Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-19 / 41. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 19. Politika 5 Hatalmas anyagi gondokkal küzdenek a kassai Thália Színházban egy új törvény miatt Válsághelyzet a Tháliában Kolár Péter igazgatóval való beszélgetésünk idején, azaz múlt pénteken a Thália Szín­ház számláján alig több, mint négyezer korona volt, azaz még én is jobban álltam anyagilag, mint a két hazai magyar színház egyike, amely harmincegy éve nyo­morog „ideiglenesen” az ipariskola régi tornatermé­ben, működése pedig egy új törvénymódosítás miatt ve­szélybe kerülhet. JUHÁSZ KATALIN Mi áll az elmúlt év decemberé­ben hatályba lépett törvényben? A Szlovák Nemzeti Tanács 411/2000-es szám alatt hagyta jó­vá a költségvetési törvény módosí­tását. Vitán felüli, hogy ez a módo­sítás gazdasági szempontból szük­séges és fontos. A törvény kimond­ja, hogy a fenntartó szervnek meg kell szüntetnie azokat az állami költségvetésből támogatott válla­latokat, amelyek két egymást kö­vető évben veszteségesek, és vesz­teségüket a harmadik évben sem tudják önerőből kiegyenlíteni. A törvényalkotók azonban nem tu­datosították, mekkora veszélybe sodorják az állami pénzből műkö­dő szervezeteket, tehát például a kulturális intézményeket azzal, hogy a törvényben nem szerepel a megszüntetés kényszere alóli kivé­tel, ilyen lehetőség csupán az egészségügyi intézményekre vo­natkozik. Az elmúlt tíz évben a Thália, és a komáromi Jókai Szín­ház is szinte folyamatosan veszte­séges volt. Ennek nem az az oka, amit sokan szerettek volna a múlt­ban ránk bizonyítani, hogy tudniil­lik rosszul gazdálkodunk, hanem az, hogy állami intézményként nem kaptunk és ma sem kapunk olyan támogatást, amely a folya­matos működést lehetővé tenné. Vannak nyereséges előadásaik? Egy-egy előadás összköltsége el­éri a hatvanezer koronát. Ez ter­mészetesen az a költség, amely az »A két magyar szín- r ház csak negyed­annyi támogatást kap, mint amennyi meg- illetné. \\ évi működési összegből egy-egy előadásra esik. A vidéki kultúrhá- zaknak viszont maximum tizenöt­ezerért tudjuk „eladni magun­kat”, ezért előadásonként negy­venötezer koronával kell hozzájá­rulnunk egy-egy előadáshoz. Ha nullára szeretnénk kijönni, egy háromszáz férőhelyes terembe 200-250 koronáért kellene elad­nunk az összes jegyet, ennyit pe­dig manapság kevesen tudnak színházra áldozni. Ezekre a tényekre Ön számos alkalommal írásban is felhívta publikum pedig egy időre min­denképpen elbúcsúzhatna a szín­házi előadásoktól. Más lehetőség nincs? Egyetlen megoldás kínálkozik: sürgősen át kell világítani a nem­zetiségi színházak támogatásá­nak módját. Ezt a kulturális mi­nisztérium már elkezdte. Remél­hetőleg a felmérés mielőbb elké­szül, és költségvetésünk módosí­tása sem sokáig várat magára . A helyzet hozzáértő szakmai elem­zést kíván, a múltból ismert me­chanikus, bürokratikus összeha- sonlítgatással semmire sem me­gyünk. Távlatilag természetesn nem ez az egyetlen tennivaló. Szükség van egy új színházi tör­vényre, mivel jelenleg az 1978- ban elfogadott törvény van ér­vényben. Törvényben kellene rögzíteni a szlovákiai nemzeti ki­sebbségek kultúrájának létét és fi­nanszírozásának kérdéseit, még­hozzá nagyon gyorsan. Úgy is fo­galmazhatnék: addig, amíg lehet, amíg annak elfogadására esé­lyünk van. Kolár Péter: A színház vezetésének kötelessége a bérek biztosítása, ám már megesett, hogy fontosabbnak tűnt rendezni a számlákat. (Dömötör Ede felvétele) az illetékesek figyelmét. Milyen érvekkel igyekezett meggyőzni őket? Egybevetettem a hazai állami színházak költségvetését, és ki­számítottam, hogy a megfelelő nyelvű intézmények támogatását figyelembe véve egy szlovák nem­zetiségű állampolgárra az elmúlt évek átlagában 99 korona színhá­zi támogatás jutott, míg egy szlo­vákiai magyar állampolgár eseté­ben ez a támogatás csupán 25 ko­rona volt. A két magyar színház tehát csak negyedannyi támoga­tást kap, mint amennyi - leg­alábbis elméletileg - megilletné. A méltányosság azt kívánja, hogy ezt az összeget némileg módosít­suk, hiszen egyes - elsősorban a zenei - műfajokban jeleskedő in­tézmények produkciói a magyar lakosságot is szolgálják, ennek el­lenére azonban ez az óriási kü­lönbség mindenképpen indokol­hatatlan. Hibát követnek el azok, akik mechanikus módon, hasonló méretű, szlovák nyelven játszó színházak költségvetésével ha­sonlítják össze a miénket. Nem vesznek figyelembe két alapvető dolgot: mi tájoló színház va­gyunk, ehhez pedig utazásra, üzemanyagra, gépjárművekre, szállásköltségre, napidíjra van szükség, s ezek az elmúlt években a többszörösére emelkedtek - ez ilyen mértékben a kőszínházakat nem érinti. A Thália Színház a 2000. évben több mint száz elő­adást tartott Kassán kívül. Akik a hasonló méretű szlovák színhá­zakhoz mérnek minket, már csak azért sem járnak el helyesen, mert a lényeg nem az összehason­lításon van, hanem annak elem­zésén, hogy vajon miért ilyen ki­csinyek a hazai magyar színhá­zak. Nem óriástársulatok létesíté­sére gondolok, csak az adatokból indulok ki: hazánkban 996 művé­szi státusú dolgozót alkalmaznak az állami színházakban, a két ma­gyar színházban viszont csak 46 művész dolgozik, azaz a színésze­ink száma a magyar nemzetiségű lakosság arányához viszonyítva kevés, tíz százalék helyett csupán öt százalék. Hogyan akarja a színház veze­tése elkerülni az év végi veszte­séget, azaz elhárítani a meg­szüntetés veszélyét? Kidolgoztunk egy válságtervet, de őszintén reméljük, hogy ennek al­kalmazására nem kerül sor. A terv három részből áll. Ha azonnali hatállyal leállítanánk a tájolást és az idén nem utaznánk ki többé, akkor nem kellene gépjárműjaví­tásra, üzemanyagra, gépjármű­biztosításra, szállodákra és napi­díjra költeni, ezzel 2,5 milliót ta­karíthatnánk meg. Aki meg sze­retné nézni előadásainkat, ez esetben természetesen kénytelen lenne Kassára utazni akár négy­száz kilométerről is. Ha csökken­tenénk az alkalmazottak számát 46-ról legalább arra szintre, amelyre annak idején az inten- datúrának sikerült lezüllesztenie a színházat, azaz 31 főre, azzal te­temes bér- és járulékköltséget ta­karítanánk meg - persze csaknem működésképtelenné tennénk in­tézményünket. Ha pedig ebben az évben már nem mutatnánk be új darabot, akkor szintén további százezreket takaríthatnánk meg. Ez azonban azt jelentené, hogy biztos dramaturgiai terv hiányá­ban 32 év után meg kellene szün­tetnünk a bérletrendszert, biztos nézők helyett tehát bizonytalan nézőkre kellene alapoznunk kas­sai működésünket, és a „vidéki” Igaz, hogy a színház bérlőként használja az ipariskola régi tor­natermét, amelyért, ha lenne miből, bérleti díjat kellene fi­zetniük? Igen, sőt a helyzet még bonyolul­tabb. Az 72/1999 számú törvény alapján a tulajdonosnak - tehát az iskolának - kellene biztosíta­nia a terem színházi célokra való használatát is, mivel nekünk bér­lőként nincs jogunk semmiféle beruházásra. Ez eléggé abszurd dolog, mint ahogy az is, hogy hi­vatalosan sem mi, sem az ipari is­kola nem adhatja bérbe a termet. Törvényben kellene r rögzíteni a szlová­kiai nemzeti kisebbsé­gek kultúrájának létét és finanszírozásé- . . nak kérdéseit. \\ Mi azért nem, mert magunk is bérlők vagyunk, ók pedig azért, mert a felszerelés a mi tulajdo­nunk. Ezen a téren sem sikerült az elmúlt másfél évben elmozdul­ni a holtpontról, pedig a kerületi hivatal illetékesei is keresik a megoldást. Úgy tudom, az alkalmazottak néha amiatt nem kapnak idő­ben előleget vagy fizetést, mert a pénzből más fontos számlá­kat kell sürgősen rendezni. A színház vezetésének kötelessé­ge a bérek biztosítása, ám már megesett, hogy fontosabbnak tűnt rendezni a számlákat, mert különben kikapcsolták volna az áramot, vagy elzárták volna a gázt, a fűtést vagy a vizet. A dol­gozók tudatában vannak annak, hogy így működésünk kerülne ve­szélybe, ezért inkább várnak az egyébként alaposan megszolgált bérükre. Duray Miklós és Dusán Slobodník televíziós viadala Pánikkeltés élő adásban Fennakadt a vizsgálaton Sugárzó szállítmány Kassa. Rövid időn belül másodszor találtak radioaktív anyagot a kassai U. S. Steelnek szánt fémhulladék­ban. A szállítmányt tartalmazó vas­úti szerelvény pénteken indult Pelsőcről, az egyik kocsi azonban a benne levő kisméretű fémlap miatt fennakadt a vizsgálaton, ugyanis a természetes részecskekibocsátás háromszorosát észlelték. A tárgyat a vasmű egyik szigetelt raktárában őrzik, bár a szakemberek szerint ilyen erősségű sugárzás egyáltalán nem életveszélyes. Ennél sokkal erősebben sugárzó tárgyat találtak a karácsony előtt beszállított hulla­dék között a vasműben (TA SR) Márciusban lejár a határidő Sokrétű segítség Besztercebánya. A nemzetközi Vi­segrádi Alap idén két körben, össze­sen 1,4 millió eurót oszt szét - jelen­tette ki Urban Rusnák, az alap ügy­vezető igazgatója. A legnagyobb eséllyük azoknak a tervezeteknek van, amelyek hosszú távú partner­ségeket hoznak létre, és csak kezdő­tőkére van szükségük a további mű­ködéshez. Az alap kulturális, műve­lődésügyi, tudományos, ifjúsági és határon átnyúló projektumokat tá­mogathat. A mostani körben - amely március 15-én zárul - negy­vennél is több tervezetet nyújtottak be. Tavaly 26 projektum kapott tá­mogatást. (SITA) ÖSSZEFOGLALÓNK Pozsony. Soha, még a két világ­háború között sem volt a szlováki­ai magyar politikai erők célja a határok módosítása - közölte Du­ray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke a Szlo­vák Televízió Öt perc múlva tizen­kettő című tegnapi vitaműsorá­ban. Beszélgetőpartnere - azaz ellenfele - a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom (HZDS) régi harcosa, Dusán Slobodník kije­lentette: az alkotmánytervezet túl nagy jogokat biztosítana a helyi, illetve a megyei önkormányzatok­nak, működésükbe kevésbé szól­na bele a központi hatalom. így elképzelhető, hogy ennek köszön­hetően Szlovákia déli megyéi egy­szer leszakadnak - hangsúlyozta Slobodník. Duray Miklós ellenben az Európai Unióhoz való csatlakozásra hivat­kozott az új területi felosztást vé­delmezve. A határok átjárhatósá­ga a cél - mondta, és felszólította Slobodníkot: ne keltsen pánikot, hiszen az alkotmánytervezet nem veszélyezteti az ország területi egységét. A HZDS képviselője ki­tartott álláspontja mellett, szerin­te a koalíción belül is megjelentek a javaslatot bíráló hangok: az „egyébként egy kicsit ellenzéki” Robert Ficót, illetve Pavol Kanist említette, (ú) RÖVIDEN Budapesthez katonai tanácsért Győr. Saját tárcájukban, illetve országuk hadseregeiben folyó re­formokról cserél tapasztalatot ma Győrben Jozef Stank szlovák és Szabó János magyar védelmi miniszter. A találkozó programjában szerepel Pozsony NATO-csatlakozásra való felkészültségének érté­kelése is. Ezen kívül a katonai együttműködésre való kilátásokról is tanácskozik majd a két miniszter. (SITA) Csáky Pál Stockholmban Stockholm. Háromnapos munkalátogatásra tegnap a svéd fővá­rosba érkezett a szlovák kormány kisebbségi és emberi jogok fel­ügyeletével megbízott alelnöke. A Csáky Pál által vezetett dele­gáció az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által szervezett mi­niszteri tanácskozáson vesz részt, melynek címe: A fiatalok és az alkohol. Csáky beszédében az európai fiatalok kultúrájáról be­szél majd. (TA SR) Elutasítják a „nemzetellenes" alkotmányt Pozsony. - Ha az MKP keresztülviszi a preambulum módosítását, javasolni fogjuk a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó 33. és 34. cikkely elhagyását - jelentette ki tegnap Jozef Prokes SNS- képviselő. Szerinte Bugárék parlamenti felszólalásai és politikai ja­vaslatai „esztelenek és értelmetlenek”. Anna Malíková pártelnök hozzátette, az MKP módszere a nagy követelések előteijesztése, majd az ezektől való fokozatos visszalépés azt a benyomást kelti, hogy elállnak kérelmeiktől, (les) Nem látnak okot Pittner távozására Pozsony. Egyelőre korai lenne a belügyminiszteri poszton végre­hajtandó változásokról beszélni - jelentette ki a kormányfő a Ladislav Pittnert ért kritikákra reagálva. Mikulás Dzurinda hangsú­lyozta: a rendőrség kitűnő eredményeket ért el az utóbbi két év so­rán; ráadásul szerinte sokszor éri támadás Pittnert, ám „hiányoz­nak a konkrét érvek, a bírálat túl általános”. Vladimír Palkó, a Par­lament védelmi bizottságának elnöke hasonlóképp nyilatkozott: bár a belügyminszter eddigi médiaszereplései nem mindig nevez­hetők szerencsésnek, ez még nem ok távozására. (SITA) Sértve érzi magát a volt körözött Pozsony. Alekszander Belouszov elhatárolja magát a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) képviselői ellen folyó lejárató hadjárattól - tol­mácsolta orosz barátja üzenetét Anna Malíková. Az SNS elnöke szerint a korábban az Interpol által körözött Belouszov mindezt a „sajtóban megjelent, nagyobbrészt valótlan értesülésekre reagál­va” teszi. Anna Malíková megígérte: még ma átadja a sajtónak ba­rátja nyilatkozatát, melyben Belouszov egyebek között kijelenti: Vífazoslav Móric (SNS) képviselővel nem volt és nincs is írásban rögzített üzleti kapcsolatban. (TA SR) Tegnaptól Bártfafürdőn üdül a szlovák államfő feleségével. Rudolf Schus­ter e heti programjában nem szerepel hivatalos találkozó. (TA SR) Válságos állapotban lévő beteget segített át a túlvilágra Halál, fehér köpenyben MTI- HÍR Budapest. Egy budapesti ápolónőt a tv2 Tények című műsora szerint több mint 30 ember meggyilkolásá­val gyanúsítanak. A Tények szom­bati közlése szerint a Nyíró Gyula Kórház belgyógyászatán dolgozó 23 éves nővért a Budapesti Rendőr­főkapitányság életvédelmi alosztá­lyának nyomozói csütörtök hajnal­ban vették őrizetbe, a bíróság pedig szombaton helyezte előzetes letar­tóztatásba. A tv2 információi sze­rint a nővér már első kihallgatásán beismerő vallomást tett, amelyben elmondta, hogy tavaly január eleje óta 30-40 válságos állapotban lévő idős beteget „segített át” a túlvilág­ra. A műsor információi szerint a belgyógyászat dolgozói sejthettek valamit, mert a lányt a háta mögött Fekete Angyalnak nevezték, feltűnt ugyanis, bogy ha ő volt éjszakai ügyeletben, szinte mindig meghalt valaki az osztályon. A kórházban tegnap óta teljes hírzárlatot rendel­tek el. HALÁLOZÁS Mély fájdalommal tudatjuk a kedves rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel, hogy életének 78. évében, rövid, súlyos betegség után, 2001. február 16-án elhunyt HORVÁTH BÉLA. Temetése 2001. február 19-én, hétfőn, 14.30-kor lesz a nagyudvarnoki temetőben. A gyászoló család DS-212

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom