Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-19 / 41. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 19. Dominik Hrbaty szerint a Davis Kupában nem az elhibázott páros döntött az oroszok javára, ugyanakkor elismeri, Ján Kroslákkal kulcsfontosságú pontot ajándékozott el Ha valamit elront, csak magára haragszik „Azt hiszem, van bennem annyi, hogy a világ legjobbja legyek" Andre Agassi, Goran Ivanisevics, Jevgenyij Kafel- nyikov, Gustavo Kuerten, Marcelo Rios, Pete Sampras, Marat Szafin. A kilencvenes évek, illetve napjaink legjobb teniszezői. Dominik Hrbaty valamennyiük ellen nyert már. GRENDEL GÁBOR Szlovákia egyes számú játékosa hetek óta a világranglista 5. helye körül mozog. Tornagyőzelemmel kezdte az új idényt, majd az Australian Openen bejutott a legjobb nyolc közé. Legutóbb Pozsonyban láthatta a közönség, ahol a Szlovákia-Oroszország Davis Kupa-mérkőzésen lépett pályára. Az első találkozóját Jevgenyij Kafelnyikov ellen elveszítette, majd párosban Ján Kroslákkal maradt alul a Szafin, Kafelnyikov kettőssel szemben. Egyedül a világelső Marat Szafin ellen bizovolt elég a továbbjutáshoz, mert a győztes pontot Karol Kucera helyett Jevgenyij Kafelnyikov szerezte meg. Egy hét távlatában hogyan értékeled az Inchebában történteket? Két kiegyenlített válogatott állt ki egymás ellen. Az oroszok jól játszottak, különösen Kafelnyikov, aki mind a három pontból kivette a részét. Az utolsó mérkőzésen viszont úgy gondolom, pechünk volt, mert Kucera közel állt a győzelemhez. Kafelnyikov azonban bebizonyította, hogy ellenem sem véletlenül nyert. Mi döntött az oroszokjavára? Kafelnyikov formája. Nem volt legalább annyira meghatározó, hogy párosban nem azzal játszottál, akivel szerettél volna? A párosmérkőzés végeredménye a Davis Kupában nagyon sokat számít. Kroslákkal is egyenrangú és ha nem csúszik ki a kezünkből a negyedik játszma, megnyerhettük volna a meccset. Nem titkolom, Kucerával akartam kiállni. Vele többször játszottam már, jobban ismerjük egymást a pályán. Kroslákkal pont azon buktunk el, hogy még nem szoktunk össze. Mindegy, ami volt, elmúlt. A páros után azonban Milos Me- cíí szövetségi kapitány elsősorban veled volt elégedetlen. Nem játszottam túl jól, elismerem, de bármelyikünk foghat ki rossz napot. Nem egy ponton múlik egy Davis Kupa-meccs. A folytatásban még volt esélyünk kiharcolni a továbbjutást. Az első két vereség után kevesen számítottak arra, hogy Szafin ellen úgy összeszeded magad. Mi hozta meg a változást? Jobban feküdt nekem Szafin stílusa, mint Kafelnyikové, és megpróbáltam más taktikát alkalmazni ellene. Hagytam, hogy ő játsszon, hátha elrontja a labdákat. Hibázott is eleget. A Davis Kupát leszámítva számodra eddig elég jól alakult az idény: Aucklandban tornát nyertél, az Australian Openen bejutottál a legjobb nyolc közé. Tavaly háromszor is döntős voltál, akkor azt mondtad, az volt eddigi legjobb éved. Nem jobb máris ez a mostani? Azt hiszem, nem. Tavaly szinte végig megőriztem a formám, leszámítva néhány hetet nyáron, amikor megsérültem. Egy-két felvillanás nem pótolhatja az egész idényt. Egy éve egyéniben és párosban is jól ment a játék, tehát idén lesz mit behoznom. Persze, örülök Aucklandnek, egy tornagyőzelem azért mégis csak más, mint a többi eredmény. Remélem, nem ez volt az utolsó. Pályafutásod során nyertél már a legnagyobb sztárok ellen. Mi hiányzik még ahhoz, hogy világelső legyél? Csak kevés játékosnak adatik meg ez a megtiszteltetés. Vannak kiváló teniszezők, akik tényleg mindent tudnak, megsem vezették még a mezőnyt. Ha valaki világelső akar lenni, nem kaphat ki a ranglistán közvetlen előtte vagy mögötte álló vetélytársaitól. Nem kerülhet hullámvölgybe, valamennyi tornán illene legalább a negyeddöntőig vagy az elődöntőig jutnia. Csak ez az út vezet felfelé. Persze kell hozzá egy kis adag szerencse is. Ami engem illet, minden tőlem telhetőt megteszek. Azt hiszem, van bennem annyi, hogy a világ legjobbja legyek. Mint minden teniszezőnek, nekem is ez az álmom, de ha nem valósul meg, akkor sem leszek csalódott. Nekem minden egyes győzelem örömet szerez. A mostani teniszezők közül kit tartasz a legjobbnak? Nehéz bárkit is kiemelni, mert nagyon kiegyensúlyozott a mezőny. Szafin született tehetség, de legalább ugyanolyan „veszélyesnek” tartom Samprast, Agassit, Kafel- nyikovot, Kuertent... Bármelyikük vezethetné a világranglistát. Attól függ, ki tudja hosszabb ideig megtartani a formáját. A tenisz elég könyörtelen sportág, már ami a baráti kapcsolatokat illeti, hiszen a tornák miatt állandóan úton van az ember. Nem jelent ez gondot az életedben? Odahaza mindössze három barátom van, de azt tudom, hogy rájuk minden körülmények között számíthatok. Különben a legtöbb ismerősöm a játékosok köréből való. A női mezőny tagjaival is tartod a kapcsolatot? Ritkán, mert lányokkal szinte kizárólag a Grand Slameken találkozunk. Ilyenkor főleg a csehek és a szlovákok társaságát keresem. Soha egyikhez sem kerültél közelebb a „megengedettnél”? Nem, ez a fehér sportban tabutéma. Itt mindenki profiként viselkedik, különben is, a sok utazás miatt nem is működhetne rendesen egy ilyen kapcsolat. Ezért nem is próbálkoztam senkivel. Köztudott, hogy mindig mosolyogsz. Van valami, ami mégis ki tud hozni a sodrodból? Például egy elvesztett mérkőzés. Az nagyon le tud törni. Hónapokig azért hajtok, hogy részt vehessek egy tornán, s közben elég egyetlen elhibázott labda, és az egész munka kárba vész. Néhány óra alatt azonban megemésztem a kudarcokat, utána megint a régi vagyok. Kin szoktad kitölteni a mérged? Senkin. Ha valamit elrontok, tudom, hogy én tehetek róla, ezért mindig csak magamra haragszom. Mindig is teniszező szerettél volna lenni? Ezen még nem gondolkodtam, valahogy így alakult az életem. Szeretem, amit csinálok, a tenisznek köszönhetően a fél világot bejártam. Gyerekkoromtól kezdve tetszett a játék, tudtam, hogy vihe- tem vele valamire. Nem érdekelt, mi leszek, ha nagy leszek, csak annyit tudtam, hogy sportolni akarok. Soha nem vonzott például az irodák hangulata. Egy ilyen állás ma is csak untatna. Milyen szerepet játszik a pénz az életedben? Pénz nélkül valószínűleg elég nagy káosz lenne a földön. Természetesen én is hasznát veszem, a teniszhez elég nagy szükség van rá. Tudom, hogy a pénz nem minden; az egészséget, a barátságot nem lehet megvásárolni. Én pénz nélkül is meglennék, csak jóllakjak. Persze, eljárok szórakozni, néha beülök egy jó filmre... Normális életet élek, nem költők kétszer annyit, amennyim van. Pályafutásod alatt eddig 3 milliót kerestél, Sampras 40 milliónál tart. Tervezed, hogy utoléred? (Nevetés) Lehetséges... De hozzá kell tenni, hogy Sampras a világ egyik legjobb játékosa, és a pénzt azzal érdemelte ki, hogy Grand Slam-tornák egész sorát megnyerte. nyúlt jobbnak. Ez azonban nem partnerei voltunk az oroszoknak, Már gyerekkorában sejtette, ha kitart a tenisz mellett, viheti valamire (Somogyi Tibor felvételei) Ausztria versenyzői nem sok felejthetetlen élménnyel szolgáltak az idei alpesisí-vébén; még Herrmann Maier is csalódást okozott, aranyérem nélkül maradt A vébén a szervezők nyújtották a legjobb teljesítményt ÖSSZEÁLLÍTÁS Az alpesi síelők túl vannak az első nagy kihíváson, az idei világbajnokságon. Szlovákia is szép számban képviseltette magát a viadalon - de nem a versenyzők eredményeinek köszönhetően, hanem a sportdiplomácia jóvoltából. Öt évvel ezelőtt ugyanis, amikor St. Anton megpályázta a vébé rendezését, a szlovák szövetség támogatásáról biztosította az osztrák kollégákat. A világbajnokság házigazdái hálából nyolc szlovákiai versenyzőt láttak vendégül. Végül „csak” heten indultak el, de világraszóló eredményt egyikük sem ért el. Hatan azonban teljesítették a jövő évi olimpián való részvétel feltételeit. A legjobb teljesítményt Michal Rajcan nyújtotta, aki kombinációban 11. lett, ám helyezését nem szenzációs formájának köszönhette, hanem annak, hogy a mezőny nagy része kiesett. A világbajnokságon elsősorban az osztrákok diadalát várta a közönség. A sportág nagyhatalma azonban kisebb csalódást okozott. Igaz, hogy a résztvevő országok közül a legtöbb érmet a hazaiak szerezték (3 arany, 6 ezüst, 2 bronz), a szervezők, maguk a versenyzők és még az osztrák szövetség vezetői is elé- gededenek voltak. Az egyik legnagyobb „meglepetést” Herrmann Maier szolgáltatta. A sípályák fenegyereke, aki évek óta aranyérmekkel hagyta el a legrangosabb viadalokat, ezúttal egy szám után sem állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Ezüst- és bronzéremé ugyan nem rossz teljesítmény, Herrmi- nátor esetében azonban inkább kel- lemetíen, mint kellemes csalódásnak számít. Pedig három aranyat tartogattak a számára. Végül sem lesiklásban, sem óriásműlesiklásban, sem szuper óriás-műlesiklásban nem tudott az élen végezni. Bár Lasse Kjus tavalyi páradan diadala (2 arany, 3 ezüst) elég nehezen ismételhető meg, az idei vébének még csak hasonló egyénisége sem akadt. Pedig lett volna jelentkező, nem is egy. Például Martina Ertí, a női kombináció győztese, vagy az óriás-műlesiklás svájci hőse, Sonja Nef. Mindketten komoly sérüléseken vannak túl, Nefnek a mai napig injekciózzák a térdét. „Ha gyalog kellene lemennem a pályán, utána napokig ágyhoz lennék kötve, meg se bírnék mozdulni” - mondta Nef, aki sokáig „szenvedett” szépsége miatt, mert mindenki azt beszélte, csak a sportág népszerűsítése miatt versenyez. St. Antonban megmutatta, hogy le tudja hagyni a többieket. A negatív példákhoz visszatérve, Janica Kostelic, a horvátok üdvöskéje is várakozáson alul szerepelt. Nem tudta leküzdeni a lélektani nyomást, 19 évesen nem bizonyította be, hogy műlesiklásban ő a mezőny legjobbja. Édesapja, Ante Kostelic a verseny után kijelentette, lánya jövőre befejezi a pályafutását, mert nem hajlandók eltűrni a hazai újságírók szidalmait. A férfiaknál Mario Matt nevét ragozták a leggyakrabban. A műlesiklás győztese ugyanis 10 kilométerre St. Aniontól született. Csak neki és Herrmann Maiernek nem kellett az osztrák csapattal egy szállodában laknia. Maiernek azért, mert az újságírók elől „menekült”, Mattnak pedig azért, mert a saját ágyában aludhatott. Ez persze nem mindig jelent előnyt - a család, a rokonok, ismerősök közelsége gyakran „ráijeszt” a versenyzőkre. Mattnak azonban nem volt ilyen gondja: a második körben hibátlanul száguldott a lejtőn, s végül mindenkinek mattot adott. Külön eset volt még a férfi szuper óriás-műlesiklás győztese is. Az amerikai Daron Rahlves az első síelő, akinek megengedték az osztrákok, hogy velük eddzen; az együttműködés természetesen Rahlvesnek kedvezett, aki elhappolta a hazaiak elől az aranyérmet. A viadal legnagyobb alakja azonban nem ő, hanem a norvég Kjetil- Andre Aamodt volt. Nem mintha zsákszámra nyerte volna a medálokat, azonban egy arany- és egy ezüstérmével pályafutása 15. dobogós helyezését érte el (a világ- bajnokságokon és az olimpiákon elért eredmények tekintetében), amivel minden idők legeredményesebb síelője lett. Az idei világbajnokságon a szervezők nyújtották a legjobb teljesítményt. Égyedül az edzőpályákkal volt gond, amire a szakemberek azt mondták, ha a Világ Kupán rukkoltak volna elő a rendezők ilyennel, biztos, hogy a nemzetközi szövetség (FIS) lefújja a versenyt. Az azonban elég nehezen képzelhető el, hogy éppen Ausztriával húzna ujjat a FIS. Már így is elég feszült a viszonyuk az osztrákokkal. A sportolók ezúttal nem sok felejthetetlen élménnyel szolgáltak. Legközelebb Salt Lake Cityben, a jövő évi ötkarikás játékokon lesz alkalmuk bizonyítani. (PP) Daron Rahlves elhappolta a hazaiak elől az aranyérmet (TA SR-felvétel)
