Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-27 / 48. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 27. ■■■■■■I KOMMENTÁR WKKKKKk Mi lesz két év múlva? PÁKOZDI GERTRÚD A nemzetközi tőke Szlovákia iránti bizalma erősödésének az volt az első jele, hogy 1999-től az ország sokkal kedvezőbb kamatozású hi­teleket kapott, mint a Meciar-kormány időszakában. Most újabb le­hetőség lenne a továbblépésre; a maga nemében első olyan konfe­rencia színhelye volt tegnap a New York-i Világkereskedelmi Köz­pont, amelyen a pénz- és üzletemberek arról kaptak első kézből tájé­koztatást, milyenek a befektetési lehetőségek a visegrádi négyek or­szágaiban. A szlovákiai lehetőségekről elsősorban Ivan Miklós mi­niszterelnök-helyettes tájékoztatott. Magabiztosságát növelhette a tudat, hogy a parlament pénteken jóváhagyta az alkotmánymódosí­tást. Enélkül ugyanis kevésbé lehetne biztos abban, hogy a kormány- koalíció támogatja a még hátralevő reformlépések megtételét. E par­lamenti döntés tudatában a szlovák küldöttség vezetője magabiztos­abban mondhatta el a konferencia amerikai résztvevőinek a leggyak­rabban hangoztatott tőkecsalogató érveket: Szlovákia földrajzi fek­vése sok előnyt rejt minden befektető részére, illetve hogy az ország­ban képzett és viszonylag olcsó munkaerő várja az itt letelepedő kül­földi befektetőket. És nem utolsósorban az a tény, hogy itt még több az eladnivaló, mint a V4-ek többi országában. A külföldi befektetők számára megnyugtató lehet az is, hogy a gazdasági elemzők viszony­lag derűlátóan vélekednek a szlovákiai gazdaság várható alakulásá­ról. Szerintük a bruttó hazai termék növekedése 5 százalék körül ala­kul az elkövetkező években. A Dzurinda-kormányzat időszakában felvett hitelek kamatterhe kisebb az előző ciklusban felvett hiteleké­nél. Ez kiegyensúlyozottabb fejlődést garantál. A külföldi tőkét báto­rítja az ilyen irányú fejlődés. Ez azért fontos, mert nélküle elképzel­hetetlen a munkanélküliség radikális csökkentése. Sajnos ez az a te­rület, amelyről a gazdasági elemzők korántsem beszélnek derűlátón. Előrejelzések szerint még legalább három-négy évet kell várni, hogy a most 20 százalék körül mozgó munkanélküliség 15 százalék alá csökkenjen. Már szó sincs arról, hogy e parlamenti ciklus végére a munkanélküliségi ráta egyszámjegyűvé válhat. Ha eladásra szánt vállalatainknál, pénzintézeteinknél a Szlovákia iránt érdeklődő összes külföldi beruházó már holnap megjelenne konkrét kínálatá­val, abból e választási időszak végéig még nem lesz több százezer új munkahely. A megoldást, a folyamatosságot az szavatolná, ha a mos­tani koalíció a mostaninál nagyobb mértékben valószínűsítené, hogy a megkezdett művet 2002 ősze után is folytathatja. JEGYZET tás nem egészen egyértelmű, mivel a vérnyomás viszont jócs­kán emelkedik. Főként, amikor a társaság azzal érvel, hogy az áremelésre azért van szükség, hogy emeljék a színvonalat, bővítsék a kínálatot. Nem biz­tos, hogy az a bő kínálat, ami­kor rámtukmálnak vagy negy­ven csatornát, amelyből szá­momra csak tíz nézhető. Miért ők döntik el, hogy mit nézhe­tünk? Az egyszeri tanár jut eszembe, akinél dolgozatírás­kor a szabadon választott téma azt jelentette, hogy a megadott változatok közül ő választotta ki, melyik diáknak miről kell ír­nia. A kínálatban szereplő tévé- csatornák nagy részével kap­csolatban - a műsoruk színvon­alát tekintve - egyébként is mindig az a sanda gyanúm tá­mad, hogy inkább ezek az adók fizetnek a kábeltévé-társaság­nak, amiért besorolja őket a kí­nálatába. Külön öröm, amikor a társaság a kis számú nézhető csatorna közül szüntet meg (megkérdezés nélkül) néhá­nyat. De hát a néző igényei má­sodlagosak. A fő, hogy fizessen, lehetőleg minél többet. * Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: StanislavZiaéik- kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit- értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az Írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Kit érdekel a tévénéző? MISLAY EDIT Úgy tűnik, elvonult a vihar az országban monopolhelyzetet élvező kábeltévé-társaság feje fölül. Mint köztudott, a társa­ság kihasználta a törvényben keletkezett űrt (hát igen, a tör­vényalkotóknak annyi egyéb el­foglaltságuk akad, mint a pol­gárok érdekeivel foglalkozni), és szemrebbenés nélkül jócskán megemelte az árait. Ami a leg­megnyugtatóbb: ha utólag ki­derül is, hogy az emelés jogel­lenes, akkor sem fogják csök­kenteni az árakat, legfeljebb egy nevetséges összegű bünte­tést fizetnek majd. Persze a fo­gyasztóknak is volt választási lehetőségük. Vagy befizették a megemelt árat, vagy nem. Az utóbbi esetben tettek valamit az egészségükért, ezután ugyanis nem kell állandóan a képernyőt nézniük, nem romlik a szemük, merthogy a társaság beszüntette a programszolgál­tatást. Bár az egészségjavító ha­- Pártunk képviselői szabad idejükben Malíková elnök asszonynak megfelelő partnert fognak keresni (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Duray Miklós a lapnak elmondta, az alkotmánymódosítás elfogadásával a társadalom elindult a polgároso­dás felé, de még nem érte célba. Ezt bizonyítja, hogy a preambulumot nem sikerült megváltoztatni. Amíg az ország nem éri el a teljes polgáro­sodási szintet, az MKP etnikai alapú politizálásának meglesz az alapja, hiszen az alkotmány továbbra is kü­lönbséget tesz polgár és polgár kö­zött. Az MKP képviselője biztos ab­ban, hogy a régiók határokon átí­velő együttműködése nem veszé­lyezteti az ország egységét, s min­den nemzetközi szerződésnél le­mond jogköreinek egy részéről. Du­ray reméli, hogy egy esetleges kor­mányváltás után nem teljesülhet az ellenzék elképzelése, hogy ha ők ke­rülnek hatalomra, mindent az ere­deti állapotába állítanak vissza. Ha Meciarék alkotmányos többséghez jutnának, biztos, hogy azonnal leáll­na az ország euroatlanti csatlakozá­si folyamata, véli a képviselő. Bár a magyarok már 1989 után szorgalmazták a kolozsvári főkonzulátus megnyitását, lliescuék mindig találtak kibúvót Hosszúra nyúlt kényszerszünet Ceausescu óta tudhatjuk, Romániában ugyancsak könnyű magyar konzulátust bezárni. A diktátor 1988- ban egyetlen tollvonással megszüntette Magyaror­szág kolozsvári főkonzulá­tusát, alkalmazottainak 48 órán belül el kellett hagyni­uk az országot. SIMON HUNOR Ceausescu kémtevékenységgel vá­dolta őket, de ez olyan képtelen­ség volt, hogy azt senki sem vette komolyan, még az akkori román hatalom sem. Aztán röviddel később, 1989 decemberében úgy tűnt, a kényszerszünet rövid lesz, s a kincses városba visszatérhetnek a magyar diplomaták. Jóllehet a magyar fél nyomban az 1989-es változások után szorgalmazni kezdte a kolozsvári fókonzulátus megnyitását, lliescuék mindig ta­láltak valami kibúvót. Az 1996-os választásokat követő rendszervál­tozásnak kellett bekövetkeznie ah­hoz, hogy Bukarest rábólintson a magyar partner igényére, s 1997- ben Bitay Károly irányításával is­mét megnyitotta kapuit a magyar főkonzuli képviselet. A körülmé­nyek kezdetben igen nehezek vol­tak, a főkonzulátus néhány szűk szobácskába szorult, s Gheorghe Funar polgármester is mindent megtett azért, hogy megkeserítse életüket, lehetedenné tegye mun­kájukat. Embereket küldött az épület homlokzatára, hogy lelop­ják „Nagy-Magyarország zászla­ját”, táblát helyeztetett el az épület előtt, amelyen kémszolgálatnak nevezte a magyar konzulátust. Fu- namak sikerült felpiszkálnia a közvéleményt és a román sajtót, sőt maga a külügyminisztérium is vizsgálatot indított heraldikusok bevonásával, hogy valóban Nagy- Magyarország lobogója látható-e az épületen, a román lapok pedig behatóan foglalkoztak azzal, címe­res avagy címer nélküli zászló lo­bog-e a Magyar Köztársaság buka­resti és más fővárosokbeli nagykö­vetségein, konzulátusain. Jóllehet a román kormány és az államfő szó nélkül tűrte Funar piszkálódá- sait, Budapest mégis abban re­ménykedett, hogy sikerül kiter­jesztenie a konzulátusi hálózatot, s ilyen intézmény nyílhat Csíkszere­dán és Konstancán is. Az utóbbi városban már a tiszteletbeli kon­zul személyét is kijelölte egy neves román üzletember személyében. Radu Vasile román miniszterel­nöknek 1999-ben Budapesten Or­bán Viktor magyar kormányfő fel is vetette a kérdést, amire román kollégájától igenlő választ kapott. Radu Vasile semmilyen akadályát nem látta újabb konzulátusok megnyitásának. A hangzatos ígé­reten kívül azonban egyéb nem történt, a Vasile-kabinet egyetlen lépést sem tett az ügy érdekében, de nem javultak az esélyek Mugur Isarescu miniszterelnöksége ide­jén sem. Petre Roman külügymi­niszter egy nappal Orbán romániai látogatása előtt bukaresti sajtóér­tekezletén kijelentette, a választá­sok előtti romániai politikai hely­zetre való tekintettel nem látja időszerűnek a konzulátus megnyi­tását Csíkszeredán, s helyette az úgymond kiváló gazdasági le­hetőségeket kínáló Konstancát ja­vasolta. Ez igen furcsa álláspont volt, mivel korábban Németh Zsolt egy bukaresti látogatása alkalmá­val arról beszélt, hogy a román és a magyar miniszterelnök Bulgáriá­ban, a Jugoszláviával szomszédos országok kormányfőinek találko­zóján, egy különbeszélgetés kere­tében megállapodptt a Csíkszere­dái konzulátus létrehozásában. Igaz, ezt a közlést később cáfolta a A román kormány és az államfő szó nélkül tűrte Funar piszkálódásait. román külügyminisztérium szó­vivője, leszögezve, a két kor­mányfő felvetette ugyan a kérdést, de nem született semmilyen dön­tés. Romániai látogatása során a Csíkszeredái magyar konzulátusra vonatkozó kérdésre Orbán kifejtet­te, Magyarország szerint mind a román, mind a magyar állampol­gárnak jó, ha a két állam konzulá­tusokat működtet egymás terüle­tén, ezért azt szeretné, ha minél többet nyitnának meg. Ezért hiva­talosan is átadta a magyar kor­mány jegyzékét, amelyben szor­galmazza a Csíkszeredái és a kons- tancai konzulátus beindítását. „A konzulátus megnyitásához azon­ban két fél kell. Az egyik már meg­van” - mondta Orbán. Mugur Isa­rescu ezek kapcsán arról beszélt, hogy Románia nyitott a konzulátu­sok számának bővítése iránt, azt azonban folyamatnak tekinti, amelyet „az élet által diktált szük­ségletek határoznak meg”, majd maga is hangsúlyozta, tekintettel arra, hogy Romániában választási év van, figyelembe kell venni azt is, miként hatna ki a konzulátusok megnyitása a légkörre. „Ezért egyetértettünk abban, hogy e kér­désben elhalasztjuk a döntést” - jelentette ki Isarescu. Nem sokkal később a román külügyminiszter, aki kedden késő este az egyik or­szágos tévéállomás meghívottja­ként megerősítette Orbán Viktor bukaresti látogatásának előestéjén tett nyilatkozatát, mely szerint a pillanatot nem tartja alkalmasnak a Csíkszeredái konzulátus megnyi­tására. „Mindenekelőtt szeretném leszögezni, ezt az álláspontomat elsősorban külügyminiszterként fejtettem ki, de az megegyezik po­litikai meggyőződésemmel is. Sze­rintem nem a Csíkszeredái magyar konzulátus megnyitásának gondo­latát utasítjuk vissza meredeken. Arról van szó, hogy ezt a javaslatot most tették, a választások évében, amikor a választási kampányté­mák között eddig hál’ istennek nem szerepelt a román-magyar et­nikumközi kapcsolatok kérdése. Emellett sajnálatos módon kijelen­tésemet alig két nappal előzte meg a Hargita és a Kovászna megyei ro­mánok számomra, honpolgárként fájó, a peremre szorítottak akciójá­nak nevezett menetelése. Ilyen kö­rülmények között mondtam, hogy a gondolat nem időszerű. Mint lát­hattuk, az azóta eltelt időben nem került sor agresszív-nacionalista vitákra a kisebbségi kérdésben. Döntésem tehát helyes volt, mert ezzel nem engedtem fellobbanni egy olyan vitát, amely nem tett volna jót elsősorban belpolitikai téren, de külpolitikai téren sem” - jelentette ki. Petre Roman akkori külügyminiszter álláspontja nem változott meg tavaly júniusi ma­gyarországi látogatása alkalmával sem. Egy nappal útja előtt kijelen­tette ugyan, hogy a magyar kon­zulátusok ügyében nincs semmi­féle előítélete, de továbbra is úgy véli, hogy megnyitásuk feléleszte­né a nacionalista, szélsőséges irányvonalat. Megelégedéssel áll­apította meg, hogy a helyhatósági választási kampány alkalmával ez nem történt meg, ami „nagy nye­reség elsősorban a román demok­Nastase nem látja értel­mét a Csíkszeredái kon­zulátus megnyitásának. rácia, de a két ország közös érde­ke, EU felé vezető közös útja szempontjából” - vélekedett. S ha • a Csíkszeredái magyar konzulátus megnyitása álom maradt a legde- mokratikusabbnak tartott román hatalom idején, vajmi kevés a le­hetőség beindítására most, ami­kor lliescuék kerültek vissza a ha­talomba, mégha egyelőre „euró­pai csomagolásban” is. Adrian Nastase kormányfő semmi értel­mét nem látja ugyanis egy ilyen intézménynek. Mint Temesváron legutóbb leszögezte, fölösleges­nek tartja azt, mivel a két ország között nincs vízumkényszer, így nem tudni, mivel foglalkozna a Csíkszeredái magyar fókonzulátus azon kívül, hogy az RMDSZ érde­keit szolgálná. Alföldi László ko­lozsvári fókonzul a román kor­mányfő „aggodalmait” azzal osz­latta el, hogy a konzulátusnak már önmagában bőven adna mun­kát a magyarországi munkát igénylők, az ott vállalkozók szá­mára szükséges engedélyek kibo­csátása is. A patthelyzet azonban egyelőre teljes, kérdés, mit sikerül az ügyben elérnie Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárnak, aki február 20-án kezdődött ro­mániai látogatása egyik fő céljá­nak nevezte a magyar főkonzulá­tus beindításának sürgetését. OLVASÓI LEVÉL Győz a protekció Valahányszor ez megtörtént ve­lem, mindig megfogadtam, töb­bet nem veszek részt rajta. Mégis minden évben újra meg újra pró­bálkoztam, és újra meg újra meg­kaptam az élet kemény pofonjait. Szlovákia legismertebb szavaló­versenyének még nem országos szintű rendezvényei után mindig elfogott az igazságtalansággal szembeni undor. A verseny az verseny, de akkor miért nem a jobb győz? Amíg a zsűri tagjai közt elfogult emberek ülnek, nincs semmi értelme ennek az egésznek. Hiába valljuk magun­kat nagy magyaroknak, az igaz­ság nagymestereinek, ha szívünk­ben akaratlanul is a protekció győz. Ó, én kis naiv! A világ tele van igazságtalansággal, mondják a felnőttek. Ezt meg is értem, hisz az ember önző lény, mindig ön­magának akarja a jót. De egy sza­valóversenyen nem forognak koc­kán dollármilliók, sőt száz koro­nák sem, ez csupán egy olyan verseny, amelyen irodalmunkat, kultúránkat és magunkat képvi­seljük. Miért kell még ezt is meggyaláznunk? Semmi problé­mám a tanítókkal, általában fel is nézek mindegyikükre, de könyör­göm, ha nem értenek a szavalás­hoz, ne üljenek a zsűri tagjai kö­zé! Higgyék el, még egy zavart, félrekapott tekintet is képes elbi- zonytalanítani a szavalót, miköz­ben megfelelő hallgatót keres (Komárom, körzeti). Lehet, még nem vagyunk felnőttek, de vakok sem. Egy 4. kategóriás versenyző általában rendelkezik annyi ta­pasztalattal, hogy tisztán láthas­son dolgokat (bár ilyen leplezet­len kivételezést nehéz nem ész­revenni), sőt látja azt is, akinek gőze sincs arról, miről beszélnek itt, előtte (mit szavalnak). Meg­döbbentő számára, ha ilyen egyént a zsűri asztalánál vél fel­fedezni... Jankó Györgyi Oroszka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom