Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

2001-03-10 / 58. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 10. VENDÉGKOMMENTÁR ^ Csordultig a poharunk SZILVÁSSY JÓZSEF Egyre többen gondoljuk, hogy a pozsonyi kormányhivatalban és a mi­nisztériumokban kevés ldvételtől eltekintve hozzá nem értők vagy tu­datos politikai kártevők siserehada dáridózik. Kihasználva a felelős kormánytag tájékozatlanságát, netán a tudatlanságát. Csak így lehet magyarázni azokat az elfuserált törvénymódosításokat és rendelkezé­seket, amelyekkel tovább keserítik sok polgár életét. Több ezer kisvál­lalkozójanuártól a törvény-előkészítők és a képviselők felületessége miatt legalább fél évig nem szorulhat táppénzre, mert visszamenőleg nemhogy évi százezer korona, hanem egy fillér bevételt sem tudna igazolni, hiszen tavaly vagy tavalyelőtt még nem váltotta ki az iparen­gedélyt. A felháborító intézkedések sora a közúti közlekedés drágulá­sával folytatódott. A gazdasági és a közlekedési miniszter konokul is­mételgette, a diákjegyek árát legfeljebb huszonöt százalékkal emel­ték, miközben a felháborodott szülő esetenként a korábbi díjtételek­hez képest nyolcvan százalékkal többet volt kénytelen hetente vagy egész márciusra kifizetni. Azért, mert a minisztériumi észkombájnok megfeledkeztek arról az egyszerű tényről, hogy a közlekedési vállalat a megemelt jegyárakból faragta le a csökkentett kedvezményeket. Legújabban pedig a mentők körül tört ki hajcihő. Újra egy zagyva ren­delkezés miatt. Ha valóban veszteségek érték a templom egerénél is nincstelenebb egészségügyünket azért, mert egyesek visszaéltek a mentőszolgálattal, akkor őket kell fülön csípni. Nem pedig olyan ho­mályos ukázt fabrikálni, amely miatt egyes orvosok - attól tartva, hogy az ő fizetésükből vonják le a költségeket - kórházi vagy ambu­láns kezelésre szoruló idős, mozgássérült emberektől is megvonják a mentőt. Civilizált országokban ilyen szakmai selejtek miatt azonnal menesztik a felelős tisztségviselőt. Még a minisztert is. Nálunk a kor­mányfő és a tárcavezető rezzenéstelen arccal gagyog és ragyog, mint­ha mi sem történt volna. Miközben lóhalálában módosítják az amúgy is tucatszor megváltoztatott jogi normát. Csordultig már keserű poha­runk, alig tudjuk kivárni a köztisztviselők alkalmasságáról rendelkező új törvényt, amely talán kiseprűzi azokat, akik évtizedek vagy a legu­tóbbi választások óta téblábolnak odafenn. És szeretnénk hinni, hogy ez a tétova, egymással marakodó, a saját árnyékától is berezelő koalí­ció legalább ennek az európai léptékű jogi normának érvényt szerez. A szerző a Csallóköz lapigazgatója JEGYZET orvos. Más lapra tartozik az or­vosok többségének alulfizetése. Nem mintha a főorvosok és a ve­zető pozíciókban lévők bére elér­né az európai államokban honos juttatást, de... A közkatonák szo­ciális helyzete tarthatadan, azo- ké az orvosoké, akik bére a több száz túlóra ellenére sem közelíti meg a banktisztviselők jövedel­mét. Nem véletieniil említem ép­pen őket. Tisztelem munkájukat, tudásukat, szükség van a banki szolgáltatásokra. De ha viszonyí­tani kezdek, felmerül a kérdés: miért nincsenek azon a szinten az orvosaink is? Lehet, hogy ma­gasabb érdekek követelték, hogy a bankszektor meggyógyítására nehéz százmilliárdokat áldozzon a kormány, ám talány, miért nem járt el ugyanígy az eladósodott, pénztelen egészségüggyel?! Nem mintha ebben az ágazatban nem történtek volna visszaélések, de szinte biztos, hogy senki nem nyúlt le a kórházi számlákról mil- liárdokat. Sajnos, amíg nem ren­deződik az ágazat anyagi helyze­te, - az ésszerűsítésnek gyakran a politikusok vernek gátat -, ad­dig nem szabadulunk a libikóka szindrómától. A baj az, hogy a „lenti” helyzet általában a bete­geknek jut. Lapigazgató: Slexákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik- kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Mint a libikóka PÉTERFI SZONYA Egy orvos ismerősöm libikóká­hoz hasonlította az egészség­ügyet. Az egyszer fent, máskor lent nemcsak anyagi helyzetün­ket jellemzi, hanem közkedvelt­ségünket is - magyarázta, utalva a legújabb botrányra, a mentők használatának korlátozására. Ki­fejtette, a fehérköpenyesek nem csupán a felelősségteljes munka megfizetését követelik, hanem társadalmi-erkölcsi elismerésü­ket is. Vajon ki lehet-e erőszakol­ni, hogy szaktekintélyként tisz­teljük azt az orvost, aki pénzt kö­vetel az egészségbiztosító által térített kezelésért? Hogy ismer­jük el azt, aki saját tudásától el­telve nem küldi szakorvoshoz a rászorulót, esedeg műhibát követ el? Hosszan sorolhatnám a rossz példákat, de minek? A beteg nem folytat szélmalomharcot orvosá­val, mert tudja: amint napvilágra kerül a mulasztás, a szakma ösz- szefog, s kivédi a „támadást”. Biztos, ami biztos, mert nem tud­ni, mikor kerül pácba egy másik Álarcosbál vasaséknál. Emil Machyría szakszervezeti vezér inkognitónak öltözött (TASR-felvétel) TALLÓZÓ MAI BLIKK Szabadi Béla ellen büntetőfeljelen­tést tett Boros Imre megbízott földművelési miniszter. A rövid határidőn belül lefolytatott vizsgá­lat súlyos jogellenes cselekménye­ket tárt fel. Boros úgy véli, a Sza­badi által folytatott szabálytalan, a büntetőjogot is érinthető cseleke­detek Torgyán József közvetlen fe­lelősségét is felvetik. Mivel új, sú­lyos pénzügyi visszaélésekre is fény derült várhatóan a vizsgála­tok lezárultával újabb büntetőfel­jelentésre kerül sor. Szabadi a lap­nak azt mondta: örülne, ha az ide­iglenes miniszter közölné vádjait. Miután megismeri ezeket, elgon­dolkodik azon, hogy ő is büntető- feljelentést tegyen ellene hamis vád miatt. A politikus úgy tudja, volt szobájának minden négyzet­centiméterét átkutatják az FVM- ben. Számítógépéből próbálják ki­szedni azokat az anyagokat, ame­lyeken ő dolgozott. Pitiáner koalíciós trucc Vészjósló hetet zárunk. A kormánykoalíció szlovák része az MKP nélkül, az el­lenzék támogatásával ké­szül a közigazgatási reform elfogadására. Már nem cseng fülében a két szlovák himnusz a parlamentből, nem égnek az exalkotmány emlékére gyújtott mécsesek, s feledésbe merült mindaz, ami azelőtt elhangzott MOLNÁR NORBERT Amikor Anna Malíková az alkot­mánymódosítás előtt felvetette, ha a koalíció MKP-mentesen is elfo­gadná a módosítást, az SNS hajlan­dó az új alaptörvényre voksolni, csak röhögött a fél ország. Most pe­dig Pavol Hamzík minden gátlás nélkül a nemzetieknél és Meciaréknál puhatolózik, vajon a magyarok keményfejűsége miatt keletkezett űrt nem tömnék-e be. Valószínűleg ezért nyilatkozott ko­rábban Ivan Miklós, Mikulás Dzurinda és Jozef Migas is olyan határozottan arról, hogy márpedig lesz reform. A kérdés csak az, mi­lyen. Végülis a Niznansky és csapa­ta által beterjesztett változat - leg­alábbis a megyehatárok meghúzá­sában - igencsak hasonlít az előző kormány agyrémére, így az sem je­lenthet problémát az ellenzéknek, hogy meglengesse karját a végsza­vazásnál. Valahol kiábrándító, hogy a kormány szlovák része ak­kor dobja Bugárékat, amikor akar­ja, és ahogy akarja. Talán azt akarja bizonyítani, hogy az MKP mégsem bokréta az integráció kalapján? Ennek a koalíciónak ez a reform lett volna az utolsó dobása. Elfoga­dása után már semmilyen komoly döntést nem várhattunk volna tő­le, hiszen másfél évvel a választá­sok előtt már kockázatos nagyobb horderejű vállalkozásba kezdeni. Ha Hamzík szervája fogadót talál, olyan politikai kufárkodás kezdő­dik, aminek eredménye az „MKP­Ennek a koalíciónak ez a reform lett volna az utolsó dobása. val bemocskolt múlt” tisztára mo­sása lesz. Bár erre számítottunk a közigazgatási reform elfogadása után is, csak a mosógép kezdett korábban működni. Veszélyesen gyorsan elfeledte a négy szlovák kormánypárt az alkotmányt. Csak nehogy a mécsesek az ő ülepüket kezdjék pörkölni. Már a mi kormányunkat is foglal­koztatja az a brit jelentés, mely szerint az orosz titkosszolgálat áll a kelet-európai romák szerve­zett kivándorlása mögött. Bár Magyarországon már nyíltan be­szélnek a problémáról, senki nem meri azt mondani, legalábbis mostanáig nem, hogy benne van az újkori miniexodusban a Nagy­medve esze. Nálunk erről még nem beszélnek. Pedig nem árta­na utánanézni, melyik ország, milyen módon próbálja meg utunkat, útjainkat elzárni a szebb, új világ felé. A zámolyi romák - miután ott- tartózkodási engedélyt kaptak - munkavállalási engedélyért fo­lyamodhatnak a francia hatósá­gokhoz. MAGYAR TÜKÖR Mekkora a magyar toleranciahatára? FORRÓ EVELYN Szóljanak, ha megvan a végered­mény, ne fárasszanak a részletek­kel, idézhetném párom örökérvé­nyű mondását, amelyet - legyünk történelmileg hűek - nem a kis­gazdákra alkalmazott először. De, mint nagy mondásokra, erre is igaz, ezért ezen a héten sem merek aktuális kisgarázda képet adni, mert amit lapzárta előtt másodpercekkel leírok, annak ta­lán még az ellenkezője sem igaz, mire az olvasó kézbe veszi a la­pot. Kérem, majd szóljanak, mi a végeredmény. Úgy vagyok a Fekete Angyallal is. Vissza szándékozik vonni, vissza­vonja most már mindjárt, még­sem vonta vissza, sőt pontosított, és ezzel a saját maga elleni ítéle­tet is kimondta, szóltak a megfo­galmazások. Ügyvédje szerint emberileg nagyrabecsülendő Tí­mea beismerése a halálba segíté­sekről, ám ügyvédként értetlenül áll az eset előtt, hiszen ha nem lett volna beismerés, a vád nem bizonyítható. Jut szembe, az egyetemen, ahol tanítok, helyzetgyakorlaton azt a feladatot adtam, ha sajtótájékoz­tatót tartana a Fekete Angyal, mi­lyen három kérdést tennének fel neki. íme, a két legjobb: Miután az ügyvéd önként jelentkezett Tí­mea védelmére, ki fizeti honorá­riumát? Engedné-e, hogy édes­anyja befeküdjön abba a kórház­ba, ahol Ön a nővér? A hét eseményeinek sorából nem hiányozhat az árvíz. Szorongva nézem a tévék tudósításait, csak az jut eszembe, mennyi, de mennyi ígéret hangzott el a gátak építéséről, újjáépítési segélyek­ről, miközben az újra és újra föl­dönfutóvá vált emberek szomo­rúan mondják, még a két évvel ezelőtti segélyt sem kapták meg. Anélkül, hogy demagógiára haj­lamos lennék, csak azt kérdez­ném tisztelettel, az egykori illeté­kes miniszter, ma villamos energiai főember által megígért hatalmas pénzek hová tűntek? Ki a felelős? De folytathatnám, az agrártárca nemrégen menesztett vezetője ál­tal eltapsolt milliárdokat, vagy netán a tűzijátékra és egyéb nya­lánkságokra elfecsérelt pénzt mi­ért nem hasznosabbra, például az árvízvédelemre fordították? A válasz egyszerű: akkor a klientú­ra szegényebb maradt volna. Mindeközben az Index nevű internetes újság azt taglalja hosz- szadalmasan, vajon mit bír el a magyar, mekkora a toleranciaha­tára? A kérdés alaptörténete: Az egyik kereskedelmi tévében (no, nem reklámozzuk!) a Barátok közt című műsorban elcsattant az első homoszexuláis csók. Csak úgy, a nyílt színen. Mi lesz Misi­vel, a nézők elfogadják-e mássá­gát, vagy visszamegy a barátnőjé­hez, akihez semmi gusztusa? Őszintén örülök, hogy ez az egyetlen problémájuk. A szerző budapesti tudósítónk OLVASÓI LEVÉL Kit szolgál a rossz törvény? Az ember nagyon nehezen fog hozzá a bírálathoz, mert sajnos, könnyen félremagyarázzák szava­it. Ezért mindjárt az elején szeret­ném kijelenteni, nincs szándé­komban a parlament és a kormány lejáratása, sőt az ellenzék malmá­ra sem szeretném a vizet hajtani. Csupán azokra a meggondolatlan törvényekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek megkeserítik a fiatalok életét. Azt hiszem, a bírá­lathoz pedig azért van jogom, mert mint választópolgár, vok- sommal bizalmat szavaztam a parlamentnek és a kormánykoalí­ciónak. Kezdem a januárban meg­jelent új szociális törvénnyel, ami szerint a távutas vagy esti tagoza­ton tanuló diákoknak nincs joguk anyagi juttatáshoz. Most nem el­sősorban a főiskolára és egyetem­re járó fiatalokról szeretnék be­szélni, hanem az érettségizni szándékozó szakmunkásfiatalok- ról. Ellentétben a szakmunkáskép­ző intézetekben felvilágosító úton járó munkaügyi hivatalok előadói­val, akik örökösen azt hangoztat­ják az inasiskolákba tanuló diá­koknak, hogy az érettségi felesle­ges, és ha nem tanulnak tovább, munkájuk ugyan nem lesz, de kaphatnak segélyt. Én csak egy egyszerű asszony vagyok, ám meggyőződésem, hogy az ország­nak szüksége van érettségizett, jó szakemberekre. Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy a leg­több tanonciskola színvonala - tisztelet a kivételnek - nem üti meg az európai mércét. Míg Ftácnik miniszter úr és Szigeti ál­lamtitkár úr arról nyilatkoznak az Új Szónak, hogy meg kellene hosszabbítani a tízéves tankötele­zettséget, addig ilyen nem átgon­dolt törvények nehezítik a fiatalok életét. A pénzhiánnyal küszködő iskolákat megértem, de itt csorbul az ingyenes tanuláshoz való jog, és egyfajta negatív diszkrimináció folyik ezekkel a gyerekekkel szem­ben. Ezek a gyerekek három dél­utánt az iskolapadban töltenek, s a maradék két napra garantáltan nem találnak olyan vállakozót, cé­get, aki, illetve amely alkalmazná őket. S nekik nem jár sem szociális segély, se munkanélküli segély, de még adókedvezmény, családi pót­lék, sót táppénz sem. A másik szo­ciális jellegű törvény a magánvál­lalkozókat érinti. Nem hiszem, hogy akad ember, aki ebben a tör­vényben nem talál negatív diszkri­minációt. Féljem kezdetben a nyugdíjbiztosítótól majd a szoci­ális biztosítótól kapta a családi pótlékot a gyerekre. Februárban azonban hiába vártuk a szokott időben. A szociális biztosítónál annyit közöltek a fiammal, hogy majd értesítnek. Valamit elvonni csak komoly indoklás után lehet­ne, s így elkerülhető lenne egy csomó idegesség, arról nem is beszélve, hogy egy normális csa­ládban tervezés folyik (ez kelle­ne egy jól működő országban is), s ebből a családi pótlékből szok­tuk fizetni a villanyszámlát, és nem hiszem, hogy az energia- szolgáltató vállalat megvárja, míg egy hivatalnok eldönti, hogy egy 68 éves kisnyugdíjas, aki egy életen keresztül becsületesen dolgozott, hova is tartozik. Ecsedi Sámuelné Baka

Next

/
Oldalképek
Tartalom