Új Szó, 2001. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
2001-03-07 / 55. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁRCIUS 7. KOMMENTÁR Jövő kicsiben TUBA LAJOS Azért az e-emberről se feledkezzünk meg, szólalt fel egy múlt heti magyarországi konferencián az ismert vidékfejlesztési szakember, amikor végighallgatta, hogy az intelligens nagyrégió koncepciójának részeként miként tér át mindenki öt éven belül az e-kereskedelemre, az e-közigazgatásra, sőt az e-egészségügyre. Persze kiderült, az elektronizálás ambiciózus tervei egyéb akadályba is ütközhetnek, hiszen manapság hiába látják el milliárdos összegekkel rendelkező központi pályázatokból az összes községi hivatalt számítástechnikával, ha az ottani telefonhálózat nem képes internetezésre. A nyugat-dunántúli régió munkájáról és terveiről szóló előadások során mégis azt érezhettük, Magyarország megint nagyon elfutott tőlünk. Mert amíg nálunk a kistérségek még mindig néhány helyi megszállott ügyei, és térségmenedzserről általában csak álmodnak, addig a Csallóközzel szembeni részen már arról folyik a vita, vajon hány szakemberre van szükség ahhoz, hogy egy-egy kistérség felkészülten várja az uniós csatlakozást. Azt ugyan maguk sem hiszik, hogy a szegényebb tagországok majd szó nélkül tűrik, hogy például a mezőgazdasági alapból Magyarország évente egymilliárd eurót kapjon a felzárkózáshoz, de nem kétséges, a mostanitól nagyságrenddel több pénzről lesz szó. Ennek kihasználásához azonban még mindig kevés a szakemberük és a kapacitásuk, pedig a szlovákiai „sokat beszélünk, de semmit sem adunk” gyakorlattal ellentétben arrafelé már központi forrásból is évente milliárdokat adnak a régiók felzárkóztatására. Az uniós alapokból ugyanis hiába jár majd pénz, aki ezt nem lesz képes megpályázni, az a megélhetés szempontjából éppen olyan esélytelen lesz, mint jelenleg. Márpedig amikor egy egész országról van szó, már nem elég, ha minisztériumi illetékesek magán konzultációs cégei képesek pályázatokat kidolgozni. Itt már az kell, hogy tudatos, évekig tartó munkával országszerte ezrek készüljenek fel fbár épp a mai magyarországi gyakorlat mutatja, hogy megfelelő ambícióval üyen kaliberű akció is politizálható). Ausztriában egyébként, tudván, hogy az uniós csatlakozást leginkább a jövőjüket féltő parasztok ellenzik, hónapok alatt olyan tanácsadó rendszert építettek ki, amely mindenki számára kézzelfogható közelségbe hozta a közös Európa előnyeit. Ebben a környezetben várjuk mi néhány nagyot mondó politikussal, de valójában a felkészülésért szinte semmit sem téve, hogy majd egyszer bekövetkezik a csoda és hullani kezd a manna. Ez azonban manapság már annak a szájába hull, aki ezért előzetesen megdolgozott. JEGYZET utazott eleget. Ezt a minap a vü- lamoson tapasztaltam, amikor barátnőmmel két, kényelmesen üldögélő fiú mellett álltunk, és magyarul beszélgettünk. Eleinte nem is szenteltünk figyelmet a kamaszoknak. Látszólag ők sem nekünk. Ám az egyik megállóban a két fiú felpattant, és mielőtt leszálltak volna, odavetették a legendás szólást:,jvia Slovensku po slovensky.” Kicsit meglepődtem. Már évek óta nem molesztáltak ezzel a „felvilágosuld’ mondattal. És micsoda nemzeti öntudattal, büszkeséggel vágta oda a két fiú abban a Pozsonyban, amely mostanában büszkén vállalja hajdani háromnyelvűségét, három kultúra jótékony hatását. Hogy a fiúk hol szívták magukba határozott nézeteiket, otthon-e vagy az iskolában, nem tudhatom, ám annyi biztos, lelkiismeretes oktatójuk munkájában van némi hiányosság. Bátorságból adhatna nekik néhány leckét. A két fióka már csak akkor merte odavakkantani az ominózus mondatot, amikor gyorsan leszállhatott a vülamos- ról, vagyis nem kellett félnie a választól. Barátnőmmel elérzéke- nyülve néztünk utánuk: ők a jövő reménységei. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, R O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-maü: redakcia@ujszo.com Ajovo reménységei MISLAY EDIT A mai tizenévesek már nem kaptak ízelítőt az elmúlt rendszerből. Legfeljebb ötévesek lehettek a fordulat idején. Más körülmények között cseperedtek, cseperednek fel. A nyugati utazás nem elérheteden vágyálom számukra, hanem hétköznapi valóság. Nem kell kötelezően nyűglődniük a nagy baráti ország nyelvével, helyette világnyelveket tanulnak, és a tehetősebb családok gyermekei) már középiskolai, egyetemi tanulmányaikat is nyugati iskolákban végzik. Felszabadultab- bak, magabiztosabbak, öntuda- tosabbak mint az előttük járó generációk. Ők a huszonegyedik század gyermekei. Az utazásoknak, az interneten való szörfözésnek köszönhetően összezsugorodott, kinyílt előttük a világ. Ami azért is hasznos, mert a más, az idegen megismerése toleranciára nevel. De akad azért Szlovákiában jó néhány tinédzser, aki még szemmel láthatóan nem TALLÓZÓ SÜDD E UTSCH E ZE |JUNG A lap szerint a szlovák kormány- koalíció a kínkeservesen megszavazott alkotmánymódosítás után újabb probléma előtt áll, ez pedig a közigazgatási reform. Az MKP képviselői a szerző szerint becsapva érzik magukat az által, hogy a koalíció többi tagja nem hajlandó tárgyalni velük az általuk felvetett egyetlen javaslatról sem. A párt javaslatai egyáltalán nem újkeletűek, de most úgy tűnik, nem hajlandó meghátrálni az ügyben. Az MKP-t eddig általában a koalíció legstabilabb tagjaként könyvelték el, s képviselői abban a hitben szavazták meg az alkotmánymódosítást, hogy majd a reformnál a többi partner enged nekik. A jelenlegi helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy az MKP a kormány tagja marad. A magyarok nélkül, ha a matematikát vesszük alapul, elvileg lehet kormányozni, de nagyobb a valószínűsége, hogy az MKP kiválása a koalícióból annak teljes összeomlását hozná magával. Roman Kovác szlovák egészségügyi miniszter szerint egy biztosítóban az irányítás csak egyfajta lehet A monopoltól ments meg, uram!- Dehogy megyek ki! Még belekeveredem a politikába.. (Peter Gossányi karikatúrája) A szocializmus fő jellemzője a társadalom monopolizáci- ója volt. Egy párt irányította a gazdaságot, az állam állta az egészségügy költségeit. A rendszerváltás után a fő cél az állam monopóliumainak mint a fejlődés legfőbb kerékkötőinek a megszüntetése volt. A leglassabban ez a folyamat éppen az egészségügyben zajlott le, és még ma is tart. CZIRFUSZ MÓNIKA Az egészségügy demonopolizálá- sának fő oka az a felismerés volt, hogy egészséges verseny nélkül nem lehet minőséget elvárni. Ehhez egyrészt meg kellett alkotni a finanszírozás feltételeit, másrészt elindítani az egészségügyi szolgáltatás államtalanítását. Szakemberek kiszámították, hogy egy jól működő egészségügy fenntartásához mennyivel kell hozzájárulnia az állampolgárnak, a munkáltatónak és az államnak. 1992 óta a parlament minden évben (ez alól az idei sem kivétel) olyan költségvetést szavazott meg, amely alapján az államnak az egészségüggyel szemben való kötelezettségeit csak részben kellett teljesítenie. Az így összegyűlt fiktív állami adósság ma kb. 25 milliárd korona, ami hihetetlenül magas összeg. 1992-ben Roman Kovác a Meciar-kormány miniszterelnök-helyetteseként vett részt a nemzeti biztosító mamutintézmény megalakításában. Ebbe folyt be az összes szociális és e- gészségügyi illetmény, s az elosztásnál mindig az egészségügy húzta a rövidebbet. Ez a rendszer lassú és nehézkes volt, ezért gyorsan leválasztották az egészségügyet. Az egy állami egészségügyi biztosító sem volt azonban hatékony, ezért Tibor Sagát tárcavezető 1994-ben több magánbiztosító működését engedélyezte. Az újra hatalomra kerülő Meciar- kormány egészségügyi miniszterei mindent megtettek, hogy az egészségügyben a demokráciát jelképező magánbiztosítókat ellehetetlenítsék. Ez az akkori ellenzék, a mai koalíció heves ellenállása miatt csak részben sikerült. Sokakat érte hideg zuhanyként Roman Kovác miniszter úr ötlete az egy, esetleg két biztosítóból álló biztosítási rendszerhez való visszatérésről. Nem kétséges, egy monopol újraélesztéséről van szó. Törvényeink vannak a monopolok megszüntetésére, kialakulásuk megakadályozására, sőt van monopolellenes hivatal is, amelynek határozatai sajnos csak a nem állami társaságokra és intézményekre kötelezők, a minisztériumokra nem. Így az egészségügyi miniszter elképzeléseivel szemben ez a hivatal tehetetlen. Lássuk, mik a miniszter évei: a/ kis állam vagyunk, az öt biztosító sok, b/ egy biztosítóban az irányítás csak egyfajta lehet, c/ nem megfelelő az állampolgárok nyilvántartása, d/ a biztosítók nem versenyezhetnek az ügyfelek bizalmáért, hiszen kevés a pénz, e/ egyetlen befizetési központ lenne, f/ a felülvizsgáló tevékenység is jobban működne. Mik az ellenévek: a/ az Európai Unió államaiban az egészségügyi biztosító monopóliuma inkább csak kivétel (pl. Ausztria), működése nehézkes, a költségek aránytalanul magasak. Németországban például rengeteg biztosító van, még az egyetemeknek, bizonyos foglalkozásoknak is van külön biztosítójuk. Létezik néhány állami többségű biztosító, ezek nyújtják a minimumot, amelynél az összes magánbiztosítónak többet kell adnia. Nem biztos, hogy a magánbiztosítóknál többet kell fizetni a biztosításért, bónuszrend- szer teszi azokat vonzóvá, b/ Nagyon veszélyes, ha az irányítás kötelezően csak egyfajta lehet. Az Általános Egészségügyi Biztosítót, amelybe a miniszter a többi négyet is be akarja olvasztani, egy állami többségű felügyelőtanács irányítja. Mi lesz, ha ez az irányítás elégtelen lesz, vagy néhány vezető kihasználja a monopolhelyzetet? Erre számtalan példát lehetne felhozni, legmerészebb talán az Állami Gázművek volt igazgatója által aláírt kitöltetlen váltók esete, amely könnyen az ország egyik legnagyobb állami vállalatának tönkretételéhez vezethet. Szlovákiában tálán nincs olyan állami többségű vállalat, amelynek vezetői ne használták volna ki helyzetüket, és ne „vájtak volna alagutat”. A monopol helyzetű egészségügyi biztosító egy-egy kisebb hibája életeket olthat ki, koncepciós hiba esetén Az egészségügy újra diktatórikus ágazattá fog fajulni. az egészségügyet romhalmazzá változtathatja. Az olyan kolosszust, amilyen az egy biztosító lenne, sokkal nehezebb ellenőrizni, mint öt kisebbet, c/ A biztosítók versenyezzenek a beteg bizalmáért, még akkor is, ha jelenleg (az állam hibájából!) kevesebb a pénzük. Az állam azon törvényeivel, amelyekkel arra kötelezte őket, hogy többet fizessenek ki, mint amennyi bevételük lehetett, a tönk szélére sodorta őket és velük együtt az egészségügyet is. A mai állapotért nem a biztosítók felelősek, hanem az állam és annak képviselője, az e- gészségügyi minisztérium, d/ A központi nyilvántartást évekig az Általános Egészségügyi Biztosító vezette, ahol 500 ezerrel is több volt a nyilvántartott személyek száma, mint a valós állás. Bár a többi biztosító évek óta kérte, hogy a minisztérium, illetve egy, a minisztérium hatáskörébe tartozó független intézmény felügyelje a nyilvántartást, ez csak a múlt évben került a tárca hatáskörébe. Tehát ha a miniszter a nyilvántartást bírálja, akkor saját háza táján kellene rendet tennie. Furcsának tartom Kovác ötletét, mely szerint ha egy biztosító lenne, nem is kellene nyilvántartást vezetni. Egy biztos, megszűnne az ún. újraelosztás fura rendszere. Ezt azonban számítógép végzi, csak egy egyszerű szoftver kell hozzá, ezért még nem kellene a biztosítókat egyesíteni, e/ A munkáltatók a különböző biztosítási alapokra 10-15 számlára vezetik el a havi elvonásokat. Kétséges, hogy a vállalkozóknak nagy segítséget jelentene az egy biztosító. Ekkor sem lenne egy számla, hiszen különböző régiókban a biztosítóknak különböző számlái vannak. Ilyen hamis filozófiával például az összes bankot össze lehetne vonni, hogy könnyebé tegyük az átutalásokat, f/ Hogy mitől lenne jobb a revíziós orvosok működése egy biztosító esetén, senki sem tudja megmagyarázni. Igaz viszont, hogy monopol esetén mindig meg kellene hajolni a revíziós orvos véleménye előtt. Ma, ha a páciens az egyik biztosítónál nem kapott kivételt a gyógyszer-hozzáfizetés alól, a ritka gyógyszerek behozatalára, illetve a biztosító általi térítésre azon egészségügyi ellátást illetően, amelyet a gyógyrendtartás nem fedezett, lehetősége van biztosítót váltani. Ezután nem lesz. g/ A járulékos egészségbiztosítás csak ott működhet igazán hatékonyan, ahol azt az alapbiztosítással együtt, egy helyen lehet kötni. Hasonló okokból szüntették meg a személyautók kötelező biztosításának monopóliumát a Szlovák Biztosítónál. Legjobban azonban az egészség- ügyi intézmények, főleg a rendelők lesznek kiszolgáltatva a monopolnak. Már ma az orvosok pontszámát a biztosítók limitálják. Egy bizonyos számú páciens kivizsgálása felett egyszerűen nem fizetnek. Az orvosok ezt úgy oldják meg, hogy óvatosan átirányítanak náhány pácienst, vagy a „limit” feletti napokat betegállományban vagy szolgálati úton, iskolázáson stb. töltik. Az orvosokkal ma az Álalános Biztosító gyakran csak rövid időre köt szerződéseket (negyedév, félév), ami egzisztenciális problémákhoz vezethet. E kaotikus állapot szenvedője a beteg, aki nem tudhatja, mikor fog orvosa rendelője becsukni, szerződés nélkül tudniillik nem rendelhet! Monopol esetén a feltételeket az egy, „mindenható” biztosító fogja diktálni. Ha az orvosnak, patikusnak nem fog tetszeni a biztosító által előterjesztett szerződés, a „sóhivatalon” kívül máshová nem mehet panaszra, bezárhat, vagy korlátozhatja tevékenységét. A monopol keserű levét végül a betegek fogják meginni. De akkor miért a miniszter hevessége? A válasz egyszerű. Egy összevont, miniszteri befolyás alatt levő biztosító vezetői nem fognak panaszkodni a problémákra, nem fognak rámutatni a visszáságokra és a pénztelenségre, ahogy azt a magánbiztosítók vezetői teszik. Mivel a fuzionált biztosító továbbra is a befizetett összegek 4 százalékából fogja feA biztosítók versenyezzenek a beteg bizalmáért. dezni működési kiadásait (ennek csökkentésével a miniszter nem számol), az egészségügyre fordítandó 45 milliárd koronánál ez kb. évi 1,6 milliárd koronát tesz ki. Ennek elosztása fölött néhány ember teljhatalommal fog rendelkezni. Az egészségügyi intézmények és dolgozóik kordában lesznek tartva, senki sem fog egy szót sem szólni, hisz a rövid lejáratú szerződéseket az egy biztosítónak törvényileg nem lesz kötelessége meghosszabbítani. Röviden, az egészségügy újra diktatórikus ágazattá fog fajulni. Nem elhanyagolandó az elképzelés gazdasági vonzata sem. Három vagy négy biztosító likvidálása esetén több milliárd koronát takarítana meg a tárca, azokat az összegeket, amellyel ma ezek a biztosítók az egészségügyi intézményeknek tartoznak. Ezt csak néhány év múlva kellene kifizetni, hosszú pereskedések útján. Példa erre a megszüntetett Perspektíva, ahol 3 év után mind a mai napig azon vitatkoznak, ki a felelős személy, kinek kell az adósságokat állnia. Az Általános Biztosító, amely a Perspektíva biztosítottjait átvette, nem hajlandó az adósságot átvenni, és pert indított a felelős megállapítására. A per néhány évig elhúzódhat. Furcsa, hogy az öt biztosítóból éppen a jelenleg legrosszabbul fizető, és a minisztérium elemzése alapján a leggyengébb gazdasági eredményeket (pl. a pénzbehajtás terén) felmutató Általános Biztosító lenne a kiválasztott. A szerző orvos
