Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-10 / 34. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 10. Panoráma A malajziai Sepilok orangután rehabilitációs központban a vörös főemlősök fajtájának megőrzéséért küzdenek Veszélyben az „erdei ember” Sepilokban szállodákat építenek az orangutánnézőbe érkező turistáknak (Archív felvételek) Sepilok. A malajziai Sepilok orangután rehabilitációs központ nemcsak az első látogatás alkalmával nyújt páratlan élményt. Mindig ta­nulságos és érdekes, tapasz­talhatja a vendég, aki már többször járt itt. Sajnos az is kiderül: a szabadban élő orangutánok száma aggasz­tóan csökken. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS Sepilok alig húsz percnyire van busszal Sandakantól, a Borneo Malajziához tartozó részén lévő Sabah állam egyik városától. Itt működik az egyik intézet, amely­ben ezeket az őserdőből kiraga­dott állatokat rehabilitálják, azaz visszaszoktatják természetes kör­nyezetükbe. Az egykor egész Ázsiában elter­jedt orangután - ez malájul annyit jelent: „erdei ember” - jelenleg csak Borneón és Szumátrán él az erdőségekben. Ám Malajziában ma már jobbára olajpálma-ültet- vények terjeszkednek az egykori érintetlen természeti környezet helyén, Indonéziában pedig ha­sonló céllal módszeresen égetik fel a pótolhatatlan élőhelyet. Sepi­lokban, a 43 négyzetkilométeres, érintetlen trópusi erdőséget ma­gában foglaló, 1964-ben létesített állomáson főleg elárvult és embe­rekhez került állatok vannak: Sa­bah államban a vadorzás nem je­lent komoly problémát, és Borneó többi részével ellentétben gátat vetettek az erdőirtásnak is. Az orángutánok tartását a törvény tiltja, ezért a családoknál meglelt állatokat elkobozzák. Az ültetvé­nyeket dézsmáló főemlősök beje­lentésére pedig ugyancsak tör­vény kötelez, így ma már nem le­het egyszerűen lelőni őket. A lelkes munkatársak, akárcsak Borneó és Szumátra többi hason­ló intézményében, a bővülő tudo­mányos ismereteket felhasználva küzdenek a vörös főemlősök faj­tájának megőrzéséért. Az oran­gutánok itt először karanténba kerülnek. Ezután a parkőrök mintegy pótanyaként megtanít­ják a kicsiket a legszükségesebb dolgokra: hogyan kell liánokon és fákon mászni, melyik az a több mint százféle gyümölcs és levél, amely tápláló csemegéül szolgál. Erre azért van szükség, mert a kis orangután 3-5 évig anyja szőrze­tébe kapaszkodva sajátítja el a tudnivalókat, s ezt az „iskolát” kell pótolniuk az őröknek. Ez­után kiengedik őket a rezervá­tumba, ám továbbra is naponta kétszer kínálnak nekik némi tejet és banánt. Mind Malajzia, mind Indonézia sokat költ ugyan az állomásokra, de a pénz sosem elég: egyetlen állat ellátása évi több ezer dollár­ba kerül. Ezért a legtöbb centrum turistákat fogad, ami nem csupán pénzt, hanem sok egyéb hasznot is hoz: Bükit Lavangban (Szu­mátra) például már nem pusztít­ják az erdőt, hanem szállodákat építenek az orangutánnézőbe ér­kező turistáknak, s ezek a helyi­eknek jó megélhetést nyújtanak. Ugyanakkor a látogatók tömege nehéz tehertétel a környezetnek, s megnehezíti az orangutánok el­szakadását az embertől, mert az idegenvezetők etetik, sőt kólára és cigarettára szoktatják őket, hogy látnivalót kínáljanak a tu­ristáknak. Ezt a problémát Sepi­lokban úgy oldották meg, hogy a legtöbb látogató csak etetéskor mehet a parkba, s egy teraszról nézheti, amint egy gondozó a ka­merák össztüzében enni ad az ál­latoknak. Kis csoportokat ugyan több napra is beengednek a re­zervátumba, de a sok kilométeres gyalogtúrára csak kevés elszánt természetimádó vállalkozik (és ők kellő felelősséggel viseltetnek az állatok és növények iránt). Még mindig virágzik azonban a kereskedelem: a helyszínen egy állatért pár dollárnyi összeget fi­zetnek, de ha túléli, hogy Ameri­kába csempésszék, ott már 25 ezer dollár egy bébi orangután ára, Eu­rópában pedig 30 ezer dollárt is megadnak érte. Hogy egy pici orangutánt elfogjanak, meg kell ölni az anyaállatot. Márpedig az állomány fogyatkozásának egyik oka az, hogy ezek a magányosan élő főemlősök lassan szaporod­nak: egy nőstény 3-6 évig neveli, hordozza testén kicsinyét, s így csak 5-8 évente ad életet utódnak. Egyes vélemények szerint nem szabad rehabilitált orangutánokat szabadon engedni ott, ahol termé­szetes populáció él, mert az em­berrel kapcsolatba került állatok betegségeket hurcolhatnak be, amelyek elpusztíthatják a vadon élőket is. Ezért a legtöbb helyen most már csoportokban engedik el az állatokat, olyan erdőkben, ahol nem élnek még orangutánok. Ez egyébként a fajta fennmaradá­sának egyik esélye is: az orangutá­nok megtelepedése meggyorsít­hatja egy-egy erdőség védetté nyilvánítását, s így talán újra bővítheti a fajta életterét. Egy má­sik, talán meglepő esély: a szu- mátrai Orang Rimba törzs isten­Amerikában 25 ezer, Eu­rópában 30 ezer dollár egy orangutánbébi ára. ként tiszteli és érinthetetlennek tartja a körülötte élő főemlősöket. Orangutánt ugyan még nem lát­tak itt, de hamarosan látnak majd, mert a Bükit Tingapuluh nemzeti parkban, ahol élnek, hamarosan szintén szabadon engednek egy csoportot. Végül: az állatvédők azt szeret­nék elérni, hogy a fogyasztók boj- kottálják a margarint. Ez ugyanis a legfontosabb termék, amely pálmaolajból készül: az erdősé­geket azért égetik fel, hogy helyet teremtsenek az olajpálma-ültet- vényeknek. A vadon élő orangutánok számát ma 25 ezerre becsülik. Az oran­gutánok védelmezői többnyire európaiak, s legtöbbjük évtizedek óta harcol fáradhatatlanul az ál­latokért. A vadon élő orangutánok számát ma 25 ezerre becsülik. Nem nehéz zsúfolásig megtölteni a highlandville-i mini kátéd rál ist, hiszen mindössze tizenöt ülőhely van benne A világ legkisebb lcatedrálisa MTI-PANORÁMA Highlandville. Hatalmas, lenyű­göző, impozáns. Általában ilyen szavakkál jellemzik a világ leghíre­sebb székesegyházait: a párizsi Notre Dame-tól a londoni Szent Pál-katedrálisig. Kari Pruter kated- rálisát azonban korántsem illetik ilyesfajta jelzőkkel, inkább azt mondják róla, hogy picike, szűkös, furcsa. A Guinness Rekordok Könyvében azt írják róla, hogy a világ legkisebb temploma. Egyet­len helyiségből áll, amely 4,6x5,2 méter alapterületű és 2,1 méter magas. 1983-ban szentelték fel. A Béke hercegének nevét viselő katedrális, amely a Missouri ál­lambeli Highlandville-ben talál­ható, egyszerű, s mindössze 15 ülőhely van benne. A parányi templom mégis mágneses erővel vonzza a híveket. Ezrek érkeznek az Egyesült Államok különböző részeiből, sőt még Európából is, hogy megnézzék, imádkozzanak benne, és végigsétáljanak a szen­tek kertjén, amely a közeli búza­mezőt szeli át. „A minikatedrálist nem nehéz zsú­folásig megtölteni. A vasárnapi misén sokan kívül is rekednek, de amikor prédikálok az én harsogó hangomat ott is hallják” - mondja a 80 éves püspök. A vastag fekete keretes szemüveget viselő, kecske­szakállas pap az Ókatolikus Moz­galomhoz tartozik. Ez a több ezer hívőt számláló csoport az ősi, még egységes katolikus egyház ortodox hitét gyakorolja, és azt állítja, hogy gyökerei 325-be nyúlnak vissza. A világ legkisebb katedrálisának kapuja majdnem egész nap nyit­va van. Az oltáron áldozati gyer­tyák égnek, Jézus, Mária és Szent Péter képei díszítik a falakat. A szemben lévő falon látható Tho­mas Fundora 1954-ben készült, „Krisztus háta” című festménye, amely - mint a püspök mondja - azt akarja szemléltetni, hogy mit láthat a Krisztust követő ember. Ami nem mindenkinek tetszik. Voltak, akik annyira feldühödtek a Krisztust háttal ábrázoló kép láttán, hogy berohantak a festő műtermébe, és eltörték a művész mindkét kezét. Thomas Fundora tizenegy évig nem tudott festeni. Az oltár fölött egy Utolsó vacso­rát ábrázoló rézkarc, az oltár kö­zepén százéves tabernákulum. Az egyik festett üvegablak Krisz­tust ábrázolja, amint trónon ül, és egy „PAX” feliratú táblát tart kezében. A templomudvarból liliomokkal, bokrokkal, összehajtó fákkal sze­gélyezett gyalogút vezet a szentek kertjébe. Az út mentén fából vagy kőből készült apró szobrok, a püs­pök szerint ezek a „legnagyobb hősök” szobrai. „Remélem, hogy egyszer majd az én hőseim lépnek azok - például Michael Jackson és Madonna - helyébe, akiket ma imádnak gyermekeink - mondja a püspök. RÖVIDEN Diana emlékszökőkútja London. Nem halad rohamtempóban a néhai Diana hercegnő em­lékére építendő szökőkút ügye, de azt sem lehet mondani, hogy semmi sem történik: a szökőkút helyének kijelölésében illetékes bizottság a héten egy új bizottságot jelölt ki a szökőkút helyének kijelölésére. Az előrelépés a brit kormány Diana, Walesi Hercegnő Emlékbizottság nevű tesületnek kösztönhető, ez hozta most létre három és fél évvel Diana halála után a Szökőkút Tervező Bizottsá­got. Utóbbinak tájmérnökök, építészek, műértők a tagjai. A szökőkút egyébként nem lesz olcsó, 3 millió fontba kerül, és Lon­don egyik központi parkjában kap helyet. (MTI) Legjobban az autójukat szeretik Detroit. Az amerikaiak közismertek arról, hogy szenvedélyesen szeretik autójukat, ám úgy tűnik, hogy kissé túlzásba viszik ezt, mivel már szorosabb szálak fűzik őket gépkocsijukhoz, mint gyer­mekeikhez. A házasságban élő amerikaiak 45 százaléka a kocsiját tartja a legfontosabbnak az életében, és csupán 6 százaléka a gyer­mekét - derült ki egy amerikai felmérésből. Az 516 megkérdezett 32 százaléka külön nevet is adott autójának. A férfiak 17 százalé­ka valósággal szerelmes a kocsijába, mert azt tervezi, hogy Bálint- napra meglepi autóját valamilyen ajándékkal. Hogy ezek mifélék, arra nem tért ki a felmérés, de egy biztosító rózsaillatosítót vagy egy kannányi jófajta motorolajat javasolt. (PAN) Detektívek az indiai mozikban Újdelhi. Az indiai mozikban ezentúl magándetektívek ellenőrzik, hogy nem maradnak-e bent a filmekben a cenzúra által törölt szexjeleneteket. A The Indian Express értesülése szerint egyelőre négy város filmszínházaiban működnek majd a szexcenzúra-de- tektívek. Feladatuk lesz annak ellenőrzése is, hogy nem engednek- e be a mozikba „csak 18 éven aluliaknak” minősítésű filmek előadásaira fiatalkorúakat is. (PAN) Franciaország - választható családi név Párizs. Újabb bástyája veszett el a férfiak kizárólagos jogainak: a francia törvényhozók elfogadták azt a törvénytervezetet, amely­nek értelmében a szülők ezentúl szabadon dönthetnek arról, hogy gyermekük csak az apa, csak az anya, vagy mindkettőjük családi nevét viselje majd. (MTI) Gyíkok az alsónadrágban Wellington. Az alsónadrágjába dugva próbált kicsempészni két gyí­kot egy német turista Új-Zélandról - sikertelenül. A 38 éves frank­furti bolti kiszolgálót a vámosok az aucklandi repülőtéren csípték el, gatyájában egy hím és egy vemhes nőstény gyíkkal. Mindkettő még életben volt, amikor a vámosok kiszabadították őket, de a nőstény később elpusztult. A csempésznek nem esett baja azon kívül, hogy 5300 amerikai dollárnak megfelelő pénzbüntetésre ítélték. A pénzt kifizette és azóta már szabadlábon van. (PAN) Láblevizelés 1200 márkáért München. Láblevizelés miatt 1200 márka bírságot szabtak ki egy német férfira Münchenben. A 22 éves elkövető a tavalyi októberi sörfesztiválon vizelte le egy sátor kellős közepén egy egyetemista hölgy lábát, aki ezért beperelte. A bíróság előtt a férfi azzal véde­kezett, hogy tette előtt két liter sört ivott meg, hirtelen csillapítha­tatlan vizelhetnék tört rá, amit igyekezett a lehető legészrevétle- nebbül megoldani, és nem gondolta, hogy bárkit is eltalál. (PAN) Fekete dobozokat a gépkocsikba! Zug. A svájci Zug kanton rendőrsége fekete dobozok beszerelését követeli az alpesi országban közlekedő összes gépkocsiba és motor­ba az országúti balesetek növekvő száma elleni harc jegyében. A fe­kete dobozok beszerelésének elriasztó hatása lenne a járműve­zetőkre, akik feltehetően sokkal figyelmesebben vezetnének és tu­datosan elkerülnék a jellemző meggondolatlanságokat, tudva, hogy mindezeket rögzítik - mondta a kanton közlekedési rendőrségének ületékese. „A fekete dobozok csak a balesetek rekonstruálására szol­gálnának és nem alkalmazhatnák sebességellenőrzésre” - olvasható az ATS svájci hírügynökség beszámolójában. A teherautókat és a tűzoltóautókat már ellátták ilyen készülékekkel. (MTI) Kilenc perc alatt a 86. emeletre New York. Ausztráliai sportoló nyerte meg a New York-i Empire State Building lépcsőin felfelé hagyományosan, idén immár 24. al­kalommal megrendezett futóversenyt. Az egyik leghíresebb New York-i felhőkarcoló halijából a 86. emeleti teraszra vezető 1500 lépcsőfokon a Canberrából érkezett Paul Crake 9,37 perc alatt sza­ladt föl. Crake igazi sportága a triatlon, de már tavaly és tava­lyelőtt is ő győzött az Empire State Building-versenyeken; idén a saját rekordja megjavításával lett első. (PAN) A heves monszunesőket követő áradások miatt több mint ezer embert evakuáltak az indonéziai Jakartából (CTK/AP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom