Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-10 / 34. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 10. Kultúra Jerzy Hoffman: „A fiatalok magatartását szerencsére ma már nem a politika és nem a történelem irányítja, hanem az emberi érzelmek összessége..." Igazi lengyel hazafi, aki tiszteli (orosz) asszonyát Jerzy Hoffman: „Tizennégy évem van a filmben..." (Milos Fikejz felvételei) Boldogok a lengyelek. Ünne­pelnek. Halottaiból támasz­tották fel nemzeti filmművé­szetüket. Köszönhetik mind­ezt a két nagy mogulnak: Andrzej Wajdának és Jerzy Hoffmannak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Andrzej Wajda már korábban fel­kérte ifjú rendezőtársait, hogy minden egyes alkotásukkal kerül­jenek közelebb a közönséghez, és ne engedjenek Hollywood dübör­gő dömpereinek. A Wajdánál mindössze hat évvel fi­atalabb, 1932-es születésű Jerzy Hoffman tavalyelőtt készült, nagy­szabású alkotása, a Tűzzel-vassal nemcsak a Titanicot, még a Csilla­gok háborúját is legyőzte, ami a nézők számát illeti. A bemutatót követő első négy hónap alatt ugyanis hétmillió lengyel látta a filmet, s ez azóta is páratlan re­kordnak számít. A Tűzzel-vassal, akárcsak Wajda Pan Tadeusza vagy Kawalerovicz Quo vadisa, irodalmi remekmű nyomán szüle­tett. Henryk Sienkiewicz Trilógiá­jának második és harmadik része, az Özönvíz és A kis lovag már meg­elevenedett a filmvásznon, a „zá­róakkordra”, azaz az első tételre azonban évtizedekig kellett várnia az elképzeléseihez - stílusosan fo­galmazva - tűzzel-vassal ragasz­kodó művésznek. Hoffman a nem­zet lelkiismeretére hivatkozva meg is szerezte a monstre vállalkozás­hoz szükséges csillagászati össze­get, a közönség szeretete pedig az­óta is jól fizet a filmért. A költsé­gek már rég megtérültek. Furcsa fintora a sorsnak: Jerzy Hoffman szüleit a sztálini önkény sodorta Szibériába, diplomát mégis a moszkvai filmintézetben (VGIK) szerzett. Sienkiewicz regé­nyével ő is a „vad mezőkön” talál­kozott először. Az Özönvizet nyolcévesen olvasta, ami azért mégsem egy Lolka-Bolka. A „szov­jet mese” happy endje azonban nem a moszkvai diploma, hanem az orosz feleség. Hoffman kint ta­lálta meg élete párját, s vele együtt tért vissza Lengyelország­ba 1955-ben. Pályáját dokumen­Az állam nem­csak cenzúrázni tudott. Az anyagi támogatásról se fe- >> ledkezzünk meg. > * tumfilmesként kezdte. Alkotásai­ban a szocialista valóság árnyol­dalait világította meg - pártköny­vecskével a zsebében. Eleinte Edward Skórzewski alkotótársa­ként dolgozott (Gengszterek és fi­lantrópok, Jog és ököl), és csak ezt követően vitte filmre, immár önállóan, a két Sienkiewicz-mű- vet. A kis lovagért 1968-ban kitün­tették, az Özönvízért 1975-ben Oscarra jelölték. A következő év­ben egy háború előtti lengyel film, A leprás nő új változatát készítette el, majd az 1941 júliusában Sztá­lin és Sikorski tábornok által aláírt szovjet-lengyel egyezményt köve­tő két évet dolgozta fel Utolsó csepp vérünkig című filmjében. A kilencvenes években kétszer állt felvevőgép mögött. Először 1992- ben, amikor A szép ismeretlent forgatta Tolsztoj regénye alapján, majd a Tűzzel-vassal filmrevitele során. Ez utóbbi a XVII. századi lengyel történelem nem éppen di­csőséges korszakát mutatja be. Egy háromórás eposzba természe­tesen sok minden belefér. Bőn és bűnhődés, ármány és szerelem, hamu és gyémánt. A történet per­sze így is elég szövevényes. Ez vonzotta bizonyára a rendezőt is. A meglehetősen sok szálon futó, buja és romantikus, izgalmas és érzelemdús mese. Már a forgatás első napja előtt bevallotta: Sien­kiewicz szövegéből csak a főhősök közt zajló eseményeket emelte ki, s az azokban izzó gyűlöletet, irigy­séget, hatalomvágyat. „A film nemcsak a lengyelek szá­mára érthető - nyilatkozta a be­mutató után hanem a világ min­den táján, hiszen a szenvedélyek nem ismernek határokat.” Szenvedélyből pedig valóban van elég a filmben. Akárcsak a regény­ben, amelynek lapjain Hmelnyic- kijből, a lázadó uloán hetmanból, a bölcs politikusból és a remek hadvezérből Sienkiewicz sátáni fi­gurát, az örökké vérben pancsoló Wisniowiecki hercegből eszményi hazafit kreál. Ami pedig a szerel­mi vonalat illeti: két férfi bolondul ugyanazért a nőért. Skrzetuski, a jó svádájú kapitány és Bohém, a szilaj kozák vezér. Küzdelmük vad és indulatos, akárcsak a háttérben zajló végtelen csatározások. Lovas vágták, véres párbajok, esztelen üldözések, újabb és újabb cselszö­vések színesítik a történetet. A szeplőtelen lelkű hercegkisasz- szony pedig nem az ördögi kozáké lesz, akinek már korábban oda­ígérték, hanem a hős Skrzetuskié, aki első látásra beleszeretett. Akárhogy nézzük is, a Tűzzel-vas­sal nem művészfilm. Nevezzük egyszerűen szuperfilmnek, amely nagy csatákat állít premier plán­ba, és így üzen hadat a hollywoodi szuperprodukcióknak. Olvastam egy nyilatkozatát, amelyben azt mondta: két egye­temet végzett a Szovjetunióban. Én csak egyről tudok, a VGIK- ről. Mi volt a másik? - kérdezem Jerzy Hoffmantól. Szibéria. Apám Beding seregében szolgált. Mint katona? Mint orvos. A lengyelek között a foglyokat gyógyította. A frontról kaptam tőle a könyveket. Amint elolvasta valamelyiket, már küld­te is ilyen vagy olyan úton, hogy örömet szerezzen vele. Az Özönvi­zet és A kis lovagot meg is kaptam rendesen. A Tűzzel-vassalt nem kézbesítették. Később, már filmrendezőként, mennyire keserítette meg az életét? A cenzúra? Nem jobban, mint má­soknak. De mint tudjuk, minden rosszban van valami jó. Az állam nemcsak cenzúrázni tudott. Az anyagi támogatásról se feledkez­zünk meg. Díszletre, kellékekre, jelmezekre mindig jutott pénz. Műszaki dolgokra sajnos, már ke­vesebb. Két kamerát sosem kap­tunk egy filmhez, így nagy vágá­sokra nem is volt lehetőségünk. De legalább nem kellett koldul­nunk. Hány évig küzdött a Tűzzel-vas­sal megfilmesítéséért? Tizennégy évem van benne. Amíg Ukrajna a Szovjetunióhoz tarto­zott, szó sem lehetett a forgatás­ról, bár az egykori dicső lengyel-litván unió a Baltikumtól a krími tatár kán birodalmáig ter­jedt. Ki kellett várnunk természe­tesen azt is, míg eltűntek a fehér foltok a lengyelek és a szovjetek történelmében. Aztán már csak tartani kellett a tenyerünket, hogy összegyűjtsük a forgatáshoz szük­séges pénzt. Az államtól keveset kaptunk, a Lengyel Televízió sem kényeztetett el bennünket. Jelent­kezett viszont egy sörgyár teteme­sebb összeggel, de így is csak a költségek felét tudtuk kipipálni. Bankvezérigazgatókkal kellett tár­gyalnom, a minisztériumban ki­lincseltünk, és egy év után kaptuk meg a hitelt. Végeztünk egy felmé­rést, amelyből kiderült: a nézők nyolcvan százaléka akarta, hogy leforgassuk a filmet, tehát mint magánszemélyek megkaptuk a hi­telt. De én mint nyugdíjas semmit sem remélhettem. Ezért aztán minden értékemet a zálogházba adtam. Már fél éve forgattuk a fil­met, de fizetést még egyikünk sem kapott. A bank minden lépésünket ellenőrizte. A terminusokat be kellett tartani. Gyorsan forgat­tunk, nagyobb leállások nélkül. Hány nap alatt vették fel végül is az összes jelenetet? Száztizennyolc. Ennyi anyag kel­lett a háromórás mozifilmhez és a négyórás tévésorozathoz. A televí­zió, a rádió, az újságok végig tá­mogattak bennünket. A Tűzzel- vassal filmrevitele nemzeti ügy volt Lengyelországban. Természe­tesen nem elég megcsinálni, el is kell majd adni a filmet. Európán kívül hol vetítik? Kanadában, az Egyesült Államok­ban, Ausztráliában és Koreában. A banktól kapott kölcsönt mi­korra tudta visszafizetni? A bemutatót követő négy hét után már egyetlenegy zloty tartozá­sunk sem volt. Andrzej Wajda Pan Tadeusza mennyire szippantotta el a né­zőket a Tűzzel-vassal elől? Semennyire. Két ilyen nagyszabá­sú történelmi film nem kényszerí­ti választásra a nézőt. Micldewic- zet ugyanúgy szeretik a lengye­lek, mint Sienkiewiczet. Az ukránok, akik érintettek a Tűzzel-vassal nagyjelenetei­ben, miképpen fogadták a fil­met? Jól. Előbb a Lengyelországban élő, majd a kanadai ukránoktól kaptam visszajelzéseket. Nem érezték sértve magukat. A varsói ukrán nagykövet jelentős író. A vetítés után politikusként köszön­te meg az élményt. „Ez nem az uk­rán és nem is a lengyel nacionalis­ták filmje, hanem a gondolkodó nézőké” - mondta. A kegyetlen­ség, a nemzeti büszkeség, a győ­zelemittasság mindkét oldalon je­len volt. Egyformán lőttek és egy­formán akasztottak itt is, ott is. A törökök és a tatárok, akiket a ko­zák szabadcsapatok voltak hiva­tottak távoltartani a lengyelektől, más hitet, más vallást képviseltek, mint mi, a gyűlölködés pedig még a legerősebb kapcsolatokat is ké­pes megfertőzni. A fiatalok maga­tartását szerencsére ma már nem a politika és nem a történelem irányítja, hanem az emberi érzel­mek összessége. A szerelem, az irigység, a hatalomvágy pedig mindenütt egyformán nyilvánul meg. Ami különbözővé tesz ben­nünket, az a kulturális tradíció. Ezt a fajta másságot szerintem az Európai Unióban is meg kell majd őriznünk. Cseh filmről, lengyel filmről, magyar filmről csak ak­kor beszélhetünk majd a jövőben, ha megőrizzük kultúránk sajátos „aromáját”. Erre nagyon oda kell figyelnünk. Kanadában és az Egyesült Államokban is mindenki a gyökereit keresi. A kivándorlók első és második generációja még kínosnak érezte, hogy honnan ke­rült a tengerentúlra, ma viszont már büszkék a kulturális öröksé­gükre. Ez nem nacionalizmus. Azt Írországban és a baszkoknál kell keresni. Ami az én gyökereimet il­leti: én a lengyel kultúrán nőttem fel, de öt évig Szibériában élt a családunk, a feleségem pedig Ki- jevből származik. Általa legalább jobban belekóstolhattam az uk­rán történelembe. A lengyelek mellett orosz és uk­rán színészek is játszanak a filmben. Régi kapcsolataimat tükrözi a Tűzzel-vassal. A Moszfilmben és a Lenfilmben nagyon sok barátom van. Gyakran láttam őket színpa­don is, de volt, akit három héttel a forgatás előtt, egy reklámfilmben fedeztem fel magamnak. Jó színé­szekkel mindig élvezet a munka. Velük félszavakból is értjük egy­mást. Csak akkor érzem nehéz helyzetben magam, ha nyelvi aka­dályokat látok. Ha érzelmeket tol­mács bevonásával kell elmagya­ráznom. Egyébként imádom a szí­nészeket, nálam mindig ók a leg­fontosabb elemei a filmnek. A végeredményt tekintve mást tett volna le az asztalra, ha a Tűzzel-vassalt már a hetvenes években, közvetlenül az Özön­víz és A kis lovag után elkészítet­te volna? Lehet, hogy kritikusabb lettem vol­na. A forgatókönyv kilencedik ver­ziójából forgattuk le a filmet úgy, hogy mai kérdésekre kellett vá­laszt találnunk. Ha teljesen vissza­mentünk volna a múltba, akkor a film mindenben más lenne. De VV A kivándorlók első " és második generá­ciója még kínosnak érezte, hogy honnan került a tengerentúlra, ma viszont már büsz­kék a kulturális . . örökségükre. >N nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy Ukrajna, a szomszédunk, tör­ténelmében először független ál­lam. Izgultak is a filmforgalma­zók, hogy a csatabárd ismét előke­rül. Én nem féltem. Tudtam, hogy a puszta tények nem sérthetnek önérzetet. Az ukránok fel is kértek, hogy vigyem filmre nekik Tarasz Bulba történetét. Elfogadtam az ajánlatukat. Európában hol vonzza a legna­gyobb közönséget a Tűzzel-vas­sal? A spanyoloknál, a törököknél, a franciáknál és az olaszoknál. Helena, a film női főhőse nagy klandokba bocsátkozik a törté­net során. Sienkiewiczet meg­előzően a nők inkább csak féijü- ket vagy szerelmüket várták a lengyel regényekben. Sienkiewicz imádta a nőket, és ép­pen ezért vigyázott is rájuk, Akár­csak a törvény. Nálunk a nő ellen elkövetett erőszak sokáig egyenlő volt a legnagyobb politikai bűn­ténnyel. Megölték vagy száműzték az országból azt a férfit, aki nő el­leni erőszakot követett el. Helena, akinek két férfi szerelme közül kell választania, bátor, szabadon gon­dolkozó nő. Skrzetuski és Bohun cselekvéseit, de mondhatnám azt is, hogy szívdobbanásait nem kis mértékben ő irányítja. Izabella Scorupco, Helena megformálója, lengyel származású svéd színész­nő. Ó játszotta James Bond első in­telligens barátnőjét a Goldeneye- ban. Nyolcéves volt, amikor a szü­leivel elhagyta Lengyelországot. Ma New Yorkban él a férjével, Máriusz Czerkawskival, az ismert lengyel jégkorongjátékossal. Daniel Olbrychski, Tuhaj bej megformálója a Trilógia korábbi részeiben is játszott. Talizmán­ként vitte őt a Tűzzel-vassal csa­tajeleneteibe? Valentyina, a feleségem tanácsol­ta, hogy ne egy tatár színésznek adjam a szerepet, hanem neki. Eb­ből is láthatja, igazi lengyel hazafi vagyok, aki tiszteli asszonyát. Izabella Scorupco Lengyelországból került Skandináviába Bohun szerepében Aleksander Domogarow Michal Zebrowski (Skrzetuski) és Izabella Scorupco

Next

/
Oldalképek
Tartalom