Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-05 / 29. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 5. KOMMENTÁR Bocsánatos rögeszme TÓTH MIHÁLY A politikában a bűn és az erény, a megalkuvás és az elvi szilárdság közötti szakadékot igen gyakran e jelzővel próbáljuk áthidalni: „bocsánatos”. A magyar párt III. kongresszusa előtti hetekben úgyszólván naponta mérlegre kényszerültünk tenni pártok és politikusok megnyilvánulásait, mindannyiszor latolgatva: vajon a demokrácia eszmerendszerében még bocsánatosnak tekinthető-e egy-egy megnyilvánulás. Például: bocsánatos bűn-e, ha valaki, aki tegnap még liberálisnak mondotta magát, a magyar fakultást követelők érvelését zsarolásnak minősíti. Másik példa: feloldozást kaphat-e „bűne” alól az a baloldali politikus, aki mosollyal az orcáján, úgyszólván élvezkedve jelenti be az árdrágítást, és esze ágában sincs szót ejteni a plebsznek arról, hogy milyen nagy úr a muszáj. A dunaszerdahelyi tanácskozáson lényegében arról hoztak döntést, amivel 1998 ősze, a koalíción belüli első csetepaté óta (magyar le- • gyen-e a mezőgazdasági miniszter, községi kezelésbe adják-e a ne- vesítetlen földeket) minden józan gondolkodású szlovákiai magyar tisztában volt: az MKP-nek ha „nagyon fáj”, akkor se szabad veszni hagyni azt a lehetőséget, ami kisebbségünk számára a kormányzati jelenlétből kínálkozik. Lehetőség, hogy ha a magyar pártból ott vannak a kormányban, a magyar nemzetiségű önkormányzati tisztségviselők is tájékozottabban tudnak helyi ügyekben, igényeik megfogalmazásával állást foglalni. Közérzet-javítási lehetőség, hogy a többségi nemzet napirendre tér a magyarok országirányítási jelenléte fölött. Két-három a mostanihoz hasonló ciklus után a pozitív elmozdulás vélhetően már statisztikailag is kimutatható lesz. De az sem elhanyagolható, hogy a kongreszuson kiderült, a szélsőségesek a pártban elenyésző kisebbségbe kerültek. Sajnálatos, hogy ez a gondolatébresztést istápoló frakciók gyors megszüntetésével párhuztamosan, a mérsékelt irányzat reprezentánsainak bólogatásával következett be. Ha ma valaki azt kérdezné tőlem, hogy a szlovákiai magyar politizálás során a pártprogramban prioritáskénz megjelölt értékek közül melyikhez kell rögeszmésen ragaszkodni, akkor ezt válaszolnám: az anyanyelvű oktatás feltételeinek megteremtéséhez. Ez a rögeszme - bocsánatos rögeszme, és mindenkit minősít, aki akár ellenzékiként, akár a koalíció tagjaként kétségbe vonja a megalapozottságát. Attól nem dől össze a világ, ha elodázzák a közigazgatási térkép átrajzolását. Az is helyrehozható, ha egy kedvezőbb történelmi pillanatra várunk a nevesítetlen földeket érintő törvény meghozatalában. Iskolarendszerünk megtartásához, gyarapításához azonban rögeszmésen ragaszkodnunk kell, akár született erről kongresszusi határozat, akár nem. JEGYZET Unalmas közgyűlés MOLNÁR NORBERT Senki sem számított arra, hogy viharos lesz a Magyar Koalíció Pártja hétvégi, dunaszerdahelyi közgyűlése, és mindenkinek igaza lett. A tizenhárom órás maraton hatodik órájában is még a vendégek köszöntötték a közgyűlést, elvtestvérek üdvözleteit olvasták fel a küldöttek, hol gördülékenyen, hol kevésbé. Mikulás Dzurinda miniszterelnökjelenése is nagyszabásúra sikeredett, gyalogosan tette meg a szállodától a kongresszus helyszínéig a 100 métert, hogy ott aztán mindenki a lehető legközelebb kerüljön hozzá, legalább három méterre, ahogy ő reggelizett George W. Bush hatósugarában Washingtonban. Amíg az újságírók bent maradhattak a teremben, két tiszta pontja volt a kongresszusnak: Bugár Béla elnök több mint félórás, több mint két évet felölelő értékelése, amelyben az érdemek elismerése mellett senkit sem kiméit, még a pártvezetést sem. Hasonló szellemben szónokolt Bárdos Gyula frakcióvezető is, talán kicsit élesebb hangnemben, gyakoribb önkritikával. Úgy tűnik, az MKP már most, a kormányzás második félidejének elején értékelné a négy évet. Ezzel semmiféle pesszimista jóslatokba nem szeretnék bocsátkozni, sőt azt sem akarom jelezni, hogy sikertelen két év van a párt mögött, csak egyszerűen a párt vezetése és küldöttei is tudatosították: ilyen közegben ennyit és ilyet lehetett. Drámai változásokat pedig már senki nem vár, még a legnaivabbak sem. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár viszont a kongresszuson a szlovák-magyar kapcsolatok kétéves sikertörténetéről beszélt. Végül is, akadnak még dolgok, amikbe sem a politikusok, sem a párttagok, sem a választók nem fásultak bele. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz daée, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com „Útszéli" bocsánatkérés (CTK-felvétel) Márciusban valóban megkezdődhet a legidősebbek vagyonalapi kötvényének kifizetése Pénzgyűjtés kötvényekre 2001 a privatizáció éve lesz - erősítette meg múlt héten a kormány. Erre szükség is volt, hiszen már a legmagasabb szintről érkeztek utalások arra, hogy több illetékes a „kutya ugat, a karaván halad” módszerrel igyekszik kihúzni a kormány megbízatási idejének hátralevő részét. TUBA LAJOS Most megígérték, hogy a kormány gazdasági minisztereinek tanácsában az első programpont a 142 milliárd koronát magába foglaló privatizációs időterv teljesítése. A legnagyobb kísértésnek mindenképpen a privatizációbarátnak éppen nem nevezhető Pavel Koncos földművelési miniszter lesz kitéve, a vízművek privatizációja ugyanis jövő júliusra van tervezve. Néhány hónapos csúszás már azt jelentené, hogy a döntést a választások után felálló új garnitúra hozza meg (ami legalább két év újabb „nyereséget” jelentene állami kézben). Minisztériumi szinten már megszületett az egyezség a takarékpénztárért kapott pénz elosztásáról. Egyelőre csak 12,7 milliárd koronáról döntöttek, a többit az Erste Bank azután fizeti ki, ha már ismeri a takarékpénztár tavalyi gazdálkodásának könyvvizsgálatán. A pénzből 4,4 milliárd koronát a Nemzeti Vagyonalap használ fel régi adósságai törlesztésére. Érmek köszönhetően visszaszereztek olyan vállalati részvénycsomagokat, mint a Szlovák Villamosművek, a Slovnaft vagy a pöstyéni fürdő, amelyeket bizony a pénzügyi összeomlás elkerülése végett eddig elzálogosítottak. További 4,3 milliárd korona az állami garanciával felvett vállalati hitelekre megy el, állítólag ezáltal eladhatóvá válik két újabb nagy közpénzfaló cég, az Imuna és a Solivary. így aztán nem csodálkozhatunk azon, ha a vagyonalapi kötvények kifizetésére csak 4,2 milliárd korona marad, de már az is jó hír. így márciusban valóban megkezdődhet a kifizetés a legidősebbek számára. Mária Ma- chová privatizációs miniszter azt is megígérte, hogy a könyvvizsgálat után érkező összeget teljes egészében a kötvények kifizetésére használják (ez maximálisan 5,68 milliárd lesz). Erről a modellről még a gazdasági miniszterek tanácsa is tárgyal (itt próbálja érvényesíteni érdekeit a többi éhes miniszter), a döntést a kormány hozza meg. A kötvénytulajdonosok számára érdekes az a hír is, amely szerint a kifizetéshez szükséges 29,2 milliárd korona előteremtéséhez az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) is segítséget ajánl. Ezzel át lehetne hidalni azt az időszakot, amíg az év végére sikerül eladni a Szlovák Gázművek részvényeit. A FNM egyébként 200 millió euró, vagyis 8,2 milliárd korona hitel felvételét tervezi erre a célra, s már kérte is rá az állami garanciát. Az EBOR neve felbukkant a bankvilág hírei között is. Ezekben a hetekben folyik a Pofrio- banka kétmilliárd koronás alaptőke-emelése - ebben egyelőre az eddigi részvényesek vehetnek részt. Köztük az EBRD is, amelynek 437 millió koronát kellene befektetnie ahhoz, hogy újra elérje az eredeti 20 százalékos részesedését. A tervek szerint pénteken írják alá azt a szerződést, melynek értelmében az EBRD és a Világbank egyik intézménye öszesen 25 százalékos részesedést szerez az Általános Hitelbankban (VÚB). Ezért 2,3 milliárd koronát fizetnek, azzal, hogy ha nyáron a stratégiai befektetőnek a bank részvényeit magasabb áron sikerül eladni, akkor a különbséget ók is befizetik. Ezzel együtt február 5-én hivatalosan is meghirdetik a pályázatot a VÚB 70%-os részvénycsomagjára. Ehhez kapcsolódik a múlt hét egyik kellemeden epizódja is. Mind Mikulás Dzurinda, műid pedig Ivan Miklós lelkendezve érkezett haza Davosból, hogy a VÚB iránt érdeklődik a Deutsche Bank. Ezt a bank vezérigazgatója sürgősen cáfolta, a kormány képviselői pedig azzal próbáltak mosakodni, hogy őket az egyik elnökségi tag kérte a tájékoztató anyag elküldésére. A jegybank közlése szerint a bankszféra egésze tavaly, hosszú idő után végre nyereséges lett. A hitelállományból 255,5 milliárd korona problémamentes, de a konszolidáció keretében kiemelt 100 müliárd ellenére még mindig jelen van 88 milliárd koro- nányi problémásnak számító hitel, ezek fedezetére a bankok 57,5 milliárd koronát tartanak lekötve. Végezetül egy hír a hosszabb távra gondolkodóknak: Brigita Schmög- nerová szerint Szlovákia az uniós belépés után két-három éven belül teljesíti a végső célt, az eurózó- nához való csadakozás feltételeit, így tehát, ha 2004-ben taggá válunk, 2006-2007-ben már az eurót is bevezethetnénk. Ezzel igyekezett cáfolni azokat a borúlátó jóslatokat, amelyek szerint a tagjelölteknek valamikor 2010 után van esélyük arra, hogy a szigorú megkötéseknek eleget tegyenek. Ehhez azonban lassan be kell gyújtani a rakétákat, hiszen az OECD-tagság ellenére még mindig kockázatos országnak számítunk. A Moody’s hitelminősítő intézet igazgatója azt nyilatkozta, hogy az egész térségben Szlovákia az egyetíen, amely minősítése javítására számíthat - igaz, ezzel még csak a befektetésre ajánlott legalacsonyabb kategóriába kerülnénk, ahonnét 1998 márciusában estünk ki. TALLÓZÓ LIBERATION Budapesten ellenőrzés alá vonják a filmvásznat dmű cikkében számolt be a francia lap a 32. Magyar Filmszemle lebonyolításának szokadan körülményeiről, és arról az elége- dedenségtől, amelyet szakmai körökben keltett a fesztivál állami kisajátítása, a kormányzati irányítású Filmközpont felállításának terve. Azt írta, hogy a hagyományos helyszínről, a Kongresszusi Központból idén azért helyezték a Mamut bevásárlóközpontba a filmszemlét, hogy a jobboldali kormány által Mille- niumi parknak keresztelt majdani múzeum még építés alatt álló termeiben rendezhessék meg a fesztivál szakmai vitáit. - További elége- dedenségek forrása, hogy a fesztivál rendezőbizottsága helyett két magánvállalkozás kapta a megrendezésre szánt 50 millió forintos állami támogatást. Egyikük, a Happy End kft. irányítja a kormány kommunikációs propagandáját. Janisch Attila filmrendező, a szemle szervező- bizottságának tagja úgy nyilatkozott, hogy „a bizottságot falhoz szorították, és kényszerítették arra, hogy olyan emberekkel működjön együtt, akik egyáltalán nem értenek a filmszakmához”. Zúgolódást okoz a filmesek többsége körében az a hivatalos terv is, hogy a jövőben a szubvenciókat egy új Filmközpont osztaná el. - A kommunista rezsim bukása óta ez a Magyar Filmalapítvány hatáskörébe tartozik. A tervbe vett új Filmközpontban 95%-os lesz az állami tulajdon, az intézmény a filmipar finanszírozásának kizárólagos forrása lesz. A kormány azt ígéri, hogy az átszervezés előnyös a filmgyártás számára. - A tervezett Filmközpont a centralizáláshoz és államosításhoz való visszatérést jelentené. Ez a terv és az állam által alkalmazott módszerek a Rákosi- korszakra emlékeztetnek - idézte Grünwalski Ferenc rendezőt a lap. Romániai magyar szó Martonyi János hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nagyon szoros egységben kezeli az Európa-politikát, a közép-európai vagy szomszédpolitikát és az úgynevezett nemzetpolitikát. Ez szerves egységet alkot. - Örültünk annak, hogy Adrian Nastase miniszterelnök nemrég kijelentette: 1989 óta a kisebbségi kérdést már nem lehet bel- ügynek tekinteni. Úgy érezzük, ilyen szempontból most a feltételek nem rosszak - mondta. - Ezt támasztja alá a PDSR és az RMDSZ közötti megállapodás is. Legfontosabbnak persze azt tekintjük, hogy ez a megállapodás miként fog a valóságban érvényesülni. Várjuk a közigazgatási törvény hatályba lépését. Úgy hisszük, ez pozitív fejlemény lesz - jelentette ki. A magyar kormány továbbra is azt az elvet követi, hogy a határon túli magyar közösségek politikáját e közösségek politikai szervezetei határozzák meg. - Ezt a politikát nem Budapestnek kell irányítania, a mindenkori magyar kormánynak az a feladata, hogy támogassa a magyar közösségek politikai szervezeteinek törekvéseit, s ezáltal a magyar közösséget - szögezte le. AZ EU ALAPFOKON Portugália „csatlakozása Európához” ONDREJCSÁK RÓBERT A II. vüágháború végéig, sőt nagyrészt egészen az 1974-es „szekták forradalmáig” Portugália politikailag nem igazán volt tekinthető európai államnak. A nagy szomszédtól, Spanyolországtól való több évszázados félelem arra ösztönözte a portugálokat, hogy tengerentúli hódításokkal egyensúlyozzák ki Madrid nagyobb erejét. Áz „atlanti identitás” értelmében a Brazíliával és az afrikai területekkel (Angola, Mo- zambik, Bissau-Guinea, Zöld-foki szigetek) fenntartott kapcsolatok élveztek prioritást (a II. világháború után még a szintén „atlanti” NATO) az európaiakkal szemben. Az egyetlen európai ország, amellyel Lisszabon szorosabb kapcsolatokat tartott fenn, Nagy-Britannia volt, amely a tengerek uraként egyedül volt képes biztosítani a Lisszabon számára létfontosságú atlanti hajózást. Portugália Európához fűződő kapcsolatai csak a 60-as években, a spanyol- országi nyitással egy időben kerültek előtérbe. 1972-ben Portugália és az EGK szabad kereskedelmi egyezményt írt alá. Az 1974-es fordulat utáni első alkotmányos kormány Mario Soares vezetésével 1977. május 28-án küldte el Brüsszelbe csatlakozási kérelmét, amelynek eredményeképpen 1978-ban megkezdődtek a hivatalos csatlakozási tárgyalások. A csatlakozási folyamat során felmerülő legnagyobb probléma Franciaország vonakodása volt Spanyolország csatlakozásával kapcsolatban, elsősorban a mezőgazdasági politika miatt. Mivel a spanyolok és portugálok egyidejű belépésére lehetett számítani, Madrid hátráltatása egyben Lisszabon hátráltatását is jelentette. Miután a problémák megoldódtak, 1986-ban aláírták a csatlakozási szerződést, melynek alapján a portugáloknak 27 képviselőjük lett az Európai Parlamentben, a Minisztertanácsban pedig öt szavazattal rendelkeztek. Az Európai Bizottságba, az Európai Bíróságba és a Számvevőszékbe egy- egy főt delegálhattak. Az Európai Közösséghez való csatlakozás biztosította Portugália kitörését a több évszázados elszigeteltségből, valamint a gazdasági fejlődés megindulását és így felzárkózását „Európához”. Mivel Portugália egészében az egy főre jutó nemzeti össztermék nem éri el az EU-átlag 75 százalékát, egész területe jelentős mennyiségű strukturális beruházásokhoz jut. A maastrichti szerződés alapján az infrastrukturális és környezetvédelmi felzárkóztatásra létrehozott Kohéziós Alapból Portugália kb. egyhatodnyi (15-18%) arányban részesedik. Ennek köszönhetően az egész ország egyre inkább átalakul, modernizálódik (bár még mindig az Unió legszegényebb térségeinek egyike). 1999. január 1-jétől tagja az euróövezetnek, ami szintén a nagyarányú fejlődés bizonyítéka. Portugália csatlakozása és az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy egy periferikus, fejletlen ország is lehet sikeres, viszont azt is, hogy ez hosszú munka eredménye, és nem megy egy-két év alatt.
