Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-06 / 30. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 6. KOMMENTÁR A médiapróféta blöffje BUCHLOVICS PÉTER Pavol Rusko érdekesen fogja fel a politikát. Úgy gondolja, ha van egy tévéje, hát miért ne lehetne pártja is? Pártja értékrendjéről egyetlen korrekt és konkrét szót sem akar ejteni, mindaz, amit ennek kapcsán elmondott, nem más, mint ficós-meciaros zagyvaság, egyszer dobja oda a címkét: „liberálszociális”. Ám később arról beszél, hogy az se fontos per pillanat, milyen lesz az új párt programja, és az se, hogy épül majd fel. Jó szó ez a „liberálszociális”. Roppant divatosan hang­zik, ugyanakkor a liberalizmussal és a szociális értékekkel alapfokon tisztában lévők számára abszolúte nem mond semmit, a többieket, akiknek esedeg még Fico se ízlik, esetleg be lehet vele palizni. Rusko eddigi összes dörgölődzése a politikához rosszul sült el. Schuster sztá­rolása az elnökválasztáskor, az SDK körüli legyeskedés, a Markíza tisztázatlan tulajdonjogi botrányai idején, majd a Meciarral nagy egyetértésben elköltött ebéd a referendum előtt, aztán az SOP meg­környékezése. Mindez egy olyan ember képét rajzolja fel, akinek kü­lönösebben értékelhető meggyőződése nincs, gátlástalanul relativizál minden eseményt, de a demokratikus és morális alapértékeket is, ha érdekei úgy kívánják. Nem menti ezt a viselkedést az sem, ha éppen ő mondja ezt a hazai politikai paletta zöméről. Ugyanakkor a legócs­kább populizmustól sem riad vissza, amikor olyanokat mond, hogy neki nem kell se miniszteri szék, se BMW, se pozíció, se pénz. Meg amikor arról értekezik, hogy új arcokat akar, szakembereket, akik az utóbbi tíz évben nem politizáltak aktívan. Az efféle marhaságokat már sok próféta elcsiripelte. Aki szakember, az a kaptafánál marad, és nem akar hiúságból meg gyerekes mindenáron bizonyításvágyból po­litizálni. Lehet tanácsadó egy-egy szakmai kérdésben, de nem rohan hanyatt-homlok saját pártot alapítani. Roppant gyanús az is, ahogy a Markíza politikai függetlenségéről értekezik. Miért higyjenek el neki a szerkesztők bármilyen szép sziréndalocskát alkotói függedenségről, amikor ez idáig legalább kétszer bizonyította be, hogy az adásba ke­rült anyagok nem voltak kiegyensúlyozottak. Persze, nem egyenes ukázra. Ha Eubomír Lindtner, Dániel Krajcer tényleg bedőlnek neki, akkor csak azt konstatálhatjuk szomorúan: gyarapodott a „pragmati­kus" szélhámosok áldozatlistája. Nagyon únjuk a homokozót és az új játékocskákat hozó új embereket is. Mi van eladnivaló... PÁKOZDI GERTRÚD A szlovákiai privatizálás ugyan nem nevezhető sikertörténetnek, de a kormány valószínűleg akkor követne el nagyobb hibát, ha a még álla­mi kézben levő stratégiai vállalatok, nagybankok törvény szerint érté­kesíthető részét nem adná el. Persze nem az előző kormány által meg­honosított gyakorlat szerint, amelynek következménye az ürességtől tátongó vagyonalapi kassza, az adóbevételek csökkenése, vállalatok ezreinek tönkremenetele lett. A kormány által múlt héten jóváhagyott ütemterv célja az eladásra kiválasztott vállalatok magánkézbe juttatá­sának meggyorsítása. Nem titkoltan azért, hogy mielőbb feltöltődjék a vagyonalapi kassza, amelyből idén csak egy adósságtétel kiegyenlí­tésére, a vagyonalapi kötvények fejében mintegy 30 milliárd koronát kell kifizetni. A legnyomósabb ok azonban annak elősegítése, hogy a magánosításra kiszemelt vállalatokba mielőbb tőkeerős stratégiai be­fektetők kerüljenek. Csak ilyenek képesek elmozdítani a hazai vállala­tokat a fellendülés, vagyis a munkahelyteremtés irányába. Ha ez nem következik be, a reformok helyett maradna a helyben topogás. Csak­hogy az állami vagyon teljes kiárusítása után az állam pénztelensége okozta gondok áthidalására már nem lenne eladnivaló. Éppen ezért nem mindegy, hogy az ütemtervben szereplő 38, közel 300 milliárd korona értékű törzsvagyonnal rendelkező vállalat és részvénytársa­ság meghatározott részének (142 milliárd korona értékűnek) eladása mikor és müyen eredménnyel zárul, és mi lesz a pénz sorsa. A kor­mány a villamos- és vízművek privatizálásán kívül év végéig szeremé lezárni a többi vállalat magánosítását is. A privatiztációs ügyekért fe­lelős miniszter nem túlságosan derűlátó. Nem csoda, hiszen az utóbbi két évben is volt részünk jó néhány olyan privatizációs huzavonában, melyek mögött pártérdekek húzódtak meg. Tételezzük fel azonban, hogy a közeljövőben a kiírt versenytárgyalásokra jelentkezőkből a legjobb befektetőket sikerül kiválasztani. Jó lenne azonban, ha az esé­lyek latolgatása közben a kormány nem feledkezne meg a vagyonki- mentés Szlovákiában is meghonosodott, „alagútépítős” gyakorlatá­nak törvényes eszközökkel való megállításáról sem. Mert amíg a jog­hézagok lehetővé teszik a büntetlenül maradó lopást, mérget vehe­tünk rá, hogy mindig lesznek, akik próbálkoznak vele. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262,58238332, 59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , ipzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA Kulcsfontosságúnak minősítette az idei évet a szlovák védelmi minisz­térium frissen kinevezett államtit­kára. Rastislav Kácer szerint a 2001- es NATO-csúcson dönthetnek arról, mely országok csatlakozhatnak a katonai szervezethez 2002-ben. Másfél évünk van tehát, hogy meg­győzzük a NATO-t: Szlováldában működnek a jogállamiság eszméi, fejlődik a gazdaság, a belépéshez minden feltétel teljesült. Az állam­titkár szerint fontos a polgárok tá­mogatása és a katonai felkészültség. NÁRODNÁ OBRODA Az SDKÚ főtitkára nyilatkozott a lapnak. Ivan Simko szerint a képvi­selők mentelmi joga a múlt emléke, amire a modem demokratikus tár­sadalomban nincs szükség. Pártja nevében elmondta, indítványt ter­jesztenek elő, hogy a képviselők mandátumuk lejárta után ne tudja­nak kibújni a felelősség alól. Minden valószínűség szerint Ariel Sáron nyeri a mai izraeli választást, s akkor nem lesz béke a Közel-Keleten Villám csapjon a héjába! Izraelben ma előrehozott vá­lasztáson döntik el az ország választópolgárai, ki lesz az ország miniszterelnöke. MTI-PANORÁMA 1993. szeptember 9-én a Palesztin Felszabadítási Szervezet és Izrael kölcsönösen elismerték egymást. Szeptember 13-án Washingtonban aláírták a történelmi jelentőségű palesztin-izraeli megállapodást. Az egyezség mindkét oldal szélsősége­seinek haragját kiváltotta: 1995. október 4-én egy ortodox zsidó meggyilkolta Jichák Rabin kor­mányfőt, utóda, Simon Peresz pe­dig elvesztette az 1996-os válasz­tást. Az új miniszterelnök, a ke­ményvonalas Benjamin Netanjahu kormányzása idején a békefolya­mat lelassult, sőt néha teljesen el­akadt. Bár 1997-ben Wye Plantati- onben újabb „területet békéért” jel­legű megállapodást kötöttek, a pa­lesztin kérdés nem oldódott meg, s Jasszer Arafat már több alkalom­mal is kitűzte a Kelet-Jeruzsálem központú palesztin állam megala­kítását. Az 1999-ben kormányra ke­rült Ehud Barak újrakezdte a béke­megállapodást előkészítő tárgyalá­sokat. Ä megbeszélések azonban félbaszakadtak, miután 2000. szep­tember 28-án Jeruzsálemben Ariel Sáron, az ellenzéki izraeli Likud tömb vezetője demonstratív látoga­tást tett a Templomhegyen, az isz­lám vüág harmadik szent helyén. Ennek nyomán kiújultak a palesz­tin-izraeli összecsapások, a feszült belpolitikai helyzet nem teszi le­hetővé a megegyezést. Az előrehozott választáson egy ta­valy, év végén elfogadott törvény értelmében indulhatott volna Ben­jamin Netanjahu, Izrael legnép­szerűbb politikusa is, de visszauta­sította jelölését. így a kormány­főválasztásnak két jelöltje van: Ehud Barak volt kormányfő, aki a Munkapárt színeiben indul, és Ari­el Sáron, a jobboldali Likud vezé­re. Bár az arabok „fekete tehén­nek” tekintik Saront, a közvéle­mény-kutatások adatai egybe­hangzóan őt, a volt védelmi mi­nisztert és külügyminisztert tart­ják a választás esélyesének. Úgy tűnik, megnyílt az út a hata­lomhoz Ariel Sáron előtt. Már csak az szükséges, hogy legyőzze Ehud Barak ügyvezető miniszterelnököt. A választók kegyeiért folyó harcban a „héjaként” ismert Sáron hasznára lehet az, ami eddig inkább a kárára volt: megalkuvást nem ismerő ult­ranacionalista, aki elutasít minden megállapodást a palesztinokkal. „Csak Sáron hozhatja meg a békét” hirdetik a Likud tömb választási plakátjai. Keményvonalas politikus, mint békeangyal? Ez valóban izrae­li paradoxon. Barak értelmezésé­ben a „béke” megegyezést jelentett a palesztinokkal és nekik tett en­gedményeket. Az intifáda hónapjai­ban azonban, amikor szeptember vége óta több mint 340-en estek ál­dozatául az erőszakos cselekmé­nyeknek, népszerűtlen ez a szó. Sá­ron értelmezésében a „béke” ke­mény fellépést, katonai erőt jelent. És ugyan ki testesítené meg jobban ezt, mint az egykori tábornok, aki már 17 évesen belépett a hadsereg­be, és több múlt 25 évig szolgált ka­tonaként? Sáron szemére veti a Ba­rak vezette Munkapártnak, hogy a palesztinok irányában tanúsított túlságosan engedékeny magatartá­sával elárulta Izraelt. Saronnak már a testalkata is félelmet kelt. „Buldózer” a beceneve és ezt a be­cenevet programjává teszi. Ráérző politikusnak még soha nem nevez­ték Saront. Mezőgazdasági minisz­terként 20 évvel ezelőtt meghatáro­zó szerepet játszott a nyugat-jordá- niai zsidó települések létrehozásá­ban. A szó szoros értelmében fel akarta darabolni a területet: az au­tonóm palesztin térségeket zsidó települések hálójával kellett átfon­ni. Mint védelmi miniszter 1982- ben utasítást adott Libanon megtá­madására. A nem hivatalos vizsgá­lat kiderítette, közvetett felelősség terheli a Bejrúttól délre fekvő két menekülttáborban legyilkolt pa­lesztinok haláláért. A két táborban mintegy 1500 embert mészároltak le az Izraellel szövetségben álló ke­resztény milíciák. Sáron 1983-ban lemondott a miniszterségről, s csak az 1993. évi oslói megállapodáso­kat követően ismerte el annak a pa­lesztin államnak de facto létezését, amely ellen harcolt. Az 1999 máju­sában Barakkal szemben elszenve­dett vereségéig külügyminiszter volt Netanjahu kormányában. A „héja” Sarontól azt várják, hogy mi­niszterelnöksége alatt nyugalom lesz a szélsőjobboldal és a telepesek körében. Amennyiben győz a febru­ár 6-i választásokon, úgy a világnak igencsak fáradságos béketárgyalá­sokra kell felkészülnie. Ehud Barak izraeli kormányfő, aki a Munkapárt hivatalos jelöltjeként indul a február 6-i választásokon, bebizonyította, képes gyors és meg­lepő döntésekre, amikor tavaly de­cemberben benyújtotta lemondását és kiírta az új választásokat. Az iz­raeli vezérkar egykori főnöke kiváló taktikus hírében áll, ugyanakkor nem egy döntése politikai megfi­Ariel Sáron valószí­nűleg utcahosszal nyeri a választást. gyelők szerint előidézője volt azok­nak a problémáknak, amelyek nem egészen két évvel Netanjahu fölött aratott választási győzelme után le­mondásához és új választások ki­írásához vezettek. Barak 1942-ben született egy kibucban, Izrael észa­ki részén. Katonai karrierje kezde­tén nevét - Brognak hívták - Barak- ra változtatta, ami héberül annyit jelent: villám. Már katonatisztként kitűnt stratégiai céltudatosságával és bátorságával kockázatos akciók során, mintegy igazolva ezzel név- választását. 17 éves korában lépett be a hadseregbe. 1970-ben egy eli­talakulat parancsnoka volt, az 1973. évi hatnapos háborúban pe­dig páncélos zászlóalj élén állt. 1976-ban ő vezette azt az akciót, melynek során sikerült kiszabadíta­ni az izraeli túszokat a terroristák kezei közül az ugandai Entebbé- ben. 1991-ben nevezték ki a vezér­kar főnökévé, és Izrael legjobban kitüntetett tisztjei között tartják számon. Katonai tanulmányai mel­lett matematikával, fizikával és rendszerelmélettel is foglalkozott. Politikai pályafutásának egyen- getője a 90-es években az akkori iz­raeli miniszterelnök, a Munkapárt elnöke, Jichák Rabin volt, aki a hobbisakkozó Barakot politikai ta­nácsadójává nevezte ki, majd 1995- ben belügyminiszterként bevette kormányába. Rabin meggyilkolása után Barak rövid ideig a külügymi­niszteri posztot töltötte be. Amikor a Munkapárt ellenzékbe kénysze­rült, Barakot 1997 júniusában a párt elnökévé választották, miután a párton belüli harcban győzedel­meskedett vetélytársával, Simon Peresszel szemben. Azzal az ígére­tével, hogy előbbre viszi „Rabin örökségét”, a békefolyamatot, Ba­rak 1999 májusában 56 szavazattal 44 ellenében felülkerekedett kon­zervatív ellenfelével, Netanjahuval szemben a miniszterelnöki posztért folytatott harcban. Széles kormány- koalíció élén Barak 1999 szeptem­berében megállapodott további iz­raeli területek palesztin fennható­ság alá történő átadásában. 2000 májusában kivonta az izraeli kato­naságot Dél-Libanonból, Szíriában azonban kudarcba fulladtak a bé­ketárgyalások. Tavaly nyáron több koalíciós partner küépett Barak kormányából, részben attól való fé­lelmében, hogy Izrael további je­lentős engedményeket tesz a pa­lesztinoknak a küszöbön áüó béke­tárgyalásokon. Kormánytagok a nyüvánosság előtt fejezték ki bizal­matlanságukat amiatt, hogy Barak esedeg a hátuk mögött politizál. Sa­ját pártján belül is bírálatokkal illet­ték önálló döntései miatt. Barak el­vesztette parlamenti többségét. Az USA-ban a palesztinokkal kezdett tárgyalások kudarcba fulladtak. El­kezdődött az újabb palesztin felke­lés. A békefolyamat, amely miatt Barakot miniszterelnökké válasz­tották, hónapokkal ezelőtt megre­kedt. Szűk két héttel a választások előtt Barak messze elmaradt Saron­tól. Ellenfeleinek lesújtó kritikája ellenére azonban Barak az elmúlt hónapokban mindenkor magabiz­tosnak mutatkozott, mint aki biztos benne, hogy megnyeri a választást. OLVASÓI LEVELEK Lopott kapu Nap mint nap olvasok lopásokról, garázdálkodásról, temetők meggy- alázásáról, különféle terrorcselek­ményekről. Meggyőződésem, hogy az emberek már nem ismerik a lel­kiismeret fogalmát. Főleg a teme­tők ellen elkövetett gyalázkodások miatt fog el a mérhetetlen aggoda­lom és iszony az emberi gonoszság iránt. írásra is az ösztönzött, hogy ellopták kis falunk egyik temetőjé­nek kapuj át. A községi temető a főút mentén, a falu végén van, ezért a falu önkormányzata úgy döntött, hogy esztétikus, szép le­gyen a környéke, nem kis költség­gel kovácsoltvas kapukat szerelte­tett fel. Két évig örülhettünk neki. Szomorú szívvel megyek azóta a temetőbe, és arra gondolok, aki ezt eltulajdonította, vajon nyugodt lélekkel fogja-e meg ennek a kapu­nak a kilincsét. Tiszta-e a lelkiis­merete, amikor ki- és bemegy a ha­lottaktól lopott kapun - ha az ott­honában szerelte fel? Busánszky Magdolna Töböréte Fiatalok szélmalomharca A tüzet körülvevő embercsopor­ton kívül, bizony, nagyon leszűkül a milliók teendője - túlélni és megszerezni a létfenntartás költ­ségeihez szükséges anyagiakat. Főleg a fiatal családok élete válik egyre kilátástalanabbá. Olyan emberközeli társadalomban nőttek fel, ahol minden megada­tott, s amit most kell megérniük ebben a durva kapitalizmusban, melyet demokráciának hívnak, ahhoz bizony nincs szokva az im­munrendszerük. A sok tönkretett munkahely helyett alig te­remtődik új lehetőség. S ha létre­jön is, bizonytalan jövővel. A ke­vés megszerzett pénzecske bizony nincs arányban a mindennapi ár­emelkedéssel. Nagyon féltem a fi­atalságot, mert vágyaik, akarásuk szélmalomharcában lassan kö­zömbössé válnak. A közömbös­ségtől pedig már csak egy lépés a szélsőségig. S ez már olyan erköl­csi kártétele a politikának, amely ha valamikor is jövőt tudna te­remteni, félő, hogy korcs lesz. Nagy Ilona Királyrév

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom