Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-21 / 43. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 21. KOMMENTÁR Intellektuális trace MOLNÁR NORBERT Nem hiszek azoknak, akik azt állítják, hogy a Demokrata Pártban (DS) bekövetkezett változás törést eredményezhet a koalíciós pártok együttműködésében, és azoknak sem, akik siratják a szlovák politikai intellektualitást, és akik volfi nulla százalékot jósolnak a demokratáknak. Amikor Ján Langos bejelentette, nem kíván tovább a DS élén időzni, s átadja a stafétát Frantisek Sebejnek, az körülbelül ennyit jelentett: nem tudom megszólítani az embereket, ezért átadom a helyem egy másiknak, aki nem ért közemberül. A demokratáknak évek óta az a problémájuk, hogy önmaguk örömére politizálnak. Beleszorították magukat egy konzervatív ketrecbe, miközben nézeteik és tevékenységük alapján az egyetlen szlovák párt, amelyre nyugodt szívvel ráragasztható a liberális jelző. S most Sebejék ezt az egyértelmű reformpártiságot próbálják meg elherdálni értelmiségi truccal. Nem is értem, hogyan történhet meg egy pártban, hogy a megválasztott első alelnökkel nem tud együttműködni az új elnök, de még csak meg sem próbál. Ha egy politikus nem tud saját társaságán belül kompromisszumokat keresni, mire lenne képes párton kívül, esetleg a koalíciós egyeztetéseken? Ezt az sem engedheti meg magának, akinek pártja 30 százelékos támogatottságot élvez, hát még egy 2 százalékos! Sebej ahelyett hogy megnyerte volna magának a vidéket, ült meleg irodájában, és elméleteket gyártott a jövőről, filozofált, miközben Ludo Kaník a maga egyszerű pragmatizmusával járta az alapszervezeteket, érdeklődött és híveket gyűjtött, csúnya kifejezéssel élve: megcsinálta magát. Ha egy ember, aki több mint tíz éve politizál, és még nem jött rá, hogy ezt kell tenni, az ne is legyen pártelnök. Talán még örülök is annak, hogy az effajta intellektualitás kivész a szlovák politikából. Ugyanis ilyesmik miatt kopott ki Ivan Miklós is a Demokrata Pártból. Másrészt abban sem hiszek, hogy Kaník komolyan gondolja a pártelnökséget. Mintha benne is inkább a trucc dominálna: megbosszulta Miklosékat, és megmutatta, jól menedzselt, ésszerű pragmatizmus lehet a terméketlen értelmieskedés alternatívája. De az is elképzelhető, hogy igazi pragmatikus, s politikai tapasztalatokat gyűjt gazdasági rátermettsége mellé. Persze hozzá kell tenni, Szlovákia sorsa - egyelőre - nem a demokratákon múlik. TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY Csehország kinyitja számunkra a NATO kapuját, jelentette ki Szlovákia új prágai nagykövete. Ladislav Ballek író, volt SDL-es képviselő a cseh napilapnak adott interjút, melyben saját kinevezésének körülményeiről is szót ejt: nem tudta visszautasítani a prágai nagyköveti tisztséget, ebben a közös cseh-szlovák történelemhez való hozzáállása is szerepet játszott. Javult a két ország viszonya 1998 óta, vélte Ballek, ebben viszont szeretne aktívan részt venni. Nemcsak a kulturális együttműködés terén, hanem sokkal prózaibb kérdések megoldásánál is, mint például a határok átjárhatósága. NÁROD NÁ OBRO DA A kassai vasmű nemrég leköszönt elnökével készített interjút a lap. Gabriel Eichler a kaliforniai energiaválságot hozta fel példának az elektromos áram árfejlődésébe való helytelen beavatkozásra. Az egész világon újjáéledőben van a gazdaság, a trend talán Szlovákiában is érvényesül majd, ez az energia iránti igény megnövekedését is magával hozza. Ha tehát szabaddá válik az energiapiac, csak a legnagyobb szolgáltatók maradhatnak életben, vélte Eichler, ugyanakkor szerinte megoldást jelentene a Visegrádi Négyek tagországai felé való nyitás ezen a téren. SME Miért vallott kudarcot Frantisek Sebej címmel közöl kommentárt a napüap. írója a Demokrata Párt (DS) hétvégi kongresszusával kapcsolatban leszögezi, a képviselők jelenleg a párt vezetése ellen foglalnak állást, ugyanis azt hangoztatják, hogy az új elnökkel, Eudovít Karúkkal, illetve annak csoportjával szinte lehetetlen együttműködni. A mostani kongresszus viszont azt is bebizonyította, hogy a régi vezetés elvesztette a küldöttek bizalmát. PRÁCA A Szakszervezetek Szövetsége (KOZ) alelnöke szólal meg a baloldali napilapban. Peter Gajdos a családi pótlék emelésével kapcsolatban elmondta, a kormány figyelmen kívül hagyta a szakszervezetek követeléseit. Bár a kiadások körülbelül huszonöt százalékkal emelkedtek egy családban, a pótlék ezt nem képes fedezni, Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Műiden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com (CTK-felvétel) (Gén)manipulált nyulak VISSZHANG Nem történt ballépés Az Új Szó 2001. február 16-i számának cikke Martonyi János szlovákiai látogatásáról szólt, melyben kiemelt helyen közölte, a magyar külügyminiszter tíz percet várt arra, hogy Mikulás Dzurinda miniszterelnök, öt percet pedig arra, hogy Har- na István építésügyi és régiófejlesztési miniszter fogadja. A fogadások és a tárgyalások ezzel ellentétben a diplomáciai protokoll szabályai szerint zajlottak. Az érkező vagy a fogadó delegáció néhány perces késése, vagy néhány perccel korábbi érkezése természetes, főként amikor az érkező delegáció egész napos programja olyan telített, mint Martonyi Jánosé volt, hiszen a magyar külügyminiszter érdemi tárgyalásokat folytatott Eduard Kukán szlovák külügyminiszterrel, majd közös sajtótájékoztatón vettek részt, ezután munkaebéden, majd Harna István miniszterrel, ezt követően a miniszterelnökkel, végül Lubomír Harach gazdasági miniszterrel tárgyalt. A programnak bele kellett férnie öt órába, ami azt jelenti, hogy a következő helyszínre 10-15 perc alatt kellett megérkezni. Egyik fél sem érezte különösnek, s a legkevésbé sem diplomáciai ballépésnek a néhány perces eltérést a hivatalosan kiadott programtól. Bolemant Lilla Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium Több vezető személyiség is elhagyta a szélsőséges Nagy-Románia Pártot, hogy „balra húzódjék" Tudorék mindenkivel szemben Ami már nyomban a tavaly őszi parlamenti választások eredményeinek megismerése után világossá vált, az a napokban be is következett. Az ellenzékbe került Nagy-Ro- mánia Pártot (PRN) - miután a kormányon lévő Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR) a várakozásoknak megfelelően minden együttműködést elutasított vele - több tagja is süllyedő hajónak tartja és sietősen elhagyja. SIMON HUNOR A legnagyobb érvágás február közepén érte, amikor Bukarest alpolgármestere, a Nagy-Románia Párt volt tagja, loan Radu bejelentette, Nemzeti Újjászületés Szocialista Pártja néven új tömörülést hoz létre. Vadim Tudor több embere ekkor maga is közölte, kilép a Nagy- Románia Pártból és átlép az új pártba. A történtek jelentőségét Vadim Tudor igyekezett bagatellizálni, pedig a történtek valós veszélyt jelentenek pártja egységére. A tömörülést ugyanis addig hűnek tűnő emberei hagyták el. Maga az új párt kezdeményezője, loan Radu is régi nacionalista harcos: korábban a Román Nemzeti Egységpárt, majd 2000 decemberéig a Nagy-Románia Párt oszlopos tagja volt, amit az is bizonyít, hogy utóbbi tömörülés Bukarest alpolgármesterének tisztségébe emelte. Radu mellett a párt másik hangadó politikusa, Luca Stefanoiu is bejelentette, átáll az induló tömörüléshez. A közeljövőben a Nagy- Románia Párt és a Társadalmi Demokrácia Pártja mintegy 15 fontos tagjának átállására számítanak. A Vadim Tudornak hátat fordító politikusok lépésük okaként azt hozták fel, hogy a Nagy-Románia Párt túlságosan is jobb szélre sodródott, elnökével pedig már egyszerűen nem lehet semmit megtárgyalni, Corneliu Vadim Tudor nem tűri meg az ellenvéleményt és teljesen diktatórikusán vezeti tömörülését. A Nemzeti Újjászületés Szocialista Pártja ezzel szemben, amint neve is mutatja, baloldali politikai alakulat lesz, a „modern szocializmus” és a „modern, tiszta nacionalizmus” irányvonalát követi majd. Mindezt loan Radu fejtette ki, anélkül azonban, hogy bővebben megmagyarázta volna, mit is ért ezeken a fogalmakon. Komoly szavazótáborra, nagyszámú tagságra számítanak, mivel úgy gondolják, hogy az általuk képviselt irányvonal jelenleg hiányzik a politikai életből. A Demokrata Párt ugyanis jobbfelé tolódott el, a Társadalmi Demokrácia Pártja pedig a kormányzás során hamarosan középjobb tömörülésként kényszerül majd viselkedni. így igen sok állampolgár marad politikai képviselet nélkül, ezeket szeretné megnyerni magának a most alakuló párt, amely nagy figyelmet fordít a fiatalok, a nyugdíjasok és az üzletemberek bevonására is. Raduék emellett a Szocialista Munkapárt, a Román Nemzeti Egységpárt és a Szövetség Romániáért Párt számos politikusának átállására is számítanak. Figyelemre méltó kérdés, mi lesz az új párt pontos helye és konkrét szerepe az ország politikai életében. Bár loan Radu nyomatékosan hangsúlyozta, pártja nem válik a kormánypárt „bolygópártjává”, igen valószínűnek tűnik az, hogy a Nagy-Románia Párt szétverésének megkezdésében, az új párt létrehozásában benne van Adrian Nastaséék keze. Több jel mutat arra, hogy Nastase, a PDSR elnöke túlságosan is erősnek tartja az ellenzékben levő és mindenkor megbízhatatlan, kiszámíthatatlan Nagy-Románia Pártot, valamint elnökét. Mindez már csak azért is aggaszthatta, mert saját pártján belül is létezik egy meglehetősen erős szárny, amely Vadim Tüdőrákhoz húz, és amely az RMDSZ Nastaséék elérhetik kitűzött hármas céljukat. meg a többi demokratikus párt helyett inkább a Nagy-Románia Párttal működne együtt. Nyomban a választások után a legkézenfekvőbb megoldásnak az mutatkozott, hogy Nastaséék át- vonzzák magukhoz a tömörülés több hangadó politikusát, akik a hatalom bűvöletében szívesen engednének a csábításnak. Ez azonban kevésbé lett volna szalonképes és megnyugtató megoldás egyrészt a Nyugat, másrészt a párt Va- dim-ellenes szárnya számára. Nastaséék ekkor kitalálták az „ütközőpárt” gondolatát - így született meg a Nemzeti Újjászületés Szocialista Pártja. Ebbe most már nyugodtan beléphetnek a Nagy- Románia Párt elégedetlen, valamint a Társadalmi Demokrácia Pártjának Vadim-párti tagjai. A hármas célt Nastaséék így elérhetik: egyrészt meggyengíthetik Tu- dorékat, másrészt megszabadulnak a Nagy-Románia Párthoz húzó belső ellenzéktől, végül pedig a kormányzó párt tiszta marad. A PDSR mindenképpen nyertesnek számít - a nagy kérdés az, hogy milyen ellenlépéseket tesz most Tudor, akinek a jelenlegi helyzetben meglehetősen beszűkült a mozgástere. A PRN vezérkara, egyelőre úgy tűnik, a legrosszabb megoldást választotta: féktelenül pocskondiázza a távozókat, akik valamennyien rági párttagok. Luca Stefanoiuról például kijelentették, több bűnvádi eljárás is indult ellene. Ez esetben óhatadanul felmerül a kérdés: miért tűrtek meg a párt soraiban éveken át egy potenciális köztörvényest? loan Radut „politikai csavargónak” nevezték, alti hatalmas összegeket fordít a PRN tagjainak megrontására. Tudor élesen támadja Ion Iliescut, akit azzal vádol, hogy miután elorozta előle az államfői címet, most pártját készül ellopni. A Nagy-Románia Párt így tehát lassan mindenkivel szembefordul, és egyre inkább elszigetelődik a román politikai életben. A szerző bukaresti munkatársunk OLVASÓI LEVÉL Vajon lehet-e jobbra várni? Az egyre romló életkörülmények mellett újabb áremelkedések nehezítik az emberek amúgy sem rózsás helyzetét. Január végén 20,8%-ra szökött a munkanélküliek aránya (szomorú csúcs), ami azt jelenti, hogy 562 ezer (leírni is iszonyú) embernek nem biztosított a megélhetése, nincs munkája, az előrejelzések még szomorúbb víziót vetítenek elénk, hiszen 2002-re ez a szám elérheti akár a 700 ezer főt is. Szép küátások egy 5,5 milliós lélekszámú országocska számára! Országunkban az egyes pártokat csupán addig érdeklik választóik, amíg le nem zajlanak a választások, utána a győzteá párt (pártok) kibújnak a vállalt felelősség alól, a megválasztott vezetés csupán saját maga érdeke szerint cselekszik, uralma alá hajtja a szervezeti életet, az általa kiválogatottakat helyezi pozíciókba, a széles tömegek számára pedig ellehetetleníti tevékenysége ellenőrzését és felügyeletét. Az elit osztály monopolizálja hatalmát, élvezi annak előnyeit, nem törődik a bajbajutott emberek gondjával- bajával, uralma fenntartása érdekében megragad minden eszközt (országunkban nincs jelentősége, mely pártok vannak a kormány- rúdnál). Gyakorta olyan egyetemes illúziókkal terelik el a gazdasági-szociális nehézségekről a figyelmet, mint pl. a vallás vagy a már bevált módi, a nemzeti érzések felkorbácsolása (magyarveszély), pedig jó lenne, ha mindenki tudatosítaná, hogy ezek az urak csupán a saját pecsenyéjüket sütögetik, miközben sokaknak már kenyérre sem futja. Árvában vagy Liptóban ugyanúgy nyomorog, sínylődik a számkivetett, hajléktalan, mint Gömörben vagy Csallóközben, hiszen a csökkentett szociális segély (ha kap), ami 1745 korona, csupán kenyérre és sóra, vagy még arra sem elég. Régi igazság, hogy a gazdasági helyzet a létalapja minden ország helyzetének, bármilyen legyen is a társadalmi berendezése. Százezrek munka, erőforrás nélkül tétlenkednek, és rozsdásodnak az unalomtól, a nyomor és tehetetlenség érzete sokakban egoizmust, önzést, gonosz indulatokat vált ki, növekszik a bűnözés, a testi-lelki prostitúció, és az ország csak süllyed, süllyed, egyre mélyebbre, de sebaj, a „rezes-banda” továbbra is vígan húzza a talpalávalót, a sötét, csillagta- lan éjszakában messzire hallik a nóta: ég a kunyhó, ropog a nád... Szabó Sándor Királyrév
