Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-10 / 58. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 10. Családi Kör 11 A társadalom, amelyben élünk, nagy hatással van viselkedésünkre, erkölcseinkre, szokásainkra, hozzáállásunkra Nem könnyű szülőnek lenni ÖSSZEÁLLÍTÁS ember - az állatoktól eltérően - alapvetően társas lény. Az állatvilágban csaknem mindent az ösztön szabályoz. Ezzel szemben az ember tetteit, viselkedését, beszéd-vagy gondolkodásmódját az a társadalmi csoport határozza meg, amelyben nevelkedett. Ha egy eszkimó csecsemőt áthelyeznének a polinéz szigetvilágba, és ott egy polinéz család gondjaira bíznák, úgy nőne fel, mint egy polinéz: minden szava, gesztusa vérbeli polinézről árulkodna. A társadalom, amelyben felnövünk és élünk, viselkedésünket, fellépésünket, erkölcseinket, szokásainkat, hozzáállásunkat, eledelünket és ruházkodásunkat egyként meghatározza. Nagy általánosságban még a család nagyságába is beleszól. Biológiai létünket tehát nagymértékben befolyásolja a társadalom. Elég egy pillantást vetnünk az olyan bevándorlók népességszámának alakulására, akiknél az anyaországban a nagycsalád volt szokásban. A második nemzedékre a családok mérete a befogadó országban szokásosra zsugorodik. A szülői lét egyfajta társadalmi szerződés. Ha az ember növeli a népesség lélekszámút, a társadalom automatikusan belenyúl az életébe. A kis jövevény befogadásakor a kötelességek özönét zúdítja a szülőre. A szülő kötelessége, hogy egyengesse gyermeke útját a társadalomba való be- üleszkedésben. Ez rendben is volna, csakhogy napjaink társadalma gyakran változtatja a szabályokat. Szüléink, nagyszüleink egészen más világba vezettek be bennünket, mint amilyet mi hagyunk örökül utódainknak. A régi időkben a gyereknevelést a társadalom szigorú erkölcsi rendje, általánosan elfogadott értékrend, hagyományok szabályozták. Ha valaki nem volt hajlandó igazodni, tudta, mit várhat. Az utóbbi évtizedekben azoban szinte minden, valaha nagyra tartott érték semmivé vált. A családot, egyházat, iskoláztatást, nemiséget és a munkát illető Illusztrációs felvétel kérdésekben gyökeresen megváltozott vagy megoszlott a közvélemény. A mai tudathasadásos világban szülőnek lenni nagyon nehéz feladat. Manapság nincs semmiféle íradan szabály. A szülőknek maguknak kell eldönteniük, milyen elvek szerint neveljék a gyerekeiket. . Vegyük például a házasság előtti nemi életet, ami nagyszüleink idejében tilos volt a lányok, elfogadott, sőt férfias a fiúk számára. Ha egy leány semmibe vette ezt az íradan szabályt (és ez ki is derült), bukott nőnek számított. A mai szülő leteheti a voksot a fogamzásgátlás, az abortusz, a nászéjszakáig őrzött szüzesség, esetleg bármely köztes megoldás mellett. Vagy egyszerűen nem vesz tudomást a kérdésről. Napjaink társadalma nem ad semmiféle biztos fogódzót, nem szentesít semmiféle eszközt. És nem csupán a nemiségre érvényes mindez. A szülőnek magának kell megtalálnia a választ minden egyes kérdésben. Nagyon fontos, hogy legalább a családnak legyen meghatározott szabályrendszere, bizonyos értékrendje. Hiszen a család éppen olyan fontos szerepet játszik az egyén életében, mint a társadalom. A család, illetve a szülő legelemibb feladatait négy pontba foglalhatnánk össze: 1. Megadni a gyermekek számára az élet fenntartásához nélkülözhetetlen dolgokat, melyeket nem tudnak megszerezni maguknak. Megtanítani őket, hogyan vehetik át tőlünk ezeket a feladatokat, és válhatnak független emberekké. 2. Képmutatás nélkül cselekedni, beszélni, viselkedni - nem várhatjuk el a gyerekektől, hogy azt tegyék, amit mi jónak látunk, ha mi magunk sem tesszük. Felismerni, hogy minden pillanatban számít az, hogy mit teszünk. A gyerekek utánzással tanulnak. 3. Lehetőséget teremteni számukra, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Megerősíteni jó szokásaikat, gyengíteni a rosszakat. 4. Meghallgatni őket, odafigyelni rájuk. Ezzel példát mutatunk, hogy ők is így tegyenek, (j-y) Ne gondoljuk, hogy a tánulástervezés idő- és energiapocsékolás, ellenkezőleg: takarékosság mindkettővel Szükségünk van tervekre és célokra FELDOLGOZÁS ísérletekkel bizonyítható, hogy minden tanulási folyamat bemelegítéssel kezdődik. Az agyunk csak bizonyos idő után lesz igazán fogékony. Ezért is fontos, hogy ne a legnehezebb tárggyal kezdjük a tanulást. Először olyasmit vegyünk elő, ami könnyen megy. A bemelegítő tevékenység más jellegű is lehet, mint a későbbi feladat. Például az a negyedóra, amelyet a történelemlecke elolvasásával töltünk el, megkönnyíti majd a matematikatanulást. Jó tudni, hogy két megtanulandó anyag annál inkább zavarja egymást, minél több közöttük a hasonlóság. A gyakorlati tanulás szempontjából ez azt jelenti, hogy egymás után egymástól minél eltérőbb tananyagokkal foglalkozzunk. Célszerű dolog saját tanulási tervet készítem. A tanulástervezésnek több előnye is van. Nem felejtünk el semmit, áttekintést szerzünk tennivalóinkról, és pontosan látjuk, hogyan állunk. Amivel elkészültünk, azt kipipáljuk. Ez a sikerélmény serkentő motívum. A motiváció és a teljesítmény ösz- szefüggése teljesen egyértelmű: minél erősebb a pozitív motiváció, annál jobb lesz a teljesítmény, legalábbis egy bizonyos szintig. Minél távolabbi a kitűzött cél, annál kisebb a motiváció hatása. Készítsünk tehát rövid távra szóló terveket is! Az ember nem máról holnapra él, és a diák (legalábbis az értelme- sebbje) sem csak egyik napról a másikra tanul. Vannak olyan feladatok, amelyekről már előre tudunk, és amelyeket máról holnapra nem is tudnánk elvégezni. Ezek feldolgozását előre be lehet osztani egy meghatározott időtartamra. Lehetőleg egyenlő részekre bontsuk fel az anyagot, s ne úgy, hogy az egyik napon hat óra hosszat kelljen a könyvek előtt ülnünk, máskorra pedig csak egy óra maradjon. Feltétlenül szükséges messzebre is előrenézni, például egy félévre vagy az egész iskolaévre. A hosszú távra szóló tervezésnek azonban csak akkor van értelme, ha idejében fogunk hozzá. A mai iskolarendszerben a tanulók tudását egyénenként bírálják el. Ebből a szempontból előnyösebb az egyedül végzett tanulás. Ahol csoportokat vizsgáztattak, mint az egyetemeken egyes tantárgyakból, ott természetesen a csoportos tanulás hozza a legjobb vizsgaeredményeket. Egyedül bármikor tanulhatunk. A csoportos tanulást viszont meg kell szervezni, s ez nem mindig megy könnyen. A csoportos tanulás csak akkor kifizetődő, ha lényegesen többet nyújt az egyéni tanulásnál. Egyedül jobban tanulhatók a „bemagolandó“ dolgok: idegen szavak, nyelvtani szabályok, történelmi évszámok és kémiai képletek. De a kikérdezéskor már hasznos egy társ. Lényegében azt mondhatjuk, hogy egy-egy tananyaggal jobban meg tudunk ismerkedni magunkban tanulva. Bonyolult gondolatmeneteket követni és megérteni jobban lehet egyedül. A tanulás első lépcsőfoka, a tananyaggal való megismerkedés kifejezetten az egyéni tanulás területe. A tanulás második szakaszában, amikor azt ellenőrizzük, hogy mi az, amit tudunk, illetve még nem tudunk, nagyon jó szolgálatot tehet a tanulótárs. A társak váltakozva kérdezhetik ki egymást, s ez a lehető legjobb módja a visszacsatolásnak, mert minden hiányosság kiderül, és azonnal pótolható. Ha az ember önmaga ellenőrzi tudását, hajlamos némi önámításra, s egyszerűen átsiklik a nehezebb dolgok felett. Párban vagy csoportban végezve az idegen nyelvű szövegek fordítása is jobban megy. A tudásbeli hiányokból eredő hibák nem visznek olyan könnyen tévútra, mert valamelyikük általában még időben rájön a helyes megoldásra. Hasonló előnyei vannak a kéttagú csoportnak a matematikatanulásban is. így sokkal kisebb annak a valószínűsége, hogy egy előjelhiba miatt teljesen megakadjunk. A tanulópárosnak két fajtája van. Az „egyenértékű páros“ tagjainak tudása és képességei nagyjából azonosak. A másik fajta a „tréner és tanítvány kettős“. Ilyen viszony sok osztályban kialakul, ami jó dolog. Nagyobb haszna persze a gyengébb tanulónak van ebből az együttműködésből. Igaz, hogy a tréner nem tudhat annyit, mint egy felsőbb osztályos, de jól ismeri társát, és azt is, hogy mit követel meg tőlük a tanár. Ami pedig a leglényegesebb: az ő viszonyuk egymáshoz egészen más, mint a tanár és a tanítvány közötti szokványos légkör. A tréner nem akar tekintélyt tartani, a tanuló pedig a legnaivabb kérdéseket is fel meri tenni. Az ilyenfajta együttműködésben a tréner diáknak mindenesetre elég érettnek kell lennie ahhoz, hogy társának valóban hasznos segítséget nyújtson. Nem a másik helyett kell csinálnia a feladatot, hiszen ebből senkinek semmi haszna nem lesz. El kell magyarázni gyengébb társának azt, amit nem ért, a tanítványnak pedig komolyan kell vennie a tanulást. Alsóbb osztályokban ez a tanulási forma el sem képzelhető, a felsőbb osztályokban viszont igazán hatásos lehet. A trénernek is sok előnye származik ebből az együttműködésből. Ismeretes a látszattudás jelensége, amikor az ember azt hiszi, hogy mindent jól tud, pedig tudása felületes. Ebben a vonatkozásban valójában segít a trénernek is az oktatás. Még egyszer kénytelen átvenni mindazt, ami a közös tanulás közben szóba kerül, hiszen nem tudná elmagyarázni azt, amit maga sem ért teljesen, (mon) ORVOSI TANÁCSOK Joga van formálni az életét Omega jeligével egy asz- szony a következőket írja: a lányom problémája miatt ■ írok, aki most 24 éves. A férjem öt éve meghalt, most ketten vagyunk. A lányomnak voltak udvarlói is, a legutolsóval 3 évig járt együtt, az előzővel pedig két és fél évig. Egy év szünet után, most egy fél éve jár egy elvált fiatalemberrel (gyermektelen). Látom, hogy szereti a lányomat. Itt a probléma: mihelyt a dolgok komolyra fordulnának, a lányom visszakozik. Nekem már elegem volt a sok udvarlásból, most is ha megemlítem neki, hogy lesz-e valami, vagy lakjanak együtt, akkor mindig összeveszünk. Azt mondja, hogy ráér, vagy itthagy engem és elköltözik. Barátnői már mind férjnél vannak, sőt van, amelyiknek már két gyermeke is van. Ha a gyereket is felhozom, hogy mikor lesz neki családja, akkor durcásan azt mondja, hogy hagyjam őt békén. Pedig szereti a gyerekeket. Úgy veszem észre, hogy fél belemenni a házasságba. Nem tudom, mit csináljak. Hagyjam a dolgokat ahogy vannak? De nem mehet így sokáig. » Kedves Asszonyom, miért nem mehet? Válogasson a lánya addig, ameddig neki • tetszik. A lányában ki kell hogy alakuljon a házasságra való érettség érzése. Amíg nem érzi azt, hogy szerette valakihez tartozni, addig biztos nem megy féijhez, és ezt jól is teszi. A házasságra való érettség lányoknál 25-26 éves kor tájékán alakul ki. A fiúknál még később. Gyermeket szülni mind az anya mind pedig a gyermek szempontjából a legideálisabb 25 és 35 év között van. Tehát semmiről sem maradt le a lánya. Nincs értelme elhamarkodottan férjhez menni azért, hogy 3-4 év múlva egy-két gyermekkel elvált asszony legyen. Vannak vidékek és városok is, ahol a válások a megkötött házasságok 60%-át teszik ki, és ez gyakran az elhamarkodott házasságkötések miatt van. Mivel a lányának van külön lakása, talán mindketten jobban járnának, ha a lánya oda költözne, hiszen már felnőtt ember és joga van úgy formálni az életét, ahogy neki megfelel. Pszichoterápiával gyógyítható Nem vagyok bolond!? jeligével egy 19 éves fiú a következőket írja: orvosi vizs- ■ gálaton voltam, mivel kalimpál a szívem és időnként fáj is. Előfordult, hogy annyira megizzadtam, hogy mindenem vizes volt és ilyenkor nehezen kaptam levegőt, később pedig szívtájéki panaszaim voltak. Az orvos kivizsgált és hallottam amint azt mondta a nővérkének, hogy „neurotikus, mint a ház", majd pszichológushoz utalt. Mit jelent az, hogy neurotikus, és miért kell pszichológushoz mennem? Kedves Fiatal Úr, a neurózis működésbeli lelki megbetegedés, amelynek okai között • mai információink szerint nem állnak fenn szervi idegrendszeri elváltozások, károsodások. A neurózis diszharmóniát jelent a személyiségen belül, egyrészt az ösztöntörekvések, vágyak, az ezekhez kapcsolódó érzelmek, indulatok, másrészt az egyén erkölcsi noraiarendszere között. Ez a belső konfliktus nehézségeket okozhat az emberi kapcsolatokban, a különböző helyzetekhez való alkalmazkodásban is. Okai a kora gyermekkori lelki fejlődés zavarára, környezeti ártalmakra, megoldatlan konfliktusokra vezethetők vissza, de előfordulhatnak felnőttkorban is olyan élethelyzetek, amelyek meghaladják az egyén tűrőképességét, pszichés teherbírását és neurotikus tüneteket okoznak. A pszichoanalitikus elmélet szerint a neurózist leggyakrabban szexuális jellegű ösztönelfojtások okozzák. Az elfojtott ösztönenergiák kerülő úton, megváltozott formában törhetnek felszínre és pszichés zavarokat okozhatnak. A neurózisok leggyakoribb formái: szorongásos neurózis (pl. kisebbrendűségi érzés), fóbia (irreális félelmek), kényszemeurózis (kényszercselekvések és kényszergondolatok, amelyeket a beteg önmagától idegennek érez), hisztéria. A neurózis gyakran okoz vegetatív panaszokat (erős szívdobogás, verejtékezés, légszomj, de jelentkezhettek alvászavarok, emésztési azvarokis) szervi megbetegedések nélkül. Dr. Bordás Sándor A dunaszerdahelyi pszichológiai tanácsadó központ klinikai pszichológusa Kedves Fiatal Úr, a neurózis pszichoterápiával gyógyítható és ezért küldték pszichológushoz. A szexuális életnek nincs normája Kíváncsi jeligével egy 16 éves lány a következőket kérdezi: lefeküdtem a fi- ■ ómmal, akivel két éve járok. Nagyon szeretem őt és nem szeretném elveszíteni, de van egy problémám. Mióta lefeküdtem vele, minden nap szeretkezni akar. Normális-e ez? Milyen gyakran kell ezt csinálni? Mások ezt hogyan csinálják? » Kedves Kisasszony, a szexuális élet gyakorisága egyénenként, életkoronként, • élethelyzetenként változik, nincsen átlagos normája. Egyes felmérések alapján a szexuálisan legaktívabb felnőtt életszakaszban 20 és 60 év között az átlag- népesség szexuális aktivitása napi egyszeri és heti egyszeri közö- sülési gyakoriság között szóródik. A testi leromlás, kimerültség, a betegség, a fájdalom erősen csökkentheti a szexuális aktivitást. A pszichés feszültségek, stresszek hatása két irányban szélsőséges: egyeseknél fokozza a szexuális aktivitást, amely ebben az esetben a feszültségek levezetésének, az örömszerzésnek egyik kínálkozó lehetősége, másoknál kifejezetten csökkenti a szexuális érdeklődést és ingerel- hetőséget. A túlhajszoltság szellemi foglalkozásúak esetében növelheti, testi munkát végzők esetében csökkentheti a szexuális aktivitást. A fizikai kondíció leromlása műidig csökkenti, sőt teljesen meg is szüntetheti a szexuális aktivitást. Egyes pszichés zavarok pl. depresszió esetén az egyén általános aktivációs szintje, ezen belül a szexuális aktivitás is nagymértékben csökkenhet. Tapasztalható viszont, hogy a testi állapotjavulásával, a pszichés stresszek, terhelések elmúlásával a szexuális aktivitás hirtelen az eredeti egészséges állapotban tapasztalhatónak a sokszorosára nő. A közgondolkodásban sokan és elsősorban a férfiak hajlamosak a szexuális aktivitásnak önmagában értéket tulajdonítani, a közösülések gyakoriságát teljesítményként megélni, függetlenül a szexuális élet minőségétől. Ez a beállítottság könnyen torzíthatja a szexuális életet, indokolatlan önteltséget, vagy csökkentértékűségi érzést okozhat. A szexuális aktivitásnak önmagában nincs értéke. Kedves Kisasszony, leveléből számomra az derül ki, hogy kicsit elhamarkodta a szexuális élet elkezdését.
