Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-28 / 49. szám, szerda

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 28. RECENZIÓ A Blöff nem blöff - maximum krimiben JUHÁSZ KATALIN a, erőt vettem maga­mon, Guy Ritchie még mindig újnak mondható filmjéről fogok írni, amint azt a múltkor zárójelben már pedzegettem. Madonna új fér­je két hónappal ezelőtt bearanyoz­ta a napjaimat, mit napjaimat, az egész hetemet, elkedvetleníteni engem senkinek sem sikerült, visz- szatért a hitem, ha úgy tetszik. A Blöff (Snatch) oly maradandó ha­tást gyakorolt rám, hogy írni róla vétek lett volna, mert amiről a mi szakmánkban ír az ember, azon la­zán át is lép, én pedig sokáig dé­delgetni akartam magamban ezt az alkotást. Mert miről is van szó? A tévében látott gengszterfilmek az utóbbi években egyre laposabbak, unalmasabbak, a fordulatok előre sejthetőek, a végkifejlet megjósol­ható, az eszközök közhelyesek és nevetségesek. Ebbe a szégyenletes állóvízbe csapott bele Guy Ritchie 1998-ban, amikoris leforgatta hosszú című első filmjét. A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső ugyan bekerült a hazai forgalma­zásba, ám szerényen meglapult a kínálatban, mivel újszerűsége mi­att a kritikusok nemigen tudták mi­re vélni, a konzum-gengszeren ne­velkedett közönség pedig csömör okán hanyagolta, azt hitték, a szo­kásosat kapják, ha jegyet váltanak. Pedig „dehogysenem”. Kapkodhatta fejét rendesen a nagyéredmű, ha a szálat nem akar­ta elveszíteni. Vad, agresszív humo­rú, expresszvonat sebességével ro­bogó, tolakodóan kihívó mozit lát­hattunk mi szerencsések, akik előre tájékozódunk, olvassuk a külföldi kritikákat, melyek egymást lelken­dezték túl. Az eddig videoklip- és reklámműfajban nyomuló Ritchie FELHÍVÁS Ez az oldal a Te recenziódra is vár! Ha valamilyen rendez­vény, koncert, könyv, vagy film megihletett, írd meg a vélemé­nyedet róla! Ha esetleg nem tetszett, azt is nyugodtan meg­írhatod, lényeg, hogy megis­merjük a véleményedet! Ebben a várkastélyban töltötték a mézesheteiket mánt is, melyet többen igyekeznek megszerezni, tolvaj tolvajtól lop, csak a legdörzsöltebb járhat sze­rencsével. Tudja ezt a New York-i megrendelő is, az ortodox zsidó gyémántkereskedő, aki nem ki­sebb áldozatra kész a szajré kedvé­ért, mint hogy átrepüljön az óceá­non. Megindul a harc, szélsebe­sen, szinte követhetetlenül sorjáz­nak az események, ellenállhatat­lan angol humorral megspékel ve. Nem tudni, mi jön, a jelenetek egy­mást indukálják és értelmezik át, hű maradt gyökereihez, klipes vá­gások, pergő párbeszédek, taran- tinós felülnézet és paródiakészség jellemezte a low budget-es Ravaszt, amely szerencsére annyi zsozsót hozott emberünknek, hogy bele­vághatott egy költségesebb filmbe. A Blöff tulajdonképpen ugyanazon a csapáson halad, ám néhány kriti­kussal ellentétben én nem beszél­nék jól kitaposott ösvényről, bevált fogásokról, mert hiszen az azonnal felismerhető stílus nálam pozitív kakukktojás ebben az uniformizált világban. Ha Ti is úgy gondoljátok, rátérhe­tünk a lényegre. A Blöff-ben Ritchie ismét bebizonyítja, hogy London nem a békés komornyikok és keménykalapos úriemberek városa. Az East End duplán nem az. Helyi nehézfiúk, ex-kágébés orosz disszidensek,szerencsejátékosok, balek fekák, rivális bandák és simlis vagányok küzdőtere, az események pedig olyan sebességgel zajlanak, hogy aki nincs észnél, hamar kinyí- rattatik. Legalább húsz főszereplőt vonultat fel a vicces rendező, néhá- nyan a stáblistát megelőző húsz percben lépnek színre, és ki itt szín­re lép, végig színen is marad, kivéve szegény Gorgeous George-ot, akit maga Brad Pitt üt ki véglegesen. A nagy amerikai dzsigoló egyébként potom pénzért vállalt szerepet a filmben, sőt a sajtóanyag szerint még ő könyörgött, hogy benne le­hessen. Check this out... Dicséretre méltóan hozza az írországi roma boxoló figuráját, akinek szövegelé­sét senki nem érti, azaz egy olyan valakit, aki egyébként eléggé távol áll tőle, és ez bizony a kamerába va­Ki tudja, a Madonnával történt frigyre lépés után is ilyen sikeres lesz-e Guy Ritchie? nehézfiú illegális boxmeccsek szervezésével foglalkozik, melye­ken az alvilág nagy figurái reme­kül szórakoznak. Most is az egyik maffia főnöke bízta meg egy ilyen esemény megszervezésével és megbundázásával. Hősünk jobb híján Mickey-t, az ír cigány ver­senyzőt, azaz Brad Pittet szemeli ki, aki alaposan átírja a papírfor­mát, és aki már a Fight Club-ban bebizonytotta, hogy tud verekedni kaszkadőr igénybe vétele nélkül is. Játszik még egy 84 karátos gyé­azt hisszük, kulcsjelenetet látunk, ám a lényeg csak később válik egy­értelművé, és sosem tudhatjuk, mi mire lesz jó, éppúgy, mint a nagy­betűs életben. A Ravasz-ban meg­ismert angol színész, Vinnie Jones viszi a prímet, az ő nevét tényleg érdemes megjegyezni, ám ügyesen domborít az ismét hollywoodi ka­rakterszínész, Dennis Farina is, akit először láthatunk hiteles bű­nöző-szerepben. A néző megtud­hatja többek közt, hogyan lehet a leggyorsabban eltüntetni kiéhez­ló bámulással szemben igazi ki­hívás egy színész számára. Tudja ezt Brad barátunk is, kinek kedvéért bi­zonyára számos nőnemű néző vál­tott már jegyet a filmre. Ám ne csa- pongjunk, nézzük, miről is szól a tár­gyalt alkotás. Török, a londoni tetett disznók segítségével a pórul járt delikvenseket. Brad Pitt pedig bebizonyítja, hogy vérbeli karak­terszínész. E bizonyítási lehetőség ezúttal még az anyagiaknál is töb­bet nyomott a latban, hiszen min­denkori sztárgázsijánál jóval ala­csonyabb összegért hajlandó volt kamera elé állni. Guy Ritchie nem kockáztat túl so­kat második filmjében, inkább az előzőleg már kipróbált eljárásokat tökéletesíti, fényezi, ragyogtatja. Nem kellett törődnie azzal, hogy vajon belefér-e a pénzügyi keretbe. Ez is jó dolog. A politikai korrekt­ség, melyre manapság olyannyira ügyelnek a rendezők, nála nem oszt, nem szoroz, inkább egyfajta antirasszista nemzetköziség érhető tetten a vásznon. Szélsőséges figu­rákat szerepeltet, akikkel mi, nézők aligha találkozhattunk eddig, így nem is tudhatjuk, müyenek valójá­ban. Vagy átejt minket Guy Ritchie, vagy magával az élettel szembesü­lünk, én tényleg meg nem mon­dom, hiszen eddig mindössze egy szánalmas jegyüzérrel volt szeren­csém találkozni az alvilág képvise­lői közül. Aki tehát fogékony a fekete hu­morra, szereti a csavaros krimi­szerkezetet, élvezi a klippes tömörítést és bírja követni az idő­síkok váltogatását, felejthetetlen élményben részesülhet. A gengsz­terfilmek kliséinek, jellegzetesen elnagyolt karaktereinek felhasz­nálásával új kategória született, az is meglehet, hogy a mindössze harminchárom éves Guy Ritchie a műfajt magát értékelte át. Min­denesetre sikerült überelnie előző alkotását, szereplőit a legtöbb je­lenetben már nem a jópofa rende­zői ötlet, hanem saját egyénisé­gük készteti cselekvésre. A nyaka- tekert szerkezetet Ritchie már nemcsak a tragikomikus poénok miatt alkalmazza, hanem különös sorsszerűséget sejtet vele. A hu­mor jóvoltából a krimi műfajából sikerül kihoznia a maximumot, miként Tarantinónak, a Coen testvéreknek (Fargo), és Danny Boyle-nak (Trainspotting, Sekély sírhant) is sikerült. A film egyéb­ként nem hagy időt tépelődésre, unatkozásra, az események zuha- tagában arra sincs alkalom, hogy felmérjük, mi a klisé, és mit lá­tunk először a vásznon. Lendüle­tes, sziporkázó filmmel gazdago­dott a mozitörténelem. Jövője a kritikusokon múlik. Archív felvételek Brad Pritt is nemrég „kelt el1 Néhány férfiember még a mosdóba sem megy ki nélküle A nyakkendő FIÚKNAK örökbecsű far­mer mellett ilyenkor felvé­telik közeledté­vel minden fiú­nak szüksége van egy öltönyre - ha eddig még nem kellett volna (egyébként használat után ne vágjátok mind­járt a kukába, mert érettségikor, meg legközelebb a saját esküvőtö­kön is jó szolgálatot tesz majd!). A teremtés koronáinak ruházatán is megjelennek az apró mütyürök, kitűzők, amelyeket ing- vagy mel­lényzsebbe, gomblyukba, nyak­kendőre biggyesztenek. Roppant kényelmetlen, de kötelező viselet a nyakkendő (hogy ki találta ki?), amely nélkül manapság néhány férfiember még a mosdóba sem megy ki. Apropó: nyakkendő. Próbáltatok már valaha nyekkendőt kötni? No­sza, nézzétek át a papa, a nagypa­pa szekrényét, ott biztosan talál­tok néhány használható darabot! Ha eddig még nem kötöttetek nyakkendőt, tanulmányozzátok át a mellékelt rajzokat! Néhány cso­mókötési fortélyt mutatunk be. HOGYAN ZUHANYOZZUNK NŐI MÓDON? Zuhanyozási útmutató LÁNYOKNAK 1. Vetkőzz le és a ruhákat tedd a rekeszelt szennyeskosárba, szín és világosság szerint csoportosítva! 2. Fürdőszobába menet viselj egy hosszú köntöst! Ha barátoddal találkozol útközén, gyorsan ta­karj el minden esetleg kilátszó testrészt és fuss a fürdőbe! 3. Tekintsd meg nőies fizikumo­dat a tükörben! Dugd ki a hasad, hogy még jobban panaszkodhass és siránkozhass, hogy milyen kö­vér vagy! 4. Állj be a zuhany alá! Keresd meg az arcmosó kendőt, a kar­mosót és a lábmosót; valamint a hosszú szivacsot, a széles sziva­csot és a dörzskövet! 5. Mosd meg a hajadat egyszer az Uborka & Nadálytő sampon Millennium Extra vitamin-készít­ménnyel! 6. Mosd meg a hajadat még egy­szer az Uborka & Nadálytő sam­pon Millennium Extra vitamin- készítménnyel! 7. Kondicionáld a hajadat a Természetes kókuszháncsolajjal Dúsított uborka & Zsurló kondicio­nálóval. Hagyd a hajadon 15 percig! 8. Mosd le az arcodat Zúzott sár­gabarck arcradírral, amíg égővö­rössé nem válik! 9. Mosd meg a tested többi részét a Gyömbérmag & Epertorta test- lemosóval! 10. Öblítsd ki a hajadból a kondicionálót! Legalább 15 per­cig folyasd a vizet, hogy biztos le­gyél benne, hogy mind kijött! 11. Borotváld le a hónaljad és a lábadat! Ha a bikinivonal is eszedbe jut, azt inkább majd gyantáztasd! 12. Hangosan sikíts, amikor a ba­rátod lehúzza a WC-t és elmegy a nyomás! 13. Zárd el a zuhanyt! 14. Gumi ablakmosóval minden nedves felületet száríts fel! Min­den penészgyanús foltot fújj be csempe-penésztelenítővel! 15. Gyere ki a zuhany alól! Törülközz meg egy kisebb afrikai országgal azonos méretű fürdőle­pedővel! Hajadat tekerd be egy másik, szuper-nedszívó törülkö­zővel! 16. Vizsgáld meg a tested teljes felszínét, pattanásra vadászva! Ha találsz egyet, támadd meg kö­römmel vagy csipesszel! 17. Vissza a hálószobába, hosszú köntöst és a hajon törülközőt vi­selve! 18. Ha a barátoddal találkozol út­közben, gyorsan takarj el minden esetleg kilátszó testrészt és fuss a hálószobába, ahol tölts el másfél órát öltözéssel! BAKIK Tanári elszólások... ÖSSZEÁLLÍTÁS ♦ Innentől kezdve aztán ő is meghal... ♦ Kinyitotta az oroszokat nyugat felé... ♦ Úgy bele lehet gabalyodni, mint majom az életéből... ♦ A négy apostol a következő há­rom volt: Péter és Pál! ♦ Sokan voltak, mint az ... na nem, azért annyian nem voltak... ♦ Hogy a gumihevedert végtelení- tik vagy végtelenítik, a nyelvészek ■még nem döntötték el. Egy biztos: a két végén összeizélik... ♦ Mit lehet tenni Sztálin és Hitler között, ha tudjuk, hogy sem-sem? ♦ Állítólag, aki ezen az ábrán a piros körben rajzolt fekete pöty- työt nem látja, annak baj van a szemével... Mi?... Hogy milyen piros kör? ♦ Hülyének nézel, fiam? Erre nem kell válaszolnod... ♦ Gyerekek, ne tévesszétek össze a Jézuskát a géppuskával! ♦ Na gyere ki Puha, de „keményen”! ♦ Gyere ki te is Sztel-lács-ka-cska- ke-cske! ♦ Ne keverd a szót, hanem edd a sót! NAGYSZON-ET A mellékletet szerkesztette: Malik Éva Levélcím: Nagyszünet, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom