Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-15 / 38. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 15. ■■I kommentár mKKKKm Füstölgő kivétel TUBA LAJOS Vizet prédikál, és bort iszik Ladislav Ambros, a zöldek elnöke, aki éjt nappallá téve lobbizik a levegószennyezési határértékek lazításáért. A zöldek pártja kormányerő ugyan, de választói támogatottsága elha­nyagolható, ezért nemrég elnököt is cserélt. Az új ebök azonban az utolsó szavazókat is elriasztja, hiszen épp olyanban ügyködik, ami el­len a zöldek az egész világon küzdenek. A levegőszennyezés csökken­tését szolgáló törvény a kilencvenes évek eleje óta kemény szankciók­kal kényszerítette a cégeket kéményeik rendbetételére. Illetve nem mindenkit, mert a legkárosabbak, a barnaszénalapú hőerőművek ki­vételt kaptak. Ez már tízezreket érintő foglalkoztatási, így politikai kérdés, hangzott annak idején az bdoklás, amely előtt az egyenlő vál­lalkozási esélyek hívei is kénytelenek voltak meghátrábi. Az erőmű­veknek adott tízéves haladék letelt, sok mbden meg is változott, csak éppen a rossz minőségű szenet nem lehet elvarázsobi. Márpedig ha az erőművekben a jobb minőségű - és ráadásul olcsóbb - külföldi sze­net égetik el, be kell zárni a veszteségesen termelő bányákat. így az­tán ezekben a hetekben nagy parlamenti adok-kapok bontakozik ki, ahol a szégyenletes szerepet vállaló Ambros vállvetve küzd a Privigye környéki SDE-es képviselővel és a volt szakszervezeti vezérrel. A gond csak az, hogy a hasonló barnaszenet égető Magyarország és Csehor­szág ezt a kérdést megoldotta, ha másként nem, bányabezárással. A felszabaduló munkaerőt pedig átképzési programokkal, vállalkozás- fejlesztési projektumokkal és más módon igyekezték ebelyezni. Ez nem ment zökkenésmentesen. Viszont mindenképpenjobb megol­dás, mtat az önámítás. Meciar idején ezt alkalmazták a gazdaság összes területén - ezt nyögjük most százmilliárdos bankkonszolidáci­óval, megszorításokkal és mbden egyébbel. Három éve szenvedjük az igazság pillanatát, így nagy kár lenne, ha a mmdezt a nyakunkba rakok most botlanának meg. A megbgásokat ugyanis az üres zsebű választókon kívül a határon túl azok is azonnal észre veszik, akikre el­engedhetetlenül szükség van egy hosszabb távon is jó élet megterem­tésére. Márpedig ebben az esetben sokkal többet vesztünk, mbt amennyibe négyezer bányász új megélhetésének megteremtése kerül. TARCA Vörös mese KMOTRIK PÉTER Rózsaberek egy hegyek által kö­rül zárt, gyönyörű közép-európai városka. Itt mbdig süt a nap, kol­bászból van a kerítés, s még a kó­bor ebek is nyakkendőt viselnek. A városi médiák sugallata szerint néhány notórius elégedetlenke- dőn kívül mbden polgár csodálja az önkormányzatot. A képviselők között csendes derű és nyugalom honol, a megbízatási időszak fe­lére minden városatya megtalál­ta számítását. Az előző választási időszakokban a képviselőknek si­került egymás között minden ko­molyabb városi bgadant eloszta­niuk, vagy saját vállalkozásuk tá­mogatása érdekében elzálogosí­taniuk, többségüket a polgárok mégis újraválasztották. A régi-új városatyák tavaly ellébecolható ingatíanok híján városi vállalatok alapításába kezdtek. A városi cé­gek élén betöltött állásoknak, a testvérvárosokba tett közös tú­ráknak, s a testületi ülések előtt rendszeresen megtartott megbe­széléseknek (osztozkodással egy­bekötött ivászatok) köszönhető­en az önkormányzati üléseken a képviselők pisszenés nélkül min­den határozati javaslatot meg­szavaznak- e szbjátékot a pol­gárok adójából működtetett vá­rosi tévé egyenes adásban közve­títi. Rózsaberken nem akadt új­ságíró, aki képes lett voba a vá­rosatyák szája íze szerint ecsetel­ni a történéseket, így a szintén adókból pénzelt, ingyen osztoga­tott városi közlöny főszerkesztője egy másik városból bejáró toll- nok lett. Rózsaberken politikai torzsalkodások sincsenek. A vá­rost a képviselők aránya szerint a vörös baloldal és a piros-fehér- zöld erők koalíciója közösen irá­nyítja. A vörösök többen vannak, a polgármester is az. Rózsaberket az előző két parlamenti ciklus­ban a kormányzat mostohán ke­zelte, most az ország piros-fehér- zöld miniszterei különféle állami és uniós támogatások kieszközlé­sével próbálják kárpótolni a tele­pülést. A fővárosi piros-fehér- zöld lobbbak köszönhető dotáci­ók azonban a városi közlöny ha­sábjain a helyi vörös vezetők ér­demeiként jelennek meg - növel­ve népszerűségüket. A helyi pi- ros-fehér-zöldek pedig mindezt szó nélkül tűrik. Kénytelenek megbékélni a jelenséggel, mivel minden másban egy húron pen- dülnek a vörösökkel... Rózsaberken mindig vörös az ég alja, vörös kolbászból van a kerí­tés, s még a kóbor ebek is vörös nyakkendőt viselnek. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NOW CAS A Vajáni Hőerőmű Vállalat évente több tíz millió korona kártérítést fi­zet a környező falvak mezőgazda- sági szövetkezeteinek azokért a ká­rokért, amelyeket az erőműből ki­bocsátott légszennyezés okoz. Az erőműnek több mint 112 ezer koro­nát kellett volna fizetnie a tusaújfa- lui szövetkezetnek, a pénz azonban nem a szövetkezet, hanem Alexej Ivanko (SDKÚ) parlamenti képvi­selő számlájára vándorolt. A szö­vetkezetnek a pénz nem hiányzott, mert a hivatalos iratok közé valaki becsempészett egy valószínűleg ha­misítódat arról, hogy az erőmű 170 ezer korona kártérítést fizetett, de mivel a szövetkezet éppen ennyivel tartozott az erőműnek, számlakie­gyenlítésként kezelték. A képviselő, áld civilben kereskedelmi jogász, azt mondta, az összeg a neki járó tiszteletdíj, amiért 1998-ban és 1999-ben ellátta a szövetkezet jogi képviseletét. Az üggyel való­színűleg a parlament összeférhetet­lenségi bizottsága is foglalkozik, hi­- Micsoda disznóság! A mi pestisünkkel már senki sem foglalkozik, mindenki csak a marhák kergeségével. szén a kereskedelmi jogászi mun­(Peter Gossányi karikatúrája) kaviszony összeegyeztetheteden a képviselői munkával. Nem zárható ki, hogy néhány hónap múlva Markóék akár kormánytényezővé is válhatnak Romániában Politikai variációk RMDSZ-re A tavalyi általános választá­sok előtt az RMDSZ nagy di­lemmája nem az volt, hogy mit tegyen a következő négy évben, hanem hogy miként tegye azt, amit tenni szeret­ne. Az ugyanis már hónapok­kal a voksolás előtt eldőlt, hogy a győztes a Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR) lesz, hiszen a közvélemény­kutatások szerint mindvégig magasan vezetett. SIMON HUNOR Az RMDSZ pedig már 1999 végén, 2000 elején megkezdte a tapoga­tózásokat Iliescuék irányába. Az esetleges együttműködés, vagy akár koalíció egyik legfőbb szor­galmazója Verestóy Attila Hargita megyei szenátor volt. Az RMDSZ számára nem jelentett problémát eldönteni, hogy mit kell tennie, annál is inkább, mert bizonyos fo­kig kényszerpályára került. Az el­lenzékben együttműködni azok­kal a pártokkal, amelyekkel kor­mányon sem tudott boldogulni, nem volt túl bíztató, Vadimékkal pedig kizárt volt bármiféle egyez­tetés, még inkább együttműködés. Markóék tehát már régebben el­döntötték, a hatalom oldalán ma­radnak. A gondot csak az jelentet­te, miként fogadtassák el a szövet­séget a magyar választókkal, akik­nek tíz éve azt tanácsolták, ne sza­vazzanak Iliescura és pártjára. A romániai magyarok 1990 után amúgy is csak rossz tapasztalato­kat szereztek Iliescuék kapcsán. Azt még viszonylag könnyen meg lehetett magyarázni a magyar vá­lasztónak, hogy miért kell Vadim- mal szemben Iliescura voksolnia, nehezebb diónak tűnt azonban az együttműködés elfogadtatása. Ezért az RMDSZ a hatalommal szembeni viszonyát a választások óta eltelt időszakban igyekezett megfoghatatlanná, meghatároz- hatatlanná tenni. így nehéz egyér­telműen eldönteni, hogy a ma­gyarság képviseleti szerve jelen­leg a demokratikus ellenzék tagja- e, a hatalom peremén van-e, vagy pedig kormánypártnak nevez­hető. Egyrészt a demokratikus el­lenzéket alkotó Demokrata Párt­hoz és Nemzeti Liberális Párthoz hasonlóan járt el, s velük együtt aláírta a Társadalmi Demokrácia Pártjával a kormány támogatásá­ról szóló négypárti egyezményt, sőt a liberálisokhoz hasonlóan, kétoldalú megállapodást is kötött Nastaséékkal. Ilyen szempontból tehát ellenzéki tömörülésnek mondhatnánk. A másik két ellen­zéki párthoz képest azonban sok­kal „lágyabb ellenzéket” képez, s legalábbis egyelőre mindenben támogatja a kormányt és a kor­mánypártot. Igaz, utóbbi is tartja szavát, a kétoldalú megállapodás több igen fontos pontja máris tel­jesült: a parlamentben a szenátu­si változatban szavazták meg a közigazgatási törvény kisebbségi Az RMDSZ egyelőre sokkal „lágyabb ellenzé­ket” képez. nyelvhasználatra vonatkozó feje­zetét, . illetve demilitarizáltak egyes belügyminisztériumi szol­gáltatásokat, így a lakosság és az útlevelek nyilvántartását, magyar alprefektusokat neveztek ki, ma­gyar lett az Etnikumközi Főosz­tály helyettes államtitkára, s ma­gyar tisztségviselőket neveztek ki, illetve tartottak meg különféle or­szágos és helyi intézményekben, hivatalokban. Állítólag Lányi Szabolcs Iliescu nemzetbiztonsági tanácsosa, loan Talpes mellett kap tisztséget, Bara Gyula pedig ismét a kormányfő titkárságára kerül. Mindez arra utal viszont, hogy az RMDSZ, ha nincs is hatalmon, de legalábbis hatalomközelben van, a hatalom peremére került. A nagy kérdés az, hogy meddig tartanak a mé­zeshetek Nastaséékkal, akiknek pillanatnyilag még szükségük van a legmegbízhatóbbnak bizonyult romániai tömörülés, az RMDSZ parlamenti támogatására. Nem kétséges viszont, hogy Nastaséék arra törekszenek, hogy mielőbb túlsúlyba kerüljenek a parlament­ben. A képviselőházban ez vi­szonylag könnyűnek tűnik, hiszen számíthatnak a nem magyar ki­sebbségek 18 tagú csoportjának támogatására. Ez a frakció gyak­ran helyezkedett RMDSZ-ellenes álláspontra. A szenátusban a Nagy Románia Párt honatyáinak „el­vándorlásában” reménykedhet­nek. Vadim Tudor szenátorai zöm­mel nem politikai meggyőződés­ből, hanem érdekből indultak e párt színeiben, s ha úgy érzik, el­érkezett az ideje annak, hogy át­álljanak a tényleges hatalom old­alára, akkor közülük sokan aligha fognak habozni, hogy megtegyék- e az „áruló” lépést. Ha pedig Nas­taséék megszerzik a többséget mindkét házban, kérdésessé válik, hogy érdekeltek maradnak-e fenn­tartani a szorosabb szövetséget az RMDSZ-szel, amit amúgy is sokan néznek rossz szemmel, nem csak a választók, de a párt köreiben is. A kormánypárton belül elég erős szárnyat alkotnak azok, akik in­kább Vadimmal működnének együtt. A dolgok ilyeténfajta ala­kulásának azonban elejét veheti az, ha Nastase nem csak kirakati matyóbabaként kívánja maga mel­lett tudni az RMDSZ-t, hanem azért is, mert valóban felismerte, egyrészt szüksége van a magyar ki­sebbség lojális együttműködésére, másfelől pedig ez a Nyugathoz ve­zető „útlevél” egyik fontos, mi több sine qua non feltétele is. Azt azon­ban, hogy Nastase mindennek tu­datára ébredt-e már, vagy ha még nem, akkor mindez mikor fog ben­ne tudatosodni, jelen pillanatban aligha tudná bárki is megmonda­Nastasénak szüksége van a magyar kisebbség lojá­lis együttműködésére. ni. Egyelőre maguk Markóék is vá­rakozó állásponton, a hitelelőlege­zés szakaszában vannak. Szerin­tük két-három hónapon belül dől­het el az, hogy valójában merre is tart a Nastase-kormány, mennyire veszik komolyan az RMDSZ-szel kötött megállapodást. Az RMDSZ akkor kerülne igazán nehéz, mondhatni kilátástalan helyzetbe, ha Nastaséék felmonda­nák az együttműködést. Kormány­körökből származó értesülések sze­rint azonban egyelőre a miniszter- elnök azon gondolkodik, hogy szo­rosabbra fonja kapcsolatait a romá­niai magyarok érdekképvisleti szer­vével, sőt az sem zárható ki, hogy június-július tájékán az RMDSZ akár kormánytényezővé is válhat. A szerző erdélyi munkatársunk OLVASÓI LEVÉL Kinek jó a nyitrai magyar kar? A jelenlegi kormánykoalíciónak biztosan jó. Tételezzük fel, hogy va­lamilyen csoda folytán a Konstan­tin Egyetem akadémiai tanácsa megszavazza a magyar kar létreho­zását. Ebben az esetben az MKP három megfogalmazott prioritása közül a nyelvi charta után a ma­gyar kar is zöld utat kap. Háromból kettő, nem is rossz arány. Valamit mégis sikerült felmutatni nekünk, választóiknak. A kormánykoalíció többi pártja szempontjából is jó, mert e két feltétel teljesítése után - ami „óriási engedmény” - a hát­ralévő két évben már nem lesz több magyar prioritás, s így a jövőben honatyáink csendesen asszisztál­hatnának tovább. Jó döntés-e szlo­vák környezetben magyar kart ala­pítani? Nyitrán a magyar pedagó­gusügyhöz való negatív hozzáállás már a kezdetektől napjainkig sem­mit sem változott. Negyven évvel ezelőtt azzal a szándékkal helyez­ték szlovák környezetbe, hogy fo­kozatosan leépüljön, s egy idő után megszűnjön. Ne essünk újból ebbe a csapdába! A magyar pedagógus- képzés tudatos leépítésével a hata­lom a magyar iskolák mielőbbi megszűnésére törekedett. Sajnos ez sok helyen, egyebek között Nyit­rán is sikerült, hiszen nincs a város­ban sem magyar alap-, sem közép­iskola. A magyar pedagóguskép­zésnek jövőbe mutatónak kell len­nie. Vajon ilyen Nyitrán? Vélemé­nyem szerint nem. Valójában nincs is magyar nyelvű képzés, hiszen pár tantárgyat kivéve az előadások többségét a diákok szlovák nyelven hallgatják. Eredményes munkát csak az a pedagógus végezhet, aki tanulmányait magyar nyelven vég­zi, hiszen magyarul fog tamtam. Nemcsak a magyar szakosoknak kell kifogástalanul ismerniük és beszélniük a magyar nyelvet, ha­nem minden egyes tanítónak, ta­nárnak. A kulturális élet területén a könyvtár- és a színházlátogatás szorosan kötődik a hatékony okta­táshoz. Nyitra városa ezeket az igényeket nem tudja biztosítani, hiszen nincs magyar könyvtára, és nem működik magyar színház a városban. Egyéb kulturális ren­dezvényekről nem is beszélve. Egyszóval Nyitrán nincsenek meg a feltételek egy önálló magyar kar létesítéséhez. Szerintem ezt a problémát csak egyféleképpen le­het megoldani. Nyitrán megszün­tetni a tanító- és tanárképzést, és elkezdeni egy többségében ma­gyarlakta városban a magyar kar szervezését. Nem adhatjuk alább egy önálló magyar egyetemi intéz­ménynél, amely a felvidéki ma­gyarság megmaradásának biztosí­téka. Én az ország keleti részében lakom, mégis Komáromra szava­zom, tudomásom szerint több főiskola (kihelyezett tagozat) működik a városban, ami már mu­tatja az irányt: „Komárom egye­temváros.” Csak rajtunk múlik, hogy álom vagy valóság. El kelle­ne gondolkodni parlamenti képvi­selőinknek ezen, hiszen most van itt az idő, ugyanis két év múlva egyáltalán nem biztos, hogy az MKP kormánypárt lesz. Nagy István Kassa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom