Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-20 / 42. szám, kedd
8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 20. GAZDASÁGI HIR/WORZSAK Szaúdi arprognozis Dubai. Szaúd-Arábia, a világ legnagyobb olajexportőre tavaly 77 milliárd dollár bevételre tett szert a kőolajexportból az 1999-ben mért 40 milliárd dollár után. Ez volt a legnagyobb éves szaúdi olajbevétel az 1981-es árrobbanás óta. A Saudi-American Bank szerint idén árcsökkenésre kell számítani: a szaúdi nyersolaj átlagára 2001-ben 22 dollár körül lesz a tavalyi 27 dollár után, a Brent minőség idei átlagára 24 dollár lesz. A tavalyi utolsó negyedévben a nemzetközileg forgalmazott nyersolajfélék együtt számolt átlagára hordónként még 31,96 dollár volt. (MTI) A világ legnagyobb kohója Brüsszel. Három európai acélgyár bejelentette, hogy megalakítja a vüág legnagyobb acélipari vállalatát, évi 46 millió tonnás termeléssel. A francia Usinor SA, a luxemburgi Arbed SA és a spanyol Aceralia Corporation Side- rurgica SA az egyesülési ügyletet ősszel záiják. A vállalat székhelye Luxemburgban lesz. A cégek közölték, hogy termelésüket fokozatosan a leghatékonyabb üzemeikbe terelik át. A szerkezeti átalakítástól 350 millió eurónyi beruházás megtakarítását várják 2002 és 2005 között. (MTI) Internethasználat Ukrajnában Kijev. Ukrajnában az internetezők 66%-a férfi, az internet- használók 61 %-a dolgozik, 32%- a pedig egyetemista. A 49 millió lakosú Ukrajnában ádagosan a lakosság 1%-a használja rendszeresen a világhálót, és az internetezők 75%-a 30 év alatti fiatal. Az ukrán internetezők 58%-ának közepes családi átlagjövedelme van, a megkérdezettek 34%-a családi jövedelmi színijét alacsonynak vagy az átlagosnál rosszabbnak minősítette. Az állandó internet-használók száma 300 ezer körüli. (MTI) Az Eurotunnel kisebb vesztesége Párizs. Enyhén csökkentette nettó veszteségét a La Manche- csatorna alatti alagút üzemeltetője, a brit-francia Eurotunnel Plc. társaság. A cég 1999-ben még 2,192 müliárd frankos veszteséget mutatott ki, azonban a múlt évben a társaságnak sikerült a veszteséget 1,132 milliárd frankra lefaragnia, miközben a cég forgalma csökkent. (SITA) Átmenetileg ismét drágult a kőolaj London. Emelkedtek az olajárak Irak pénteki, amerikaiak és britek általi bombázását követően, ámbár olajkutakat nem ért találat. Ugyanakkor Irak folytatja exportját a légitámadások után is. Hírek szerint az OPEC a második negyedévben - amikor rendszerint csökken a kereslet - a termelés további visszafogását fontolgatja, ami szintén hozzájárult a nyersanyag drágulásához. (MTI) Csökkent az eurózóna többlete Brüsszel. Az eurózóna kereskedelmi többlete 700 millió euró volt decemberben az 1999. decemberi 3,2 milliárd eurós többlet helyett, és ezzel az éves kereskedelmi többlet 12,6 milliárd euró lett, az 1999-es 51,2 milliárd eurós többlet helyett. Az eurózóna exportja decemberben - a múlt év azonos időszakához viszonyítva - 14%-kal 86,5 milliárd euróra nőtt, importja 18%- kal 85,5 milliárd euróra bővült. Az EU-nak decemberben 4,8 milliárd eurós kereskedelmi hiánya keletkezett, és ezzel az egész évi hiány 82 milliárd euróra nőtt, az 1999-es 19 milliárd eurós hiány után. (MTI) A főbiztos szerint finanszírozható az EU-bővítés Kiszámítható kockázat EU-tanulmány a csatlakozókról - a bővítés soha nem látott fejlettségi különbségeket okoz az Unióban Megtévesztő csoportosítás Ha az EU-hoz holnap csatlakozna a vele erről tárgyalásokat folytató 12 ország, az integráció belső jövedelmi különbségei egy csapásra duplájára nőnének (Illusztrációs felvétel) MTI-JELENTÉS Brüsszel. Az Európai Unió bővítése - a jelenleg érvényben lévő pénzügyi előirányzatok mellett - még akkor is finanszírozható lenne, ha 2004-ben tíz ország csatlakozna a közösséghez - állapította meg az Európai Bizottság költség- vetési biztosa. Michaele Schreyer szerint annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy mennyi pénzt irányoz elő az unió az új tagországok felvételére, két kulcsfontosságú mozzanatot kell szem előtt tartani. Egyfelől a csadakozók az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek, másfelől ez a költségvetés nem automatikus átutalások rendszereként vagy kiegyenlítő alapként működüt. Vagyis a kiadásokat tárgyalásokon határozzák meg, majd rögzítik, és nem áll fenn a kiszámíthatatlan kockázatok veszélye. Az EU az Agenda 2000-ben határozta meg a 2000 és 2006 közötti időszak uniós költségvetésének kereteit, amelyekben először számolt új tagországok felvételével járó kiadásokkal. Az előirányzatokban 2002-től szerepelnek közvetlenül a bővítéssel kapcsolatos kiadások, amelyeket hat csatlakozóra méreteztek. Az uniós költségvetés a program szerint ebben az időszakban sem haladhatja meg az előző hétéves periódusra rögzített plafont, vagyis legfeljebb az unió nemzeti össztermékének (GNP) 1,27 százalékáig nőhet. A kérdés ezek után úgy merül fel - állapította meg Schreyer - hogy megfelelőek lesz- nek-e ezek az előirányzatok 10 vagy 12 ország csatlakozása esetén is. Az elemzés céljaira általa felvázolt forgatókönyv abból indul ki, hogy a bővítés első hullámára a nizzai csúcson kívánatosnak nevezett ütemben, tehát 2004-ben kerül sor, s ekkor a jelenleg tárgyaló 12 ország közül 10 válik az unió tagjává. (A biztos feltételezése szerint Romániának és Bulgáriának több időre lesz szüksége az uniós joganyag átvételéhez.) Feltételezve, hogy 2002 után a gazdasági növekedés átlagos üteme az unióban 2,5%, a tagjelölteknél pedig 4% körül alakul, Schreyer becslése szerint tíz új tagország 2006-ban történő felvételének összköltsége a 16 és 25 milliárd euró közötti tartományba esne. Az Agenda 2000 még 16 müliárd euró- val számolt, de a mostani becslések szerint a bővítés két évvel később kezdődne, és nem hat, hanem tíz országot érintene. Schreyer számításai szerint azonban a bővítéssel kapcsolatos kiadások növekedése ezzel együtt is finanszírozható maradna az Agenda 2000-ben meghatározott költségvetési keretből, vagyis az uniós GNP legfeljebb 1,27 százalékából. Az EU-költségvetés 80%-át a közös mezőgazdasági politikára, valamint a strukturális és kohéziós politikára fordított kiadások teszik ki. Schreyer emlékeztetett arra, hogy a tizenötök jelenlegi álláspontja szerint az újonnan csatlakozó országok mezőgazdasági termelői az első időszakban nem részesülnének olyan közvetlen jövedelemtámogatásokban, mint most az uniós farmerek. „Valamennyien tudjuk - fűzte hozzá -, hogy nehéz lenne megállapodást elérni a mezőgazdasággal kapcsolatos tárgyalásokon a közvetlen jövedelemtámogatásokkal vagy ezekkel egyenértékű intézkedésekkel kapcsolatos valamüyen engedmények nélkül.” Brüsszel. Az Európai Unió tagjelöltjei nagy reményeket fűznek a közösségi kasszákból várható támogatásdöm- pinghez, holott ezek a pénzek korántsem varázsszerek. Ráadásul a keleti bővítés soha nem látott fejlettségi különbségeket okoz az Unióban, igencsak próbára téve a tagállamok szolidaritási hajlandóságát. ÖSSZEFOGLALÓ Egy Madridból Galíciába vezető, alacsony kihasználtságé autópálya építését említette az ingyenpénzek elherdálásának egyik aktuális példájaként Wolfgang Roth, a luxembourgi székhelyű Európai Beruházási Bank (EIB) alelnöke kelet-európai újságírókkal beszélgetve. Nem meglepő, hogy az Európai Unió (EU) fejlesztési pénzintézetének főtisztviselője sincs túl jó véleménnyel a vissza nem térítendő támogatások és más állami ajándék források gazdaságfejlesztő szerepéről, hiszen, mint fogalmazott, ezek felhasználásakor gyakran mellőzik a körültekintő megtérülési kalkulációkat. Hasonló következtetést sugall az a terjedelmes elemzés is, amelyet a közelmúltban hozott nyilvánosságra az EU-n belüli mai, illetve a bővítés után várható fejlettségi különbségekről az Európai Bizottság (EB): a jelek szerint az átlagtól elmaradó országok felzárkózásában nagyobb szerepjut az EU-tagsággal járó járulékos előnyöknek - például a felgyorsuló működőtőke-beáramlásnak, az egységes piac előnyeinek és a megfontolt gazdaságpolitikának -, mint a közvetlen uniós támogatásoknak. Ezt a konklúziót a helyzet- jelentésnek abból a megállapításából lehet levonni, amely szerint az EU-ban ma vüágos választóvonal húzódik Portugália, Spanyolország és Görögország, ületve a többi tagállam között. A déli trió egy főre jutó hazai összterméke (GDP) 1988 és 1999 között az uniós átlag 68%- áról annak 79%-ára nőtt ugyan, de ezzel az ütemmel felzárkózásuk még 20-30 évig fog tartani. Ezzel szemben Írország, amely 10 éve még az uniós átlag 70%-án állt, mára 14%-kal a fölé ugrott, jóllehet az egy főre jutó felzárkóztató közösségi támogatás összege ott is ugyanannyi volt, mint a három déli államban. Ha az országokon belüli régiókat hasonlítjuk össze, akkor a kiegyenlítődés még lassúbb, sőt a déli tagállamokban még nőttek is a regionális különbségek. Az EU lakosságának 18%-a a szegénységi küszöb - ezen a saját országuk jövedelmi átlagának 60%- át értik - alatt él, mindössze 11-12 százaléknyi Dániában és Hollandiában, de 20-25% Portugáliában és Görögországban. Ráadásul az EU különféle szubvenciós rendszereinek összehangoltlansága is akadályozza a lemaradó területek felzárkózását. Míg a kimondottan ilyen célú közös kasszából juttatott úgynevezett strukturális támogatások nem érik el az EU együttes GDP-jé- nek a fél százalékát, a gazdasági tevékenység állami támogatása címén a kormányok az össz-GDP 1 százalékát osztogatják szét. Márpedig ebből a gazdagabb tagálla- mok jóval többet kapnak, mint a szegényebbek, ami viszont keresztezi a regionális politika felzárkóztatási céljait. Hasonló hatású a közös agrárpolitika is, amely a másik nagy EU-n belüli jövedelemátcso- portosítási szisztéma: a legkevesebb támogatást a legkisebb és legszegényebb déli parasztgazdaságok kapják, míg az agrárfoglalkoztatottak arányában a legfőbb kedvezményezett Belgium és Dánia. Az EU belső differenciáltságának mértékén és okain azért gondolkodnak el most Brüsszelben, mert a keA gazdag tagállamok több pénzt kapnak, mint a szegényebbek. leti bővítéssel ezek a különbségek felerősödnek majd. Hogy mennyire, az nemcsak a tagjelöltek fejlődési sebességén múlik, hanem azon is, hogy mikor és hány új taggal bővül az unió; mivel azonban erről egyelőre nincs politikai döntés, elemzés sem készül róla. A most publikált brüsszeli dokumentum főleg azzal borzolta a tagjelöltek idegeit, hogy a regionális különbségek vizsgálatát kiteijesztette arra az elméleti esetre, ha az EU „holnap” 27 tagúra bővülne. Michel Barnier, az EB regionális politikáért felelős francia főbiztosa szerint ez a dokumentum a „kezdőrúgás” annak a - tagjelölteket is bevonó - gondolkodási folyamatnak az elindításához, amelynek végén, 2004-ben az EB- nek elő kell állnia az EU 2007-tól kezdődő újabb hétéves költségvetési periódusára vonatkozó regionális politikai koncepciójával. A bizottságnak nem lehet ugyan a szemére vetni, hogy kötelességét teljesítve hosszú távon gondolkozik, ám aligha fokozza a nyugateurópai közvélemény bővítéspárti- ságát, ha a francia főbiztos a tagjelöltek közti eltéréseket kevéssé bemutató vagy éppen közöttük önkényes választóvonalakat húzó helyzetképpel riogat. Ha az EU-hoz holnap csatlakozna a vele erről tárgyalásokat folytató 12 ország, az integráció belső jövedelmi különbségei egy csapásra duplájára nőnének - szögezi le a jelentés. Míg most az unió lakosságának egyhatoda él olyan országban, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 90%-a alatt marad, a bővítés után ez az arány egyhar- madra nőne; az uniós lakosság legszegényebb tizede, amely most az átlag 61 százalékán él, a 27 tagú EU-ban 31 százalékon tengődne. Barnier csoportosítása szerint a majdani 27 tagú EU országait ma három kategóriába lehetne sorolni. Az elsőbe tartozik a jelenlegi 15- ökből 12 ország, ahol az egy főre jutó GDP a 27 ország átlaga - ez most évi 16 500 euró - fölött van, a következőbe kerül Portugália, Spanyolország és Görögország, továbbá a jelöltek közül Ciprus, Málta, Szlovénia és Csehország, mert náluk a kritikus mutató az átlag 80%-a körül jár. A harmadikba sorolja a többi nyolc tagjelöltet, ahol az egy főre jutó GDP a 27 tag átlagának 40% körüli. Ez a csoportbeosztás azért megtévesztő, mert egyaránt a középkategóriába utalja 95%-kal Spanyolországot és 68%-kal Csehországot, míg a legszegényebb csoportot Magyarország nyitja 58%-kal, s Bulgária zárja 25-tel. Magyarázat lehet erre a beosztásra, hogy a következő nagyobb lépcső Szlovákia és Lengyelország között adódik, márpedig akkor a „szegények” listáját az utóbbival kellett volna indítani, ami alighanem még kínosabb lett volna Brüsszelnek. A csoportosítás szubjektivitásán túl a tényekkel nehéz vitázni. A 12 tagjelölt egy csapásra való csatlakozása 18%-kal csökkentené az EU egy főre jutó GDP-jét. Ha a tagjelöltek Írország sebességével gyarapodnak is, az elemzés 20 évre teszi, amíg az EU mai jövedelmi átlagának 90%-áig feltornásszák magukat. Ezeket az adatokat és előrejelzéseket az uniós közvélemény aligha fogja egy vállrándítással elintézni. A 2000-2006 közötti időszakban összesen mintegy 240 milliárd eurónyi közösségi felzárkóztató támogatás zömére a mai szabályok szerint azok az uniós régiók jogosultak, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 75%-a alatt marad. Ha ezt a küszöbértéket megtartják - hívja fel a figyelmet a jelentés -, pusztán a „szegény rokonok” bezúdulása következtében a ma támogatást kapó uniós lakosság közel fele kiesik az erre jogosultak köréből, holott tényleges helyzetükben semmilyen változás nem következik be. Az elemzés többféle megoldási változatot kínál fel. Tudomásul lehet venni a támogatások jelentős átcsoportosulását nyugatról keletre; enyhíteni lehet ennek kínjait a veszteseknek nyújtandó átmeneti „fájdalomcsillapítókkal”; meg lehet változtatni a 75 százalékos küszöböt; végül be lehet vezetni akár kétféle küszöbértéket is: egyet az EU mai, egy másikat pedig a leendő tagjai számára. Nem nehéz megjósolni, hogy az első variációtól a mai tagok, az utolsótól a tagjelöltek haja áll az égnek, míg a két középső a lemaradók megsegítésére szolgáló közösségi büdzsét „robbantaná” fel. Nem csoda, hogy Barnier főbiztos és kollégái egyelőre óvakodnak bármiféle állásfoglalástól; az első ilyenekre a májusi brüsszeli kohéziós konferencián lehet majd számítani. (A HVG alapján) Bank A bankkönyvek betéti kamatai (érvényben 2001. február 18-án) Felmondási határidő Felmondási idő 3 hónap 6 hónap 9 hónap 12 hónap 18 hónap 2 év nélkül Komercní banka Bratislava 6,80 7,70 7,90 8,30 8,90 Bank Austria Creditanstalt 5,00-5,50 5,00-5,50 5,25-5,75 3,75-4,00 Banka Slovakia 7,20 7,70 8,50 8,70 4,60 Investicná a rozvojová banka 7,00 7,30 7,60 8,00 7,50 4,50 Istrobanka 6,50-6,80 7,00-7,30 7,30-7,60 7,50-7,80 7,70-8,00 4,50 Ludová banka 6,25 6,75 7,10 7,75 3,25 Pol'nobanka 6,40 6,80 7,00 7,20 4,00 Postová banka 6,00 6,50 7,00 7,50 3,75 Prvá komunálna banka 6,80 7,30 7,60 8,00 8,20 3,80 Devín banka 7,40 8,009,10Tatra banka4,00-4,75 Slovenská sporitel’na 5,00-5,90 5,50-6,356,0-6,60 6,50-6,90 3,00 Vseobecná úverová banka 5,40 5,60 5,80 6,00 6,10 6,20 3,00
