Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-24 / 46. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 24. TÉMA: FEKETE ANGYALOK A magyar törvény összhangban van az európaikkal, leszámítva Hollandiát, ahol engedélyezett az eutanázia Fekete Angyal, a halálosztó A budapesti Nyíró Gyula Kórház. Vezetői semmilyen felelősséget sem éreznek a sorozatos halálesetek miatt. (TA SR-felvétel) KRONOLÓGIA A világszerte vitatott eutanázia önkényes gyakorlásával kapcsolatban nyilvánosságra került hasonló esetek Magyarországon és külföldön az utóbbi bő évtizedben: 1989. április: Bécsben őrizetbe vettek négy ápolónőt azzal a gyanúval, hogy az 1980-as évek eleje óta „a halál angyalaiként” 49 idős, súlyos beteg pácienst öltek meg, főként gyógyszerek túladagolása révén. Két ápolónőt életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtott a bíróság 1991-ben, a másik két vádlottat pedig 15, illetve 20 évi börtönre ítélte. 1994. július: Emberölés bűntettével vádoltak egy budapesti anyát, aki 11 éves gyógyíthatatlan beteg kislányának segített meghalni. A kislányt foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata és ezt édesanyjával is megosztotta. Az asszony gyermekét annak kérésére víz alá nyomta, a kislány megfulladt. Az anya ezután feljelentette magát. Az elsőfokú bíróság szerint az anya aktív eutanáziát gyakorolt, „szeretetből ölt”. A budapesti Fővárosi Bíróság határozata szerint az asszony cselekedete emberileg méltányolható, de nem jelenthet büntetlenséget. A legfelsőbb bíróság az anyát kétévi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte emberölés büntette miatt. Göncz Árpád köztársasági elnök 1996 májusában kegyelemből négyévi próbaidőre felfüggesztette a börtönbüntetés végrehajtását. 1997. augusztus: Harminc beteget ölt meg egy év alatt altatószer túladagolással egy 32 éves egyiptomi ápolónő Alexandriában. Az ügyészség elrendelte vizsgálati fogságba helyezését. 1998. július: Mintegy harminc beteget gyilkolt meg egy ápolónő a Párizs mellett fekvő Mantes-La-Jolie-ban. A nővér öngyilkosságot kísérelt meg, miután fény derült tetteire. 1998. december: Egy Michigan állambeli bíró elrendelte: tárgyalást kell tartani Jack Kevorkian, az eutanáziával kapcsolatban ismertté vált orvos ügyében. Kevorkian 1990 óta 130 gyógyíthatatlan beteget „segített át” passzívan a halálba. Egyik betegén azonban saját kezűleg „segített”, Kevorkiant emberölés miatt 10 és 25 év közötti börtönbüntetésre ítélték, amiből a büntetési tétel alsó határának kétharmadát (6 év és 8 hónapot) mindenképpen le kell töltenie. 1999. március: Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban tizenhat orvos közül egy már legalább egyszer segített betegének az öngyilkosságban, halált hozó injekcióval. 1999. november: Nagy-Britanniában egy háziorvos beismerte, hogy 1995 és 1998 között morfiumalapú készítmények túladagolásával megölte 15 idős nőbetegét, és egyikük végrendeletét meghamisította, hogy vagyonát örökölhesse. A bíróság tizenötszörös életfogytiglani és négyévi börtönbüntetésre ítélte, de ezzel nem zárult le az ügy. További 120 rejtélyes halálesetet vizsgálnak, 23 másik esetben vádat emelnek ellene. 2000. január: Két belga orvos ellen szándékos emberölés címén vádat emeltek, és egyiküket őrizetbe is vették. (PAN) Az Egyesült Államokban egyedül Oregonban van érvényben olyan törvény, amely a menthetetlen betegeknek megengedi, hogy orvosi segítséggel vessenek véget életüknek. Az eutanáziát indokolt esetekben engedélyezheti a bíróság Kanadában, Ausztráliában és Kolumbiában, Európában Hollandia az első olyan ország, ahol megengedett az orvosi beavatkozásnak ez a sokat vitatott formája. Szlovákiában törvény nem szabályozza az eutanázia kérdését, de hivatalosan nem teszi lehetővé, -úJack Kevorkian éveken át segítette a betegeket a halálba A betegnek kellett megrántania a zsinórt Negyven gyilkosságot ismert be F. Tímea, a budapesti Nyíró Gyula Kórház szakápolónője. A múlt szombat óta előzetes letartóztatásban lévő Tímea azt mondja: csak segített a menthetetlen, szenvedő idős betegeken, amikor morfinnal vagy sze- duxennel kevert káliumot nyomott vénájukba. ÖSSZEFOGLALÓ A rendőrség többrendbeli emberöléssel gyanúsítja a nővért. A bíróság azért rendelte el a fiatal nő előzetes letartóztatását, mert a lehetséges büntetés mértéke olyan magas, hogy szökéstől lehet tartani. Ha beigazolódik a gyanú, F. Tímea életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat. A bizonyítás azonban nem lesz könnyű: a nővér visszavonhatja a vallomását, koronartanú nincs, az áldozatokat eltemették, több holttestet elhamvasztottak. Ha exhumálásra kerül sor, akkor is nehéz lesz a gyilkosság bizonyítása. A rendőrségre február 12-én érkezett a kórházban dolgozó orvos bejelentése: „amikor ez a nővér az éjszakás, feltűnően sok beteg hal meg”. A kórház dolgozóinak már sokkal korábban feltűnt, hogy a nővér furcsán viselkedik, egy alkalommal beöntés helyett állítólag mosogatószert adott be egy betegnek. A halálos injekciók beadására utaló jel lehetett, hogy Tímea egy alkalommal, amikor műszakváltáskor átvett egy rossz állapotban lévő daganatos beteget, azt mondta, hogy „na, akkor majd őt is elteszem”. Mindezek ellenére tovább dolgozhatott, fegyelmi nem indult ellene. Kiderült az is, hogy öt esetben szemtanú előtt adott be halálos injekciót a nővér. Öt alkalommal ugyanis egy segédápoló szemtanúja volt annak, amikor Tímea bead- ta a halálos injekciót. Azt nem tudni, hogy az ápoló miért nem szólt MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Bécs. Ausztriában négy ápolónő állítólag összesen 49 beteggel végzett nyugtátokkal, inzulinnal és vízzel. A bécsi Lainzi Kórházában történt megrázó ügyre 1989 kora tavaszán derült fény: egy nővér egy évvel korábban tudomást szerzett arról, hogy egy betegnek állítólag nagy adag altatót adtak. Az esetet jelentette a főorvosnak, aki nyomban bevonta a rendőrséget. A boncolás nem igazolta a gyanút, de a rend őrei nem adták fel, s nyomozásuk egy évvel később az V. Pavilon D-osztályán öt segédnővér letartóztatásához vezetett: a tettesek kezdetben az ügyet elindító nővérre nézve terhelő vallomást tettek, ám az ő szerepe hamarosan tisztázódott. Waltraud Wagner, Irene Leidolf, Maria Gruber és Stefanija Mayer, mindannyian bécsiek, néhány nap alatt 49 beteg „átsegítését” vallotta be. Utolsó áldozatuk túlarról, amit látott. Elképzelhető, hogy azért, mert attól tartott, hogy nem tudja bizonyítani állítását, hiszen tanúja nem volt, a betegek pedig egyébként is kapták azokat a szereket, amelyeket Tímea beadott nekik, jóval kisebb dózisban. Az injekció beszúrásának nyoma nem maradt, mivel az ápolónő nem injekciós tűvel, hanem a betegek vénájába már beépített kanülbe adta be a halálos anyagot. A kórházban Fekete Angyalnak nevezték F. Tímeát. Talán azért, mert a 23 éves lány haja valóban sötét, és állandóan fekete ruhában jár, de talán éppen azért, mert amikor ő volt élte az inzulinnal tett kísérletet, s végül az ő esete vezetett az ügy leleplezéséhez. A főszereplő és szellemi vezér a 30 éves Waltraud Wagner volt: ő állítólag 39 beteget segített át a túlvilágra. Wagnernek még 1982-ben támadt az ötlete, amikor egy ideges betegnél a beadott nyugtató a szív leállását idézte elő. Á pácienst újraélesztették, ám a segédnővér megértette, hogy a gyógyszer túladagolás esetén halált okoz. Ezt a nyugtatót használták aztán egészen 1989 áprilisáig. Akkor egy nővér jelentése alapján a főorvos elrendelte a halálesetek vizsgálatát, de az első vizsgált esetben alaptalannak bizonyult a gyanú. Wagner óvatosabb lett, a vizsgált nyugtatót „félretette”, s átállt inzulinra: a nem cukorbeteg pácienseknél nagy adag inzulin beadása a vércukorszint lezuhanásához és halálhoz vezet. Végül a vizsgálatok folytatása nyomán ez az „átállás” vezetett el az éjszakai ügyeletes, mindig több beteg halt meg, mint egyébként. F. Tímea mióta befejezte az egészség- ügyi szakközépiskolát, a Nyíró Gyula Kórházban dolgozott. Kollégái többször rajtakapták kisebb hazugVállalt olyan feladatokat is, melyek nem tartoztak a munkakörébe. Ságokon, például többeknek azt hazudta, hogy fétjnél van. A kollégái szerint túlbuzgó volt, szívesen vállalt olyan feladatokat is, melyek nem tartoztak a munkakörébe, jellemző volt rá, hogy lekezelően, fölényesen beszélt kollégáival, szeretett döntési helyzetben lenni. Az ápolónő - a rendőrség információi szerint - soha nem állt pszichiátriai kezelés alatt. A Nyíró Gyula Kórház I. számú belgyógyászati osztályán 78 beteg volt, őket időközben áthelyezték, illetve mintegy húszat hazaengedtek. A kórház több dolgozója szerint az osztály fele gyakorlatilag elfekvő volt, csak a másik felét lehetett aktív belgyógyászatnak nevezni. Nevük elhallgatását kérő nővérek elmondták: az éjszakai szolgálatot egy-egy osztályon mindig ketten - egy orvos és egy ápoló - tartották. Az orvos, ha rendkívüli esemény nem volt, általában aludt. A kórház főigazgatója, Takács Gáaz ügy feltárásához: a tettesek kellő szakképzettség hiányában nem tudták, hogy az inzulin beadása a vércukorszint leesését jelző tünetek okainak vizsgálatakor már kimutatható. Az egyébként készségesen valló segédnővérek éppen az inzulinos eseteket tagadták, mert ezek aláásták volna védekező taktikájukat, mely szerint meg akarták váltani a betegeket a hiábavaló szenvedéstől. Az utolsó áldozat állapota feltűnt egy orvosnak, aki megmentette a pácienst, s az illető a tárgyalás időpontjában még jó egészségnek örvendett, azaz legkevésbé sem volt menthetetlen. A tettesek a vádirat szerint eleinte abban a hitben segítettek Wagnernek, hogy szenvedésektől szabadítják meg a betegeket, de később élet és halál urainak érezték magukat: már nem csupán menthetetlen betegek kerültek sorra, hanem azok is, akiknek ellátása sok munbor elmondta: a gyanúsított nővér éjszakánként egyedül felügyelt 30- 40 betegre, holott ehhez a munkához legalább három emberre lenne szükség. A főigazgató szerint ilyen általános nővérhiány mellett más intézményekben is előfordulhatnak hasonló esetek, csak nem tudnak róluk. Takács közölte: az osztály gyógyszerszekrénye az ott dolgozók számára hozzáférhető, a betegeknek azonban csak orvosi utasításra adhatók készítmények. A nővér azonban orvosi utasítás nélkül látott el betegeket nyugtátokkal. Mikola István magyar egészség- ügyi miniszter az ország valamennyi kórházában tisztiorvosi vizsgálatot rendelt el az egészségügy iránti közbizalom visszaszerzése, valamint az orvostársadalom védelme érdekében. A miniszter egyben leszögezte: a Nyirő Gyula kórházban „nem eutanázia, hanem bűncselekmény történt”. Hangsúlyozta, hogy az aktív eutanáziát Magyarországon az alkotmány tiltja, a passzív eutanáziáról pedig ugyan folynak szakmai viták, de amíg ő a miniszter, addig a passzív eutanázia kérdése is tudományos, szakmai berkekben marad, s nem válhat gyakorlattá. Különösen aggasztónak ítélte a kórház vezetőinek az ügy kapcsán tett nyilatkozatait, s visszautasította azokat a feltevéseket, miszerint „hasonló eset bárhol, bármely kórházban előfordulhat.” kát igényelt, vagy például túl hangosan sóhajtoztak. S végül már nem is volt kegyes az eljárás sem: amikor be kellett volna nedvesíteni egyes páciensek nyelvét, a vizet a betegek torkába öntötték, s mivel nyelvüket közben leszorították, az áldozatok belélegezték a vizet, s megfulladtak. A tárgyalásra 1991 márciusában került sor: addig tartott a 14 exhumálást is magában foglaló nyomozás. A 17 napos tárgyalás után Waltraud Wagnert és Irene Leidol- fot éltetfogytiglani börtönbünter- tésre ítélték, Maria Grubert 15 és Stefanija Mayert pedig 20 évi szabadságvesztésre. A fellebbezések nyomán a legfelső bíróság 1992. májusában tett pontot a megrázó ügy végére: három esetben helybenhagyta az első fokon született ítéleteket, Maria Gruber esetében 15 évről 12 évre mérsékelte a büntetést. A két fővádlott számára a kegyelem 2004-ig nem jön számításba. MTI-JELENTÉS Az Egyesült Államokban arról a szóról, hogy „eutanázia”, Jack Kevorkian jut az ember eszébe. Ó az az orvos, aki hosszú éveken keresztül „segített át” gyógyíthatatlan betegeket a halálba, de ezt sokáig úgy tette, hogy a végrehajtás tényleges műveletének végső, döntő mozzanatát magára a betegre hagyta. Előkészítette a halálos adag szert, de a betegnek kellett megrántania azt a zsinórt, amely lehetővé tette a szérum befecskendezését a szervezetbe. E közvetett szerepvállalás, lényegében az öngyilkosság elősegítése miatt, Kevorkian rendszeresen járta a bíróságokat, de soha nem találtak megfelelő jogalapot a bebörtönzésére. 1998-ban azonban ő maga lépte át a Rubicont, amikor egy Thomas Youk nevű férfinak saját kezűleg adta be az injekciót, és a halált videóra is vette, amit aztán a CBS bemutatott. Ez - függetlenül a halálos beteg előzetes beleegyezésétől - már emberölésnek minősült, és 1999-ben Kevorkiant (aki ekkor 73 éves volt) 10 és 25 év közötti időtartamú szabadságvesztésre ítélték. Jelenleg a Michigan állambeli Jackson büntetés-végrehajtási intézet lakója. Ügyvédje néhány héttel ezelőtt kérte szabadon engedését, de az ügyészség szerint semmi olyan új körülmény nem merült fel, ami esetleges perújrafelvételt indokolna. A világhálón hívei és tisztelői mindenesetre fenntartanak egy Kevorkian weboldalt, és ott elektronikus úton szavazni is lehet arra, hogy helyes lenne-e szabadlábra helyezni az aktív eutanáziát elkövetett orvost. Jack Kevorkian és az öngyilkosságot elősegítő szerkezete Mi számít eutanáziának? A magyarországi szabályozás nem engedi meg sem az aktív, sem a passzív eutanáziát. A passzív eutanáziára példa, amikor az orvos lekapcsolja a haldokló embert életben tartó gépet. Aktív eutanázia pedig, ha a beteg többszöri kérésére az orvos halálos szert ad be a gyógyíthatatlan betegnek. 1998. július 1-je óta a magyar betegeknek törvény adta joguk az életmentő kezelések visszautasítása. Az életmentő beavatkozás visszautasítása viszont a beteg egyfajta passzív öngyilkossága, tehát ez nem számít eutanáziának. A kezelés elutasításának törvényes módja, hogy a beteg közjegyző által hitelesített közokiratban vagy teljes bizonyító erejű (azaz két tanú kézjegyével ellátott) magánokiratban visszautasítja a kezelést. Ha életveszély áll fenn, a törvény még szigorúbb: a beteget meg kell vizsgálnia a kezelőorvosának, egy szakorvosnak és egy pszichiáternek, s a visszautasítás csak akkor érvényes, ha a beteg beszámítható, betegsége az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül halálhoz vezetne, és a beteg az orvosi bizottság nyilatkozata utáni harmadik napon két tanú előtt megerősíti szándékát, (or) Osztrák segédnővérek, akik több évig élet és halál urainak érezték magukat Nemcsak menthetetlen embereket öltek
