Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-26 / 47. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 26. KOMMENTÁR Művészkedő politika TÓTH MIHÁLY A szlovákiai magyaroknak az a nem nagyon jelentékeny hányada, amely még a gyötrelmes demokráciaépítés összes tapasztalatának birtokában se szokott le a pártprogramolvasás és a kormányprogramelemzés kétes élvezetéről, várhatóan az alkotmány most jóváhagyott változatát is legalább átböngészi. Helyzetünkből következően elsősorban azt vizslatjuk, hogy kisebbségiként mennyire derűlátóan várhatjuk a holnapot. Az ellenzék egyik kulcsembere, a parlament egykori elnöke nyomban a végső szavazás után arra hívta fel a figyelmet, hogy „éppen csak megszületett a szükséges többség”. Ez az érvelés kapásból „megkontrázható”, és aki valamennyire is ismeri a szlovákiai politikai viszonyokat, az egyből rajtakapja a nyilatkozót. Savanyú a rókának a szőlő. Ugyanis a 90:60 szavazatarány minősített többséget tükröz. Mást üzen Szlovákia módosított alkotmánya azoknak a szlovákiai magyaroknak, akik - kissé karikírozva szólva - azt várják el az MKP végrehajtó hatalomban való jelenlététől, hogy Dzurinda miniszterelnök vezényletével majd minden reggel testületileg felsorakozik a kormánypalota elé az összes szlovák nemzetiségű miniszter és minden koalíciós képviselő, hogy vonzalmuk jeléül sorban homlokon csókolják a kormány 3 magyar tagját és a 15 MKP-s képviselőt. És egészen mást üzen azoknak, akik abból indulnak ki, hogy a politikai rokon- vagy ellenszenv nem elvont és vegytiszta értékek érvényesítésének függvénye. Kialakulásában számos anyagi szempont dominál, meg a történelem is. Van legalább 10 képviselő a parlamentben, aki minden felszólalását ezzel kezdi: „A mi fiatal államunk...” Ilyen viszonyok között a szlovákiai magyar politizálásban nagyobb szerepet kellene kapnia annak, ami minden messze látó politikusnak mindennapi kenyere: a taktikának. Olyan követelés forszírozása, amelyről tudni lehet, hogy a legközelebbi szövetségesek számára is elfogadhatatlan, inkább a magyar érdekekkel ellentétesen hat. Egy művész megengedheti magának, hogy tevékenységéből teljesen kiiktassa a taktikázást. Politikai párt esetében az ilyen magatartás a „művészetet” műkedveléssé silányítja. A „180-at követelek, hogy 120-at kapjak” stílusú taktikázgatás Meciarra jellemző. Tőle tanulni - kétes dicsőség. JEGYZET Arcok 3. olvasatban SZABÓ MÓNIKA Végig komolynak tűnt az alkotmánymódosítási vita, legalábbis az előterjesztők és a kormánypárti honatyák arcáról ez volt leolvasható. Hogy mi volt leolvasható az ellenzékiekéről? A tekintetekből elsősorban magyargyűlölet és az ország területi egységének megbontásától való félelem. Meciar és Malíková hívei nem győzték arcátlanul hangoztatni, hogy ők azok, akik valóban komolyan gondolják, kizárólag az ország érdekeit tartják szem előtt. Pénteken aztán bebizonyosodott, hogy az ellenzék „véresen” komolyan gondolja. Pár perccel az alaptörvény módosításának megszavazása után ismeretlen telefonáló bejelentette, három kiló semtex van a törvény- hozás épületében. Lehet, hogy ugyanez a fanatikus fickó fenyegette meg a kormányfőt, hogy nem éli meg a módosítást. Egy biztos, a telefonáló nem volt az épületben, mert akkor ismerte volna a tényállást. Az is biztosnak tűnik, nem tudhatta, hogy különböző félreértések vetődnek fel a szavazás körül, és végül Pavol Hrusovskyjavaslatára bevetik a szavazógépet a voksoláskor, amely így nem tartott tovább fél percnél. Áz utolsó pillanatig mindenki, a képviselők is arra készültek, hogy egyenként, név szerint, hangosan szavaznak. Ez pedig már hosszadalmasabb folyamat lett volna. Száznegyvennyolc (150 mínusz Lexa és Tuchyna) képviselő esetében másfél óránál korábban nem fejeződhetett volna be. Ha háromnegyed hétkor megkezdődik a voksolás, hétkor még javában zajlik. A névtelen pedig erre számított. Ha hétkor rendőrök, tűzszerészek szállják meg a parlamentet, a robbanószer keresése több órát is igénybe vett volna. A honatyák ezalatt szétszélednek, és nincs az a házelnök, aki a riadó után képes összeterelni mind a száznegyvennyolcat. Feltehetően ez volt a cél, ha már Malíková képtelen volt rászedni táborát, hogy a parlament elé vonulva testével akadályozza meg az alkotmánymódosítást. A kormánypártok képviselői egész nap résen voltak. Az épületből sem tették ki a lábukat, nehogy „véletlen” baleset áldozatai legyenek. Ha csak egyikükkel történik is valami, és csak 89 szavazatot kap a tervezet, a három hétig tartó cirkusz és felhajtás értelmét veszti. így csak pár ellenzéki képviselő vesztette el fejét, hiszen politikai arcukat már rég elhagyták. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262,58238332,59233200,59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, KoSická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ THE SUNDAY TIMES Irak sikeres nukleáris kísérletet hajtott végre az öbölháború előtt, és rendelkezik atomfegyverrel - nyilatkozták az iraki atomprogramban egykoron részt vett tudósok a brit lapnak. Közlésük szerint Szaddám Húszéin 1989 szeptemberében a Bagdadtól 150 kilométerre délkeletre fekvő Rezzaza-tó mélyén hajtott végre atomkísérletet. A robbantás elkerülte a figyelmet, mivel viszonylag kicsi, a hirosimai atombombáéval azonos, 10 kilotonna erejű volt. A kísérlet előtt iraki mérnökök megnagyobbították a tó egyik természetes alagútját, és egy a föld alatt ezer méterre fekvő barlangban robbantották fel az atomrobbanófejet. A brit napüap egyik forrása korábban az iraki hadsereg hadmérnöke volt, a másik férfi Udaj Húszéin magántitkára volt, s a kísérlet előtt személyesen járt a barlangban. Az 1989-ből származó műholdas felvételek igazolják egy hatalmas alagútrendszer meglétét. HETI GAZDA(G)SAG Kifejezetten jó pénzbefektetés Múlt szerdán egy jó és egy rossz hírt ismerhettünk meg. A Fitch hitelminősítő ügynökség az ország besorolását stabilról pozitívra változtatta. TUBA LAJOS Ezzel újabb ilyen cégnél került Szlovákia közvetlenül a befektetésre ajánlott sáv alá, sőt az ügynökség képviselője közölte: néhány hónapon belül feljebb is léphetünk. Ez azért érdekes, mert sokak szerint a hitelminősítő ügynökségek a 2002- es parlamenti választásokig nem merik az országot újra befektetésre ajánlani. A Fitch aggódik a költség- vetési hiány miatt, amely szerinte rossz időben és rossz irányban alakul. Szintén tart a gazdasági reform lassulásától. A kormány a továbbiakban azzal bizonyíthatná elszántságát, hogy a privatizációs bevételeket az államadósság csökkentésére fordítja. A rossz hír az volt, hogy a munka- nélküliség január végén rekordot döntött; a 20,81 százalék azt jelenti, hogy 560 ezer ember volt munka nélkül. Januárban 118 ezer új állástalant vettek nyüvántartásba, szerencsére csak 7500-zal többet, mint tavaly januárban. Ez jó hírnek is tekinthető, hiszen ez az adat évekig 60-70 ezer körül mozgott. A jegybank szerint a bruttó hazai termék tavalyi növekedése várhatóan 2,1 százalék, 2001-re pedig 2,83.2 százalékot vár. Elena Kohútik- ová alelnök szerint ebben már a hazai kereslet bővülése is szerepet játszana: a lakossági fogyasztás évek óta stagnált vagy csökkent, idén azonban 2,1 százalékos növekedésre számítanak. Éves szinten 6,7 és 8.2 százalék közötti inflációt várnak, a januári érték 7,7 százalék volt. A központi áremeléseket és a szezonális ármozgásokat figyelmen kívül hagyó maginfláció értéke 3,65.3 százalék körül várható januárban 4 százalék volt. Kohutiková szerint 2004-ig nem számíthatunk arra, hogy az infláció mértéke az uniós szintre csökken, de ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy addig a gazdaságot sikerüljön az uniós viszonyokhoz közelíteni. Mivel több hozzánk hasonló ország is ráfizetett a gazdaságba való művi beavatkozásra, azt ígérte, hogy a jegybank igyekszik nem befolyásolni a piaci folyamatokat. Mindössze az árfolyam védelmével törődik majd, hogy a lakosság számára kiszámítható legyen. Hosszú távon reméli, hogy a korona árfolyama erősödik az euróhoz képest. Ébben döntő a külföldi tőke beáramlása, ezen a téren idén 122 müliárd korona érkezésére számítanak. Ennek fele a bankszférába és a szolgáltatásokba érkezik, beleértve a gázmüveket is. A másüt fele az iparba, főként az elektrotechnikai, a vegy- és a feldolgozó iparba. A kormánynak a múlt héten kellett volna elfogadnia a nagybefektetők számára tízéves adómentességet biztosító anyagot, hogy ezzel Csehországhoz és Magyarországhoz hasonló körülményeket teremtsen az üyen beruházások számára. A baloldali miniszterek ellenállása miatt azonban nem tárgyaltak róla. Bri- gita Schmögnerová szerint az uniós csatlakozás esetén ezt meg kellene szüntetni, amiért az érintett cégek kártérítést követelhetnének. A két szomszéd ország előnyének nevezte, hogy ott már korábban biztosított kedvezményekkel megszerezték a nagy cégeket, és csatlakozás esetén üyen problémával már kevésbé szembesülnének. A jegybank alelnöke úgy véli, hogy a vagyonalapi kötvényekért járó pénzt az egész évben fokozatosan kellene kifizetni. Ha ugyanis erre egyszerre, mondjuk, karácsony előtt kerül sor, akkor a lakosság nagyobb valószínűséggel fordítja a pénzt importáru vásárlására, ez pedig jelentősen ronthatja a külkereskedelmi mérleget. Mivel hamarosan újra kereskedni lehet a vagyonalapi kötvényekkel, elemzők szerint ez kifejezetten jó pénzbefektetésnek számít majd. Az egyik legjobb befektetési elemzőnek tartott ING Bank szerint az árfolyam nem haladja meg a 12 500 koronát, így a befektetés hozama legalább 18,5 százalékot ér el. A bank adatai szerint eddig 4,7 miüiárd korona értékben van vagyonalapi kötvény külföldi befektetők kezében. Minden jel szerint a vagyonalap képes kifizetni a kötvényekért járó pénzt, ezért a pénzügyi társaságoknak azt ajánlják, hogy vásároljanak belőlük. Megtörténhet, hogy a bezsebelt milliárdokat végül a cseh államnak, azaz a cseh adófizetőknek kell megtéríteniük Vladimír Zelezny, avagy egy szegény értelmiségi KOKES JÁNOS Nem volt véleden, hogy a cseh sajtó az elmúlt napokban megelégedéssel, sőt kárörömmel vette tudomásul, hogy Vladimír Zelezny, a Nova kereskedelmi televízió tulajdonosa pert vesztett, s az amszterdami nemzetközi döntőbíróság határozata alapján azonnal vissza kell fizetnie a Central European Media Enterprises (CME) társaságnak azt a 23 millió dollárt, amelyért a CME 1997-ben megvásárolta a Cseh Füg- geden Tévétársaság részvényeinek 5,8 százalékát. Ugyanakkor a CME- nek vissza kell adnia Zeleznynek ezeket a papírokat. A 23 millió dollár mára a kamatokkal együtt 27,1 millióra nőtt, viszont a részvények értéke egyenlő a nullával. Miután ugyanis Zelezny összeveszett a CME-vel és 1999 augusztusában faképnél hagyta az amerikaiakat, akik pedig korábban a Nova indulásához elengedhetedenül szükséges tőkét adták neki - s a programokat biztosító tévétársaság által természetesen a bevételek jelentős részét is bekasszírozták -, a részvények értéke hatalmasat zuhant. A bíróság megállapította, hogy Zelezny megsértette a megállapodást, ezért semmisnek nyüvánította, s a feleket a „üzleti tételek” visszaadására kötelezte. Ez azt jelend, hogy Zeleznynek egy- milliárd cseh koronát kell visszafizetnie az amerikaiaknak, akik nyugodt szívvel visszaadják neki a részvényeket, hiszen a Nova nélkül már semmit sem érnek. Zelezny ugyan azt állítja, hogy a részvények elértéktelenedése az amerikaiak rossz gazdálkodásának a következménye, de ezt talán ő sem veszi komolyan. A részvények egyértelműen altkor váltak értéktelenné, amikor faképnél hagyta a CME-t, amely a műsor- sugárzási engedély nélkül most semmit sem tud tenni. Mmt ahogy a Nova indulásakor Zelezny sem ment volna sokra az engedéllyel az amerikaiak milliói nélkül. Bár a bírósági döntésben egy szó sincs arról, hogy a részvényeket a CME köteles az eredeti értékükön visszaszolgáltatni Zeleznynek, a cseh médiakirály és emberei mégis napokig azzal áltatták a közvéleményt, hogy a bírósági döntés „fantasztikus” és „döntetlen”, hiszen visszaáll az eredeti állapot, és ők semmit sem veszítettek. Csak majdnem egy hét után ismerte be Zelezny, hogy neki kell fizetnie, s kijelentette, hogy ezt 5-7 héten belül megteszi, hiszen „senki sem tart otthon egymilliárdot”. Vagányul, ahogy egy hozzá hasonló úriemberhez U- lik, azonban azt is leszögezte, hogy számára ez nem jelent „semmiféle” gondot, hiszen van elég pénze. Váltig hangoztatja: semmiség az egész, csak saját hülyeségéért fizet, mert annak idején figyelmetlenül aláírt egy szerinte nem jó szerződést. Az egy milliárdról úgy beszélt, mint más egy kisfröccsről. A cseh sajtó, amely nem igen kedveli a nagyképű médiakirályt, nem felejtett el emlékeztetni arra, hogy nem is olyan régen még azt nyilatkozta, hogy „ő csak egy szegény értelmiségi”, akinek „szinte semmilye nincs”. A valóság viszont az, hogy ez a magát „szegény értelmiségi”-nek minősítő személy minden jel szerint Csehország egyik leggazdagabb embere, s vagyona miüiárdokban mérhető. Az viszont részben igaz, hogy a nevére íratott vagyon ma talán nem a legmesésebb. Zelezny, miután ugyanis összeveszett az amerikaiakkal - a Ijiden című hetilapban közölt kimutatás szerint - ingatlanait és egyedülálló festménygyűjteményét fokozatosan különféle alapítványokra, szervezetekre íratta, amelyek többségének élén jogi képviselője, Ales Rozehnal áll. Zelezny nyilván tudatára ébredt annak, hogy az ügyből előbb-utóbb per lesz, s valószínűleg így kívánta nagyobb biztonságba helyezni hatalmas vagyonát, vagy legalábbis egy részét. Csak a per után derült ki például, hogy a franciaországi Bre- tagne-ban is van egy kastélya. Bankszámláiról, tőzsdei ügyleteiről nincsenek részletesebb információk. A botrány kapcsán az is kiderült, hogy bármennyire is a jó, sikeres és korrekt vállalkozónak tünteti fel magát, adófizetői erkölcsével is bajok vannak. A még folyó vizsgálatok eredményei szerint 50 miüiós hátráléka van az elmúlt évekből. A kereskedelmi televízió és Vladimír Zelezny esete sok szempontból jellemző a rendszerváltás után kialakult, ellentmondásokkal teli keleteurópai viszonyokra. Zeleznynek (és társainak) volt egy jó ötlete, melynek megvalósításához a CME- től kapott pénzt, s az amerikaiak érdekei szerint kellett volna irányítania a televíziót, amit néhány évig meg is tett. Aztán bizonyára megelégelte, hogy a sok pénz külföldre folyik, s csőbe húzta az amerikaiakat. A döntőbíróság által kirótt egymilliárdot most már játszva kifizeti, hiszen a Nova régiónk legtöbbet hozó kereskedelmi televíziója. Arra, hogy a műsorsugárzási jogot egy egészen másfajta, kulturális és hír- szolgáltató jellegű televízióra kapta, ahogy az a valamikori kérvényben beteijesztett műsorszerkezetből egyértelműen kitűnik, ma már gyakorlatilag mellékes. Ma a Nova nagyhatalom, és Zelezny Csehország egyik legbefolyásosabb gazdasági és politikai személyisége, aki tűzön-vízen át csak a saját érdekeit érvényesíti. Ez még akkor is érvényes, ha történetesen szegény értelmiséginek adja ki magát. Ugyanakkor a Zelezny-sztorinak van még egy további vetülete is. Ronald Lauder, a CME amerikai tulajdonosa pert indított a cseh állam ellen, hogy nem védi kellőképpen a külföldi beruházókat. Ez a per, bárhogy is végződik, nem Csehország hírnevét fogja öregbítem. S az sem kizárt, hogy a Zelezny által bezsebelt milliárdokat végül a cseh államnak, a cseh adófizetőknek kell megtéríteniük Laudernek. Nem véleden tehát, hogy a cseh sajtó nem igen szívleli Zeleznyt. A szerző prágai munkatársunk.
