Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-05 / 29. szám, hétfő

9. oldal Szeiler József, a Ferencváros ügyvezető igazgatója: “Bízom benne, hogy Pinte tavasszal a gárda vezéregyénisége lesz" Nemesik Zsolt nyerte a budapesti kardvívó VK-versenyt Bármi történik is, ő már győztes Pengeéhséga Páston ' dJmJ MTI-TUDÓSÍTÁS Összeállt a nagy csapat? Hétfő, 2001. február 5. A Ferencváros egykori kapusa élete legnagyobb mérkőzését nem a pályán vívta meg. Né­hány évvel ezelőtt daganatos megbetegedést diagnosztizál­tak nála az orvosok. Több hó­napos küzdelem után sikerült neki az, ami nagyon sok sors­társának nem: legyőzte a rá­kot. Harmincöt évesen, az Üllői úti irodájából naponta pillanthat a pályára, melynek kapuját tíz évig védte az el­lenfelek rohamai elől. HORVÁTH PÉTER Kinevezése óta mintha egy csa­pásra minden megváltozott volna a Ferencvárosban. Cézári üzenet­tel élve: jött, láttott, győzött. Bárcsak ilyen egyszerű volna. Öt fordulón vagyunk túl az úgyneve­zett rájátszásban, és kapott gól nél­kül vezetjük az NB I-et. Ez biztos alapot, önbizalmat ad a folytatásra. Hogy győztünk, azt egyelőre nem mondanám, de mindenesetre úgy érzem, visszanyertük hitünket, szurkolóink bizalmát. Óriási a vá­rakozás a drukkerek részéről, szinte mindenki a bajnoki címről beszél. Szeptemberben vette át a klub irányítását. Akkoriban eléggé ka­otikus állapotok uralkodtak az egyesületben, ráadásul a csapat is gyengélkedett az alapszakasz­ban. Hogy jellemezné azt az időszakot? Néhány dolog valóban rosszul működött. A prémiumrendszer nem volt megfelelően kidolgozva, játékoskeretünk eléggé gyenge volt, elmaradások voltak a fizetések folyósításában. Hiányzott a megfe­lelő színvonalú kommunikáció a klubon belül, senki sem látott bele tisztán a dolgokba. Amikor elfoglal­tam pozíciómat, próbáltam tiszta vizet önteni a pohárba. Kidolgoz­tuk, kinek mi a feladata, mert ad­dig mindenki mást csinált, mint ami a kötelessége lett volna. Minden bizonnyal nem javított a Ferencváros helyzetén Torgyán József, a klub társadalmi elnöke körül, illetve a kisgazdapárton belül kirobbant válság sem. Ami a politikai csatározásokat illeti, megnyugtathatok mindenkit, hogy abszolút nincs ránk kihatással, egy­szerűen nem is foglalkozunk vele. Mindenkinek tudomásul kellene ven­ni, hogy az utóbbi tíz évben a min­denkori földművelésügyi miniszter volt az FTC társadalmi elnöke. így volt ez az MDF, az MSZP kormányzá­sának idején, és így van ez most is. Sikeres, tanult üzletember. Nem gondolt arra, hogy az ügyvezető igazgatói poszt elvállalásával eléggé ingoványos talajra lép? Nem fordult meg a fejében, hogy netán az egészsége látja kárát a munkájának? Szeiler József ma Természetesen gondoltam erre is, amikor elvállaltam a funkciót, és megfogadtam: abban a pillanatban abbahagyom az egészet, amint úgy érzem, nem bírom, illetve nem tu­dom úgy csinálni a dolgokat, ahogy azt elterveztem. Öt-hat éve céltuda­tosan készültem erre a feladatra. Boldog vagyok, azt csinálom, amit akarok, és ez számomra a legna­gyobb gyógyszer. Remélem, hogy legalább harminc évig ebben a po­zícióban maradhatok, és ezalatt rengeteg Fradi-sikerben lesz ré­szünk. A sikerességhez többek között egy kemény menedzseri munkára is szükség lesz. Hivatalba lépése­kor éppen ezen a területen ígérte a legnagyobb változásokat. Mit si­került idáig elérni? A korábbiakhoz képest történt némi előrelépés, de az én elképzeléseim szerint még így is el vagyunk ma­radva. Közép-Európában a Ferenc­város a legjobb adottságú klub. Gondolok itt a történelmi múltra, szurkolói háttérre. Vannak ötlete­im, és az előbb említett adottságok­kal ötvözve ezeket, bízom benne, rövid időn belül meg tudjuk valósí­tani. Ehhez az is kell, hogy megfe­lelő szponzorokat találjunk, ugyan­is jelenleg nincs biztosítva a klub anyagi háttere a zavartalan műkö­déshez. Konkrétan 400-500 millió forintra lenne szükségünk, hogy egész évre fedezve legyenek a ki­adásaink. A szükséges összeg még nincs meg teljesen, de bízom benne, hogy tavaszra utoléljük önmagun­kat. Természetesen tisztában va­gyok vele, hogy csupán támogatói pénzből nem lehet átütő sikert elér­ni az európai porondon. Ezért je­lenleg nagy súlyt fektetünk a bérle­tek eladására, és remélem, a sze­zonnyitóra bérleteseink száma megduplázódik, és eléri a hatez­ret. Óriási lehetőséget látok to­vábbá a szurkolói ajándéktárgyak (Archív-felvételek) értékesítésében, forgalmazásában. Néhány évvel ezelőtt szinte már kész tényként kezelték a Ferenc­város külföldi tulajdonba kerülé­sét. Jelenleg mi újság a befek­tetők körül? Nagyon nagy az érdeklődés a klub iránt, azonban a tulajdonos, a Fe­rencvárosi Torna Club nem látja időszerűnek a privatizációt. Mon­dok egy szélsőséges példát. Tegyük fel, hogy jelentkezik egy tőkeerős befektető, aki ide hoz az UTE-ból három játékost, három németet és angolt, valamint egy futballistát a Vasasból, és marad a csapatban egy tősgyökeres fradista. Akaija-e azt a közönség, hogy olyanná váljunk mint a Barcelona van Gaal idején, mely addig elképzelhetetlen volt ka­talánok nélkül, azután meg nem fért be katalán a csapatba? Vagy in­kább kell nekünk a jelenlegi Fradi Lisztes Krisztiánnal, Vincze Ottóval és Horváth Ferenccel megerősítve. Természetesen tisztában vagyok ve­le, hogy a világ más irányba halad, és a magánosítás belátható időn be­lül meg fog történni, hiszen ez a jövő. Aki kimarad, óriási hátrányba kerül. Valahol azonban kompro­misszumot kell találni. Nekem elsősorban az a dolgom, hogy a klu­bot nyereségessé tegyem, ugyanis jelenleg 50 millió forintos veszte­séggel dolgozunk. Ha ez sikerül, el­gondolkodhatunk azon, hogy kinek és mennyiért kínáljuk fel az egyesü­let többségi tulajdonát. Az egész fo­lyamatot egy lerobbant ház értéke­sítéséhez hasonlítanám, melyet először rendbe rakunk, körülötte parkosítunk, majd a beleinvesztált pénz többszöröséért eladjuk. A kezdeti lépés az ügyben meg­történt, ugyanis októberben 50 milliós hitelt vett fel a klub új játé­kosok igazolására, melynek az idény végére meg is lett az ered­ménye. Nem volt egy kissé ésszerűden újabb kiadásokba bo­csátkozni, amikor az egyesület­nek még most is tartozásai vanak a játékosokkal szemben? Pontosítok. Nincsenek tartozásaink, csupán a járandóságok kifizetése csúszik egy kissé. Ebben az is közre­játszott, hogy míg októberben 24 labdarúgónk volt, addig jelenleg 31 futballistával van szerződésünk. Az 50 milliót sem tölthettük fizetések­re, mert az ún. reorganizációs hitelt játékosvásárlásra kaptuk, és csak ar­ra tölthettük el. A csapat rájátszás­ban mutatott játéka, eredményessé­ge azonban minket igazolt, hogy ki­használtuk a szövetség adta le­hetőséget.. Mennyire elégedett az ön által ki­választott és a rájátszásra ideke­rült játékosokkal? Maximális az elégedettségem. Egyedül Hámori Ferenc nem tudta idáig bizonyítani képességeit, ugyanis a szezon végéig sérüléssel bajlódott. A három tősgyökeres ffa- dista: Szűcs Lajos, Hrutka János és Keller József a csapat meghatározó embereivé váltak. Külön kiemelném Pinte Attilát, akinek személyében remek futballistát, profi gondolko­dású sportembert ismertem meg. Bízom benne, hogy tavasszal a gár­da vezéregyénisége lesz. A remek szereplés felkeltette a menedzserek érdeklődését is, és szinte naponta hallani újabb szeződésajánlatokról. Az ér­kezőkről, illetve a kiszemeltekről azonban jelenleg teljes a csend... Hrutka Jánost az angol II. osztály­ban szereplő Wolverhampton hívja próbajátékra. Nagyon kapós volt sé­rülése előtt Tóth Mihály. Dél-Koreá- ban és Japánban látták volna szíve­sen. Horváth Pétert is csalogatták, csakúgy mint Pinte Attilát, Gera Zoltánt. Azonban ezeket az ún. sztárjátékosokat most nem szeret­nénk eladni. Persze, ha olyan aján­lat érkezne, mely a futballistának és az egyesületnek is megfelelő lenne, nem gördítenénk akadályt a klub­csere elé. Sajnos, azonban azok iránt nem érdeklődik senki, akiket el szeretnénk adni, és ez elgondol­kodtat a korábbi átigazolási politi­kánkról. Ami a kiszemelteket illeti: könnyen elképzelhető, hogy senkit sem fogunk szerződtetni, bár a bal oldalon és a középpályán elkelne az erősítés. Ha igazolnánk, csak na­gyon jó képességű játékosok jöhet­nek számításba, mint amilyen Pinte Attila, és ez sok pénzbe kerül. Ne­künk pedig most erre nincs anyagi keretünk. A jelenlegi csapat is van annyira erős, hogy kiharcolja a nemzetközi kupákban való indulás jogát. Végezetül egy lírai kérdés. Mi volt könnyebb: a newcastle-i St. Ja­mes Parkban Shearer és Asprilla löketei elől megvédem a Fradi ka­puját, vagy ebben a bőrfotelban ülni, és irányítani a legnép­szerűbb magyar klubot? Úgy gondolom, itt tárgyilagosab- ban meg lehet ítélni a munkámat. Ha, biztosítani tudom a klub zavar­talan működéséhez az anyagi felté­teleket, és a csapat is folytatja re­mek szereplését, jó menedzser va­gyok, ha meg nem, akkor el kell gondolkodnom a további jövőmön. Kapusként viszont egyetlen má­sodperc, rossz mozdulat befolyá­solhatta a csapat, illetve az én sor­somat. Budapest. Parádés vívással Nem­esik Zsolt nyerte a Gerevich-Ko- vács-Kárpáti budapesti kardvívó Világ Kupa-versenyt. A magyar versenyző a nyolcas döntő első fordulójában a világranglista-ve­zető orosz Pozdnyakowal talál­kozott, és - ahogy az egész nap során - rendkívül magabiztosan vívott: 2:5-ös hátrányból fordít­va gyakorlatilag könnyedén ju­tott tovább. Ezt követően a sydneyi olimpiai bajnok román Covaliut búcsúztatta látványos találatokkal, majd a döntőben az orosz Sarikov ellen is bizonyítot­ta klasszisát, jó formáját. - Ma na­gyon jól ment a vívás, ez is bizo­nyíték arra, hogy nem csak min­dig a sok edzés hozza meg az eredményt, ugyanis egész héten beteg voltam. A viccet félretéve volt egyfajta pengeéhségem, en­nek is köszönhető a győzelem - mondta Nemesik. MTI-JELENTÉS Budapest. Vasárnap ünnepelte 75. születésnapját Grosics Gyula, a labdarúgó Aranycsapat legendás kapusa. Ebből az alkalomból Schmitt Pál elnök, valamint Aján Tamás főtitkár a Magyar Olimpiai Bizottság székházában szombaton délben baráti beszélgetés kereté­ben köszöntötte a kiváló egészség­nek örvendő népszerű sportem­bert. Grosics Gyula 1926. február 4-én született Dorogon. A Teherfuvar, a Honvéd, majd a Tatabányai Bá­nyász kapusaként 1947 és 62 kö­zött 86 alkalommal őrizte a válo­gatott hálóját. Ő védett 1953-ban az Anglia elleni 6:3-as győzelem­mel zárult „évszázad mérkőzésén” is. A világ legjobb kapusai között tartották számon: a 18. helyen végzett az elmúlt évszázad híres­ségeit összesítő rangsorban. MTI/TA SR-JELENTÉ5 New York. Egy centiméterrel meg­javította saját világcsúcsát Stacy Dragila amerikai rúdugrónő a New Yorki Mellrose Games elnevezésű fedett pályás atlétikai viadalon. Az új rekord: 4,63 méter. - Magas­ra akartam ugrani, de az engem is meglepett, hogy világcsúcs lett belőle - nyilatkozta a szám világ­bajnoka s mindeddig négyszeres világrekordere. A világcsúcs fejlődése: 4,45 m: Anzsela Balahonova (ukrán), MTI-JELENTÉS St. Anton. Óráról órára elkese­rítőbb volt a helyzet, ezért az al- pesísi-világbajnokság szervezői úgy döntöttek, hogy a szombatra tervezett férfi és vasárnapi női le­siklást kedden, az eredeti szünna­pon tartják meg. A rendezők sajnálattal tették meg a bejelentést, hiszen a hét­végi két viadalt óriási érdeklődés előzte meg: már szombat délig is Eredmények, a negyeddöntőben: Nemesik Zsolt-Sztanyiszlav Pozdnyakov (orosz) 15:10, Mi- hai Covaliu (román)-Fernando Casares (spanyol) 15:8, Szergej Sarikov (orosz)-Tohni Terenzi (olasz) 15:14, Luigi Tarantino (olasz)-Norbert Jaskot (lengyel) 15:13: Az elődöntőben: Nem- csik-Covaliu 15:12 Sarikov-Ta- rantino 15:14. A döntőben: Nem- csik-Sarikov 15:13 A végeredmény: 1. Nemesik, 2. Sarikov, 3. Covaliu és Tarantino, 5. Pozdnyakov, 6. Terenzi, 7. Jas­kot, 8. Casares, 9. Ferjancsik Do­monkos A döntő előtt kisebb ünnepségre került sor: Navarrete Józsefet kö­szöntötték abból az alkalomból, hogy befejezte aktív pályafutá­sát. A kiváló kardozó csapatban két­szer nyert világbajnokságot, s tag­ja volt az 1996-ban olimpiai ezüs­térmes válogatottnak. Ugyanott egyéniben negyedik lett. Nemcsak kitűnő hálóőr volt, ha­nem új színt is vitt a kapusjáték­ba: körültekintően irányította a védelem munkáját, együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva, szinte hátvédként hárí­totta el a veszélyt, sőt ellentáma­dások indítására is lehetőséget adott. Az 1950-es évek legendás Aranycsapatának tagjaként az 1952. évi helsinki olimpián aranyérmet, az 1954. évi svájci világbajnokságon pedig - akkor csalódást keltőén - ezüstérmet szerzett a magyar nemzeti válo­gatottal. Ezután még két világ- bajnokságon is védte a magyar csapat kapuját. A Honvéd színei­ben három bajnokságot nyert. Visszavonulása után Tatabányán és Salgótarjánban edzősködött. 1969-től nyugdíjaztatásáig a Vo­lán SC ügyvezető elnöki tisztsé­gét látta el. 1998.03.01. Valencia; 4,46 m: Da­niela Bártová (cseh), 1998.03.06. Berlin; 4,47 m: Emma George (ausztrál), 1998.03.07. Adelaide, 4,48 m: Stacy Dragüa (amerikai), 1998.03.08. Sindelfingen; 4,48 m: Bártová, 1998.03.08. Sindelfingen; 4,55 m: George, 1998.03.26. Ade­laide; 4,56 m: Nicole Humbert (német), 1999.02.25. Stock­holm; 4,61 m: Dragila, 2000.02.19. Pocatello; 4,62 m: Dragila, 2000.03.04. Atlanta; 4,63 m: Dragila, 2001.02.02. New York. 40 ezren érkeztek meg St. Anion­ba. Ezen kívül felhívták a rajon­gók figyelmét, hogy aki teheti, inkább ne menjen a kisvárosba hétfőig. Az időjárás keresztülhúzta az el­képzeléseket: a viharos, 100 km- es óránkénti sebességgel fújó szél, valamint a sűrű hóesés miatt a hétvégén lehetetlen volt ver­senyt rendezni. A mai férfi össze­tett verseny alighanem már meg­tartható. Az erős szél és a sűrű hóesés miatt nem volt verseny Kedden folytatj álc A 75 éves hálóőr annak idején új színt vitt a kapusjátékba Grosics köszöntése Atlétika: Stacy Dragila világcsúcsa női rúdugrásban Zsinórban negyedszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom