az a negyedóra, amelyet a történe­lemlecke elolvasásával töltünk el, megkönnyíti majd a matematikata­nulást. Jó tudni, hogy két megtanu­landó anyag annál inkább zavarja egymást, minél több közöttük a ha­sonlóság. A gyakorlati tanulás szempontjából ez azt jelenti, hogy egymás után egymástól minél elté­rőbb tananyagokkal foglalkozzunk. Célszerű dolog saját tanulási tervet készítem. A tanulástervezésnek több előnye is van. Nem felejtünk el semmit, áttekintést szerzünk tenni­valóinkról, és pontosan látjuk, ho­gyan állunk. Amivel elkészültünk, azt kipipáljuk. Ez a sikerélmény ser­kentő motívum. A motiváció és a teljesítmény ösz- szefüggése teljesen egyértelmű: minél erősebb a pozitív motiváció, annál jobb lesz a teljesítmény, leg­alábbis egy bizonyos szintig. Mi­nél távolabbi a kitűzött cél, annál kisebb a motiváció hatása. Készít­sünk tehát rövid távra szóló terve­ket is! Az ember nem máról holnapra él, és a diák (legalábbis az értelme- sebbje) sem csak egyik napról a má­sikra tanul. Vannak olyan felada­tok, amelyekről már előre tudunk, és amelyeket máról holnapra nem is tudnánk elvégezni. Ezek feldol­gozását előre be lehet osztani egy meghatározott időtartamra. Lehe­tőleg egyenlő részekre bontsuk fel az anyagot, s ne úgy, hogy az egyik napon hat óra hosszat kelljen a könyvek előtt ülnünk, máskorra pe­dig csak egy óra maradjon. Feltétlenül szükséges messzebre is előrenézni, például egy félévre vagy az egész iskolaévre. A hosszú távra szóló tervezésnek azonban csak akkor van értelme, ha idejében fogunk hozzá. A mai iskolarendszerben a tanulók tudását egyénenként bírálják el. Ebből a szempontból előnyösebb az egyedül végzett tanulás. Ahol cso­portokat vizsgáztattak, mint az egyetemeken egyes tantárgyakból, ott természetesen a csoportos tanu­lás hozza a legjobb vizsgaeredmé­nyeket. Egyedül bármikor tanulhatunk. A csoportos tanulást viszont meg kell szervezni, s ez nem mindig megy könnyen. A csoportos tanulás csak akkor kifizetődő, ha lényegesen többet nyújt az egyéni tanulásnál. Egyedül jobban tanulhatók a „bemagolandó“ dolgok: idegen sza­vak, nyelvtani szabályok, történel­mi évszámok és kémiai képletek. De a kikérdezéskor már hasznos egy társ. Lényegében azt mondhat­juk, hogy egy-egy tananyaggal job­ban meg tudunk ismerkedni ma­gunkban tanulva. Bonyolult gondo­latmeneteket követni és megérteni jobban lehet egyedül. A tanulás el­ső lépcsőfoka, a tananyaggal való megismerkedés kifejezetten az egyéni tanulás területe. A tanulás második szakaszában, amikor azt ellenőrizzük, hogy mi az, amit tudunk, illetve még nem tudunk, nagyon jó szolgálatot tehet a tanulótárs. A társak váltakozva kérdezhetik ki egymást, s ez a lehe­tő legjobb módja a visszacsatolás­nak, mert minden hiányosság kide­rül, és azonnal pótolható. Ha az ember önmaga ellenőrzi tudását, hajlamos némi önámításra, s egy­szerűen átsiklik a nehezebb dolgok felett. Párban vagy csoportban vé­gezve az idegen nyelvű szövegek fordítása is jobban megy. A tudás­beli hiányokból eredő hibák nem visznek olyan könnyen tévútra, mert valamelyikük általában még időben rájön a helyes megoldásra. Hasonló előnyei vannak a kéttagú csoportnak a matematikatanulás­ban is. így sokkal kisebb annak a valószínűsége, hogy egy előjelhiba miatt teljesen megakadjunk. A tanulópárosnak két fajtája van. Az „egyenértékű páros“ tagjainak tudása és képességei nagyjából azonosak. A másik fajta a „tréner és tanítvány kettős“. Ilyen viszony sok osztályban kialakul, ami jó dolog. Nagyobb haszna persze a gyengébb tanulónak van ebből az együttmű­ködésből. Igaz, hogy a tréner nem tudhat annyit, mint egy felsőbb osz­tályos, de jól ismeri társát, és azt is, hogy mit követel meg tőlük a tanár. Ami pedig a leglényegesebb: az ő viszonyuk egymáshoz egészen más, mint a tanár és a tanítvány közötti szokványos légkör. A tréner nem akar tekintélyt tartani, a tanuló pe­dig a legnaivabb kérdéseket is fel meri tenni. Az ilyenfajta együttmű­ködésben a tréner diáknak minden­esetre elég érettnek kell lennie ah­hoz, hogy társának valóban hasz­nos segítséget nyújtson. Nem a má­sik helyett kell csinálnia a feladatot, hiszen ebből senkinek semmi hasz­na nem lesz. El kell magyarázni gyengébb társának azt, amit nem ért, a tanítványnak pedig komolyan kell vennie a tanulást. Alsóbb osztá­lyokban ez a tanulási forma el sem képzelhető, a felsőbb osztályokban viszont igazán hatásos lehet. A tré­nernek is sok előnye származik eb­ből az együttműködésből. Ismeretes a látszattudás jelensége, amikor az ember azt hiszi, hogy mindent jól tud, pedig tudása felü­letes. Ebben a vonatkozásban való­jában segít a trénernek is az okta­tás. Még egyszer kénytelen átvenni mindazt, ami a közös tanulás köz­ben szóba kerül, hiszen nem tudná elmagyarázni azt, amit maga sem ért teljesen, (mon) ORVOSI TANÁCSOK Joga van formálni az életét Omega jeligével egy asz- szony a következőket írja: a lányom problémája miatt ■ írok, aki most 24 éves. A férjem öt éve meghalt, most ket­ten vagyunk. A lányomnak voltak udvarlói is, a legutolsóval 3 évig járt együtt, az előzővel pedig két és fél évig. Egy év szünet után, most egy fél éve jár egy elvált fia­talemberrel (gyermektelen). Lá­tom, hogy szereti a lányomat. Itt a probléma: mihelyt a dolgok ko­molyra fordulnának, a lányom visszakozik. Nekem már elegem volt a sok udvarlásból, most is ha megemlítem neki, hogy lesz-e va­lami, vagy lakjanak együtt, akkor mindig összeveszünk. Azt mond­ja, hogy ráér, vagy itthagy engem és elköltözik. Barátnői már mind férjnél vannak, sőt van, amelyik­nek már két gyermeke is van. Ha a gyereket is felhozom, hogy mi­kor lesz neki családja, akkor dur­cásan azt mondja, hogy hagyjam őt békén. Pedig szereti a gyereke­ket. Úgy veszem észre, hogy fél belemenni a házasságba. Nem tu­dom, mit csináljak. Hagyjam a dolgokat ahogy vannak? De nem mehet így sokáig. » Kedves Asszonyom, miért nem mehet? Válogasson a lánya addig, ameddig neki • tetszik. A lányában ki kell hogy alakuljon a házasságra való érettség érzése. Amíg nem érzi azt, hogy szerette valakihez tar­tozni, addig biztos nem megy féijhez, és ezt jól is teszi. A há­zasságra való érettség lányoknál 25-26 éves kor tájékán alakul ki. A fiúknál még később. Gyerme­ket szülni mind az anya mind pe­dig a gyermek szempontjából a legideálisabb 25 és 35 év között van. Tehát semmiről sem maradt le a lánya. Nincs értelme elha­markodottan férjhez menni azért, hogy 3-4 év múlva egy-két gyermekkel elvált asszony le­gyen. Vannak vidékek és városok is, ahol a válások a megkötött házasságok 60%-át teszik ki, és ez gyakran az elhamarkodott há­zasságkötések miatt van. Mivel a lányának van külön lakása, talán mindketten jobban járnának, ha a lánya oda költözne, hiszen már felnőtt ember és joga van úgy formálni az életét, ahogy neki megfelel. Pszichoterápiával gyógyítható Nem vagyok bolond!? jel­igével egy 19 éves fiú a kö­vetkezőket írja: orvosi vizs- ■ gálaton voltam, mivel ka­limpál a szívem és időnként fáj is. Előfordult, hogy annyira meg­izzadtam, hogy mindenem vizes volt és ilyenkor nehezen kaptam levegőt, később pedig szívtájéki panaszaim voltak. Az orvos ki­vizsgált és hallottam amint azt mondta a nővérkének, hogy „ne­urotikus, mint a ház", majd pszi­chológushoz utalt. Mit jelent az, hogy neurotikus, és miért kell pszichológushoz mennem? Kedves Fiatal Úr, a neurózis működésbeli lelki megbete­gedés, amelynek okai között • mai információink szerint nem állnak fenn szervi idegrend­szeri elváltozások, károsodások. A neurózis diszharmóniát jelent a személyiségen belül, egyrészt az ösztöntörekvések, vágyak, az ezekhez kapcsolódó érzelmek, indulatok, másrészt az egyén er­kölcsi noraiarendszere között. Ez a belső konfliktus nehézségeket okozhat az emberi kapcsolatok­ban, a különböző helyzetekhez való alkalmazkodásban is. Okai a kora gyermekkori lelki fejlődés zavarára, környezeti ártalmakra, megoldatlan konfliktusokra ve­zethetők vissza, de előfordulhat­nak felnőttkorban is olyan élet­helyzetek, amelyek meghaladják az egyén tűrőképességét, pszi­chés teherbírását és neurotikus tüneteket okoznak. A pszicho­analitikus elmélet szerint a neu­rózist leggyakrabban szexuális jellegű ösztönelfojtások okozzák. Az elfojtott ösztönenergiák kerü­lő úton, megváltozott formában törhetnek felszínre és pszichés zavarokat okozhatnak. A neuró­zisok leggyakoribb formái: szo­rongásos neurózis (pl. kisebbren­dűségi érzés), fóbia (irreális fé­lelmek), kényszemeurózis (kényszercselekvések és kény­szergondolatok, amelyeket a be­teg önmagától idegennek érez), hisztéria. A neurózis gyakran okoz vegetatív panaszokat (erős szívdobogás, verejtékezés, lég­szomj, de jelentkezhettek alvás­zavarok, emésztési azvarokis) szervi megbetegedések nélkül. Dr. Bordás Sándor A dunaszerdahelyi pszichológiai tanácsadó központ klinikai pszichológusa Kedves Fiatal Úr, a neurózis pszi­choterápiával gyógyítható és ezért küldték pszichológushoz. A szexuális életnek nincs normája Kíváncsi jeligével egy 16 éves lány a következőket kérdezi: lefeküdtem a fi- ■ ómmal, akivel két éve já­rok. Nagyon szeretem őt és nem szeretném elveszíteni, de van egy problémám. Mióta lefeküdtem vele, minden nap szeretkezni akar. Normális-e ez? Milyen gyakran kell ezt csinálni? Mások ezt hogyan csinálják? » Kedves Kisasszony, a szexu­ális élet gyakorisága egyé­nenként, életkoronként, • élethelyzetenként változik, nincsen átlagos normája. Egyes felmérések alapján a szexuálisan legaktívabb felnőtt életszakasz­ban 20 és 60 év között az átlag- népesség szexuális aktivitása na­pi egyszeri és heti egyszeri közö- sülési gyakoriság között szóró­dik. A testi leromlás, kimerült­ség, a betegség, a fájdalom erő­sen csökkentheti a szexuális akti­vitást. A pszichés feszültségek, stresszek hatása két irányban szélsőséges: egyeseknél fokozza a szexuális aktivitást, amely eb­ben az esetben a feszültségek le­vezetésének, az örömszerzésnek egyik kínálkozó lehetősége, má­soknál kifejezetten csökkenti a szexuális érdeklődést és ingerel- hetőséget. A túlhajszoltság szel­lemi foglalkozásúak esetében nö­velheti, testi munkát végzők ese­tében csökkentheti a szexuális aktivitást. A fizikai kondíció le­romlása műidig csökkenti, sőt teljesen meg is szüntetheti a sze­xuális aktivitást. Egyes pszichés zavarok pl. depresszió esetén az egyén általános aktivációs szint­je, ezen belül a szexuális aktivi­tás is nagymértékben csökken­het. Tapasztalható viszont, hogy a testi állapotjavulásával, a pszi­chés stresszek, terhelések elmú­lásával a szexuális aktivitás hir­telen az eredeti egészséges álla­potban tapasztalhatónak a sok­szorosára nő. A közgondolko­dásban sokan és elsősorban a férfiak hajlamosak a szexuális aktivitásnak önmagában értéket tulajdonítani, a közösülések gya­koriságát teljesítményként meg­élni, függetlenül a szexuális élet minőségétől. Ez a beállítottság könnyen torzíthatja a szexuális életet, indokolatlan önteltséget, vagy csökkentértékűségi érzést okozhat. A szexuális aktivitás­nak önmagában nincs értéke. Kedves Kisasszony, leveléből szá­momra az derül ki, hogy kicsit elhamarkodta a szexuális élet el­kezdését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom